A Paulinum Gimnáziumban és Szemináriumban tradíció, hogy a karácsonyhoz érve addigra a diákok is lelkileg ráhangolódjanak az ünnepre. Ezért van az adventi idő, amelyet intézetünkben különösképpen is megtartunk, amely események egyik felemelő látványa, amikor a kápolna fényei kialszanak, és a bejáratból felcsillan a gyertyafény, amellyel egy diák, miközben szól az alleluja dallam, meggyújtja az adventi koszorú gyertyáját. Ez a látvány emlékeztet bennünket János evangéliumának a prológusára, amely szerint az Ige, mint világosság jön a sötétségbe, hogy azt kiszorítsa és a befogadóknak életet adjon.

Az adventi koszorú minden egyes gyertyáját külön alkalmi estek keretében gyújtjuk meg. A négy gyertya négy szombati estet foglal magába, amely alkalmakra a környező plébániák egy–egy papját látjuk vendégül, aki igeliturgia keretében lelkesítő beszédet tart. Ádvent első gyertyájának a meggyújtásakor ft. Lukács Arnold, a sándori Boldogságos Szűz Mária plébánia káplánja, a második alkalommal ft. Hajdú László az Avilai Szent Teréz plébánia káplánja, majd ft. Dragan Muharem, kisboszniai plébános, és végül a szabadkai egyházmegye püspöke, msgr. dr. Pénzes János, aki elmélkedése végén minden diáknak, szüleiknek és rokonaiknak kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánt. A püspök úr jókívánságához csatlakozva mi is minden kedves olvasónak

Az 1914-1918-as évek a Nagy Háború néven vésték be magukat az emberi történelembe. Az I. világháború, mint a megjelölés magában is mondja, a világot és annak nagyhatalmait megtépázta. A harcok végével császárságok és nagyhatalmak estek szét és újabbak alakultak meg. Ekkor vált lehetővé, hogy a pánszlávizmus által hirdetett szláv egyesülés valóra váljon. 1918. október 28-án az osztrák Krain tartomány Szlovénia néven elvált, majd a Horvát–Szlavónország a Magyar Királyságtól. 1918. október 29-én az új Szlovénia Horvátországgal közösen megalakította a Szlovén–Horvát–Szerb Államot, amely 1918. december 1-jén egyesült a Szerb Királysággal, s így jött létre a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. Ekkor jött létre a macedón görögkeleti kormányzóság. Az első püspök Epifanio Scianov volt 1924-ig, amikor is az exarchátus meg lett szüntetve. 2001-ben a Szentszék visszaállította, és Joakim Herbutot nevezte ki püspöknek, aki 2005-ig vezette az egyházmegyét. A görög katolikus egyházmegye vezetését Kiro Stojanov, egykori Paulinista diák, vette át. Folyó hó 2-án, vasárnap ünnepelte a macedón püspökség a 100. évi alapítását és az ez évi önállósulását. Ezen az ünnepi eseményen a környező országok püspökei részt vettek, akik között volt msgr. dr. Pénzes János, a szabadkai egyházmegye püspöke is, akivel a Paulinum rektora msgr. Miocs József atya is elment az egyházmegyék testvéri és együttműködési kapcsolat jele ként.

Az 1968-ban Szabadkán alakult Pro Musica Kamarakórus folyó hó 3–án az ötven évi fennállásának a megünneplése alkalmából a Szabadkai Városháza dísztermében ünnepi koncertet tartott. A rendezvény keretében megemlékeztek a kamarakórus alapítójáról és annak 1999-ig karnagya ként szolgáló Égető Gabriella szabadkai díszpolgárról, aki a szabadkai Zeneiskolában elméleti zenét tanított. A kórus alapítására igényt adott a Zeneiskola 100 éves fennállására rendezett koncert. Az alapításkor 17 tagot számlált, amely szám az évek folyamán a hazánkat és a világot bejárva és díjakat begyűjtve fokozatosan nőtt. Ma 30 állandó tagja van, akik között van intézetünk titkárnője Dulić Ibolya. A jubileumi koncerten mi is jelen voltunk rektorunkkal, Miocs József atyával, aki kezdetek óta támogatta és templomokban hangversenyeket szervezett a kórus számára. A kamarakórus Csikós Krisztina karnagy vezénylésével egyházi és világi műveket adott elő.

A Paulinum Gimnázium és Szeminárium rektorának jubileuma alkalmából kiadott „Isten műveinek szekértolója” című könyvének bemutatója volt Kúlán a Népkör Művelődési Kultúrkör termében. A könyvet a Tancsics-díjas újságíró, Szerdahelyi Csongor a budapesti Katolikus Sajtóközpont igazgatója és a Katolikus Rádió szerkesztője állította össze. A kiadványt az Agapé kiadó jelentette meg. A könyvben Szerdahelyi Csongor beszélget az aranymisés egyházzenésszel és paptanárral, amelyben rektorunk gyermekkorát, teológiai tanulmányainak éveit, papszentelését és a paulinumi működését taglalja. A könyvbemutatón dr. Harmath Károly ofm az Agapé kiadóház igazgatója méltatta a kiadványt annak témáját és a bemutatót. A könyvből részleteket olvastak a Paulinum tanulói: Dér Leó, Gyuris Dávid és Hegedűs András. Zenei betétekkel szebbé tették az eseményt: Kiss Tamás, Hatnađ Danijel és Petrovity Ádám. A jeles eseményen szép számban jelentek meg ismerősök és hívek, akik értesültek, hogy Miocs atya milyen életutat járt be, milyen csatát vívott meg, hogy hű maradjon hivatásához, a szabadkai Paulinum talpra állítása és felvirágoztatása érdekében, milyen kitartó és elhivatott munkára volt szükség. Egész életében példaértékű hite volt, a hit hirdetése és az életre nevelésben. Első miséjének jelmondata: „Benned bíztam Uram, ne hagyj szégyent érnem.” végig kísérte egész útján, és ma is ez vezérli tettei folyamán. A műsort Kozma Lívia tanárnő szakszerűen vezette. A könyvbemutató végén minden jelenlévő egy könyvet kapott ajándékba. A bemutatón többek között jelen volt ft. Juhász György esperes-plébános, Valka Károly alpolgármester, Süli Izabella nyugalmazott tanárnő, aki egykor Kúlán kezdte pályafutását és akkor Miocs atyának tanárnője volt.

A Paulinum Gimnázium a rendszerváltás után bekapcsolódik minden olyan iskolai és városi programba, amelyek az iskolákat és a különböző szervezeteket illet. Ezek irodalmi estek, koncertek, versenyek, megemlékezések stb. Tanulóink sokszínűséget alkotnak, és tehetségük és felkészültségük szerint lépnek fel a rendezvényeken.

November végén Vass Lajosról nevezett citera verseny volt Budapesten Gyuris Bálint, első osztályos tanulónk a citerálást még az általános iskolában tanulta a székelykevei  Petőfi Sándor citeracsoport tagja ként.  Miután a Paulinum Gimnáziumba jött, a csoport tagja maradt és itt folytatja citerálási tudását.

Az elmúlt héten Kárpátmedencei citeraverseny volt Budapesten, melyen Bálint is részt vett, és csapatával a harminc csoportos fellépők közt második díjat nyertek. Ez szép és dicséretes eredmény, melyért elismerést érdemel vezetőjük Magyar Ede tanár úr és a csoport minden tagja.

Az Egyházban november 22-én a III. századi Szent Cecília szűz és vértanú emléknapja van. E szent az énekesek, hangszerkészítők, zenészek és orgonisták védőszentje, ugyanis a legenda szerint a kínzás közepette is végig énekelt. A Paulinum Gimnáziumban és Kollégiumban már hagyomány, hogy Szent Ceciliáról különösképpen megemlékezünk. Ennek oka az, hogy a különféle szabad aktivitások között intézetünkben hangsúly van téve a zeneművészeti oktatásra. Msgr. Miocs József, intézetünk rektora zenetanári végzettséggel bír, és ebből kifolyólag a több évtizedes itt működése egyik gyümölcse az iskolai énekkar „Schola cantorum” megalapítása, továbbá a zenei hallással rendelkező diákok felkarolása és hangszereken való játszásra nevelés. Szent Cecilia napján József atya rendszerint misét mutat be a diákokkal a szent tiszteletére, amelybe a diákok illő hangszeres és énekes számokkal is bekapcsolódnak. E alkalommal Huszár Ádám orgonán, Petrovity Ádám gitáron, Kiss Tamás klarinéton, Hatnađ Danijel fuvolán, Palifrov Stefan gitáron, Örödg Valentin hegedűn és Mrkaljevity Alen harmoniumon egy – egy dalt adtak elő.

Az ELECTE nemzetközi zeneművészek egyesülete, amely 2010-ben szerveződött, és azóta számos hangversenyt rendezett Szabadkán és Vajdaság szerte. Az elmúlt héten koncertsorozat előadásai voltak a zeneiskolában, a városházán és a Szent Teréz székesegyházban. A hangversenyek 2018-as Zongora-Fesztivál néven rendeződtek és ezek keretében november 22-én a székesegyházban orgona-zongora est volt. Az oroszországi Kemova Olga és Kszénia nővérek Bach, Guilmant, Liszt, Schubert, Franck, Widor és Rachmaninoff műveket adtak elő orgonán, illetve zongorán. A hangverseny beillett Szt. Cecilía napjára, hiszen ez a rendezvény emelte és szebbé tette a szent zene védőszentjének ünnepét.

November 19-én ünnepeljük az egyik világszerte ismert magyar szentet, Árpád-Házi Szent Erzsébetet. 1207-ben született II. András magyar király leányaként. Még leány korában eljegyeztetett a gyermek Lajossal, türingiai tartománygróffal, és elkerült idegenbe. Erzsébet mindössze 24 évet élt, ám ezen rövid földi életpályája alatt, az Isten és ember iránti hősies odaadó szeretet példaképe lett. Följegyezték róla, hogy már 5–6 éves korától kezdve odafigyelő gondoskodással fordult a szegényekhez. A kis kötényjében kenyeret vitt a legközelebbi házban lakó öreg néninek. Erzsébet tizenöt éves, amikor Lajos gróffal megkötötték a házasságot. Öt évi boldog házasság vette kezdetét. Ebben az időszakban történt, hogy Erzsébet személyesen járt le a vár alá, és a kosarában vitte az élelmet a betegeknek, árváknak és szegényeknek. A várnagy panaszt emelt ellene, hogy ,,esztelen bőkezűségével'' eltékozolta urának vagyonát. Lajos a panaszokra így válaszolt: ,,Engedjétek csak jót tenni, hogy megtegye, amit Istenért tenni akar, és legyen elég nekünk, ha Wartburg és Neunburg várát nem adja el!''. A vár alatt ispotályt nyitott, ahol naponta száz szegény kapott ellátást. Férje halála után, aki úton a Szentföldre a keresztes hadjárat során 1227-ben elhunyt, Erzsébet a szegénységet választotta, és kórházat létrehozva, ott gondozta a betegeket élete végéig, ami 1231-ben következett be. Nem véletlen, hogy a szabadkai kórház kápolnájának a védőszentje Szent Erzsébet, aki életében különös gonddal volt a betegek felé. A búcsúmisét immár hagyománynak mondhatóan a Paulinum rektora, Miocs József aranymisés atya mutatta be a kápolna megbízottjával ft. Dragan Muharemmel, továbbá a Paulinum prefektusával, ft. Tojzán Lászlóval, a székesegyház káplánjával, ft. Tovrek Patrikkal, a sándori káplánnal, ft. Lukács Arnolddal és a szép számban összegyűlt hívekkel. Az asszisztenciát a paulinista diákok adták. A szentmise rektorunk aranymisés áldásával zárult, amelyet a diákok egy kis rendezvénye követett, amellyel köszöntötték Szent Erzsébetet. Két szavalat hangzott el, magyar nyelven Dér Leó mondott el, és horvátul Hatnad Danijel. Kiss Tamás és Petrovity Ádám klarinét – gitár kettőst adtak elő a hívek nagy örömére. Az ünnepséget záró derűs agapé és mosolygó arcok, eszembe juttatják Szent Erzsébet életének egyik esetét, amikor a kapott javakból ünnepet rendezett, és este az öregek és betegek készülődtek, hogy a szabadban töltsék az éjszakát, kenyeret adott nekik. Nagy tüzet rakatott, hogy melegedhessenek, ekkor egyik ember dúdolni kezdett egy dalt, s hamarosan mindenki énekelt a tűz körül. Erzsébet boldog volt, és azt mondta: ,,Látjátok, mindig mondtam, hogy csak vidámmá kell tenni az embereket!”.

Dr. Bábel Balázs főpásztor, kalocsai-kecskeméti érsek és metropolita november 17-én hazánkba érkezett, hogy a VM4K Európa és mi előadássorozat vezetőinek felkérésnek eleget téve előadást tartson. Szombaton délután 2 órás kezdettel a szabadkai Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ Klubban Bábel Balázs főpásztor megtartotta előadását a Hazaszeretet a mai Európában címen. Erre az előadásra nagy érdeklődéssel mentünk, és az előadóteremben tapasztaltuk, hogy a kíváncsiság sokakat megmozgatott, hiszen a téma igenis aktuális nemzeti identitásunkat illetően ezen a területen. A főpásztor beszédében hangsúlyozta, hogy a nemzet iránti szeretet egyik megnyilvánulási formája természetesen anyanyelvünknek, a magyar nyelvünknek és hagyományainknak az ápolása, amely immár ezer éves történelemmel rendelkezik Európában. Az ilyen magatartás nem megy szembe Európával, hanem éppenséggel segítheti azt a saját magának az újrafelfedezésében. Célnak kellene lennie, hogy a helyes értékekkel egymást gazdagítsák a nemzetek, hiszen a mai kor szelleme a rohamos technikai fejlődés multimediális eszközei és a terjeszkedési vágy következtében lassan morzsolja fel a nemzeteket, amely azok értékeinek és hagyományainak a háttérbe szorításával jár. Az előadás után szabadon lehetett a témával kapcsolatos kérdéseket feltenni. Az elsők között volt a jelenleg is zajló kivándorlási probléma, amely jövőbeli számbeli ittlétünk lényeges meghatározója. A főpásztor rámutatott, hogy ennek alap okai politikaiak és gazdaságiak, de ezek nem okok a nemzeti tudat, lét külföldön való feladására. Az előadás befejeztével Bábel Balázs érsek az irodaigazgatójával, Fülöp Ernővel eljöttek intézetünkbe, és rektorunkkal, Miocs József atyával folytatott párbeszéd után útra keltek.

November elsején az Egyházban Mindenszentek ünnepe van. Ezen a napon a megdicsőült Egyházat ünnepeljük, és megemlékezünk mindazon megdicsőült lelkekről, akiknek a kalendáriumban nincs külön fenntartott nap. A hó második napján van a Halottak napja. E napon az Egyház tagjai megemlékeznek az elhunytakról. Az említett napokon nem volt tanítás iskolánkban, ezért hazamehettünk, és mi magunk is segédkezhettünk az ünnepekre való készülődésben. Részt vettünk szülőfalunk plébániai híveivel a szentmiséken, majd a még élő nagyszüleinkkel és szüleinkkel kimentünk a temetőben az elhunyt családtagok nyugvóhelyeihez, ahol az életet és szeretetet szimbolizáló virágokat és égő gyertyákat elhelyeztük. Visszatérve az iskolapadba dr. Czékus Géza biológia tanárunk szervezésben ellátogattunk elöljárónkkal a bajai úti Szent Péter és Pál temetőbe. Itt található számos rektor és nevelő atya, szerzetes nővér és oktató sírhelye, akik egykor a Paulinum Gimnáziumban és Szemináriumban tanítottak. A Péits kápolnánál összegyűlvén imára kulcsoltuk kezeinket, és imádkoztunk az elhunytakért. Ezután Géza tanár úr röviden elmesélte a temető történetét. Megtudtuk, hogy ez a temető Szabadka területén jelenleg a legnagyobb és legrendezettebb, és mind efelől a legszebb műemlékek itt találhatók. Ez a temető nem az első temető. A történelem folyamán miként a város terjeszkedett, úgy a temető helyszíne is változott. Ez a temető 1777-től áll fen. Körüljárván sok szabadkai nevezetesség sírhelyét mutatta meg, többek között: Iványi Istvánét, aki legelőször írta meg Szabadka városának történetét, Bíró Károlyét, aki a szabadkai városházát építette, Gál Ferencét, aki a zeneiskola első igazgatója volt, az iskolánk közelében lévő Lifka Sándor nevét viselő park és épületkomplexum névadójáét, Lányi Ernőét, aki az első művelődési központ alapítója, Albe Vidaković egyházzenész sírját, stb. Az iskolai programként is megtartott előadás után, a tanár úr megvendégelt bennünket házában, akinek ezúttal is megköszönjük a ránk áldozott idejét és szívélyes fogadását, valamint tudását, amelyet megosztott velünk.