Keresztúti ájtatosság |
Dienstag, den 09. März 2021 um 12:19 Uhr |
Keresztúti ájtatosságnak nevezzük az Úr Jézus szenvedésének imádságos elmélkedését és végigjárását egy-egy álommással. Templomainkban és kapoláinkban rendszeresen a nagybőjti időben szoktak közös keresztúti ájtatosságot tartani, különösen pénteki napokon szokás ez, amikor a hívők elevenebben emlékeznek Jézus szenvedéséről. Ez az ájtatosság a középkorban terjedt el. Kezdetei a XIV. században Jeruzsálemhez kapcsolódnak, amikor szokássá vált végigjárni azokat a helyeket, amelyeken Jézus járt Poncius Pilátus udvarától a Golgotáig. A keresztút járását leginkább a ferences szerzetesek karolták fel és terjesztették, hiszen ők a szent sír örzői. Annak ellenére, hogy a keresztúti ájtatosságot a Keleti Egyház kezdeményzte, ez Nyugaton kedvelté vált és itt alakultak ki az állomások (stációk). Az állomások száma változott, még végül 14 –re alakult. A kerseszt utakat, illetve kálváriákat eleinte a templomok közelében lévő magaslatokra helyezték. A XVII. Századtól kezdve a keresztutakat már a templomokban találjuk, festményeken vagy dombor műveken át felidézve Jézus szenvedéseinek legfőbb mozzanatait. A keresztúti ájtatosság tartalmilag az evangéliumokra alapszik és részben az ősi keresztény hagyományokra. Jézus szenvedéseit átgondolhatjuk az evangéliumi részek felett elmélkedve, de vannak benne előre kidolgozott elmélkedések , imák és énekek. A keresztúti ájtatosság mindig új kihívás a keresztények számára, hogy Jézus megváltói művén gondolkodjanak és ezt összefüzzék a maguk életével. Alen |