Date

Link

 

 

Támogató BETHLEN GÁBOR Alapitvány

Home Vijesti Ádvent a készülődés ideje
Ádvent a készülődés ideje Print E-mail
Monday, 13 January 2020 12:52

Az ádvent kifejezés a latin szóból adventus-ból ered, amely eljövetelt jelent. Az ádventi időszak a karácsonyra, Jézus születésére, a második isteni személynek, a Fiúnak a megtestesülésére készít fel lelkiekben, hogy a hívő lélekben kegyelem által megszülessen. Az ádventi időben hajnali misék, úgynevezett rorate misék vannak. Ezt a misét pirkadat előtt, vagyis napkelte előtt szokás tartani. A mise a megnevezést az azt bevezető szavai után kapta: Rorate coeli de super… (Harmatozzatok egek onnan felülről). A reményteljesség és a Jézus eljövetele utáni vágy kifejezése e misék bemutatása és a rajtuk való részvétel. Mi is ebben a lelkileg felkészítő és várakozási időben hajnali miséken vettünk részt, amelyeket elöljáróink mutattak be.

Az Egyház nem a kezdetektől fogva ünnepelte Jézus születését, ugyanis a hangsúly azon volt, hogy aki a kereszten meghalt, az feltámadt. Szent Pál a korintusiakhoz írt levelében hasonló képen fogalmaz, amikor azt írja, hogy ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem, de Krisztus feltámadt. Ez is az oka, hogy csak később kezdték el ünnepelni Jézus születését külön napon. A Keleti Egyházban a karácsonyról, mint epifániáról (megjelenés), ennek január 6-án történő ünnepléséről Alexandriai Szent Kelemen (+215 után) a „Szőnyeg” című írásában ír. Ezzel ellenbe Rómában 330 körül kezdik ünnepelni Jézus születését, amellyel a niceai zsinat (Kr. u. 325) Áriusz tanait (a Fiú teremtmény, hasonlólényegű) megcáfoló tant hirdetik: egylényegű az Atyával, öröktől fogva van, valós emberi természetet ölt magára. A karácsony december 25-én való ünnepelése sem véletlen. Ennek oka a nap teológia. Ezen a napon van a téli napforduló (míg az éjszakák rövidülnek, addig a nappalok egyre hosszabbak), és ezért nem véletlen, hogy a pogányság ekkor ünnepelte a nap születését. Ez a csillagászati jelenség adja magát, hogy János evangéliuma bekezdése alapján, miszerint az Ige a világ világossága, ezen a napon legyen karácsony. Az, hogy keleten január 6-án ülik meg, ennek oka szintén a téli napforduló, amelyet Egyiptomban és Arábiában ezen a napon ültek meg, és ez volt egyben az idő istenének az újjászületésének dátuma is. A karácsony ünneplésével fokozatosan alakult ki az ádventi idő, amelynek gyökerei már felfedezhetők Galliában és Spanyolországban a 4. században. Az itt élő keresztények a keleti keresztényekkel való szorosabb összeköttetés miatt január 6-án ünnepelték a karácsonyt, és szokás volt ezen a napon a keresztség szentségének a kiszolgáltatása. Ekkor volt egy három hétből álló megelőző lelki felkészítő idő, amelyet majd 40 napra hosszabbítottak mag a húsvétot megelőző böjti idő példáján. Ezzel ellenben Rómában az 5. században jelentkeztek ádvent nyomai, amikor is Szent Szimpliciusz pápa négy hétre rövidítette le a karácsonyi előkészületi időt, majd Nagy Szent Gergely pápa a 7. században előírta a négy ádventi vasárnapot a pápai liturgiában, amely rendelet idővel teret hódított magának. Kezdetben a római liturgiában karácsonykor Jézus első eljövetelére emlékeztek, ami bővült a keleti keresztények által előtérbe helyezett Krisztus végidőbeli eljöveteli várakozással és a bűnbánati jelleggel, amely utóbbinak a színek közül a lila a szimbóluma, és innen az ádventi idő színe. Az ádvent két időszakra osztható. Az első két hét (pontosabban december 16-ig) az eszkatológikus (végidőbeli) várakozásra irányítja figyelmünket, míg az utolsó kettő hét (december 24-ig, amely ádvent utolsó napja) a földi születésre készít elő. A két szakasz között válaszként áll az örömvasárnap, amely ádvent harmadik vasárnapja. A megnevezés a szertartást bevezető introitus kezdő szavából ered: „Gaudete”  (örvendezzünk). Ezen a napon a liturgikus szín a rózsaszín, amely az öröm, bűnbocsánat szimbóluma. Ezt a négy vasárnapot jeleníti meg az ádventi koszorú négy gyertyája. Az ádventi koszorú őse az 1838-ban Johann Heinrich Wichern által egy hamburgi gyermekotthonban felállított fakerék, amelyen minden nap meggyújtottak egy gyertyát. A ma ismert forma négy gyertyával és fenyőággal (halhatatlanság jele) bevont karika 1860-ban született meg Berlin-Tegelben. A négyes számnak több magyarázata van. Az egyik szerint a négy hét Krisztus négy féle eljövetelét jelképezi: testben – születéskor, minden nap – a lelkünkben, ember halálakor és a világ végén. A másik megközelítés szerint 4000 év telt el az Messiás eljöveteléig, ezért minden egyes hét – gyertya egy várakozási évezredet jelképez. A Paulinumban az ádventi várakozás sajátos hagyománnyal bír. Az ádventi koszorú gyertyáinak meggyújtása felemelő látvány, amikor a kápolna fényei kialszanak, majd a bejáratból felcsillan a gyertyafény, amellyel egy diák, miközben szól az alleluja dallam, meggyújtja az adventi koszorú gyertyáját. Ezeken az esteken Szabadka és környező plébániák egy–egy papját látjuk vendégül, aki igeliturgia keretében lelkesítő és önvizsgáló beszédet tart. Ádvent első gyertyájának a meggyújtásakor ft. Dragan Muharem, kisboszniai plébános volt, a második alkalommal ft. mr. Balcsák Szilárd, a Kisboldogasszony plébánosa, majd ft. Paskó Csaba, kelebiai plébános és végül ft. Miocs József igazgató.

Korunkban egyre gyakrabban karácsonyt a szeretet ünnepe jelzővel illetik. A megjelölés nem téves, hiszen az Atya szeretetből küldi a Fiút, ám ez a szeretet igazán húsvétkor csúcsosodik ki. Mind két esetben jelen van a másikhoz való fordulás, ami egymás ajándékozásában nyilvánul meg. Ezek a gesztusok, a krisztusi szeretethez hasonlóan az önátadást és egymás fontosságát hivatottak szimbolizálni. Ennek jegyében idén is a paulinista diákok külön programmal készültek a Villa Ancora idős bentlakói számára, amellyel is igyekeztek a karácsonyi örömet elvinni közéjük.

Ám mindenkihez személyesen nem tudunk eljutni. Ezért számukra, minden jótevőnek és minden imáért köszönetképen karácsonyi ajándékként a Pannon RTV székhelyén működő Szabadkai Rádió adásával a tanulók (Kiss Tamás, Petrovity Ádám, Huszár Ádám, Gyuris Bálint és Varga Sámuel) karácsonyi műsorral készültek. A karácsony üzenetének hathatós átadása érdekébe oda illő különböző korok szépirodalmi alkotásai kerülnek kiválasztásra, és a cél érdekében prózai szövegek is elhallatszanak.

Karácsonyra a keresztény világ lázasan készül. Ilyenkor az ünnephez kapcsolódó nemzeti szokások újraélednek. Szabadka város és környező településeinek bunyevác és horvát lakosainak sajátos ősi hagyományuk van. Évente csak egy alkalommal, és ezt is csak karácsony ünnepére szokás elkészíteni liszt és víz keverékéből az úgynevezett Božićnjak-ot, karácsonyi kalácsot. Az elkészített egyedi kalácsokat megtekintettük a Szabadkai Városháza előterében.