Az elmúlt hónap utolsó hetében ünnepélyesen átadták a szabadkai zsinagóga felújított épületét. A közéleti személyek és meghívottak közt jelen volt Aleksandar Vučić szerb államfő, Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Isak Ahsiel szerbiai főrabbi. Az épület átadása elején a felszólalók kiemelték, hogy a kulturális hagyaték nem ismer határokat, a műemlékegyüttes nem csak Szabadka, Szerbia és Magyarország öröksége, hanem Európáé és az egész világé. A felújítás után a zsinagóga teljes pompában tündököl. A menórák fényei újra bevilágították a belteret. Az ünnepség héber énekkel kezdődött, utána viszont felolvasták Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök levelét. A szabadkai zsidó hívek adományából emelték fel 1902-ben az épületet, viszont a II. világháborút követően az épület már, mint egy idős édesanya állt, aki már csak a szép emlékeiből táplálkozott, mondta Isak főrabbi, továbbá, hogy a zsinagóga most a város, Szerbia és az egész világ öröksége, amely mindenkit örömmel tölt el. Orbán Viktor miniszterelnök beszédében Szabadka ékkövének nevezte a zsinagógát, és megemlítette, hogy ismét megtelhetnek a zsinagóga padsorai, újra felcsendülhet Shema Yisrael, olvashatják a Tórát és az épület kultúr és művelődési központ lehet. A zsinagóga megnyitásán jelen voltak a Katolikus Egyház méltóságai is, mint a vatikáni nuncius, a püspöki konferencia elnöke, a helybéli püspök, a meghívott papság és hívők, akik között mi is részt vettünk, sőt egyesek közülünk kezet foghattak Orbán Viktor miniszterelnökkel és Aleksandar Vučić államfővel.

Több mint két évtizede, hogy a Paulinum Gimnázium tanulói, együtt lépnek fel a szabadkai Életjel - Művészetbaráti Kör szavalóival a húsvéti műsor keretében. Ebben az esztendőben a rendezvényre a Szabadkai Városháza dísztermében került sor „A szíve szomj volt” címen. Az ünnepekre hangoló műsor elején Harangozó László, református lelkész tartott bevezető beszédet. A Csáth Géza Művészetbaráti Kőr szavalói verseket szavaltak és beszédekkel tolmácsolták a húsvéti ünnep jelentőségét. A szavalatokat és a beszédeket zeneszámok tették hangulatossá, amelyeket Kiss Tamás, Hatnađ Dániel és Petrovity Ádám paulinista diákok adtak elő. A műsor szervezője és rendezője Horváth Emma tanárnő volt. Az ötletes plakátot Oláh Katalin készítette a Torinói lepel ihletése alapján. A műsor végén Varga Mária Melánia nővér vezetésével tojásfestő asszonyok lepték meg a résztvevőket húsvéti motívumokkal díszített tojásokkal.

A szeretet jellegzetessége, hogy a másik személyre irányul, minek folyamán a Te-nek jót akar tenni, s ezzel egyúttal örömet szerez. S valójában minden ember vágyik és törekszik a boldogság után. A diákjaink külön műsorral készültek, amelyet a Villa Ancora idős bentlakói számára adtak elő húsvét alkalmából, amely ünnepen emlékezünk Isten mérhetetlen szeretetéről, amellyel a világ felé fordul. A műsor elején az otthon igazgatónője, Bíró Lívia köszöntötte az egybegyűlteket és külön a paulinistákat. Bevezető beszédet mondott rektorunk, msgr. Miocs József a szent három napról, utána viszont a húsvét jelentőségét méltatta, amely hitünk lényege. Ezek után következett a két nyelvű rendezvény, amelyen Dzsida Jenő, Bán Aladár, Makovei János és Balogh Miklós költők versei hangoztak el. A zenei számok közül J. S. Bach, Joseph Haydn, Alen Walker és Leonard Kohen alkotásait szólaltatták meg a diákok. Végül közös beszélgetéssel és húsvéti ünnepek kívánásával vette végét a műsor.

A II. Vatikáni Zsinaton (1962-1965) megszerkesztették az Inter Mirifica (Határozat a tájékoztató eszközökről) című határozatot, amelyben az Egyház foglal állást a tömegtájékoztató eszközökkel kapcsolatban. Nyilvánvalóvá teszi, hogy a médiumok gyökeres változást idéztek elő életmódunkban, emberi kapcsolatainkban és gondolkodásunkban. Amikor minden állam létrehozta a maga távközlési minisztériumát, az Egyház is így döntött, azzal a céllal, hogy a modern tömegtájékoztatási eszközök csatornáin keresztül szólítsa meg a társadalmat. A médiumokat önálló nyelvnek, egy új kultúra alkotó elemeinek kell tekintenünk. E kulturális környezet az Egyházat missziós szolgálatra ösztönzi. Ennek szellemében és hitünk ápolásának érdekében idén is a Paulinum Gimnázium magyar ajkú diákjai (Hegedűs András, Gyuris Dávid, Dér Leó és Kiss Tamás) „Feltámadásról zeng a dal” címmel húsvéti rádióműsort készítettek a Szabadkai Magyar Rádió stúdiójában. A műsort átveszi és közvetíti még a Pannon Rádió és a Mária Rádió a húsvéti ünnepek alatt.

A kereszténység egészen az újabb korig csak névnapokat ünnepelt, amelyen megemlékeztek arról a szentről, akiről kapták a nevüket. A szentek előttünk járták az élet útját, és nekünk jó példát adtak. A névnapi megemlékezés nem csak egyénekre vonatkozik, hanem minden egyházi intézményben is hagyománnyal bír, hogy az intézet legfőbb vezetőjének névnapján a közösség együtt ünnepel. Ez van gyakorlatban a Paulinumban is. Szent József az Egyház egyik legnagyobb szentje. Ezért a liturgia külön ünneppel tiszteli meg, mint a Boldogságos Szűz Mária jegyesét és Jézus Krisztus nevelőatyát. A Paulinumban szokás, hogy  Szent József  nap előestéjén a tanulók felköszöntik az intézmény rektorát, msgr. Miocs József atyát, aki egyben az iskola igazgatója is. Ebben az esztendőben alkalmi műsorral kedveskedtek a diákok, amelyen beszédek, ének – és zeneszámok, valamint szavalatok hangoztak el. Az alkalmi műsoron minden osztály képviseltette magát. A műsor keretében a szeminaristák megköszönték a rektornak a nem könnyű feladatát, amelyet az Egyház megbízásából végez. A mai idők kihívásai ellenére rektorunk mindent megtesz, hogy a szemináriumi és iskolai élet zökkenőmentes legyen, és hogy a paulinisták a lehetőségekhez mérten a legjobb szellemi és lelki képzést kapják.

A XIX. század európai történelmét forradalmak sorozata tagolja. Párizsban 1848. február 24-én kezdetét vette a harmadik francia forradalom, amely nagy hatást gyakorolt Európa más országainak népeire. A párizsi esemény után Európa szerte egymást követően törtek ki a forradalmak. Március 13-án Bécsben Metternich kancellár bukásával kezdetét vette a forradalom. 1848. március 15-én a 12 pont közzétételével kezdetét vette a magyar forradalom, és egyben a politikai önállóságra való törekvés. A több mint egy évig tartó harc után, a magyar szabadságharc 1849. augusztus 13-án ért véget, az I. Ferencz József császár által a forradalom elfojtására segítségül hívott orosz katonai csapatok beavatkozása révén.

A szabadságharc 170. évfordulója alkalmából idén is Szabadkán a Jadran Színpadon meg lett tartva a megemlékezés, amelyen mi, a Paulinum Gimnázium magyar ajkú diákjai is jelen voltunk. Meghallgattuk Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára, a Fidesz alelnöke és Pásztor István, a VMSZ elnök beszédeit. Ezt követően nagy érdeklődéssel tekintettük meg a „Nem tudom, mi a félelem és csüggedés” című, Urbán András által rendezett színpadi művet.

Egy egyházi gimnázium és szeminárium elsődleges célja, hogy lelendő papokat és egyházi szolgálatot teljesítő személyeket  oktasson és neveljen. Ezt bizonyítja és erősíti a Paulinum 55 éves létjogosultsága.  Nemcsak a szabadkai egyházmegyére vonatkozik, hogy az egyházi szolgálatot teljesítők legnagyobb része egykor paulinista volt, hanem a környező püspökségekre is. A Paulinum büszke arra, hogy eddig öt apostolutódot, püspököt adott különböző egyházmegyének. Az elmúlt héten újabb öröm érte a Paulinum tanárait, nevelőit és tanulóit, hiszen a Szentatya március 9-én egy újabb egykori diákot,  msgr. dr. Petar Palićot nevezte ki a horvátországi hvári püspökké. Ő 1972-ben született Janjevoban a Szkopje – Prizreni egyházmegyében.  Az általános iskola után tanulmányait a szkopjei gimnáziumban kezdte, majd a szabadkai püspöki gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait a Zágrábi Hittudományi Karon fejezte, doktori címet a grazi egyetemen szerzett. 1996-ban a Dubrovniki egyházmegye részére lett szentelve, amelyben többféle szolgálatot látott el. Püspöki kinevezéséig a Horvát Püspöki Konferencia főtitkári tisztségét töltötte be. Tanulónknak és szeminaristánknak szívből gratulálunk, és Isten áldása kísérje apostoli munkáját.

Mint minden keresztény közösségben, a Paulinumban is végezzük a nagyböjti időszak legismertebb ájtatosságát, a keresztútjárást, amelynek nálunk is hagyománya van az iskola megnyitása óta. A keresztút eredetileg az a másfél kilométeres útvonal, amelyen Jézus a kereszttel a Praetoriumtól kiment a Golgotára. Jézus szenvedéseinek útját a kezdetekben kővel vagy kápolnával jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus anyja és néhány tanítvány a feltámadás után néhány napig körbejárták az úgynevezett Szent körutat. A ferencesek voltak a legbuzgóbb terjesztői a keresztúti ájtatosságnak a 14. században. Ők „Szent circulus” névvel vezették, azaz a szent körjáratnak nevezték, bár ezek a stációk nem voltak azonosak a maiakkal. Akkor a stációk száma változó volt (7, 12, 14), valahol elérték még a 43 állomást is. A keresztúti ájtatosság egy merengő, elmélkedő imádság, amelynél a hívők megemlékeznek és egyben fel is idézik Jézus szenvedését a keresztúton és a kereszten.

Ministráns koromban, amikor a nagyböjti péntekeken elmentem a templomba a keresztútra, én is felidéztem magamban Jézus szenvedését minden állomásnál. Jézus értünk vállalta a keresztet, a mi megváltásunkért. Rá kell ébresszen, hogy minden tettünknek következménye van, amelyekért felelőséggel tartozunk. Tanít bennünket, hogy az életünk útján, amikor elbotlunk az élet terhei, kihívási alatt, akkor mi is fel kell, hogy álljunk, nem szabadnunk engedni, hogy a sötétség, a rossz magával ragadjon. Megadta a bűnbocsánat szentségében a kiengesztelődés lehetőségét, a segítő jobbot.

A Paulinumban minden alkalommal, amikor végezzük a keresztúti ájtatosságot a mi életünk is magunk elé tárul. Elhangzott szövegek, elmélkedések önmagunk vizsgálatára szólítanak fel, saját életünk rendezésére. A Paulinumban az állandó lelkész és a gyóntatónk jelenléte alkalmat ad, hogy a helyes útra térjünk vissza, és a bűnbocsánat szentsége által részesüljünk az isteni kegyelemben.

Gyuris Dávid

A 2013-as évben 70 év után tíz katonai lelkész léphetet szolgálatba a Szerb Hadsereg kötelékébe. A vezérkarban egy káplán és egy ortodox pap, egy katolikus pap az akadémián és egy ortodox pap a katonai orvosi akadémián, míg a többi öt a szerb hadsereg egységeibe kerül. A vallási szolgálatok lelkészei nem hordozhatnak és nem használhatnak fegyvereket, továbbá nem rendelkezhetnek parancsnoki hatalommal.  Közvetlenül az adott egység parancsnokának vannak alárendelve, és kizárólag lelki tevékenységet folytathatnak. Egyházi ruhájukat csak vallási szolgálatuk során viselhetik, míg más alkalmakor a szerb hadsereg egyenruháját kell viselniük. 100-tól 500-ig felekezetekként egy lelkészt lehet szolgálatba állítani, míg 500-tól viszont kettőt. Szerbiában a katonai lelkészek a hadsereg teljes rendszerébe tartoznak. Az elmúlt héten a tábori lelkészek egy csoportja látogatást tett a Paulinum Gimnáziumban és Kollégiumban. A tábori lelkészeket iskolánk igazgatója fogadta és számolt be számukra az iskoláról.

Az iskolai év folyamán több kisebb – nagyobb kirándulást, látogatást szoktunk szervezni és megtenni. Ezek során ellátogatunk hazai és külföldi plébániákra, amelyeken lehetőség adtán a helyi hívő közösséggel is megismerkedünk, nem csak az adott helyiség történelmi múltjával. Egyházmegyénk területén lévő plébániákon kívül több szerzetesi rend is van, amelyek évszádos múlttal rendelkeznek. A közelmúltban a szabadkai Miasszonyunkról nevezett Bácskai Nővérek Társulata szerzetesrendet látogattuk meg egy gyalogtúra keretében. A társulat a francia eredetű Notre Dame rend szellemi örököse, amely utóbbit Fourier Szt. Péter alapított a XVI. században a leányok felkarolására és oktatására. A francia forradalommal a rend ívelése honországában visszaeset, de előidézte a világban való terjeszkedését. Magyarországon Kunszt József kalocsai érsek volt az, aki a nővéreket megbízta a leányok nevelésével, akik meghívásra az országba jöttek 1860-ban Kalocsára. A leányok szervezett felkarolása és oktatása innen terjedt el a mi területünkre is. A Trianon után a bácskai régióban lévő rendházak kapcsolattartása az anyaházzal ellehetetlenedett, majd az 1950-es államosítási események következtében a rend az iskoláitól, így Szabadkán a ma is iskolaként működő Jovan Jovanović Zmaj általános oktatási intézettől meg lett fosztva. A rend megmaradt és későbbi tagjai ezek után a plébániákon kezdtek el tevékenykedni. A mai napig ez így van, ám az állami iskolákban a hittan oktatásának az engedélyezése után néhány nővér ismét visszatérhetett a rend eredeti céljához, tudhattuk meg mindezt a szabadkai rendház főnöknőjétől és tisztelendőanyától, Mária Lívia Vicsek nővértől. A történelmi ismertető után a rendház kápolnájában imádkoztunk és Mária énekkel zártuk a találkozót.