A Német Nemzeti Tanács és a Német Alapítvány – Deutsche Stiftung egynapos tanácskozást szervezett a szabadkai Újvárosháza termében. Az előadások sorozatát a Német Regenbogen kórus nyitotta meg, német népi dallamokkal. Ezt követően a Német Nemzeti Tanács elnöke Göncző Mandler László köszöntötte az egybegyűlteket. Az előadások a Duna-menti németek kulturális szokásairól szóltak. A vallásgyakorlatáról, a házassági szokásokról, a német népviselektekről az ünnepek kialakulásairól és a sörfesztiválról, amely a világhírű müncheni Oktoberfest-ből alakult ki az itteni svábok körében. Az előadásokat Göncző Mandler László, dr. Bogner István, dr. Orcsik Károly, ft. Pfeifer Jakab, Weiss Rudolf és Pápista Zsolt tartották.

Az előadások teoretikus részét hangulatosabbá tették a paulinisták zeneszámai, amelyeket Kiss Tamás klarinéton, Petrovity Ádám gitáron és Hadnađ Danijel fuvolán adtak elő. A szimpóziumon részt vettek a harmadik és a negyedikes tanulók, akik az iskolai órák keretében az egykori Duna-menti németek történelmét is tanulják.

Idén július 29-én ünnepeltük egyházmegyénk fennállásának 50. évét. Ezzel együtt aranymiséseket is ünnepeltünk, hiszen 50 évvel ezelőtt e napon lett felszentelve a szabadkai egyházmegye püspöke pappá, Pénzes János, továbbá Dobai István, Tóth-Csobáncy József és Bašić Julije atyák és intézetünk rektora Miocs József atya. Október 26-án, pénteken a média teremben külön gratuláltunk rektorunknak a fentebb említett alkalomból, és megköszöntük neki a nem kis áldozattal járó munkáját és rengeteg türelmet, amellyel felénk van és így egyengeti utunkat a helyes keresztény élet felé. E hó 28-án Kúlára mentünk, rektorunk szülőhelyére, ahol ötven évvel ezelőtt mutatta be újmiséjét a Szent György templomban. Megtudtuk tőle, hogy a II. világháború után ő volt az első kúlai, akit pappá szenteltek, majd utána még nyolcan voltak a sorban, akik közül már néhányan elhunytak, ezért ajánlotta fel a misét értük is. Az ünnepség elején a helyi plébános, Juhász György esperes köszöntötte az aranymisézőt, József atyát, utána pedig az egybegyűlteket, és elmondta, hogy templomunkban hetven évvel ezelőtt volt mise, amelyet az akkori plébános dr. Aczél Gyula mutatott be. Ezen az ünnepi misén a templom zsúfolásig megtelt a hívektől és a magyar iskola diákjaitól, amelyek között az akkor még óvodásként, Miocs József atya is jelen volt, és mondása szerint a mise végén a szentképet osztó lelkész azt mondta a diákoknak: „Adja Isten, hogy közületek néhányan papok legyetek!” Az atya szerint azokból a diákokból csak az atya lett pap, és 70 év után, most ő tartott Kúla hívő közösségének aranymisét. Miocs atya egész papi tevekénysége Szabadkához fűződik, de szívén viselte keresztelési templomát, ahol primíciát és ezüstmiséjét tartotta. Ezért határozott úgy a kúlai hívekkel, hogy velük együtt ünnepel az összetartozás az összetartozás jeléül.

A misén jelen voltak a kúlai származású papok: Beer Gergely (kiskőszegi plébános), Szungyi Károly (adai plébános), Pastyik Róbert (pancsovai plébános). A szentmisén ünnepi beszédet mondott magyar nyelven ft. dr. Fehér Tivadar és ft. mr. Dragan Muharem horvát nyelven, akik kiemelték, hogy e évszám lényeges a pap életében, hiszen kevesen élik meg, és ennyi idő távlatában már nem a szavak a megszólaló tanúk, hanem az elért sikerek és a mögöttük álló harcok, amelyek révén a Paulinum Gimnázium és Szeminárium van és rajta keresztül sok személy ma az Egyházban és a világban nemes szolgálatot teljesít.

A szentmisén számos hazai és anyaországi egyházi közéleti személy is jelen volt. A nemmindennnapi eseményen jelen volt Pirityiné Szabó Judit (Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvetezője), Pásztor István (Tartományi Képviselőház és VMSZ elnöke), Hajnal Jenő (MNT elnöke), Jerasz Anikó (MNT Végrehajtó bizottság elnöke) Nyilas Mihály (Vajdasági Tartományi kormány alelnök és Oktatatási államtitkár), Kern Imre (Köztársasági infrastruktúra-fejlesztési államtitkár), Bunford Tivadar (Szabadka városi képviselő-testület elnöke), Sutus Áron (Vajdasági Művelődési szövetség elnöke) és Dudás Károly (tiszteletbeli elnök). Jelen volt még msgr. Filippo Colnago a Nunciatúra titkára, Gavrilo Grban a Vallási minisztérium képviselője, valamint Valka Károly Kúla kösség alpolgármestere. Az aranymisét megtisztelték az egykor volt kúlai németek, elnökükkel Matthias Klingwarth úrral. Szabadkáról a Paulinum Gimnázium tanári karával mi is jelen voltunk. Az asszisztenciába és a liturgiai szolgálatba besegítettünk, és a helyi hívekkel együtt bekapcsolódtunk a szentmisébe. Az aranymisét a szabadkai Pro Musica énekkar és a Kamara zenekar tette szebbé.

Az ünnepi áldás előtt rektorunk köszönetet mondott minden jelenlevőnek, különösképpen azoknak, akik hozzájárultak ezen esemény megszervezéséhez és támogatták, majd hálát adott Istennek az öt évtizedért. A szentmise után a vendégsereggel a helyi Rodić rekreációs központ Csárda étterembe lettünk invitálva, ahol Hatnađ Danijel fuvola játékkal és köszönő beszéddel köszöntötte, majd Kiss Tamás klarinéton és Petrovity Ádám akusztikus gitáron adtak elő kettőst, amelyet követően Hegedűs András, végzős diák szólt a rektorhoz a magyar ajkú diákok nevében, akinek a záró szavaival élve fejezem soraimat: „Köszönjük áldozó odafigyelését és munkáját. Isten éltese rektorunkat, Miocs Jószef atyát!”

Szabadkán minden esztendőben méltó módon emlékeznek meg a Szent Teréz székesegyház templom felszentelésére és búcsújára. A felszentelési nap október 14-e amikor több mint 245 évvel ezelőtt szentelték fel az akkori Szent Teréz plébánia templomot. A búcsú napja október 15-e, ekkor nem csak a Mária Terézia császárnő és királynő által építtetett templomról emlékezünk meg, hanem a város védőszentjéről Nagy Szent Terézről is, aki egykor a város névadója volt, amely után „Maria Theresiopolis”-nak nevezték. Mindkét ünnepen aktívan vettünk részt asszisztálással és énekléssel a hívekkel.

Az idei 2018/19-es tanévtől Zajakov Dániel tanár helyett a magyar nyelvet, mint környezetnyelvet a B csoport számára Feró Karolina tanárnő tanítja. Intézményünkben szokás, hogy az új előadók a rovat olvasói számára is röviden bemutatkoznak. A következő néhány sorban olvashatnak róla:

Nevem Feró Karolina, Szabadkán születtem és kiskorom óta az említett városban élek. Az általános iskolai tanulmányaimat a palicsi Miroslav Antić Általános Iskolában végeztem, a továbbiakban pedig a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban tanultam, ahol 2013-ban diplomáltam. Gimnazista éveim alatt, volt időm elgondolkodni azon, mivel is szeretnék foglalkozni a jövőben. Mivel a gyerekekkel mindig jó kapcsolatot tudtam kialakítani, egyre inkább elkezdtek érdekelni a velük kapcsolatos hivatások.  Döntésem végül a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karra esett, ahol 2017 szeptemberében sikerült megszereznem tanítói diplomámat.

A Paulinum Gimnáziumban a 2018/2019-es évben kezdtem meg munkámat. A magyar nyelv és irodalom tanári posztot töltöttem be. Iskolás éveim alatt, mindig arról álmodtam, hogy magyart taníthassak, mivel általános iskolában egy dinamikus, életvidám tanárnőnk volt, akinek óráit mindig tátott szájjal hallgattuk.  Szerettem volna én is ilyenné válni.

A gimnázium az első pillanattól fogva különlegesnek tűnt a számomra. A barátságosan elrendezett tantermeket, életvidám fiatalok töltötték meg. A kis létszámú osztályokban tehetséges, intelligens kamaszok kezdték meg tanulmányaikat . Fontosnak tartom azt, hogy a tanulókkal jó kapcsolatot alakítson ki a tanár, mivel véleményem szerint, az a leglényegesebb, hogy a gyerekekkel minél inkább megszerettessük az adott tantárgyat. Szeretek figyelni arra, hogy minél érdekesebb órákat készítsek, minél változatosabb módszerekkel dolgozzak, mivel a középiskolások figyelmét nagyon nehéz lekötni. Az első hónapom sok mosollyal és maradandó emlékkel zárult, remélem a továbbiak is felejthetetlen évek maradnak.

“Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is.” (Bertolt Brecht)

A szerzetesi rendalapítók közül kiemelkedik Assisi Szent Ferenc, aki az egyik legismertebb rend, a ferences rend alapítója, amely országunkban is nagy történelmi múlttal bír. Korunkban működő rendházaik vannak még Szabadkán, Újvidéken és Bácson. Mint minden rendtag egy adott napon különös képen megemlékezik alapítójáról, így a ferencesek október 4-én ünneplik Szent Ferencet. A megemlékezés előző nap 3-án veszi kezdetét, ugyanis ezen a napon hunyt el 1226-ban. A feljegyzések szerint akkor összegyűltek a testvérek és vele együtt énekelték a 142. zsoltárt. Azóta ezen a dátumon minden ferences rendházban és templomban ugyan ezt a zsoltárt éneklik. A szabadkai ferences templomban is 17:30-as kezdetű szentmisén a rendház tagjai a környező papokkal és hívekkel ünnepelt. A misét a kolostor gvardiánja, Zdenko Gruber vezette, és az áldás után a megemlékezést a Szent Ferenc oltár előtt. Mi is jelen voltunk, és a hívekkel együtt énekeltünk, figyeltük végig a gyertyafénybe borult templomban az elhalálozási megemlékezést.

Szabadka és Kelebia határában, száz évvel ezelőtt a Balázs – Piri család keresztet emeltetett birtokuk területén. Száz év távlatában sok minden történt, de a kereszt megmaradt. A birtok azóta más gazdára talált a kereszt viszont az idő viszontagságainak következtében elkopott és elhasználódott. Ezért a keresztet állító Balázs – Piri nagyszülők tiszteletére most unokájuk Teréz és férje átépítették és felújították a keresztet. A kereszt a családi ház külterén helyezkedik el, ahol a jámbor járókelő hívek tiszteletüket fejezhetik ki. Ez falúhelyen és tanyavilágban ma is szokás. Keresztet vetni vagy kalapot emelni. Éppen ezért lett ez a kereszt kültéren, a határban elhelyezve. A keresztszentelési szertartást rektorunk végezte, majd következett a szentmise, amelyet együtt mutatott be msgr. Koncz István atyával, mi pedig segítségükre voltunk.

A Katolikus Egyház központi irányítású. A pápa Péter utóda, Róma püspöke (jelenleg Ferenc pápa) és mint Krisztus helytartója ezen a földön az egész Egyház pásztora, így hit, erkölcs és engedelmesség kérdésében, illetve az egyház kormányzásában teljes, legfelsőbb és egyetemes hatalma van. Az egy és egyetlen Katolikus Egyház részegyházakból áll, amelyek többnyire az egyházmegyék, amelyek élén állnak az apostoli utódok, a megyéspüspökök. Az egyházmegye pedig plébániákra van felosztva. Az egyházmegyék lelkipásztori tevékenység és a püspökök közti kapcsolat elősegítése érdekében egyháztartományokba, azaz érsekségekbe illetve metropoliába vannak csoportosítva. Vajdaság három püspökségre oszlik és egy apostoli egzarchátusra. 1986-tól a vajdasági püspökségek a belgrádi metropoliához tartoznak, amelynek az élén msgr. Stanislov Hočevar van. A metropolita tulajdonképpen nem befolyásolhatja a püspökségeket, sem azok intézményeit, de követnie kell azok életét és működését. Hočevar érsek az elmúlt héten Szabadkán járt, és ez idő alatt meglátogatta a Paulinum Püspökségi Gimnáziumot és Szemináriumot. Az érsek tiszteletét tette az elöljáróknál, akikkel elbeszélgetett az intézmény működéséről. A belgrádi érsekségnek is van jelöltje a Paulinumban, akivel az érsek külön beszélgetett.

Az Interregionális - IPA projektum keretében „Együtt a közös jövőért, közös kulturális örökségünkért” címmel szeptember 21-én könyvbemutató volt a zsinagógában. A Szabadkai zsinagógáról szóló könyvét Dömötör Gábor állította össze. A bemutató Gvarden kvartet zeneszámával kezdődött. Köszöntőt mondott Szabados Róbert, a Szerbiai Zsidó Szövetség elnöke. A műsort Silling Léda vezette. A könyvet Babić Miroslava és Kovács Zita méltatták. A kiadvány négy nyelven jelent meg, amely tulajdonképpen útikalauz, amelyet a Községközi Műemlékvédelmi Intézet adott ki. A könyvbemutatón mi is jelen voltunk igazgatónkkal és a kiadványt ajándékba kaptuk iskolánk részére.

Az elmúlt 2017/18-as iskolatanév keretében látogatást tettünk a szabadkai Hotel Gallériában. Ezen látogatás célja a város és annak a nevezetességeivel való ismerkedés volt a hotel kilátójából. Az idei tanévben a Szabadkai Városházába mentünk. Itt megismerkedtünk nem csak az épület történetével, hanem a valóságban is láthattuk és érinthettük a szecessziós stílus építészeti és képzőművészeti alkotásait.

Ez alkalommal a városháza tornyába is felmentünk, ahonnan madártávlatból vehettük szemügy alá magát a várost és határait. S hogy az ilyen alkalmak mily jelentőséggel bírnak, milyen hatást váltanak ki a diákokban, ezt maguktól is hallhatjuk: „Engem, amikor felértünk a kilátóba, nagy megkönnyebbülés érzése fogott el, és amikor a magasból elém tárult a város és a táj, s hogy milyen kicsik az emberek, bennem még jobban tudatosult az, hogy milyen kicsi vagyok a világban. Ez a gondolat arra ösztökélt, hogy elgondolkodjak azon, mit kezdjek az életben, mi a célom a gimnázium után.” (Kiss Szebasztián) „Felérvén és meglátva a város régi épületeit, egy rövid ideig úgy éreztem magam, mintha visszautaztam az Osztrák – Magyar Monarchia korába. Öröm volt látni a kulturális értékeket.” (Stefan Ilić) „A régi épületek látványa, megmutatta, hogy gazdag történelmi múlttal bírunk, amit ápolnunk kell, hogy a jövő generációi már ne csak képeslapokon csodálhassák.” (Petrovity Ádám).

Augusztus hónap derekán a Szabadkai Városi Múzeumban a Mestermunka turizmus projekt keretében megrendezésre és bemutatásra került a Halasi csipke. A kiállítás Kiskunhalas csodája: a csipke címet kapta, amelyen a ma már hungarikumnak tekintendő Halasi csipkék tekinthetők meg. Ennek a csipkének a különlegessége az, hogy a többivel ellentétben nem horgolják, hanem varrják. A csipkék elkészítése időigényes. Minden egyes kiállított alkotás a motívumok és ábrázolások alapján kapott elnevezést, amely után fel van tűntetve alkotójának neve és mennyi óra munkát vett igénybe, ami lehet akár néhány száz és akár néhány ezer munkaóra. Ezen technika megálmodója és népszerűsítője Dékáni Árpád, aki a helyi református gimnázium rajztanára volt. A Halasi csipke idén lett 116 éves. Mi, a Paulinum diákjai képzőművészet óra keretében látogattuk meg ezt az egyedi kiállítást, és ismerkedhettünk meg magyar kultúránk gazdaságával, és itt szembesültünk azzal, hogy e csipkék vetekednek a világhírű csipkékkel.