Dátum

Link

Home Híreink Megemlékeztünk elhunytjainkról
Megemlékeztünk elhunytjainkról Nyomtatás E-mail
2018. november 14. szerda, 09:13

November elsején az Egyházban Mindenszentek ünnepe van. Ezen a napon a megdicsőült Egyházat ünnepeljük, és megemlékezünk mindazon megdicsőült lelkekről, akiknek a kalendáriumban nincs külön fenntartott nap. A hó második napján van a Halottak napja. E napon az Egyház tagjai megemlékeznek az elhunytakról. Az említett napokon nem volt tanítás iskolánkban, ezért hazamehettünk, és mi magunk is segédkezhettünk az ünnepekre való készülődésben. Részt vettünk szülőfalunk plébániai híveivel a szentmiséken, majd a még élő nagyszüleinkkel és szüleinkkel kimentünk a temetőben az elhunyt családtagok nyugvóhelyeihez, ahol az életet és szeretetet szimbolizáló virágokat és égő gyertyákat elhelyeztük. Visszatérve az iskolapadba dr. Czékus Géza biológia tanárunk szervezésben ellátogattunk elöljárónkkal a bajai úti Szent Péter és Pál temetőbe. Itt található számos rektor és nevelő atya, szerzetes nővér és oktató sírhelye, akik egykor a Paulinum Gimnáziumban és Szemináriumban tanítottak. A Péits kápolnánál összegyűlvén imára kulcsoltuk kezeinket, és imádkoztunk az elhunytakért. Ezután Géza tanár úr röviden elmesélte a temető történetét. Megtudtuk, hogy ez a temető Szabadka területén jelenleg a legnagyobb és legrendezettebb, és mind efelől a legszebb műemlékek itt találhatók. Ez a temető nem az első temető. A történelem folyamán miként a város terjeszkedett, úgy a temető helyszíne is változott. Ez a temető 1777-től áll fen. Körüljárván sok szabadkai nevezetesség sírhelyét mutatta meg, többek között: Iványi Istvánét, aki legelőször írta meg Szabadka városának történetét, Bíró Károlyét, aki a szabadkai városházát építette, Gál Ferencét, aki a zeneiskola első igazgatója volt, az iskolánk közelében lévő Lifka Sándor nevét viselő park és épületkomplexum névadójáét, Lányi Ernőét, aki az első művelődési központ alapítója, Albe Vidaković egyházzenész sírját, stb. Az iskolai programként is megtartott előadás után, a tanár úr megvendégelt bennünket házában, akinek ezúttal is megköszönjük a ránk áldozott idejét és szívélyes fogadását, valamint tudását, amelyet megosztott velünk.