A Szentírás tanítása szerint, minek után az ember vétkezett, bűnének egyik következménye a halál lett. Az első emberpár tette óta minden ember megtapasztalja a halált, és az elvesztett személy hozzátartozói annak súlyát. A halál által elragadott szeretteinkre az év folyamán számtalanszor gondolunk, de van egy nap az évben, amikor a keresztény világ tagjai egyszerre együtt emlékezik. Halottak napján az Egyház minden elhunytról, különösen is a tisztulás állapotában lévő szenvedő lelkekről emlékezik meg. Az első írásos nyom, amely arról tanúskodik, hogy külön előírt szentmisét mutattak be a pünkösd utáni napon a megholtakért Sevilla-i Izidor püspök (†636) nevéhez kötődik. Halottak napjának kialakulása Odo, Cluny apátjához (994-1048) vezethető vissza, aki elrendelte, hogy minden kolostorában november 2-án emlékezzenek a megholtakról. A XII. század folyamán egész Európában elterjedt ezen megemlékezés

Nincs olyan család, aki ne veszített volna el családtagot. E napon emlékeztünk meg szeretet elhunytjainkról, akikért a testi feltámadás és az örök élet hitével, és az ebből fakadó reménnyel imádkoztunk. Ezekben a szent napokban, minek után tanítás nem volt, így mi magunk is segítkeztünk a készülődésben. Részt vettünk szülőfalunk plébániai híveivel a szentmiséken, majd a még élő nagyszüleinkkel és szüleinkkel kimentünk a temetőben az elhunyt családtagok nyugvóhelyeihez, ahol az életet és szeretetet szimbolizáló virágokat és égő gyertyákat elhelyeztük.

Adj Uram örök nyugalmat nekik!

Isten Szent Egyháza három részre osztható: küzdő, megdicsőült és szenvedő. A küzdő Egyházat mi alkotjuk. Mindenszentek ünnepén az Egyházban a megdicsőült, ill. diadalmas Egyházat ünnepeljük. Ezen a napon emlékezünk meg mindazon megdicsőült lelkekről, akik már eljutottak Isten színről színre való látására.

A vértanúkról keleten a II. században különös tisztelettel megemlékeztek. A fennmaradt szmirnai egyház körlevele például elbeszéli, hogy miként gyűjtötték össze szent Polykárp vértanú püspök ereklyéit, aki János apostol és evangélista tanítványa volt, és hogyan emlékeztek meg évenként róla. Kezdetben a keresztények amennyiben a lehetőségek adottak voltak, akkor a vértanúk sírjánál gyűltek össze és emlékeztek meg az elhunyt hősies Istenbe vetett hitéről és áldozatáról. Keleten már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról.

A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa révén került be a vértanúk emlékezete, aki a római Pantheont 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel. A VIII. században III. Gergely pápa a Szent Péter bazilikában kápolnát állíttatott a vértanúk és szentek tiszteletére. A IX. században IV. Gergely pápa november 1-jét tette meg minden szent ünnepévé.

Kik  a szentek? A Szentírás tanítása szerint egyedül Isten a szent, és Ő az, aki részesít szentségében. Ő szentel meg kegyelmével. Így mindenki szent, aki ezen kegyelmi állapotban mindvégig megmarad. A szentté avatásban az Egyház a szentet tisztelet céljából állítja elénk, akinek személyében Isten kegyelme győzedelmeskedett. A kereszténység történelmében meglepő módon a szentek tisztelete a néptől indult ki, és egészen a XII. századig a püspök volt az, aki megállapította, hogy ki a szent. Az első kanonizált szent Ulrich augsburgi püspök volt, akit XV. János pápa avatott szentté 993-ban. III. Sándor pápa vetett véget a korábbi gyakorlatnak, aminek értelmében 1170-től a szentté avatás végleges joga a pápáé. Szenté avatható az, aki a szentség hírében adta vissza lelkét a Teremtőnek, és földi élete folyamán hősi fokon gyakorolta az erényeket, és halála után közbenjárására csoda történt, amivel Isten így igazolja szolgáját. Amennyiben az illető személy tisztelete folytatódik és újabb csodák történnek, akkor szentté avatható, és így ő az egész egyházban tisztelhető, míg a boldoggá avatott személy a pápa engedélyének megfelelően egy bizonyos területen (ország, egyházmegye) tisztelhető.

Kérjük égi testvéreink közbejárását!

A Paulinum Gimnázium és Szeminárium elsődleges célja papokat és egyházi szolgálatban lévőket  oktatni és nevelni. Ezt bizonyítja és erősíti az intézmény több évtizedes fennállása, hiszen papjaink és az egyházi szolgálatot teljesítők legnagyobb része egykor paulinista volt. Ez nemcsak a szabadkai egyházmegyére vonatkozik, hanem a környező püspökségek részére is. Az elmúlt évek során több egykori paulinista diákból lett apostoli utód. Múlt hónap, október 7-én újabb öröm érte a Paulinum tanárait, nevelőit és tanulóit, hiszen a Szentatya egy újabb egykori paulinistát, msgr. Fazekas Ferenc atyát nevezte ki szabadkai püspökké.

Msgr. Fazekas Ferenc püspök 1958-ban született Óbecsén. Gimnáziumi tanulmányait a Paulinum Püspöki Klasszikus Gimnáziumban és Kisszemináriumban 1977-ben végezte, majd a Szabadkai Egyházmegye növendékeként belépett a Zágrábi Érseki Szemináriumba, ahol 1977. és 1984. között a Katolikus Teológiai Fakultáson végezte filozófiai és teológiai tanulmányait. 1984. június 29-én szentelték a Szabadkai Egyházmegye papjává a szabadkai Avilai Szent Teréz-székesegyházban. 2020-ban lett kinevezve a Szabadkai Egyházmegye általános helynökévé, majd 2023. augusztus 29-től a Szabadkai Egyházmegye egyházmegyei kormányzója. A püspökszentelésre folyó hó 11-én, szombaton került sor.

Az új püspöknek gratulálunk, és Isten vezérlését és áldását kívánjuk apostoli munkájára.

Életének 68. évében, rövid, súlyos betegség után, október 30-án elhunyt Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Tartományi Képviselőház elnöke. Pásztor István 1956. augusztus 20-án született Törökkanizsán. Az általános iskolát és a gimnáziumot Szabadkán végezte el, majd 1980-ban az Újvidéki Egyetem Jogi Karán szerzett diplomát. Alapítása óta tagja volt a Vajdasági Magyar Szövetségnek, 2007 óta pedig a párt elnöki tisztségét töltötte be.

Az 1992 és 2000 közötti időszakban Szabadka Községi Képviselő-testületének tagja volt, az 1996 és 2000 között pedig a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Szövetségi Képviselőházának szövetségi képviselője. Ezt követően, 1999-től 2002-ig az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács tagja és az Intéző Bizottság elnöke volt. Ezt követően, 2000 és 2008 között tartományi privatizációs és vállalkozásügyi titkárként, majd 2008 és 2012 között pedig tartományi gazdasági titkárként tevékenykedett. Két mandátumban töltötte be a Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsának alelnöki posztját.

Miután 2007-ben a Vajdasági Magyar Szövetség elnökévé választották, ugyanezen év decemberében jelölték Szerbia köztársasági elnöki posztjára. Emellett Szabadka polgásmesteri tisztségére is jelölték a 2008-as országos szintű önkormányzati választásokon. A 2012-es szerbiai elnökválasztáson is elnökjelölt volt. Ugyanekkor a Vajdaság AT Képviselőházának képviselőjévé és Vajdasági Képviselőház elnökévé választották, majd 2016-ban újraválasztották.

Pásztor István munkáját több kitüntetéssel is jutalmazták. Áder János, akkori köztásasági elnök 2021-ben, az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést adományozta a vajdasági magyarság érdekében több évtizede fáradhatatlanul végzett szolgálatáért. Aleksandar Vučić szerb államfőtől 2022-ben vette át a Sretenje-érdemrend első fokozatát.

November 4-én tiszteletére kommemorációs ülést tartottak Újvidéken, majd ezt követően a szabadkai Bajai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Iskolánk, a Pauliunum Püspökségi Klassziukus Gimnázium és Kollégium köszönettel tartozik Pásztor Istvánnak, hiszen minden időben az intézmény megmaradásáért szállt síkra, és anyagilag is támogatta annak fennmaradását.

Emléke legyen áldott! Adj, Uram örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjon békében!

A szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium diákjai október 12-én Újvidéken, a tartományi képviselőházban jártak Az esemény kapcsolódott az október végi isztambuli tanulámányi kiránduláshoz, amelyen több vajdasági középiskola, köztük a Paulinum diákjai is részt fognak venni. Az utazás a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási, Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság támogatásával és szervezésében valósul meg. Iskolánk tanulói előadták az Isztambulról készített prezentációikat diáktársainak, valamint a tartományi oktatási tikárság munkatársainak. Elsőként Kontra Antonij negyedik osztályos diák mutatta be a prezentációját, amelynek témája Isztambul földrajzi jellemzői voltak. A felkészülésben Csorba Ottó és Stantić Stipan földrajztanárok voltak a segítségére.

Ezt követően Nikola Vukić második osztályos tanuló Isztambul történelméről és vallástörténetéről szólt. Őt dr. Fehér Tivadar latintanár készítette fel. A harmadik prezentációt Kiss Szilveszter, Ördög Dávid és Vrbački Marko adták elő, akik a török város nevezetességeiről, éredekességeiről számoltak be a közönségnek. A diákok Jasmina Jovančić Vidaković képzőművészet-tanár útmutatásával készítették el a beszámolójukat.

Magától értetődő, és az a természetes, hogy amikor egy szeminarista hazalátogat a szülőhelyére, akkor segédkezik a plébánián is. Ennek szellemében én magam is minden alkalommal, amikor lehetőség szerint hétvégente hazalátogatok, a vasárnapi szentmisén jelen vagyok, és ministránsként segédkezek a liturgia idején.

A múlt hónap 17-én bemutatott vasárnapi szentmise úgy hiszem, nemcsak számomra, hanem az összes újvidéki hívőnek is felejthetetlen emléket vésett a szívébe. Ezen a napon ünnepeltük a belvárosi Mária Neve templom búcsúját. Minden egyes plébánia életében fontos esemény a búcsú, hiszen a közösség tagjai ekkor egy szívvel-lélekkel ünneplik égi közbenjárójukat. Az idei búcsú különleges volt, amelyet dr. Német László SVD belgrádi metropolita érsek mutatott be, és a szentmise végén megáldotta a Szent Jenő kápolnát, amely a templom alkriptájában lett kialakítva.

A kápolna védőszentjéül nem véletlenül Szent Jenő vértanú lett megtéve, hiszen földi maradványai a közeli futaki templomban találhatók, másrészt ő egy olyan szent, akit mind a katolikusok, mind a pravoszlávok egyaránt tisztelnek. A hívők többsége keveset tud róla, sőt, talán első alkalommal hallották a nevét a búcsún. Elismerem, én magam is az utóbbiak közé tartozom. Most, hogy az ereklyéje a mi kápolnánkban kapott helyet, jobban meg szeretnénk ismerni az életét. Szent Jenő ereklyéjén kívül helyet kaptak még boldog Brenner János és boldog Petković Mária ereklyéi.

A búcsúi ünnepségen részt vettek a Laudant és a Szent Cecilía kórusok, amelyek az egész nyár folyamán készültek erre a fontos történelmi eseményre. A szentmisén a ministránsok egyikeként szolgáltam az oltár körül. Mindannyiunk részére különleges volt ez a szentmise, hiszen nem minden nap ministrálhat az ember az érsek mellett, ezért egy kicsit idegesek voltunk, emellett nagyon kellett ügyelnünk arra, hogy minden rendben legyen, ugyanis a média élőben közvetítette az eseményt.

Mindannyiunknak egy életre szóló élményt nyújtott az idei búcsú, hiszen nem minden nap van  kápolnaáldás. Remélem, hogy a plébánia híveinek az itt tartott szentmisék és ájtattoságok sok kegyelem forrásai lesznek.

Nikola Vukić

A Magyar Nemzeti Tanács által megálmodott és létrehozott esemény célja, hogy a már általános iskolát végzők is betekintést nyerjenek a Vajdaság területén működő magyar tannyelvű oktatási intézmények munkájába. A nyolcadikosokra fókuszálva 20 középiskola került bemutatásra, amelyekben elsődleges cél a magyar tannyelven történő oktatás.

Iskolánk tanulói, nevezetesen Kontra Antonij és Huszár Andor is képviselték iskolájukat, a Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnáziumot, Tóth Bagi Kornél tanár úr kíséretében. Az egész délelőttön át tartó eseményen számos érdeklődő közelítette meg pultunkat, sok feltett kérdésre kaptak választ és az iskolával kapcsolatos esetleges tévhiteket is helyretettük. Tanulóink kisebb élménybeszámolót tartottak a múltban történt kirándulásokkal kapcsolatban, felhívták a figyelmet az iskolán kívüli szabadidő potenciális eltöltésére, elsősorban az iskola falain belül. Öröm volt látni a sok fiatalt, ahogy a jövőjüket megalapozó intézmények közül válogatnak és azt a jókedvet és őszinte érdeklődést, amit felénk is sugároztak.

Az esemény egyik legérdekesebb pontja az volt, amikor értékes elektrotechnikai eszközöket húztak ki és osztottak szét a szervezők a jelenlévő iskolák között, tombola formájában. Minden nyereményt kitörő örömmel fogadtak az intézmények képviselői. A szünetekben beszédek, zenés műsor, kávé és szendvics gondoskodott a szervezők és a résztvevők jókedvéről és frissességéről.

Összességében egy nagyszerű rendezvényen jártunk, hálásak vagyunk érte.

A nyári szünidő sokak számára csak móka és kacagás, viszont sokkal jobb nemcsak lazsálni, hanem tevékenyen pihenni is. A szabadidőnket nemcsak pihenésre fordíthatjuk, hanem tehetünk valamit másokért, egymásért. Egész nyáron semmit sem tenni a családunkért és társainkért önző dolog lenne. Jó, ha az ember a szabadidejét is olyan dologra fordítja, amellyel örömet szerezhet másoknak.

A családom és én is egész nyáron segítettünk a szüleinknek és a nagyszüleinknek a munkában. A nagy kertet gondozni, ápolni kell, így mindig van mit csinálni. Legtöbbször a fűnyírásban segédkeztem. A munka gyümölcse, vagyis ebben az esetben zöldsége pedig a burgonya és a paradicsom lett. Ehhez össze kellett fognunk mindannyiunknak, de a friss zöldség, amely télire is eledelt biztosít, kárpótolt minden feladatért.

A szoba melegéhez dolgozni kell. Van is egy mondás: Nyáron gyűjtés, télen fűtés. A télre való készüléskor a fát is be kell valakinek hordani, valamint összehasogatni.

Szerintem mindig legyünk készek a jót művelni, és mások javára segíteni.

Pozder Damján, III. osztály

„Itt minden elöljáró, minden tanár, kisegítő személyzet értetek dolgozik. Az első dolog mindig az lesz, hogy hogyan válaszoltok erre a jóságra, erről lesznek értesítve először a szülők, plébánosok, az ordinariátus is: Jézus szerint válaszolsz-e a jó emberek munkájára, akik téged formálnak…? Az Úr lelke van rajtad – használd ki azt minden szentmisén, áldozásban, gyónásban, a tanulásodban, szórakozásodban is, hogy ne csak az itt dokumentált cselekedeteid legyenek jóságod és tanulni való vágyad jele, hanem az is, amit egyedül az Istened lát és te, és amit az égben jegyeznek fel.

Ahogyan a kezdetekben az Isten megteremtette a földet és az eget, most a te életed alapjait teremti ebben a kitűnő intézetben. Ezért ne felejtsétek, az elöljárók, a tanárok, mindenki fölött, aki nevel benneteket, az Úr Lelke van. És rajtatok is, amikor nyitott lélekkel fogadjátok el a jót, amit az Atyátok küld erre az évre, hogy gazdagokká váljatok: hitben, erkölcsben, tudásban. Isten adja, hogy csak is a nemes értékeitek kerüljenek a gondozóitok elé, és az Isten elé is, aki ebben az országban a legjobbat adja itt nektek. Legyen jó a kezdet, a folytatása, és a vége is ennek az iskolaévnek: Az Úr lelke legyen rajtunk. Amen.” – mondta dr. Fehér Tivadar megbízott igazgató.

A mise után sor került az inaugratio-ra (lat. bevezető), amelyen az igazgató hivatalosan is megnyitotta az új iskolatanévet. Ennek keretében sor került az új diákok, továbbá a tanárok és az osztályfőnökök bemutatására, valamint az általuk előadott tantárgyak felsorolására.

A tanévnyitó végén az igazgató megköszönte minden megjelent tanár részvételét, és eredményes munkát kívánt mind a tanároknak, mind a diákoknak. A záró szavak után a diákok számára meg lettek tartva az osztályfőnöki órák.

Országszerte újra megszólaltak az iskolacsengők. Intézetünkben Veni Sancte ünnepi szentmisével vette kezdetét a 2023/24-es iskolai tanév. A misén a tanárok a diákokkal együtt hívták a Szent Lelket kérve segítségét. Az ünnepi szentmisét a gimnázium igazgatója dr. Fehér Tivadar mutatta be, aki beszédében a következőket mondta: „Kedves tanári kar, szeminaristák, diákok, kiszolgáló személyzet, szülők - a világmindenség kezdete, az emberi élet kezdete az Isten kezében volt és van. Ennek nyomán – az értelmes ember – a napját, a munkáját is Istennel kezdi, úgy, ahogyan mi ezt az iskolaévet. Ehhez mi is kinyitottuk az evangéliumos könyvet, és az elé helyeztük magunkat, aki itt van közöttünk, majd a szentáldozásban bennünk. Azért tettük meg, hogy rajtunk is beteljesedjen: Πνεῦμα κυρίου ἐπ᾽ ἐμὲ - „Az Úr Lelke van rajtam” (Lk 4,18). Az Úr lelke azért szükséges, hogy amit most elkezdünk, azt lelki gazdagságban vigyük végig, olyan gyümölcsöket szülve, melyet a végén nem szégyellni kell, hanem büszkén tovább vinni egy másik intézménybe, munkahelyre, vagy a következő évbe, hogy a négy esztendő együtt valódi érték legyen az életünkben, ne pedig rejteni való emlék a lelkiismeretünkben, mint ahogyan megtörtént egyesekkel, akik nem Jézussal gondolkodtak. Ez azért is szükséges, hogy amikor majd egyszer visszatekintünk az évtizedeinkre, akkor ne rontson ránk a lelkiismeret, hogy volt néhány hónap, év, amire nem szívesen tekintünk és idézünk fel, a saját hibánkból. Az életben az első helyen az a kérdés áll, hogy az Úr Lelke van-e rajtam? A magánéletemben és a közösségben folytatott tevékenységemben is. A tanárok és az előjáróság mindig ezt fogja kérdezni tőled, és mindig azt a választ is kell adni, hogy Jézussal jöttem ide, Jézussal dolgozni, növekedni a gondolkodásomban, érzelmeimben, Jézussal megvalósítani életem egészét. Ez az, ami boldoggá, teljessé tesz egy földi pályát. Még fontosabb, hogy az ilyen emberen keresztül tesz az Isten boldoggá másokat, hiszen a keresztény ember nem önmagának él, hanem azoknak, akiket rájuk bíztak.” Folytatás…