Szentségimádás és lelkinap

Date

Link

 

 

Támogató BETHLEN GÁBOR Alapitvány

 

 

Home Vijesti Szentségimádás és lelkinap
Szentségimádás és lelkinap Print E-mail
Wednesday, 02 March 2022 10:52

A szentségimádás során az eucharisztia előtt hódolunk. Az eucharisztia (vagyis oltáriszentség) elnevezés a benne levő kharisz, vagyis „kegyelem, kegyelmi adomány” fogalom miatt lett általánosabb, hiszen az Egyház úgy élte meg az utolsó vacsora titkát, mint Jézus szeretetének ajándékát. Az eukarisztia az egész keresztény élet forrása és csúcsa, ugyanis benne van az Egyház minden lelki java. Jézus Krisztus nemcsak a szentmise idejére jelenik meg a kenyér és bor színe alatt, hanem jelenvaló marad a szentségben a szentmise után is. Van alkalmi illetve egyéni szentségimádás és örökös szentségimádás. Az örökös szentségimádás azt jelenti, hogy egy egyházmegyében az év minden napján reggeltől estig imádkoznak a szentség előtt valamelyik templomban vagy kápolnában.

A Paulinum kápolnájában az éves szentségimádási nap január 31. A nap folyamán a diákok egyéni és közösségi szinten járultak a kihelyezett szentség elé, amely előtt litániákat, elmélkedéseket tartottak, és rózsafűzért imádkoztak, majd ezt követte a szentmise, amelyet nevelőnk vezetett.

Ezen a napon az intézet beosztása szerint egy-egy lelki előadás is szokott lenni. Az elmélkedést délelőtt magyar nyelven ft. Utcai Róbert csantavéri plébános, míg délután horvát nyelven ft. Muharem Dragan kisboszniai plébános tartotta. Szepesi Albert, a IV. osztály diákja így számol be: „Róbert atya a szinódussal kapcsolatban szólt hozzánk. Kifejtette, hogy az Egyház a szinódust nem azért akarja, mert süllyedne a hajó, hanem, hogy együtt haladjunk egy kitűzött nemes cél felé. Közösen elimádkoztuk a szinódusi imát. Regőczi István atya „Isten vándorra”címmű könyvét mutatta be. A könyv magáról a költőről szól, akinek nehéz sorsa volt. A kommunizmus kemény korszakában volt aktív pap. Felolvasott egy kis részletet, amely a paptársaival a börtönben töltött időszakról számolt be. A raboskodás idején történt, hogy az egyik társa kenyérbélből figurákat csinált. Megkérte az illetőt, hogy csináljon egy kis Jézus figurát, amit ez meg is tett, majd a karácsonyt közösen ünnepelték. Este egy kis jászolt csinált a sarokban, ahol együtt énekeltek karácsonyi énekeket. Nem sokkal később egy fiatal fiút löktek be az ajtón, aki rossz állapotban volt. Enni kért. Odaadták neki a kenyérből megformált Jézuskát. A könyvrészlet után a Szentírásból olvasott fel egy szakaszt, amely a vak koldus meggyógyításáról szólt. Majd tette fel a kérdést, hogy nemde a vak embernek teljesen meg kell bíznia abban, aki vezeti. Ha nem bízott volna benne, akkor nem nyerte volna vissza a látását.„

Ft. Muharem atya előadására így emlékszik Kontra Antonij: „Miért létezünk, mi életünk célja, ha úgyis mindannyian meg fogunk halni? Ezen kérdés minden egyes értelmes emberben feltevődik. A Szentírásból a gazdag ifjú történetét idézte, akinek sikeres élete volt. Egy nap, amikor találkozott Jézussal, azt a kérdést tette fel, hogy mit kell tennie az örök élet elnyeréséért. Miután azt a választ kapta, hogy ossza szét vagyonát, magába fordulva szomorúan távozott. Az élet része az áldozathozatal. Emlékeztetett a 127 óra című igaz történeten alapuló játékfilmre, amelyben a sziklát megmászni kívánó személy, miután lezuhant, és keze egy szikla alá szorult, le kellett vágnia kezét, hogy a túlélés reményében szabaduljon és segítséget keressen. Isten természetesen nem azt kívánja tőlünk, hogy vágjuk le kezünket, de mindenképpen az élet része a lemondás a valami nagyobbért, értékesebbért.”