December 6-án Szent Miklós püspökre emlékeztünk, aki az egyik legnépszerűbb szent. Ő a hit védelmezője, a megrágalmazottak, az utazók, hajósok, halászok, kereskedők, a zarándokok védelmezője. A legismertebb történet után a férjhez menni vágyó lányok patrónusa is, amely szerint, amikor Anatólia fővárosában, Myrában püspök volt éhínség sújtotta a lakóságot. Ennek idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította. Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is: A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy már betevő falatra is alig jutott neki. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött kendőbe és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy kendő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni és az pont beleesett.

Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, hogy a hóborította Taurus hegyről maga a Tél-Apó érkezik ezekkel az ajándékokkal, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan érme, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő. Azonban kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte “Noel Baba”-nak, ami azt jelenti ”Ajándékozó Apa”. A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (326-ban) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódját, a Mikulást. A Mikulás est itt, a Paulinumban nagy tradícióval bír, bár tavaly a vírus miatt sajnálatos módon elmaradt, mint ezt megtudtam a felsős diákoktól. Számomra, mint első osztályos diáknak, és ahogy elnéztem a többi osztályok tanulóinak is nagy élmény volt az ünnepség. A Mikulás est hétfőn vette kezdetét nyolc órakor, amely a negyedik osztályos tanulók szervezésében nyílt meg. Minden osztály saját programot készített elő, és lepte meg a többi osztályt. A jókedv és derű közepette igyekeztünk ezeket minél szebben előadni egymásnak. Jómagam egy verset szavaltam el, de voltak zenei számok, amelyeket hangszereken adtak elő. Ezt követte egy kvíz, amin szintén részt vettem. Végül a negyedik osztály mutatta be a programját, amit az első és a másodikos tanulók becenevének a kiosztása zárt. Ez csupán egy szokás, egy tradíció, amit senki se vett komolyan. Az est végén lehetett társalogni egy kis édesség és üdítő ital kíséretében, majd lassan eljött a takarodó, és jókedvűen hajtottuk párnára a fejünket.

Osztrogonac Ármin