December 02-án elkezdődött az adventi szent idő, a karácsonyra való előkészület ideje. Ebben az időszakban először is Jézus első eljövetelére emlékezünk, amikor ártatlan gyermekként jött közénk, másrészt viszont Jézus második eljövetelére is készülünk. A keresztény ember számára a várakozás nem tétlenséget, hanem éberséget, virrasztást jelent. Ezt fejezik ki advent sajátos gyakorlatai és szokásai is, mint például a csend, a visszafogottság, a bűnbánattartás, az elmélkedés és az imádás. A várakozás egyik szép szimbóluma az adventi koszorú, rajta a négy gyertyával, amelyek szimbolikusan is kifejezik Karácsony közeledtét. Az adventi gyertyagyújtás régi és szép szokás nemcsak a templomokban, hanem a Paulinumban is. Az adventi vasárnapokat megelőző estén a szeminárium közössége összejön a kápolnában a gyertyagyújtásra, amelynek liturgiáját mindig egy vendég atya vezeti, aki az evangélium után rövid szentbeszédet tart a hallott evangéliumi szakaszról. Az első gyertyagyújtást Ft. Szécsényi Tamás, a szabadkai Szent Kereszt Felmagasztalása templom káplánja, egykori paulinista vezette. Az első adventi gyertyát Vojnić Mijatov Tomislav harmadik osztályos tanuló gyújtotta meg, közvetlenül az alleluja felhangzása előtt. Tamás atya beszédében az adventi készület igazi értelmére, vagyis a szív nyitottságára, az imádság és a bűnbánattartás valódi értelmére hívta fel figyelmünket, amelyre most, az adventi időszak kezdetén érdemes odafigyelni.