Egy elsős diák bemutatkozása

Date

Link

 

 

Támogató BETHLEN GÁBOR Alapitvány

 

 

Home Vijesti Egy elsős diák bemutatkozása
Egy elsős diák bemutatkozása Print E-mail
Monday, 20 October 2014 07:49

 

A hagyományoknak megfelelően, a Hírvivő olvasói időről-időre egy interjú keretében megismerkedhetnek a Paulinum Szeminárium és Gimnázium első éves növendékeivel. A következő rovatunk is egy bemutatkozás lesz, amelyet az egyik elsőssel készítettünk a közelmúltban.

- Hogy hívnak és honnan jöttél?

Szeles Kolosnak hívnak és Csantavérről jöttem a Paulinumba.

- Hol végezted el az általános iskolát?

Az általános iskolát szülőfalumban, a Hunyadi János Általános Iskolában végeztem.

- Kitől hallottál a Paulinum Gimnáziumról és Kollégiumról?

Habár az intézmény tanulói látogatást tesznek Csantavéren, én közelebbről, édesanyámtól értesültem, aki a paulinisták elmúlt esztendei alkalmával elbeszélgetett az egyik tanulóval, és édesanyámat bőven informálta a Paulinumról. Továbbá a plébánosomtól, Ft. Utcai Róberttől, hallottam bővebben az iskoláról és az intézetről, aki egykor szintén paulinista diák volt.

- Nehéz volt-e beilleszkedned az intézeti életbe?

Őszintén mondhatom, hogy nem volt nehéz és nem okozott semmilyen komolyabb gondot a beilleszkedés. Szinte egy hét alatt megszoktam az új környezetet.

- A napirend jelent-e nehézséget számodra?

Önmagában véve a napirend jó, mert többet lehet tanulni, mint otthon, másrészt viszont az osztálytársakkal is lehet tanulni. A korai felkelés kissé nehézkes, azonban az esti lefekvés nem jelent problémát.

- Mi jelent nehézséget számodra a Paulinumban?

Nehézséget tulajdonképpen egyik tantárgy sem jelent, mert ha tanul az ember, akkor nincsenek nehézségek. Én személy szerint a matematikát szeretem a legjobban, valamint a német nyelvet. Kissé félek a latin nyelvtől, de majd ezen is túlteszem magam

- Problémát jelent-e számodra, hogy hétvégenként nem mehetsz haza?

Természetesen minden hétvégén legszívesebben haza mennék, de mégsem szokatlan számomra, hogy nem mehetünk minden héten haza. Önmagában véve így is jó, de azért jobb lenne, ha többet mehetnénk haza.

- Mi tetszik neked legjobban az intézet napirendjében?

A napirendből számomra a szabadidő jelent a legtöbbet. Ilyenkor a legtöbbet számítógépezek, konditerembe járok, vagy az „uku-lele”, amely egy hawai gitáromon játszok-gyakorlok szívesen, vagy pedig rendes akusztikus gitáron.

- Gondolsz-e sűrűn szüleidre és az otthonodra?

Természetesen sokat gondolok az otthoniakra, hiszen először vagyok távol otthonomtól. A kapcsolatot természetesen tartom szüleimmel. Sűrűn beszélgetek édesanyámmal és édesapámmal.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Először is szeretném szerencsésen és jó eredménnyel befejezni a gimnáziumot. Terveim a továbbiakban, hogy vagy matek szakra iratkozom, vagy latin, vagy német nyelvet írok be, de nincs kizárva az sem, hogy teológiai tanulmányokat szeretnék befejezni, hogy hittan tanár lehessek.

- Mit üzensz azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy jöjjenek-e a Paulinumba?

Eddigi tapasztalataim szerint a Paulinum egy jó iskola. Jó dolog az, hogy egy kis közösségben vagyunk, ahol jó barátokra tud találni az ember, akikre mindenkor számítani lehet. Azt azonban kissé sajnálom, hogy a hívek és az átlag ember úgy tudja, hogy a Paulinum kizárólag papjelölteknek van szánva, pedig ez nem így van. Ezért, azoknak, akik a Paulinum után érdeklődnek, hogy nyugodtan iratkozzanak a gimnáziumba, mert itt jó alapokat kapnak a további tanulmányaikhoz és jó nevelésben részesülnek.