A porcelán megnevezés az olasz porcella szóból ered, ami kagylót jelent. A porcelángyártás története Kínában kezdődik. Az ott folytatott régészeti ásatások során fedezték fel a porcelán elődjének tartott un. szeladon maradványokat, amelyeket a Kr. e. II. - Kr. u. II. közti időszakra datálnak. A legrégebbi porcelán a Tang-dinasztia (618-907 között) idejére datálódik. A porcelángyártás titka félten őrzött titok volt. Európában hosszú időn keresztűl próbálkoztak a porcelán előállításával.  A porcelángyártás technológiájának a megfejtéséhez a XVII. század végén a szász választófejedelemnek dolgozó E. W. Tchirnhausen matematikus kísérletei vezettek, majd halála után Johann Friedrich Böttger gyógyszerész és alkimista miután Auer-ben kaolinra talált, sikerült porcelánt és hozzá mázat előállítania. 1710-ben megalakult Albrechtsburgban az eső európai porcelánmanufaktúra. A 18. század közepére Meissenben sikerült tökéletesíteni az eljárást, és tiszta, szép fehér porcelánt gyártottak. A szabadkai porcelán múzeumban megtekinthettük ezen első gyár néhány porcelán alkotásait. Továbbá a bécsi, rosenthali, lomonoszovi, kínai és japán porcelángyárak alkotásait. Bemutatásra kerültek a magyarországi ismert porcelángyárak (Herendi, Zsolnay) termékei is. Ezen belül megtekintettük a Zsolnay Viktória (színes lepke díszek dominálnak) és Apponyi (Magyarország területén őshonos mezei nővények és virágok egy színben való ábrázolása) mintás porcelánokat. A kiállító teremben megtekintettük a mester után nevezett Pucher csodás kandallót.