Idén július 29-én ünnepeltük egyházmegyénk fennállásának 50. évét. Ezzel együtt aranymiséseket is ünnepeltünk, hiszen 50 évvel ezelőtt e napon lett felszentelve a szabadkai egyházmegye püspöke pappá, Pénzes János, továbbá Dobai István, Tóth-Csobáncy József és Bašić Julije atyák és intézetünk rektora Miocs József atya. Október 26-án, pénteken a média teremben külön gratuláltunk rektorunknak a fentebb említett alkalomból, és megköszöntük neki a nem kis áldozattal járó munkáját és rengeteg türelmet, amellyel felénk van és így egyengeti utunkat a helyes keresztény élet felé. E hó 28-án Kúlára mentünk, rektorunk szülőhelyére, ahol ötven évvel ezelőtt mutatta be újmiséjét a Szent György templomban. Megtudtuk tőle, hogy a II. világháború után ő volt az első kúlai, akit pappá szenteltek, majd utána még nyolcan voltak a sorban, akik közül már néhányan elhunytak, ezért ajánlotta fel a misét értük is. Az ünnepség elején a helyi plébános, Juhász György esperes köszöntötte az aranymisézőt, József atyát, utána pedig az egybegyűlteket, és elmondta, hogy templomunkban hetven évvel ezelőtt volt mise, amelyet az akkori plébános dr. Aczél Gyula mutatott be. Ezen az ünnepi misén a templom zsúfolásig megtelt a hívektől és a magyar iskola diákjaitól, amelyek között az akkor még óvodásként, Miocs József atya is jelen volt, és mondása szerint a mise végén a szentképet osztó lelkész azt mondta a diákoknak: „Adja Isten, hogy közületek néhányan papok legyetek!” Az atya szerint azokból a diákokból csak az atya lett pap, és 70 év után, most ő tartott Kúla hívő közösségének aranymisét. Miocs atya egész papi tevekénysége Szabadkához fűződik, de szívén viselte keresztelési templomát, ahol primíciát és ezüstmiséjét tartotta. Ezért határozott úgy a kúlai hívekkel, hogy velük együtt ünnepel az összetartozás az összetartozás jeléül.

A misén jelen voltak a kúlai származású papok: Beer Gergely (kiskőszegi plébános), Szungyi Károly (adai plébános), Pastyik Róbert (pancsovai plébános). A szentmisén ünnepi beszédet mondott magyar nyelven ft. dr. Fehér Tivadar és ft. mr. Dragan Muharem horvát nyelven, akik kiemelték, hogy e évszám lényeges a pap életében, hiszen kevesen élik meg, és ennyi idő távlatában már nem a szavak a megszólaló tanúk, hanem az elért sikerek és a mögöttük álló harcok, amelyek révén a Paulinum Gimnázium és Szeminárium van és rajta keresztül sok személy ma az Egyházban és a világban nemes szolgálatot teljesít.

A szentmisén számos hazai és anyaországi egyházi közéleti személy is jelen volt. A nemmindennnapi eseményen jelen volt Pirityiné Szabó Judit (Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvetezője), Pásztor István (Tartományi Képviselőház és VMSZ elnöke), Hajnal Jenő (MNT elnöke), Jerasz Anikó (MNT Végrehajtó bizottság elnöke) Nyilas Mihály (Vajdasági Tartományi kormány alelnök és Oktatatási államtitkár), Kern Imre (Köztársasági infrastruktúra-fejlesztési államtitkár), Bunford Tivadar (Szabadka városi képviselő-testület elnöke), Sutus Áron (Vajdasági Művelődési szövetség elnöke) és Dudás Károly (tiszteletbeli elnök). Jelen volt még msgr. Filippo Colnago a Nunciatúra titkára, Gavrilo Grban a Vallási minisztérium képviselője, valamint Valka Károly Kúla kösség alpolgármestere. Az aranymisét megtisztelték az egykor volt kúlai németek, elnökükkel Matthias Klingwarth úrral. Szabadkáról a Paulinum Gimnázium tanári karával mi is jelen voltunk. Az asszisztenciába és a liturgiai szolgálatba besegítettünk, és a helyi hívekkel együtt bekapcsolódtunk a szentmisébe. Az aranymisét a szabadkai Pro Musica énekkar és a Kamara zenekar tette szebbé.

Az ünnepi áldás előtt rektorunk köszönetet mondott minden jelenlevőnek, különösképpen azoknak, akik hozzájárultak ezen esemény megszervezéséhez és támogatták, majd hálát adott Istennek az öt évtizedért. A szentmise után a vendégsereggel a helyi Rodić rekreációs központ Csárda étterembe lettünk invitálva, ahol Hatnađ Danijel fuvola játékkal és köszönő beszéddel köszöntötte, majd Kiss Tamás klarinéton és Petrovity Ádám akusztikus gitáron adtak elő kettőst, amelyet követően Hegedűs András, végzős diák szólt a rektorhoz a magyar ajkú diákok nevében, akinek a záró szavaival élve fejezem soraimat: „Köszönjük áldozó odafigyelését és munkáját. Isten éltese rektorunkat, Miocs Jószef atyát!”