SZENT PÁL

Date

Link

 

 

Támogató BETHLEN GÁBOR Alapitvány

 

 

Home Vijesti SZENT PÁL
SZENT PÁL Print E-mail
Thursday, 31 January 2019 11:34

SZENT PÁL

Szabadka, a Paulinum búcsúünnepe

2019. január 25.

Excellenciás Püspök Úr, Főtisztelendő Rektor Úr, Közjogi Méltóságok, Kedves Diákok, Tanárok, Szülők! Krisztusban Kedves Testvéreim!

 

Köszönöm rektor úrnak a megtisztelő meghívást Szabadkára, a Paulinum Klasszikus Gimnázium és Szeminárium kápolnájába. Kedves emlékem fűződik ide, amikor kispap koromban, majd prefektusként is járhattam itt. A Paulinum számos kiváló papot és püspököt nevelt, akik közül többen a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe kerültek teológiát tanulni: egykori kispaptársaim és tanítványaink. A jelenlegi prefektus atya is nálunk tanulta a teológiát. Büszkék vagyunk rájuk! Szabadjon egy személyes kötődésről is szólnom: apai nagymamám itt született, Szabadkán, mivel dédnagyapám a Monarchia idején rendőrtisztviselőként szolgált a városban.

Bizonyára sokat hallottak már Szent Pál apostolról az elmúlt évtizedek alatt, mégsem árt fölidézni az ő életét, röviden. (A jó pedagógus is ismétel – Repetitio est mater studiorum.)

Továbbá két szempontot szeretnék kiemelni Szent Pál életéből:

1.) A tanulás Szent Pál életében

2.) Megtérését

 

Bevezetés: élete

A világot, amelyben Pál élt, a nyugati és a keleti kultúrák állandó keveredése jellemezte (keleti-hellenisztikus szinkretizmus: gnózis, sztoicizmus/világpolgárság/). A Római Birodalomban a kereskedés és a közlekedés virágkorát éli. Egységes a nyelv (koiné), a jog, a pénz, a mérték, a súly, stb.

Kr. sz. 1 körül született a kilikiai (Kis-Ázsia) Tarzuszban zsidó szülőktől (apja benjaminita, római polgár). Neve: Saul és Paulus.

Műveltsége: zsinagógai iskolában megtanult írni, olvasni. Beszél arámul és görögül. Jól ismerte a hellén műveltséget. 15 kör. Jeruzsálemben Gamáliel rabbiképzőjét elvégzi, és kitanulja a sátorkészítő mesterséget.

Buzgó farizeusként üldözi a keresztényeket, ott van István diakónus megkövezésénél (őrzi a megkövezők ruháit): helyesli azt.

36-ban, a damaszkuszi úton megtér, majd visszavonul Arábiába. Damaszkuszban tanít, majd menekülnie kell.

39-ben megismerkedik az apostolokkal, tanítani szeretne, de gyanakvás veszi körül.

Hazatér Tarzuszba, de Barnabás elmegy érte, magával viszi Antiochiába, két évig együtt vezetik az ottani pogány keresztény közösséget. (A tanítványokat itt nevezik először krisztusiaknak.)

Fölismerte, hogy az ő hivatása a pogány népek megtérítése.

Első térítő útja (45-49): Ciprus, Kis-Ázsia.

49-ben részt vesz a jeruzsálemi apostoli zsinaton

Második térítő útja: Kis-Ázsia, Makedónia: Filippi, Tesszaloniki; Athén, Korintus (itt írja a Tesszaloniki leveleket)

Harmadik térítő útja (53-58): Kis-Ázsia: három év Efezusban (közben fogság: Fil, Kol, Filem), Korintusi levelek. Makedónia, Achája: Korintus: Galata, Római levelek. Cezárea, Jeruzsálem.

58-60: Jeruzsálemben elfogják, cezáreai fogság, hajóút Rómába.

60-62: római fogság, szabadulás

62-63: hispániai misszió

63-64:utolsó körút: Korintus, Kréta (Titusz), Efezus (Timóteus), Filippi, Tesszaloniki

1 Tim, Tit

64-67: Újra elfogják, Rómába viszik: 2 Tim

Vértanúhalál Rómában (a falakon kívüli Szent Pál bazilika)

 

A TANULÁS AZ APOSTOL ÉLETÉBEN

Látva az apostol életét, világosan kirajzolódik, hogy számára a tanulás mennyire fontos volt. Megtanulta az anyanyelvét, az arámi nyelvet, mintha azt mondanám, megtanult magyarul vagy horvátul vagy szerbül. Ugyanakkor megtanulta az akkori világnyelvet is, a görögöt, mintha azt mondanám, hogy megtanult angolul vagy németül, vagy franciául vagy olaszul. Szent Pál elvégezte a híres Gamáliel rabbi iskoláját Jeruzsálemben, mintha azt mondanánk, hogy valaki a Paulinumból elkerül teológiát tanulni Zágrábba vagy Budapestre vagy Rómába. Pál apostol ennek az alapos felkészültségnek köszönhette, hogy az Újszövetség teológusa lett. Amit Jézus tanított, azt ő rendszerbe foglalta és részletesen kifejtette leveleiben. Állandóan tanult, mindig volt nála néhány szentírási tekercs, de sok Írást fejből tudott.

Nekünk is felhívás ez az állandó tanulásra, főként a diákoknak. Az apostol példája buzdítson bennünket, hogy ne csüggedjünk el, mert a tanulás időnként olyan, mint valami földmunka. Még kispap koromban történt, hogy édesapámmal és öcsémmel pincét ástunk. Fárasztó és izzadságos volt, de amikor elkészült, örömmel kortyoltuk a finom bort a hűvös pincében. Arra gondoltunk, ha nem ástuk volna ki, akkor most nem élveznénk az eredményét. A tanulás is hasonló, de bíztatom a diákokat, hogy a mindennapok hűséges földmunkájában tartsanak ki, és majd meglátják az eredményt is. Kedves gimnáziumi osztályfőnököm azt mondta, hogy mindegyikőnknek el kell érnie a plafont, de mindenkinek különböző magasságú a plafon. Az én hivatásom, hogy elérjem az én plafonomat! Persze a felnőtt ember számára is fontos a hit újra tanulása, ismereteink fölelevenítése: figyelmes szentmisehallgatás, bibliaolvasás, lelki könyvek olvasása és felnőtt hittancsoportba járás által.

 

SAULBÓL PAULUS - SZENT PÁL MEGTÉRÉSE

Szent Pál apostol megtérésének a történetét ismerjük. A Damaszkusz felé vezető úton látomása volt, találkozott Krisztussal és ettől kezdve más élete lett, mint korábban: megtért. A megtérésről beszél Krisztus első megszólalásakor is. Amikor azt mondja, hogy térjetek meg, akkor az arámi sub szót használja, ami megfordulást, megfordítást jelent. Vagyis, amikor valaki találkozik Jézussal, Istennel, és annyira megérintődik általa (szentmisében, imában, egy vallásos esemény kapcsán, stb.), hogy elhatározza, Jézus felé akarja fordítani az életét: gondolkodását, érzésvilágát, egész személyiségét. Ezt nevezzük megtérésnek. A zsidó Saul írástudó vallásos ember volt, megtartotta a tíz parancsolatot, a legszigorúbb vallási irányzathoz tartozott: farizeus volt. Az Ószövetségi Szentírás nevében akarta felszámolni a Jézus tanítványok „szektáját”. Amikor megtért, Krisztushoz fordította az életét. Ettől kezdve mindene Jézus lett.

A megtérés több mint vallásosság: elköteleződés Jézus mellett, amit napról-napra megismétlünk (mindennapi megtérés). Minden napunkat vele akarjuk kezdeni, eltölteni és befejezni, evangéliumi módon akarunk élni: ez a megtérés. Saul leeset a lóról. neki erre volt szüksége, mert „túl magas lovon ült”. Lehet, hogy nekünk is erre van szükségünk.

A megtérés nem megy varázsütésre, a hétköznapi hűség, kitartás kell hozzá. A hegymászáshoz tudom hasonlítani. Pap barátaimmal szoktunk kirándulni, hegyet mászni. A túra elején nagyon magasnak látszik a csúcs, elérhetetlennek, csak, amikor már megtettünk egy több órás szakaszt, visszatekintve, akkor látjuk, hogy már jelentős eredményt értünk el. A megtérés is ilyen: zarándoklat az örökkévalóság felé, a tökéletesség útján. Újból és újból meg kell ismételnünk minden lépést a folyatatáshoz, de nem kell visszamennünk a hegy lábához. Amikor kisgyermek voltam, és először utaztam kompon, azt kérdeztem a szüleimtől: mikor indulunk már? Azt mondták, forduljak meg és látni fogom, milyen nagy utat megtettünk már. A megtérés is ehhez hasonló.

Jézus mindnyájunkat meghív az Őhozzá való megtérésre. Bármilyen a természetünk nem mond le rólunk. Pálról sem mondott le, aki erős akaratú, kolerikus természetű volt, hanem a megtérése után fölhasználta, megnemesítette, az evangélium szolgálatába állította Szent Pál természetét. Péter apostolnak sem mondott nemet szangvinikus természetére, nem mondta neki: „Simon, te pszichológiailag alkalmatlan vagy a természeted miatt”, hanem megszelídítette és megnemesítette ő, Simonból Péter lett, azaz kőszikla. Bennünket is így akar megnemesíteni, az ő szolgálatába állítani, hiteles evangéliumi emberekké tenni.

Legyen közben járónk és pártfogónk az újból való megtérésben, és a lelki-szellemi értékekben való gyarapodásban, a tanulásban a Paulinum védőszentje Szent Pál apostol!

Ámen.

 

Ft. Marton Zsolt

Központi Szeminárium rektora

Budapest