A Paulinum közössége május 25-én, vasárnap a Nagybecskereki Egyházmegye „déli végeire” látogatott, pontosabban Kevevárára (Kovin), az egyházmegye és a régió egyik fontos és egyben nagy történelmi múltú városba. Megérkezésünkkor Ft. Csipak Csaba plébános, püspöki titkár és irodaigazgató fogadott bennünket az Avilai Szent Teréz tiszteletére szentelt plébániatemplomban, ahol röviden elmondta mind a plébánia, mint pedig a település történelmét. Örömét fejezte ki érkezésünknek, és annak, hogy elfogadtuk a meghívást. A plébánia közösségének látogatásunk sokat jelent - mint mondta, - leginkább azért, mert e vidéken nemcsak a magyarság, hanem a katolikusság is szórványban él. Az ünnepi szentmisét Msgr. Miocs József rektor vezette és vele misézett a plébános atya, Ft. Csipak Csaba valamint Ft. Halmai János káplán atya. A szentmisén Kiss Szilárd, Kocsis József, Stipančević Zoran és Stojanov Filip harmadik osztályos tanulók olvastak illetve ministráltak. Rektor úr szentbeszédét követően Bata Szabolcs érettségiző tett tanúságot életútjáról és hivatástörténetéről, Horvát Ákos érettségiző viszont az áldozás után Berecz Ferenc Sorsom a gyertya sorsa című versét szavalta el. A szentmisén a szeminaristák vezették az énekeket is, mind a népénekeket, mind pedig a lelki dalokat. Áldozás alatt a Paulinum kórusa, a Schola Cantorum Paulinum N. Rimsky Korsakov-Pater noster című szerzeményét adták elő, Oros Mihály másodikos növendék viszont W. A. Mozart Ave verum szerzeményének fuvolára átírt változatát. A szentmise végén a rektor úr megköszönte a plébános meghívását és az üdvözlő szavakat, továbbá azt, hogy a plébániaközösség sok áldozatot hoznak és imádkoznak a Paulinum közösségéért.

A szentmisét követően az Oros család látott vendégül bennünket családi házuknál, ahol ünnepi ebéddel fogadtak minket, egy valódi és meghitt családi légkörben. Délután folyamán megtekintettük a város nevezetességeit, majd átmentünk a Duna túloldalán található, szintén történelmi jelentőségű városba, Szendrevárára (Smederevo), amely, Kevevárával együtt, a középkori és az újkori Magyar Királyság egyik legjelentősebb végvára volt.

Hazaindulás előtt visszatértünk vendéglátóinkhoz, akik meglepetésünkre, vacsora gyanánt, úti csomagot készítettek számukra, hogy a hosszú úton nehogy megéhezzünk és éhesen térjünk haza. A Paulinum közössége, elöljárók és diákok egyaránt, ez úton is köszönetüket és hálájukat fejezik ki Csipak atyának, hogy meghívott és fogadott bennünket, valamint az Oros családnak, akik családi házuknál fogadtak minket, továbbá a székelykevei Kiss családnak, akik szintén sokat segítettek ez előkészületekben, és mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak, hogy a szeminárium közössége minél jobban érezze magát Kevevárán.