Szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén Doroszlón, a legnagyobb vajdasági Mária Keresztények Segítsége Egyházmegyei kegyhelyen több ezren gyűltek össze, hogy a fatimai jelenés 100. évfordulóját ünnepeljék, és a Szűzanya segítségét kérjék a mindennapi megpróbáltatásokhoz. A kegyhelyet a középkorban Bajkút néven emlegették. A XII. században alapított monostor első lakói premontrei szerzetesek voltak. 1382-ben a hely más birtokokkal együtt a budai klariszsza apácák tulajdonába került. A török idők alatt a területen fellelhető települések elpusztultak a kút kivételével. A megszállás alóli felszabadulástól a csodatevő kegyhelyet Szentkútnak nevezik. A Historia Domus Sancte Fontis-ban bejegyzett első csoda 1700-ban történt, ám a legismertebb történet 1792-ből származik, miszerint a mindkét szemére vak gombosi Zablócki János imája, aki azért imádkozott, hogy hetvenéves édesanyját valahogy gondozni tudja, meghallgatásra talált. Álmában megjelent a Szűzanya, aki azt az utasítást adta neki, hogy mossa meg szemét a Mosztonga folyó melletti forrás vizében. A férfi ennek megfelelően járt el, és visszanyerte mindkét szeme világát. Ezt követően nőtt meg a zarándokok száma, akik felkeresték a csoda kutat, és azóta napjainkban is hívek seregei keresik fel, akik közül sokan itt keresnek gyógyulást testi bajaikra. Mi is, a Paulinum Gimnázium és Szeminárium diákjai a nevelőkkel és a tanárokkal elzarándokoltunk az ünnepi eseményre, hogy tiszteletünket tegyük Megváltónk anyja előtt a központi búcsú napján. Az ünnepi szentmise 10 órakor kezdődött, melyet msgr. Majnek Antal munkácsi (Ukrajina) megyéspüspök vezetett és ő tartotta a szentbeszédet is. Beszédében hangsúlyozta a Mária tiszteletének fontosságát, melyek gyakorlata  a családokon belül kell hogy megkezdödjön és egy életen át folytatódjon. A vendégpüspökkel együtt misézett főpásztorunk msgr. Pénzes János és mintegy negyven lelkész.

Az ünnepi misét követően, az 1861-ben megépített szentkút melletti Mária-szobor előtti szentségimádásra és szentségi áldásra került sor.

A liturgia és az ájtatosság végén a paulinisták a templomba mentek útra bocsátó imára és egy közös felvételre.