Az Egyházban november 22-én a III. századi Szent Cecília szűz és vértanú emléknapja van. E szent az énekesek, hangszerkészítők, zenészek és orgonisták védőszentje, ugyanis a legenda szerint a kínzás közepette is végig énekelt.   Cecília a 3. században élt. Előkelő családban született. Kora ifjúságában szüzességet fogadott, azonban szülei egy Valerianus nevű ifjúhoz kényszerítették. Cecília a nászéjszakán rábírta férjét, hogy ne érjen hozzá, azt mondta, egy angyal őrzi tisztaságát. A keresztséget is vállalta felesége kedvéért. Férje megkereste a keresztényüldözés miatt rejtőzködő I. Orbán pápát, aki megkeresztelte őt. Hazatérve meglátta felesége őrangyalát. A csoda hatására Valerianus öccse, Tiburtius is megkeresztelkedett. A fivérek eltemették azokat a keresztényeket, akiket Turcius Amalchius prefektus rendeletére öltek meg. A történtekről értesülve Róma prefektusa egy tisztjével elfogatta őket. Ceciliát a VI. század óta ábrázolják a vértanú nők sorában. Kezdetben attribútum nélkül, majd kereszttel, a vértanúk koronájával, mécsessel vagy fáklyával, galambbal, karddal, a 15. század végétől pedig – főleg a holland és kölni festők kis orgonával kezdték megfesteni. A Paulinumban mi ezt latin misével ünnepeltük meg, amelyen én ministráltam. A beszéd után, amit rektorunk Szent Cecíliáról mondott, a hallottak örömmel töltöttek el bennünket.

Ördög Dávid