A kilencvenes évek változásai és a Kelet-európai országok határainak megnyításával, belátási lehetőség nyílt arra, hogy milyen szegénységben és rászorultságban éltek  az emberek. A jobb sorban lévő országok és különböző alapítványok  mindezt látva és tapasztalva segély akciókat szerveztek. Ezek közé  tartozik a Csilla von Boeselager Alapítvány, amelyet a magyar származású Dengeleghy Fényes Csilla, von Boeselager bárónő alapított. A támogatás elsősorban Magyarország, Románia és Vajdaság területén indult be. Azóta a támogatás bővült, de a három délkeleti ország elsődleges maradt. Rektorunk a németországi kapcsolatai által megismerkedett az Alapytvány elnök helyetesítőjével, Dr Elisabeth Fessl de Alemany bánsági születéső asszonnyal, aki azóta is nagy támogatója Vajdaságnak és a Paulinumnak.  A karácsonyi ajándék csomagok, amelyeket az adai Duga szervezet jutatatott hozzánk, édességeket, ruházati és iskolai cikkeket, valamint intézeti eszközöket tartalmaztak. Ez úton mondunk köszönetet mindazoknak, akik gyüjtési akciót szerveztek, becsomagolták, szállították és hozzánk jutatták az értékes ajándékot.

Huszár Andor

Az emberi történelem időmérése csillagállások vagy jeles események után egészen az ókorra vezethető vissza, amelyek alapján a különböző népek és vallások sokféle naptárt és évszámlálási módot hoztak létre. Szintén megfigyelhető, hogy az első napot egy sajátos csillagászati vagy történelmi eseményhez kötötték, amelyet meg is ünnepeltek. Érdekesség képpen a kínai újév, másnéven holdújév dátumának meghatározása ma is a holdciklust követve csillagászati számítások révén történik. Korunkban a napok követése a világon általánosságban a XIII. Gergely pápa kezdeményezésre készítetett, és a nevét viselő Gergely-naptár szerint történik. A keresztény naptárban az újév dátuma január 1-je. A január 1-jének eredetét Julius Caesara vezethetjük vissza, aki Kr. e. 46-ban az év elejét január 1-re halasztotta, mert ettől a naptól kezdve léptek hivatalukba a konzulok. A kereszténység ezen a napon Szűz Máriát, mint Isten anyját ünnepli. Azt, aki igent mondott Isten tervére, és ezzel egy új kezdetre az emberiség számára. Ezért ünnepeljük őt az újév kezdetén, a földi megújulás kezdeténél, hogy az egész esztendőnkre ő legyen előttünk, mint példa, aki gondoskodással, szeretettel, gyöngédséggel volt Jézus iránt. Ezen a napon van VI. Pál pápa kezdeményezésére 1967 óta a béke napja. Ez a nap arra figyelmeztet, hogy az előttünk álló évben törekedjünk arra, hogy békében éljünk önmagunkkal, legyünk egymás iránt olyan odaadással, mint amilyen volt Mária, ugyanis a sikeres gazdaság és fejlődés megvalósításához azonban nélkülözhetetlen a béke, igazság megteremtése és az ebben a szellemben erős intézmények működtetése. 2000. január 1-jétől az ENSZ indítványozására számos országban békevilágnapot tartanak, kezdetben „egy nap békében”, ma pedig „globális család” néven. Az újév várása a leköszönő év utolsó napján veszi kezdetét. Ezt az eseményt szilveszterezésnek nevezzük, amely megnevezését a napi szent, szent I. Szilveszter pápa után kapta, aki megkeresztelte Konstantin császárt. Az újévre készülődve különféle szokások és hiedelmek élednek újra. Az ünnepi asztalra meghatározott ételek kerülnek fel a szerencsésebb jövő reményében. Így például sült malac, mert az előre túr, illetve minekután az élelmet a földből előkotorja, átvitt értelemben  szerencsét hoz, míg a tyúk nem, mert az hátra kapar. Látványos tűzijátékok kerülnek megrendezésre, ugyanis úgy tartják, hogy az újévi erős fények és zajok távol tartanak mindenféle rosszat.

Ilyenkor szintén elterjedt szokás, hogy az emberek újévi fogadalmakat tesznek. Ilyenkor az emberek nagy partikat rendeznek, ahol előkelően vagy éppenséggel bohócosan, a rendezvény jellegétől függően vannak felöltözve, és jókedvűen töltik az óév utolsó óráit. Én szilveszter napját családom körében szoktam eltölteni, miként tettem ezt idén is. Napközben szorgosan készülődtünk. Részt vettem a hagyományos év végi hálaadó szentmisén. Este összegyűlt az egész család, és a családi asztalnál egy közös vacsorát fogyasztottunk el, majd azután jókedvűen beszélgettünk. Éjfélkor kisiettünk a házból, és az udvaron figyeltük a csodálatos tűzijátékokat, majd pezsgőt bontottunk, és egymásnak boldog újévet kívántunk. Reggel az ismerősökhöz mentünk újévet köszönteni.

Szepesi Albert

1996 óta működik a fiatalok felkarolása érdekében a VIFÓ - Vajdasági Ifjúsági Fórum, amely mint olvasható oldalukon: „Célunk a vajdasági magyar fiatalok identitásának megőrzése, közéletbe való bevonásuk, hétköznapi és kulturális életük fellendítése, érdekeik széleskörű képviselete, egy összetartó közösség építése és ápolása, valamint olyan gyakorlati és elméleti tudás átadása, amely a magán- és szakmai életben is egyaránt alkalmazható. Szervezői és szakcsoportjaink folyamatosan törekednek munkánk tökéletesítésére, rendezvénysorozataink évről évre fejlődnek és megújulnak.”. Ennek szellemében került megrendezésre 2021. december 2-án a X. VIFÓ Ifjúsági Konferencia. Ezen kultúresti rendezvényre több előadó is érkezett. A meghívott vendégelőadók név szerint Viakter Olga, Pintér Norbert, Balassa Emese, valamint ft. Horváth Ákos voltak. A Paulinum tanulói is részt vettek az eseményen. Horváth Ákos, kanizsai káplán „Reverenda és futócipő – avagy: ember a reverenda alatt” címen tartott előadást. Ákos atya mesélt hivatásáról, a középiskolai, valamint a Paulinumban töltött éveiről, továbbá a teológiai tanulmányairól, és természetesen a papi mindennapi teendőiről számolt be. Beszédjében izgalmasan számolt be arról, hogy miként sikerült a napi feladatok mellett papi életébe a sportot bekapcsolni. Kreatívan, érdekfeszítően és figyelemre méltó odaadással tartotta prezentációját. Büszke lehet iskolánk arra, hogy egy ilyen életképes papot adott ki a népnek, és reméljük, hogy még sok ilyen pap és keresztény értékekkel telt fiatal fog kiröppeni iskolánkból.

Varga Sámuel

A szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ „Igazi kézműves adventi vásár” címmel szervezett programja volt megtekintető december 8-tól 10-ig, amely a karácsony örömteli fényében volt megtartva. Szemügyre vettük a különféle kézműves karácsonyi kis ajándékokat. Megnéztük a kiállított hímzéseket. A kiállításon láthatók voltak huzalok, kis és nagy asztalterítők, amelyek különféle tájegységek sajátos nemzeti díszítési jellegzetességeiket bírták, és különféle hímzési módok szerint készültek. A nagyterem karácsonyi díszekbe öltöztetve fogadta a látogatókat. Itt megtekinthetők voltak az idei versenyre benevezett mézeskalácsból készített és impozánsan díszített házacskák, amelyekre szavazni lehetet, és szavaztunk is az szerint, kinek melyik tetszett a legjobban.

Fel nagy örömre…

Karácsonyra a keresztény világ lázasan készül. A mindennapi gondok ellenére, a karácsony napjához egyre közeledve, az embert elönti egy teljesen szavakba nem önthető belső derűs örömteli érzés. Előkerülnek a régi nemzeti és családi szokások. Megkerülnek a régi karácsonyi díszek. Felkerül a fenyőfa csúcsát ékesítő betlehemi csillag. A friss fenyőillat áthatja a helységet. Előkerülnek a régi féltve őrzött titkos családi karácsonyi receptek, és a nagy sütés sürgés forgás közepette áradó illattokkal együtt az egykori gyermeki boldog emlékek, de egyúttal rádöbbenek, hogy idén már szűkösebb a család, de amit egykor szívből kaptam szüleimtől, nagyszüleimtől, és ők egykoron gyerekként, én most ezt adom át gyermekeimnek, unokáimnak. A készülődés hevében szinte talán észre sem vesszük, hogy mily gyorsan peregnek a napok, míg nem kigyulladt a negyedik gyertya is az adventi koszorún, és megérkeztünk fáradtan a várt karácsonyhoz. Vajon valóban sikerült felkészülni? Erről szól a karácsony. Loholás, vásárlás, és amikor célba érek levagyok engedve, mint egy lufi? A karácsony mindannyiunkban különféle emlékeket hív elő. Egyesekben szépeket, másokban viszont szomorúakat. Ilyenkor eszembe szokott jutni Hans Christian Andersen A kis gyufaárus lány meséje, akiben karácsonykor kint a zord téli időben a gyufalánggal az anyjával töltött boldog emlékek lobbantak lángra, és melengették meg. Utólag emlékeink sem attól örömteliek, hogy volt díszítet fa, hogy volt alatta ajándék, hogy volt karácsonyi ebéd és kalács. Állíthatok fát, süthetek kalácsot, de ha nincs ott mellettem senki…, s nincs kivel megosztani…

A feldíszítet fényben áradó fenyőfa a maga világosságával arra hívatott emlékeztetni, hogy nem vagy egyedül. Erről beszélt az orosz irodalom nagy emberének Dosztojevszkijnek is. A karácsonyfa világánál talált rá Istenre és önmagára. Megrendítők és egyszerre felemelők sorai. Írja, hogy mélyre lezüllött ifjúságában, amiért a börtön lakója lett éveken keresztül. Éppen karácsony estéje volt, amikor elbocsátották a börtönből. Az emberek szentestére készültek, míg ő maga céltalanul csavargott a hideg estében, és nézte a kivilágított ablakokat. És utálta önmagát nagyon, hogy ennyire lezüllött. Hogy már ott tart, hogy semminek sem tud örülni, és senkinek sem tud örömet szerezni csak bánatot és keserűséget. S ahogy ilyen gondolatok súlya alatt gyalogolt a városka utcáin, egy helyen fenyőgallyakkal, gyertyákkal díszített szentképhez érkezett, amely a Betlehemet ábrázolta. Dosztojevszkij megállott a kép előtt és nézte. Közben gyermekkorának karácsonyi emlékei megrohanták szívét, és elkezdett csak úgy magában dúdolni. Azokat az énekeket, melyeket a szülői házban ilyenkor együtt énekeltek. Feltörtek a régi közös emlékek. Egyszer csak azon kapta magát, hogy potyognak könnyei. A könnyek fátyolán át is csak nézte, egyre nézte a gyertyafényes betlehemi képet. Aztán egy merész elhatározással a zsebébe nyúlt. Kivette onnan a most is ott lapuló pálinkásüveget, amely őt a züllés útján a börtönbe vitte. A benne lévő pálinkát a betlehemi kép előtt a hóra locsolta, az üveget pedig a kőhöz vágta. Dosztojevszkij ettől a perctől fogva új életet kezdett. Nemcsak az orosz, de a világirodalomnak is egyik legnagyobb írója lett. Íme, a karácsonyi gyertya fényének üzenete, mely bevilágított egy ember életébe, és fényénél megtalálta hitét önmagában és Istenben.

Karácsonykor a Betlehemben lévő Szent Családot szemléljük, amelyben Isten eljött az emberhez. Isten nem hagyott el!

December 6-án Szent Miklós püspökre emlékeztünk, aki az egyik legnépszerűbb szent. Ő a hit védelmezője, a megrágalmazottak, az utazók, hajósok, halászok, kereskedők, a zarándokok védelmezője. A legismertebb történet után a férjhez menni vágyó lányok patrónusa is, amely szerint, amikor Anatólia fővárosában, Myrában püspök volt éhínség sújtotta a lakóságot. Ennek idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította. Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is: A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy már betevő falatra is alig jutott neki. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött kendőbe és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy kendő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni és az pont beleesett.

Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, hogy a hóborította Taurus hegyről maga a Tél-Apó érkezik ezekkel az ajándékokkal, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan érme, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő. Azonban kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte “Noel Baba”-nak, ami azt jelenti ”Ajándékozó Apa”. A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (326-ban) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódját, a Mikulást. A Mikulás est itt, a Paulinumban nagy tradícióval bír, bár tavaly a vírus miatt sajnálatos módon elmaradt, mint ezt megtudtam a felsős diákoktól. Számomra, mint első osztályos diáknak, és ahogy elnéztem a többi osztályok tanulóinak is nagy élmény volt az ünnepség. A Mikulás est hétfőn vette kezdetét nyolc órakor, amely a negyedik osztályos tanulók szervezésében nyílt meg. Minden osztály saját programot készített elő, és lepte meg a többi osztályt. A jókedv és derű közepette igyekeztünk ezeket minél szebben előadni egymásnak. Jómagam egy verset szavaltam el, de voltak zenei számok, amelyeket hangszereken adtak elő. Ezt követte egy kvíz, amin szintén részt vettem. Végül a negyedik osztály mutatta be a programját, amit az első és a másodikos tanulók becenevének a kiosztása zárt. Ez csupán egy szokás, egy tradíció, amit senki se vett komolyan. Az est végén lehetett társalogni egy kis édesség és üdítő ital kíséretében, majd lassan eljött a takarodó, és jókedvűen hajtottuk párnára a fejünket.

Osztrogonac Ármin

Az Egyházban november 22-én a III. századi Szent Cecília szűz és vértanú emléknapja van. E szent az énekesek, hangszerkészítők, zenészek és orgonisták védőszentje, ugyanis a legenda szerint a kínzás közepette is végig énekelt.   Cecília a 3. században élt. Előkelő családban született. Kora ifjúságában szüzességet fogadott, azonban szülei egy Valerianus nevű ifjúhoz kényszerítették. Cecília a nászéjszakán rábírta férjét, hogy ne érjen hozzá, azt mondta, egy angyal őrzi tisztaságát. A keresztséget is vállalta felesége kedvéért. Férje megkereste a keresztényüldözés miatt rejtőzködő I. Orbán pápát, aki megkeresztelte őt. Hazatérve meglátta felesége őrangyalát. A csoda hatására Valerianus öccse, Tiburtius is megkeresztelkedett. A fivérek eltemették azokat a keresztényeket, akiket Turcius Amalchius prefektus rendeletére öltek meg. A történtekről értesülve Róma prefektusa egy tisztjével elfogatta őket. Ceciliát a VI. század óta ábrázolják a vértanú nők sorában. Kezdetben attribútum nélkül, majd kereszttel, a vértanúk koronájával, mécsessel vagy fáklyával, galambbal, karddal, a 15. század végétől pedig – főleg a holland és kölni festők kis orgonával kezdték megfesteni. A Paulinumban mi ezt latin misével ünnepeltük meg, amelyen én ministráltam. A beszéd után, amit rektorunk Szent Cecíliáról mondott, a hallottak örömmel töltöttek el bennünket.

Ördög Dávid

Karácsony méltó megünneplésének elengedhetetlen része az ADVENT, az ünnepet megelőző négy hét. Az advent a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. Advent az egyházi év kezdete, mert advent első vasárnapjával kezdődik az egyházi esztendő. Ilyenkor a várakozásba borul a föld, a szívek készülnek Jézus megszületésének bensőséges örömére, és egymásnak is kis ajándékokkal, meglepetésekkel, finom süteményekkel készülünk. A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette advent kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza. Ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket (roráté) látogattak, amelyeket “angyali misének”, “aranyos misének” is neveztek. Szokás volt az adventi házikó készítése, ami kartonlapból készült, és annyi ablaka volt, ahány napból állt az advent. Minden napon kinyithattunk egy újabb ablakot, ahol egy-egy bibliai idézet volt található. Ebből már csak az adventi naptár maradt meg, ahol az ablakok csokit rejtenek. A legérdekesebb talán az adventi koszorú. Már az ősi időkben is koszorút fontak az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé. A koszorú vagy a kör az örökkévalóság jelképe volt. Az első vasárnap kezdési időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila.  A Paulinumban, nálunk advent esteket szoktunk tartani, amelyeken vendég papok szoktak prédikálni. Sajnos az elmúlt évben  a vírus miatti rendelet miatt nem volt lehetőségünk megtartani hagyományos módon az adventi esteket, így az idei nagy öröm számunkra, ugyanis végre megtörtént a várva várt pillanat és az intézet hagyomány folytatása. Az igeliturgiát ft. mr. Balcsák Szilárd esperes atya vezette.  A prédikációja nagyon komoly hatással volt rám, de remélem, hogy mindannyiunkra. A beszédében a cselekvésre szólított, mégpedig az azonnalira, a MOST-ra, mivel a földi élet nagyon rövid, így most cselekedjük a jót, most legyünk szorgalmassak.

Szepesi Albert

A Nagybecskereki Egyházmegye az ősi Csanádi Püspökség  része, amelyet a Triannon után három részre daraboltak: Szegedi Püspökség, Temesvári Püspökség és Nagybecskereki Apostoli kormányzóság. Az Apostoli Kormányzóság 1988-ban vált püspökséggé. Az apostoli kormányzók belgrádi érsekek voltak, akik nem beszélték a hívők nyelvét. Ezért Vatikán úgy döntött, hogy helybéli lelkészt nevez ki püspökké, aki híveivel szoros kapcsolatba tud lenni. A Szentszék 1971-ben msgr. Jung Tamás személyében új apostoli kormányzót nevezett ki, akinek püspökké szetelésére 1972-ben került sor. II. János Pál pápa a kormányzóságot 1986-ban püspökségre emelte. Az egyházmegye első nagybecskereki püspöke msgr. Huzsvár László, újvidéki esperesplébános lett. Az egyházmegye második főpásztora dr. Német László SVD. November 20-án a nagybecskereki székesegyházban ünnepi keretek közt megemlékeztek a kormányzóság alapításáról és az első püspökről, msgr. Jung Tamásról. Az ünnepség főcelebránsa msgr. Paul Richard Gallagher érsek, a Szentszéki Államtitkárság államközi kapcsolatokért felelős titkára volt. Az egyházmegye msgr. Német Lászlóval együtt misézett még msgr. Stanislav Hočevar érsek, msgr. Slavko Večerin, msgr. Djuro Gašparović és az újonnan kinevezett püspök, msgr. Fabijan Svalina. Beszédében a vatikáni államtitkár kiemelte, hogy megemlékezünk az elmúlt ötven év eseményeiről, a fáradságos munkáról, lemondásról és a sok kihívásról, hogy keresztény közösségünket megtartsuk és összetartsuk. A missziós munkát továbbra is meg kell tartani, hogy az Evangélium minden embert megérintsen. Az ünnepségen részt vettek az egyházmegye papjai, vendégek és a hívők. A Paulinumot rektorunk képviselte, míg a bánsági paulinisták viszont az oltár szolgálatában voltak.

Bogaras... Egy gyönyörű szép falucska, amelyre mindenki büszke lehet, aki valaha is járt már ott. Mivel én a szomszédfaluban, Felsőhegyen lakom, ezért sokat járok oda barátokhoz, rokonokhoz és szentmisén segíteni. Mindig, amikor ott jártam, gondolkodóba estem, hogy miért csak egy aprócska imaház jutott ennek a kicsi falunak. Persze élt a remény, mert amióta csak az eszemet tudom, azóta ott voltak a megkezdett templom alapok az imaház mögött. A rengeteg nehézség ellenére a falusiak kitartottak az ötletük mellett, mertek nagyot álmodni és sikerült létrehozniuk egy kincset. Elhozták Istent a saját falujukba. A templom felszentelésére 25 évvel az alapkő letétele után került sor. November 7.-én msgr. Slavko Večerin, egyházmegyénk főpásztora felszentelte a bogarasi Szent Anna templomot. A mise egyik kiemelkedő vendége Böjte Csaba volt, aki a szentbeszédet mondta, valamint korábban már adománnyal hozzájárult az építkezésekhez. Ft. Nagy József plébános és Varga Jószef felsőhegyi diakónus nagyon várták ezt a nagy napot. Megtiszteltetés volt körülöttük mozogni, segíteni nekik és végig kisérni a felkészülés folyamatát. A sok stressz, munka és fáradozás gyönyörű szép termést hozott. Szerencsém volt továbbá képviselni a Paulinumot és Szent Anna közbenjárását kérni az iskolánk, illetve a bogarasi hívekért.

Varga Sámuel

A Covid-19 megjelenése óta lassan immáron kér év telt el. Ezen idő alatt a hírügynökségek tudósításaiból szerzett ismeretek fényében a világunk ezen korszakát megbélyegző vírusjárvány kizökkentette az életet a rendes kerékvágásából. Az élet minden területén változások álltak be, amelyek hiányokat és részben áremelkedéseket idéztek elő. Az újabbnál újabb még fertőzőbb vírus variánsokkal párhuzamban mindig újabb rendeletek születnek világszerte. Az újabb hullámok miatt az egészség megóvásának és a vírus terjedésének lásítása érdekében országunk oktatási minisztere a stáb javaslatára online oktatás helyett egy hetes rendkívüli országos őszi szünetet rendelt el. A szünet november 8-án vette kezdetét. Ezen időszakban diákjaink is a rendelet értelmében otthon tartózkodtak. Az otthon töltött időben lehetőség állt a ház körüli munkákban való besegítésre. Továbbá kipihenni a tanulás fáradalmait, és újra töltekezni a félév előtti nagy hajrára, amely folyó hó 15-én az iskolapadban kezdetét vette.