Szent Miklós püspök a keresztény világ egyik legismertebb és legnépszerűbb szentje. Myra (ma Törökország) városának püspöke volt. Szülei örökségét és vagyonát a szegények és rászorulók részére osztotta szét, és egész életét a jótékonykodás és az ajándékozás jellemezte.  Az emberek már életében szentnek tartották. Halála után sírja zarándok hellyé vált. Tisztelete a keleti egyházakban már halála után elterjedt. A nyugati Egyházban viszont a X. századtól lett ismeretes. A Mikulásvárás és a szokások Szent Miklós kedvességéhez és szeretetéhez fűződő történetek nyomán alakult ki. A Paulinumban, mint minden más keresztény intézetben a tanulók alkalmi műsorral emlékeznek meg Szent Miklós püspökről. A műsor december 5-én szokott lenni, de ebben az esztendőben mi december 6-án tartottuk meg. Minden osztály egy-egy műsorral lépett fel. Szavalatok és énekszámok hangzottak el, valamint jelentek és történetek Szent Miklós életéből. A műsor végén egy érettségiző tanuló Szent Miklós püspöknek öltözve intelmeket intézett a szeminaristákhoz, majd a jóra buzdította őket, és végül mindenkit megajándékozott egy tábla csokoládéval.

Az iskolai tantárgyak és gyakorlatok közt a testnevelés fontos szerepet tölt be. Az utóbbi időben szinte fő tantárgynak számít. Hogy milyen fontoas a mozgás, a test ápolása és edzése, arra már a rómaiak is rájöttek és mondássá vált: „In corpore sano anima sana” – „Ép testben ép lélek.” A Pualinum Gimnázium sem kivétel a többi iskolától és a testnevelés itt is fontos szerepet játszik. Iskolánknak van tornaterme, és ezt rendszeressen használjuk. Amennyiben a tornatermünk valamelyik ágazatnak nem felel meg, akkor egy másik iskola termébe megyünk. A tavasszi és a kora ősszi időben sokat vagyunk a természetben. Téli időszakban termekben tornázunk. Időközben versenyeken is veszünk részt vagy szervezünk. Így volt ez az elmúlt hónapban, amikor asztali tenisz versenyt szerveztünk. A megméretetésen tanulóink és tanáraink is részt vettek. A versenyen az első és a második helyet mi nyertük meg, a harmadikat pedig Zajakov tanárunk.

Az adventi készület lelkülete imában és virrasztásban nyilvánul meg leginkább, melyekkel felidézzük, hogy az Isten Fia Szűz Máriától született, és emberré lett. Az adventi előkészületnek különböző szokásai és hagyományai vannak. Ezek közül kiemelkedik a adventi gyertyagyújtás. A Paulinumban, az intézmény fennállása óta hagyományos az adventi vasárnapokat megelőző szombat esti advent estek. E lelki ájtatosság csúcspontja az égő gyertyával való bevonulás. Ezt egy érettségiző tanuló prófétai öltözékben égő gyertyával a kezében bevonul a félhomályban lévő kápolnába, és meggyújtja a megfelelő gyertyát a adventi koszorún. A sötétben lévő világító gyertyaláng a Messiás várására emlékeztet, Krisztusra, aki a világ világossága. Az idén advent első estéjét ft. Kara Nándor, a Kisboldogasszony plébánia plébánosa vezette, a másodikat ft. Dragan Muharem, kisboszniai plébános, a harmadikat ft. Balcsák Szilárd székesegyház káplánja tartotta. Az utolsó adventi elmélkedést és gyertyagyújtást az eddigi hagyománynak megfelelően az ordinárius vezeti, és a liturgia végén mindenkinek áldott karácsonyi ünnepeket kíván.

Mikrokozmosz – Bevezetés Bartók Béla világába címmel nyílt meg a zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató életútját és művészi pályáját bemutató kiállítás a szabadkai Zeneiskola kerengőjében. A kiállítás a Magyar Külügyminisztérium és Magyarország Szabadkai Főkonzúlátusának közvetítésével lett megszervezve. A kiállított tárlat Bartók Béla életét és a 110 évvel ezelőtti gyűjtött népdalokat tartalmazza, amelyeket a zeneszerző 1906-ban Horgos környékén gyűjtött össze. A kiállítás célja elsősorban, hogy a zeneiskola tanulói, utána viszont Szabadka városának polgárai jobban ismerjék meg a világhírű zeneszerző munkáságát. A kiállítás elején Barlai Edit igazgatónő megnyitó beszéde után Gombár Szeréna konzulassszony beszélt Bartók Béláról és magáról a tárlatról. A beszédek után a Zeneiskola énekkara Bartók Béla által összegyűjtött horgosi népdalokat énekelt. A paulinisták a kiállítást zeneóra keretében látogatták meg, amelyen előbb Miocs József  rektor beszélt, majd Paskó Csaba atya bővebb magyarázatott adott nekünk. A kiállítás megtekintése alkalmával megtekintettük az iskolát. A díszteremben maga az igazgatónő fogadott bennünket, és röviden elmesélte a 148 éves iskola történetét és működtetését. Végezetül meglátogattuk az egyházzenei tanszéket.

Szent Cecilia egyik legismertebb és legkedveltebb szentje az Egyháznak.  A III. században élt és vértanúként halt meg. Ő a zenészek és az énekesek védőszentje. Azért lett a szent zene védőszentje, mert a hagyomány szerint egész életén ált zsoltárokat és himnuszokat zenget mennyei jegyesének, Jézus Krisztusnak. Élete utolsó perceiben is lantot tartott a kezében és énekelt. Szent Cecilia példakép a hitben való kitartásban, valamint a zsoltártok és a himnuszok éneklésében. Cecilia napját, november 22-ét világszerte megünneplik elsősorban az énekesek, az egyházi zenészek és a hívők sokasága. A Paulinum Gimnázium és Szeminárium énekesei, zenészei és tanulói minden esztendőben méltóképpen emlékeznek meg szent Ceciliáról. Cecilia napján, november 22-én a Paulinum kápolnájában ünnepi szentmise volt, amelyet msgr. Miocs József celebrált, és beszédében méltatta szent Cecilia életét és egyházzenei hozzájárulását. A ünnepi szentmisét a paulinisták szebbé tették énekekkel és zeneszámokkal.

A szabadkai Városi Könyvtár dr. Fleisz Rita vezetésével Arisztotelész 2400. születésének emlékezetére írásos pályázatot írtak ki, és megemlékezést szerveztek a nagy bölcselő és politológus tiszteletére. A rendezvény Zoran Hristić zenei ősbemutatójával kezdődött, amelyet a Gvarden kvartet és az ortodox Krisztus Menybemenetele templom kórusának énekszámaival folytatódott. A zenei alkotás az arisztotelészi idők görög zenei stílusának felet meg, és a 2000 évvel ezelőtti zenei alkotásokra. A zeneszám után Jelena Cvetić könyvtáros, szervező tag a rendezvény értelméről beszélt. Sofija Savanov tanárnő, a belgrádi görög kultúrközpont vezetője Arisztotelész értelmezéséről beszélt a mai kor filozófiájának szemszögéből. Dr. Šefket Krcić akadémikus professzor Arisztotelész munkáságát és örökségét méltatta tudományos értekezésében. Prof. dr. Cékus Géza Arisztotelész és a természettudományok összefüggéséről beszélt. Az előadások után a pályázatok értékelése következett, amelyeket dr. Fleisz Rita tanárnő olvasott fel és osztott ki. A megemlékezés befejező része a könyvtár előcsarnokában gondolatcsere és falatozás keretében folytatódott.

A Paulinum Gimnáziumban, mint minden más iskolában az első negyedévi gyűlést november elején tartották meg tanáraink. Két hónap az iskolaévből nem hosszú idő, de ahhoz elegendő, hogy tanáraink mérlegelni tudják a tanmenetet és a tanulók teljesítményét. A diákok számára is hasznos a negyedévi értékelés, mert így képet kapnak a két hónapi teljesítményükről. Az első negyedév a paulinisták számára azt mutatta, hogy lehetet volna jobb eredményt is elérni, de reméljük, hogy a félévi értekezés majd jobbat mutat ki.

A kilencvenes évek és a rendszerváltás óta a paulinisták lehetőségek szerint plébániai és iskolai látogatásra mennek. A látogatás általában a templomokban kezdődik és az iskolákban folytatódik. A templomokban szentmisék és alkalmi műsorok keretében a hívekkel találkoznak, hogy meghálálják az értük tett támogatásokat. Az iskolákban viszont az általános iskolák tanulóival ismerkednek, amelyek mindig egy baráti mérkőzéssel fejeződnek be. Ez történt az elmúlt hét végén, amikor a Paulinum tanulói és a szeminaristák ft. Utcai Róbert atya meghívására Csantavérre látogattak. Egy kisebb csoport paulinista már a reggeli szentmisét aktív részvétellel szebbé tette. A 10 órai nagymisén, amely megtelt gyermekekkel, fiatalokkal és hívekkel jelen volt minden szeminarista. A szentmisét msgr. Miocs József rektor vezette, és vele együtt misézett Utcai plébános atya és ft. Tojzán László prefektus. A rektor úr a szentbeszédben az evangéliumi szakaszból kiindulva a hitről, a feltámadásról és a jövendőbeli életre való felkészülésről beszélt. Hangsúlyozta, hogy fontos az iskolai és a plébániai hitoktatás, mivel ezek az egyik helyszíne a fentebb említett hitigazságok megismerésének a lehetősége. Továbbá kiemelte, hogy a Paulinum, mint országunk egyedülálló katolikus gimnáziuma ezekre fekteti a hangsúlyt. A szentbeszéd után Tápai Leó végzős diák életútjáról és hivatásáról beszélt. A hívek könyörgését Szeles Kolos olvasta. Áldozási elmélkedésként Reinhard Johannes Sorge: „Üdvözlégy, Uram!” versét Králusz Patrik mondta. Ezt egy fuvola és klarinét kettős követte, amelyet Hatnađ Danijel és Kiss Tamás adtak elő. A szentmise végén a gyerekeknek és a fiataloknak lehetőségük volt kérdéseiket feltenni a paulinistáknak. A gyerekek nagy figyelemmel hallgatták a válaszokat, és egyre több kérést tettek fel Utcai atya vezetésével. Hagyományossá vált, hogy a plébános atya egy meglepetést szervez a paulinistáknak. A kérdez - felelet után kimentünk a Balassa farmra, amely a vendéglátás színhelye volt. Itt láttak el bennünket bőséges ebéddel, amelyet Orovec János és csapata készített számunkra. Az étkezés után a farm tulajdonosa Balassa Miklós úr bemutatta a gazdálkodást. Mindnyájunkat lenyűgözött a farm korszerűsége, a környezet és az állatok. Miután megtekintettük a farmot, Nikolity Antal tanítóbácsi vezetésével átmentünk a Hunyadi János általános iskolába, ahol sor került a labdarúgó mérkőzésre a nyolcadikos diákokkal. A mérkőzés után visszamentünk a plébánia területén újonnan épült Takács Gáspár közösségi házba, ahol egy rövid társalgás és műsor keretében elbúcsúztunk a plébánostól és a tanárbácsitól. Az élményekkel teli napért és a tapasztalatokért, amelyeket Csantavéren szereztünk, mindenek előtt köszönetet mondunk Utcai Róbert plébánosnak, Nikolity Antal tanítóbácsinak és a Balassa farm tulajdonosának. Mindnyájuknak Isten fizesse meg mindazt, amit értünk tettek.

A 2016/17-es tanévtől a szemináriumunknak új prefektusa van ft. Tojzán László személyében.

Tojzán László 1987. 08. 14-én született Verbászon. Szenttamáson élt, ahol a Jován Jovánovity Zmáj általános iskola diákja volt. Ennek végeztével tanulmányait Szabadkán a „Paulinum” gimnáziumban folytatta. Az érettségi után a szabadkai püspök, dr. Pénzes János felvette a papnövendékei sorába, majd Budapestre küldte a Központi Papnevelő Intézetbe. A teológiai tanulmányokat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karán hallgatta. A tanulmányok után 2011. 09. 14-én Szenttamáson, a Szentkereszt Felmagasztalása templomban a szabadkai megyéspüspök diakónussá, és a következő év június hó 29-én Szabadkán a székesegyházban pedig pappá szentelte. Ez után még egy évet Budapesten töltött továbbképzés céljából. 2013. 08. 1-től Bajmokon volt káplán, ahonnan két hónap után át lett helyezve Szenttamásra kisegítőnek, mert ft. Szarvas Péter plébános lesérült. 2014. 06. 11-től a szabadkai Avilai szt. Teréz plébánia kinevezett káplánja, amely szolgálat e folyó év július hó végéig tartott, amikor is augusztus 1-től a Paulinum szeminárium prefektusa lett. Ennek kapcsán készítettünk vele egy rövid interjút.

Az általános iskola befejezése után, miért iratkozott a Paulinumba?

Az én időmben, a Paulinum még a papnövendéki életre készített fel, ami persze azóta már lényegesen megváltozott. Bennem a papi hívatás gondolata az általános iskola idején már megfogant, ezért számomra egyértelmű volt, hogy ide jelentkezzek. Erre a döntésre való eljutás viszont nem egyik napról a másikra történt. Az egész talán azzal kezdődött számomra, hogy vallásos családba születtem, amely ennél fogva már gyermek koromban megismertette és megszeretette velem az Egyházat. S hogy kerültem a Paulinumba? Az én szülőfalumban nem szerepeltek e intézmény diákjai, akik e módon tesznek tanúságot. Van egy testvérem, aki a papi hivatást választotta. Ő itt folytatta az érettségi vizsgára való felkészüléseit, s ezen tanulmányai idején a szüleimmel alkalom adtán meglátogattuk. Én így szereztem, úgy szólván „első kézből” tudomást eme intézményről.  

Hogyan emlékezik vissza a paulinumi évekre, és hogyan érzi magát most a szemináriumban?

Szokták mondani: „Minden éremnek két oldala van”, és most elmondhatom, hogy mind két oldalt megtapasztaltam. Míg szeminarista és diák voltam, akkor is megvoltak a mindennapi kihívások. Mint diák sokat kellett tanulni, aminek köszönhetően olyan tudásbeli alapokra sikerült szert tennem, amelyekre a későbbiekben, a teológiai tanulmányaim folyamán nyugodtan építhettem. Mint szeminarista pedig elsajátítottam egy mindennapi rendezett életrendszert, aminek köszönhetően csak példa gyanánt, amely lehet egy kicsit megmosolyogtatja az olvasót: az állandó korán kelést, amely viszont az egyetemi társasim számára, akik ehhez nem szoktat, gondott jelentett. Ez mellett, ami a legfontosabb, megszilárdított a végleges döntésben.

A szemináriumban jól érzem magam. A lehetőségek adottak a papi élet további zavartalan végzésére. Alkalom adatik, hogy a gyerekekkel együtt mondjuk a zsolozsmát és a szentmiséken közösen ünnepeljük az Urat.

A 2015/16-os tanévben már megkezdtem a hittan oktatását a Paulinum Gimnáziumban, amelyet jelenleg is mint prefektus tovább végzem az első három osztály számára. Mint tanár volt betekintésem és lehetőségem megtapasztalni korunk oktatói előtt tornyosuló korlátokat. Mint prefektus, aki a hét minden egyes napján köztük mozgok, látom, mennyi feladat áll a nevelői pályán, ám mint volt itteni diák és szeminarista újra hasznát vehetem a jelentkező kihívások megoldásában és a szeminaristák életre való felkészítésében mindannak, amit annak idején tanultam mind az iskolapadban, mind a közösségi életben és a későbbiekben, de mind ennek ellenére az élet iskolapadjába kerülök, ahol a diákok jelenkori magatartásuk által felkészítenek korunk feladataira. 

Hogy hívnak és honnan jöttél?

Kiss Tamás a nevem, és Bácskertesről, illetve Kupuszináról jöttem.

Hol végezted el az általános iskolát?

Az általánost szülőfalumban a József Attila iskolában végeztem el.

Kitől hallottál a Paulinumról?

A Paulinumról először akkor hallottam, amikor a paulinisták látogatást tettek szülőfalumban.  Továbbá ft. Zsunyi Tibor plébános atyámtól, aki egykor maga is paulinista volt.

Milyen volt a kezdet és a beilleszkedés?

A kezdet nehéz volt, mert honvágy fogott el, hiszen hosszabb ideig nem voltam távol otthonomtól. Kellett még egy jó hét, hogy beilleszkedjek.

A napirend jelent e nehézséget?

A napirend jelenleg nehézséget jelent, ugyanis nem szoktam meg a korai felkelést, valamit a megszabott tanulási időt.

A gimnáziumban vannak e nehézségeid?

Eleinte egy kicsit megszeppentem, mivel számomra eddig a hallásból ismert nyelveket, most már tanulnom is kell. De hiszem azt, hogy mindezeken túlteszem magam, mivel az osztálytársaim és az idősebb tanulók segítenek.

A Paulinumban nem lehet minden hétvégén haza menni. Számodra ez mily kihívást jelent?

Mint már említettem, olykor úrrá lesz rajtam a honvágy, minek következtében szívesen hazamennék meglátogatni szüleimet, testvéreimet. Honvágyamat ellensúlyozzák a szemináriumban szervezett programok, így például a nagyséták, sportrendezvények, találkozások, stb.

Mit kedvelsz legjobban?

Azt kedvelem, hogy szabadidőmben tovább folytathatom a szülőfalumban megkezdett zenei tanulmányaimat. Új barátokra tettem szert, akikkel jókat játszunk a hálózatba összekötött számítógépeken.

Otthonoddal és szüleiddel tartasz-e kapcsolatot?

Szüleimet minden másnap – harmadnap felhívom, és beszámolok nekik az eseményekről, amik az iskolában és az intézetben történnek. 

Milyen terveid vannak a jövőre való tekintettel?

Jelenleg ez a kérdés még nem nagyon foglalkoztat, minden erőmet egyenlőre arra összpontosítom, hogy minél jobb tanulmányi eredményt érjek el, és ezzel szüleimet büszkévé tegyem.

Mit üzensz azoknak, akik a Paulinumba szeretnének jönni?

Gyertek skacok! Megvallom, eleinte voltak félelmeim, de most már egyáltalán nem félek, mert itt jó pajtásokat találtam, akikkel sokat szórakozunk. S bár kell tanulni is, de a tanárokban igazi támaszokra leltem, akik tudásukkal gazdagítanak, de ha kell, még a csukákat is felveszik, hogy velünk rúgják a focilabdát.