A Szabadkai Egészségügyi Központnak beosztása van a kisgyermekek, illetve  az iskolások egészségének ellenőrzésére és ellátására. A központban, rendelői osztályok vannak az óvodásoktól az egyetemi hallgatókig, ahol orvosok és ápolók gondoskodnak a beosztottak egészségéről. A megbízott orvosok és védőnővérek időközben meglátogatják a rájuk bízott intézményeket és ellenőrzéseket tartanak. Az előírt vizsgálatokat minden esztendőben osztályon ként tartják az előadók a megadó témára az Országos Egészségügyi Minisztérium utasítására.  A Paulinum Gimnázium tanulóit is rendszeresen ellenőrzik, sőt még nagyobb figyelemmel, mint más iskolásokat. A mi iskolánk megbízott védőnővére Vujković Lamić Ksenija. Ő volt iskolánkban az elmúlt héten, és előbb egy előadást tartott, utána pedig mindegyikünk egészségi állapotát felmérte. A vizsgálat után gyakorlati kérdéseket tett fel, amelyekre mi válaszoltunk, majd pedig ő a mi kérdéseinkre. A végén örömmel vettük tudomásul, hogy komolyabb baja senkinek sincs.

Mondhatjuk, hogy az utóbbi években nincs igazi telünk. Volt időszak, amikor havaseső, egy kis hó, illetve nulla alá csökkent a hőmérő. Mindere korántsem mondható, hogy nálunk téli időjárás volt. Ebben az esztendőben sem  volt eddig  telünk. Most viszont, amikor télutó havában vagyunk, hirtelen igazi telünk lett. Lesüllyedt a hőmérséklet, és megérkezett a várva várt hótakaró, amely elérte a 15 cm-t. A paulinisták úgy, mint a többi fiatalok, nagyon várták a havat. Ilyen időben a szép és egészséges természetben igazi nagy sétákat lehet tenni és téli tornaórákat tartani a természetben.  Most tudtuk teljesíteni az előírt tornaórákon a csúszkálást, szánkózást és korcsolyázást. Kihasználva a lehetőségeket kimentünk a természetbe, hogy élvezzük a ragyogó fehér hótakarót, és az említett sportágakat. Hátránya is volt a hónak, hiszen nagy az udvarunk, sőt az iskola épülete is, és bizony nem volt könnyű állandóan havat lapátolni. Mégis örömmel tettük, mert közben hógolyóztunk. Hóembert is készítettünk, nem csak a házbeliek csodájára, hanem a járókelők és a vendégek csodálkozására.

Minden ünnepre, amit a keresztény élet ünnepel, fel kell készülni lelkileg. Az ünnepek ünnepe a húsvét, amit egy böjt előz meg. Anyukám mindig arra tanította a testvéreimet és engem, hogy a böjt alkalmával a testünket fegyelmezni kell és a lélekre odafigyelni. A nagyszüleim is elmondták nekem nem egyszer, hogy ez a negyven nap sok lemondással jár, de csak így nyerhetünk húsvétkor teljes megtisztulást. Hát akkor valahogy nem láttam értelmét a böjtnek, így sokszor elhangzott bennem a kérdés: Miért mondjak le valamiről, amit szeretek, ha azért van, hogy szeressem? Amikor megkérdeztem a nagyszüleim, nem kaptam pontos válasz, de aztán csak egy kicsit kellett törni a fejem, mert a válasz nagyon egyszerű: Jézus az életéről mondott le értünk, és nekünk mégis csak kisebb dologról kell lemondanunk ez idő alatt. A böjt ideje alatt többet kell imádkozni, hogy aztán később másokra is oda tudjunk figyelni, hiszen a nagyböjt a másokkal való törődés és az adakozás időszaka is. A böjt alkalmával a lelkünket kell táplálni, mivel akkor mutatkozik az ember erősnek, ha valami olyasmitől tartja vissza magát, amit igazán szeret, és nem a test vágyai uralkodnak rajta. Az önuralomban erősödhetünk és persze Jézushoz hasonlóvá válunk, aki a legnagyobb áldozatot hozta értünk, lemondott az életéről megváltásunkért. A böjt jelentheti az önmagammal való szembesülést, az ima az Istenre való tekintést vagy az Istennel való kapcsolatot, az adakozás pedig az embertársaink felé való megnyílást. Ha az ember ezt az időszakot végig csinálja, nem könnyű, de ha végig viszi az olyan mintha egy hegyet mászott volna meg, amiről később büszkén mesélhet. A Paulinumban sok élményben tettem szert, amelyekről elmondhatom, hogy a későbbi életben a hasznomra válhatnak. Kifejezetten a nagyböjti időben, amikor megkitt ájtatosságokkal gazdagítjuk lelki életünket közösségünkben. Továbbá az egymás iránti figyelem gyakorlással és segítségnyújtással, amelyre az adott körülmények között iskolatársam rászorul.

Vállaljunk mindannyian olyan áldozatot, amit Jézus urunk vállalt, és fogadjuk őt tiszta szívvel és erős akarattal.

Idén február 14-én, hamvazószerdával kezdetét vette a negyven napos (hétköznapok) nagyböjti időszak. A negyvenes szám a Szentírásban több helyen is megjelenik. Például: negyven napig zuhogott az eső a vízözön előtt, negyven évig tartott Izrael pusztai vándorlása, negyven napig volt Mózes a Sínai-hegyen, negyven napig volt úton Illés, negyven napig kellett bűnbánatot tartania Ninivének[L1] , negyven napig böjtölt Jézus a pusztában stb. Mint láthatjuk a negyvenes számhoz az ítélet vagy a büntetés kapcsolódik, ami a megpróbáltatást, vagy a befejezést fejezi ki. A nagyböjti idő törekvés Jézus negyven napos böjtjének a követésére, amely időt Ő a pusztában töltött a nyilvános működésének a megkezdése előtt, ahol a gonosz általi megkísértés és az ellentmondás történt. A nagyböjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.

Ennek jegyében hamvazószerdán a szemináriumunk kápolnájában szentmise keretében sor került a hamvazkodásra bűnbánatuk jeleként.

Az esztendő vízkereszttől hamvazószerdáig terjedő időszakját farsangi, azaz zajos mulatsági, lakodalomi rendezvények ideje töltik ki. Ebben az időszakban világszerte különféle bálok és felvonulások, ismertebb elnevezésen karneválok tartatnak, amely egyben télbúcsúztató is. A szemináriumban a tudásszerzést biztosító tanulási időn kívül gond van fordítva a bennlakók testi-lelki épségére is. A tanulmányi időszak folyamán különféle események kerülnek megrendezésre, amelyek kivitelezése és pontos megszervezése, valamint levezénylése adott osztályok feladata, mely utóbbi célja a szervezési tapasztalatok szerzése. Ez alkalommal a farsang került előtérbe. A műsoron a diákok a saját szellemi erőségeik villogtatásával léptek fel osztálytársaik szórakoztatására. Idén is egy-egy zenésének számmal, színművészeti és poétikai előadásokkal készültek egymás nagy örömére.

Az egyházi alapítású tanintézetek fő előadási tárgyai között szerepel a hittan. Így van ez püspökségünk gimnáziumban, a Paulinumban is. Ennek a tantárgynak a célja, hogy az itt tanuló diákok minél jobban megismerjék vallásukat. Elmélyítsék szentírási és hitbeli tudásukat, továbbá ezzel párhuzamba a gyakorlati életbe átültetve erkölcsi ismeretekhez jussanak. A pusztán informatív tudás elsajátításán kívül lehetőség teremtetik, hogy kisebb rekreációs kikapcsolódások révén a diákok saját érzékeik által további információkhoz és a meglévők igazolásához jussanak. E célból az elmúlt hét folyamán a diákok az elöljárók kíséretében látogatást tettek az 1896-ban neogótikus stílusban felépült szabadkai Szent György templomba. A tanulók szemügyre vehették az építmény szerkezeti kül- és beltéri kivitelezését, valamint megcsodálhatták a művészi kivitelezésű főoltárt és többi szenteket ábrázoló fafaragványokat. A látogatás közös imával és a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának az esdeklésével zárult.

1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Boldogságos Szűzanya. Az események hírére egyre többen kezdtek ellátogatni. A gyógyulásokat világi és egyházi hatóságok vizsgálták, akik csodás voltjukat támasztották alá.  A természetfeletti jelenés okánál és jelentőségénél fogva tiszteletből ájtatosságot kezdtek végezni, amely azóta az egész keresztény világot meghódította. Idén február 2-ai kezdettel az intézetünk kápolnájában minden este kilencedet végeztünk. Ájtatosságunkat  minden nap más-más imával, elmélkedéssel és énekszámokkal végeztük. A kilenced ünnepélyes lezárására a szabadkai székesegyházban, az Avilai Szent Teréz templomban került sor. Az ünnepi szentmisét egyházmegyénk püspöke msgr. dr. Pénzes János mutatta be Szűz Mária tiszteletére. A szentmisén elöljáróinkkal mi is részt vettünk, amelyről lelkiekben gazdagodva tértünk vissza.

A szabadkai Zombori úton, amelyen keresztül Bács-Bodrog vármegye központjából lehetet bejutni a központba, valamint a Petőfi Sándor utcán kívül, ahonnan Budapestről érkeztek az utasok és az áru, a mai Radic fivérek utca volt a legjelentősebb útirány, amelyen keresztül Belgrádból, Újvidékről és más helyekről érkezők bejutottak a városba.  A Radic fivérek utca a jelentős útvonalak miatt, valamint a tehetős polgárok XIX. század végén és a XX. század elején épült, a ma is jól megőrzött állapotú földszintes házai miatt az egyik legszebb utcája a városnak. Erről az utcáról kiállítás készült, amelynek szerzői bemutatni törekedtek az utca több évszázados fejlődését a XVIII. századtól egészen napjainkig. Egyedül ennek az utcának sikerült megőriznie Szabadka város egyediségét. A kiállítók azt szerették volna elérni, hogy ez a kiállítás hozzájáruljon a múlt örökségeivel szembeni szükséges szemléletét hozzáállását a kialakításához, és hogy így őrizzék és ápolják ezeket az értékeket az eljövendő generációk számára.

2018. január 29-én 19 órai kezdettel részt vettünk a Szabadka Városháza dísztermében tartott kulturális esten. A Vajdasági Pax Romana szervezett esemény keretében, meghívásra látogatást tett Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és József Attila-díjas magyar író, költő, újságíró, szerkesztő, zenei rendező, műsorvezető, érdemes Czigány György művész, akinek a neve talán az olvasok számára a legismertebb a „Ki nyer ma, játék és muzsika tíz percben” Kossuth Rádió által sugárzott című műsorból. Ezen szabadkai látogatás alkalmával kettős könyvbemutatóra került sor, amelyet ft. Paskó Csaba, kelebiai plébános moderált. Czigány György  „Az ezer mondat”, valamint felesége, Simon Erika „Lépcsők az égbe” című művek kerültek ismertetésre. Az est folyamán a két vendég nem csak bemutatta alkotásukat, hanem életükről is beszámoltak. A műsor folyamán a fő vendég zongora mellé ült, és a zenevilág ismert klasszikus művészeinek alkotásaiból egy-egy részletet szólaltatott meg a vendégek örömére. Az est folyamán fiatal tehetségek közreműködésével Bartóktól, Chopintől, Liszttől és Debussytől zongoraművek voltak halhatóak.

A Paulinum Gimnázium és Szeminárium (kollégium), mint országunk egyedülálló egyházi alapítású intézményünk, ezen jellegénél fogva fennállása óta minden évben az iskolai félév után lelkinapot tartanak a bennlakó diákok számára. Iskolánk vezetősége számára nem csak az a fontos, hogy diákjaink tudásban gazdagodjanak, hanem szemük előtt tartják lelki fejlődésüket is. Ezért idén is meg lett tartva a két napot magába foglalt lelkigyakorlat. Az első nap a szeminárium kápolnájában tartott ünnepi szentmisével vette kezdetét. A szentmise keretében rektorunk buzdította a diákokat, és felhívta figyelmüket, hogy milyen fontos a lélek ápolása, mert ennek állapota az emberi cselekedetekben megmutatkozik. Délután sor került egy kisebb zarándoklat – kirándulás jellegű kikapcsolódásra. Látogatást tettünk az újonnan épült radanovaci Szent Család templomban.

Január 31-re a kápolnánk egész napos szentségimádásra van kijelölve. A diákok lelki napja ezért szentségkitétellel vette kezdetét. A tanulók e alkalomból külön elmélkedésekkel készültek, amelyeket a szentségimádás idején olvastak fel. A nap folyamán két vendég pap járt intézetünkben, akik meghívásra elmélkedést tartottak. Délelőtt ft. Dragan Muharem, kisboszniai plébános osztotta meg gondolatait a diákokkal. Beszédének fő témája a Boldogságos Szűz Mária volt, akinek személyiségét bibliai alapokon keresztül ismertette meg, majd részletesen kitért szerepére az üdvtörténetben. Délután folyamán második előadónk a csantavéri plébános, ft. Utcai Róbert atya volt. Elmélkedésében hangsúlyosan felhívta a figyelmet az idő ajándék és érték jellegére. Ajándék, amelyet nem szabad eltékozolni. Hiszen már itt a földi élet folyamán a szükség helyzetekben számon leszünk kérve. Érték, amit igazán ekként él meg az, aki vagy kihasználta a mindennapi munka révén, vagy mulasztása miatt később kellemetlen helyzetbe kerülve lekésett valami jóról. Az elmélkedés után a szeminárium kápolnájában az Oltáriszentség eltételével, és az azt követő ünnepi szentmisével zárult a lelki nap.