Szent Cecilia egyik legismertebb és legkedveltebb szentje az Egyháznak.  A III. században élt és vértanúként halt meg. Ő a zenészek és az énekesek védőszentje. Azért lett a szent zene védőszentje, mert a hagyomány szerint egész életén ált zsoltárokat és himnuszokat zenget mennyei jegyesének, Jézus Krisztusnak. Élete utolsó perceiben is lantot tartott a kezében és énekelt. Szent Cecilia példakép a hitben való kitartásban, valamint a zsoltártok és a himnuszok éneklésében. Cecilia napját, november 22-ét világszerte megünneplik elsősorban az énekesek, az egyházi zenészek és a hívők sokasága. A Paulinum Gimnázium és Szeminárium énekesei, zenészei és tanulói minden esztendőben méltóképpen emlékeznek meg szent Ceciliáról. Cecilia napján, november 22-én a Paulinum kápolnájában ünnepi szentmise volt, amelyet msgr. Miocs József celebrált, és beszédében méltatta szent Cecilia életét és egyházzenei hozzájárulását. A ünnepi szentmisét a paulinisták szebbé tették énekekkel és zeneszámokkal.

A szabadkai Városi Könyvtár dr. Fleisz Rita vezetésével Arisztotelész 2400. születésének emlékezetére írásos pályázatot írtak ki, és megemlékezést szerveztek a nagy bölcselő és politológus tiszteletére. A rendezvény Zoran Hristić zenei ősbemutatójával kezdődött, amelyet a Gvarden kvartet és az ortodox Krisztus Menybemenetele templom kórusának énekszámaival folytatódott. A zenei alkotás az arisztotelészi idők görög zenei stílusának felet meg, és a 2000 évvel ezelőtti zenei alkotásokra. A zeneszám után Jelena Cvetić könyvtáros, szervező tag a rendezvény értelméről beszélt. Sofija Savanov tanárnő, a belgrádi görög kultúrközpont vezetője Arisztotelész értelmezéséről beszélt a mai kor filozófiájának szemszögéből. Dr. Šefket Krcić akadémikus professzor Arisztotelész munkáságát és örökségét méltatta tudományos értekezésében. Prof. dr. Cékus Géza Arisztotelész és a természettudományok összefüggéséről beszélt. Az előadások után a pályázatok értékelése következett, amelyeket dr. Fleisz Rita tanárnő olvasott fel és osztott ki. A megemlékezés befejező része a könyvtár előcsarnokában gondolatcsere és falatozás keretében folytatódott.

A Paulinum Gimnáziumban, mint minden más iskolában az első negyedévi gyűlést november elején tartották meg tanáraink. Két hónap az iskolaévből nem hosszú idő, de ahhoz elegendő, hogy tanáraink mérlegelni tudják a tanmenetet és a tanulók teljesítményét. A diákok számára is hasznos a negyedévi értékelés, mert így képet kapnak a két hónapi teljesítményükről. Az első negyedév a paulinisták számára azt mutatta, hogy lehetet volna jobb eredményt is elérni, de reméljük, hogy a félévi értekezés majd jobbat mutat ki.

A kilencvenes évek és a rendszerváltás óta a paulinisták lehetőségek szerint plébániai és iskolai látogatásra mennek. A látogatás általában a templomokban kezdődik és az iskolákban folytatódik. A templomokban szentmisék és alkalmi műsorok keretében a hívekkel találkoznak, hogy meghálálják az értük tett támogatásokat. Az iskolákban viszont az általános iskolák tanulóival ismerkednek, amelyek mindig egy baráti mérkőzéssel fejeződnek be. Ez történt az elmúlt hét végén, amikor a Paulinum tanulói és a szeminaristák ft. Utcai Róbert atya meghívására Csantavérre látogattak. Egy kisebb csoport paulinista már a reggeli szentmisét aktív részvétellel szebbé tette. A 10 órai nagymisén, amely megtelt gyermekekkel, fiatalokkal és hívekkel jelen volt minden szeminarista. A szentmisét msgr. Miocs József rektor vezette, és vele együtt misézett Utcai plébános atya és ft. Tojzán László prefektus. A rektor úr a szentbeszédben az evangéliumi szakaszból kiindulva a hitről, a feltámadásról és a jövendőbeli életre való felkészülésről beszélt. Hangsúlyozta, hogy fontos az iskolai és a plébániai hitoktatás, mivel ezek az egyik helyszíne a fentebb említett hitigazságok megismerésének a lehetősége. Továbbá kiemelte, hogy a Paulinum, mint országunk egyedülálló katolikus gimnáziuma ezekre fekteti a hangsúlyt. A szentbeszéd után Tápai Leó végzős diák életútjáról és hivatásáról beszélt. A hívek könyörgését Szeles Kolos olvasta. Áldozási elmélkedésként Reinhard Johannes Sorge: „Üdvözlégy, Uram!” versét Králusz Patrik mondta. Ezt egy fuvola és klarinét kettős követte, amelyet Hatnađ Danijel és Kiss Tamás adtak elő. A szentmise végén a gyerekeknek és a fiataloknak lehetőségük volt kérdéseiket feltenni a paulinistáknak. A gyerekek nagy figyelemmel hallgatták a válaszokat, és egyre több kérést tettek fel Utcai atya vezetésével. Hagyományossá vált, hogy a plébános atya egy meglepetést szervez a paulinistáknak. A kérdez - felelet után kimentünk a Balassa farmra, amely a vendéglátás színhelye volt. Itt láttak el bennünket bőséges ebéddel, amelyet Orovec János és csapata készített számunkra. Az étkezés után a farm tulajdonosa Balassa Miklós úr bemutatta a gazdálkodást. Mindnyájunkat lenyűgözött a farm korszerűsége, a környezet és az állatok. Miután megtekintettük a farmot, Nikolity Antal tanítóbácsi vezetésével átmentünk a Hunyadi János általános iskolába, ahol sor került a labdarúgó mérkőzésre a nyolcadikos diákokkal. A mérkőzés után visszamentünk a plébánia területén újonnan épült Takács Gáspár közösségi házba, ahol egy rövid társalgás és műsor keretében elbúcsúztunk a plébánostól és a tanárbácsitól. Az élményekkel teli napért és a tapasztalatokért, amelyeket Csantavéren szereztünk, mindenek előtt köszönetet mondunk Utcai Róbert plébánosnak, Nikolity Antal tanítóbácsinak és a Balassa farm tulajdonosának. Mindnyájuknak Isten fizesse meg mindazt, amit értünk tettek.

A 2016/17-es tanévtől a szemináriumunknak új prefektusa van ft. Tojzán László személyében.

Tojzán László 1987. 08. 14-én született Verbászon. Szenttamáson élt, ahol a Jován Jovánovity Zmáj általános iskola diákja volt. Ennek végeztével tanulmányait Szabadkán a „Paulinum” gimnáziumban folytatta. Az érettségi után a szabadkai püspök, dr. Pénzes János felvette a papnövendékei sorába, majd Budapestre küldte a Központi Papnevelő Intézetbe. A teológiai tanulmányokat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karán hallgatta. A tanulmányok után 2011. 09. 14-én Szenttamáson, a Szentkereszt Felmagasztalása templomban a szabadkai megyéspüspök diakónussá, és a következő év június hó 29-én Szabadkán a székesegyházban pedig pappá szentelte. Ez után még egy évet Budapesten töltött továbbképzés céljából. 2013. 08. 1-től Bajmokon volt káplán, ahonnan két hónap után át lett helyezve Szenttamásra kisegítőnek, mert ft. Szarvas Péter plébános lesérült. 2014. 06. 11-től a szabadkai Avilai szt. Teréz plébánia kinevezett káplánja, amely szolgálat e folyó év július hó végéig tartott, amikor is augusztus 1-től a Paulinum szeminárium prefektusa lett. Ennek kapcsán készítettünk vele egy rövid interjút.

Az általános iskola befejezése után, miért iratkozott a Paulinumba?

Az én időmben, a Paulinum még a papnövendéki életre készített fel, ami persze azóta már lényegesen megváltozott. Bennem a papi hívatás gondolata az általános iskola idején már megfogant, ezért számomra egyértelmű volt, hogy ide jelentkezzek. Erre a döntésre való eljutás viszont nem egyik napról a másikra történt. Az egész talán azzal kezdődött számomra, hogy vallásos családba születtem, amely ennél fogva már gyermek koromban megismertette és megszeretette velem az Egyházat. S hogy kerültem a Paulinumba? Az én szülőfalumban nem szerepeltek e intézmény diákjai, akik e módon tesznek tanúságot. Van egy testvérem, aki a papi hivatást választotta. Ő itt folytatta az érettségi vizsgára való felkészüléseit, s ezen tanulmányai idején a szüleimmel alkalom adtán meglátogattuk. Én így szereztem, úgy szólván „első kézből” tudomást eme intézményről.  

Hogyan emlékezik vissza a paulinumi évekre, és hogyan érzi magát most a szemináriumban?

Szokták mondani: „Minden éremnek két oldala van”, és most elmondhatom, hogy mind két oldalt megtapasztaltam. Míg szeminarista és diák voltam, akkor is megvoltak a mindennapi kihívások. Mint diák sokat kellett tanulni, aminek köszönhetően olyan tudásbeli alapokra sikerült szert tennem, amelyekre a későbbiekben, a teológiai tanulmányaim folyamán nyugodtan építhettem. Mint szeminarista pedig elsajátítottam egy mindennapi rendezett életrendszert, aminek köszönhetően csak példa gyanánt, amely lehet egy kicsit megmosolyogtatja az olvasót: az állandó korán kelést, amely viszont az egyetemi társasim számára, akik ehhez nem szoktat, gondott jelentett. Ez mellett, ami a legfontosabb, megszilárdított a végleges döntésben.

A szemináriumban jól érzem magam. A lehetőségek adottak a papi élet további zavartalan végzésére. Alkalom adatik, hogy a gyerekekkel együtt mondjuk a zsolozsmát és a szentmiséken közösen ünnepeljük az Urat.

A 2015/16-os tanévben már megkezdtem a hittan oktatását a Paulinum Gimnáziumban, amelyet jelenleg is mint prefektus tovább végzem az első három osztály számára. Mint tanár volt betekintésem és lehetőségem megtapasztalni korunk oktatói előtt tornyosuló korlátokat. Mint prefektus, aki a hét minden egyes napján köztük mozgok, látom, mennyi feladat áll a nevelői pályán, ám mint volt itteni diák és szeminarista újra hasznát vehetem a jelentkező kihívások megoldásában és a szeminaristák életre való felkészítésében mindannak, amit annak idején tanultam mind az iskolapadban, mind a közösségi életben és a későbbiekben, de mind ennek ellenére az élet iskolapadjába kerülök, ahol a diákok jelenkori magatartásuk által felkészítenek korunk feladataira. 

Hogy hívnak és honnan jöttél?

Kiss Tamás a nevem, és Bácskertesről, illetve Kupuszináról jöttem.

Hol végezted el az általános iskolát?

Az általánost szülőfalumban a József Attila iskolában végeztem el.

Kitől hallottál a Paulinumról?

A Paulinumról először akkor hallottam, amikor a paulinisták látogatást tettek szülőfalumban.  Továbbá ft. Zsunyi Tibor plébános atyámtól, aki egykor maga is paulinista volt.

Milyen volt a kezdet és a beilleszkedés?

A kezdet nehéz volt, mert honvágy fogott el, hiszen hosszabb ideig nem voltam távol otthonomtól. Kellett még egy jó hét, hogy beilleszkedjek.

A napirend jelent e nehézséget?

A napirend jelenleg nehézséget jelent, ugyanis nem szoktam meg a korai felkelést, valamit a megszabott tanulási időt.

A gimnáziumban vannak e nehézségeid?

Eleinte egy kicsit megszeppentem, mivel számomra eddig a hallásból ismert nyelveket, most már tanulnom is kell. De hiszem azt, hogy mindezeken túlteszem magam, mivel az osztálytársaim és az idősebb tanulók segítenek.

A Paulinumban nem lehet minden hétvégén haza menni. Számodra ez mily kihívást jelent?

Mint már említettem, olykor úrrá lesz rajtam a honvágy, minek következtében szívesen hazamennék meglátogatni szüleimet, testvéreimet. Honvágyamat ellensúlyozzák a szemináriumban szervezett programok, így például a nagyséták, sportrendezvények, találkozások, stb.

Mit kedvelsz legjobban?

Azt kedvelem, hogy szabadidőmben tovább folytathatom a szülőfalumban megkezdett zenei tanulmányaimat. Új barátokra tettem szert, akikkel jókat játszunk a hálózatba összekötött számítógépeken.

Otthonoddal és szüleiddel tartasz-e kapcsolatot?

Szüleimet minden másnap – harmadnap felhívom, és beszámolok nekik az eseményekről, amik az iskolában és az intézetben történnek. 

Milyen terveid vannak a jövőre való tekintettel?

Jelenleg ez a kérdés még nem nagyon foglalkoztat, minden erőmet egyenlőre arra összpontosítom, hogy minél jobb tanulmányi eredményt érjek el, és ezzel szüleimet büszkévé tegyem.

Mit üzensz azoknak, akik a Paulinumba szeretnének jönni?

Gyertek skacok! Megvallom, eleinte voltak félelmeim, de most már egyáltalán nem félek, mert itt jó pajtásokat találtam, akikkel sokat szórakozunk. S bár kell tanulni is, de a tanárokban igazi támaszokra leltem, akik tudásukkal gazdagítanak, de ha kell, még a csukákat is felveszik, hogy velünk rúgják a focilabdát.

Október 26-án a Városi Múzeumban a „Weltgeschichte und Alltag im Banat” (Világtörténelem és Bánság napjai) elnevezéssel könyvbemutatót tartottak. A könybemutatót a Német Nemzeti Tanács szervezte. A rendezvény énekszámmal kezdődött, melyet a szabadkai „Maria Theresiopolis” kórus adott elő. Az énekszám után a Német Nemzeti Tanács elnöke Gönczö Mandl László beszédet mondott. A könyvet professzor dr. Várady Tibor egyetemi tanár mutatta be. Beszédében rámutatott a könyv jelentőségére és az egykori bánsági népek életére és kultúrájára. Ezt a virágzó életet és kultúrát  a II. világháború rombolta le és tette tönkre.

A könyvbemutató társalgással zárult.

Az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról a paulinisták is, mint más iskolák diákjai minden évben méltón megemlékeznek. A tanulóink a történelem és a magyar órákon hallhattak beszámolókat és ismertetőket az ͗56-os eseményekről.

Ebben az esztendőben Magyarországon és határon túl a forradalom és a szabadságharc 60-dik évfordulójára emlékeztek. Délvidéken a központi ünnepség október 22-én vette kezdetét délután a palicsi Nagyparkban az ͗56-os emlékműnél koszorúzással. A megemlékezést a Vajdasági Magyar Szövetség rendezte, amely a szabadkai Jadran színpadon folytatódott a „Mennyből az angyal” című ünnepi műsorral. Bevezető beszédezt mondott dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.

A beszédek után a szabadkai színészek a „Mennyből az angyal” című művet adták elő, amelyet László Sándor rendezett. A Jadran színpad nagyterme zsúfolásig megtelt, ahol az ünneplő közönséggel mi is mélyen átéltük a szabadságharc eseményeit.

Már hagyománnyá vált, hogy október hónap utolsó előtti vasárnapján, missziós vasárnapon találkozóra és látogatóba megyünk Tavankútra. Ezen a vasárnapon emlékeznek meg a hívek a missziókról és a misszionáriusokról, akik a világ minden táján hirdetik az evangéliumot, Jézus Krisztus Örömhírét. Ft. Ivanković Franjo esperes – plébános meghívást erre a vasárnapra szokta tenni azért, mert a Paulinum Gimnáziumnak és Szemináriumnak elsődleges célja hithirdetőket, tanítókat és egyházi szolgálatban lévőket nevelni. A paulinisták ezen a vasárnapon az ünnepi szentmise keretében egy alkalmi műsorral szoktak bemutatkozni és egyben felhívni a hívek figyelmét hitünk terjesztésére.

A missziókért bemutatott szentmisét msgr. Miocs József, a szeminárium rektora vezette és vele együtt misézett Ft. Ivanković Franjo helybéli plébános és Ft. Tojzán László prefektus. A rektor úr a szentbeszédben a missziós tevékenység fontosságát hangsúlyozta, amely nem csak a misszionáriusok kötelessége, hanem minden katolikus keresztényé is. A szentbeszédet követően Ristov Tomislav IV. osztályos tanuló tanúságot tett életútjáról és hivatásáról. A liturgia olvasmányait Juhas Đuro és Cocek Stefan olvasták. A hívek könyörgéseit Stojanov Kiril mondta, amelyre a hívek énekkel válaszoltak. A szentáldozás után elmélkedés hangzott el az eucharisztiáról, amelyet Kralus Patrik olvasott fel. Ezt követte egy hangszeres duett. Kiss Tamás klarinéton és Hatnađ Danijel fuvolán előadták Jaquaes Aubert - F-dúr Menüett-jét. A szentmise végén a rektor úr megköszönte a meghívást, és kihangsúlyozta, hogy a találkozónak kettős értelme van. Először is az, hogy a paulinisták a hívekkel, mint jótevőkkel találkozhatnak, és egyben megköszönhetik mindazt, amit a hívek az intézetért tesznek. Másrészt, hogy a szeminaristák tapasztalatokat szerezhetnek a plébániai látogatásuk alkalmával. A műsor után a plébános megköszönte a szeminaristák jelenlétét és szerepvállalását. A szentmisét követően a plébánián bőséges terített asztal várt ránk, amely a lelkes hívek jóvoltából készült el.

Ebéd után rövid sétát tettünk a faluban. Megtekintettük a tájházat, a Matija Gubec Művelődési Központot és az iskolát. A séta után focimérkőzésre került sor. A paulinisták a helyi csapattal mérték össze játéktudásukat. A mérkőzés döntetlen eredménnyel fejeződött be, mert egy mérkőzést veszítettünk egyet pedig nyertünk. A késő délutáni órákban tértünk vissza otthonunkba sok örömteli élménnyel. Hálásak vagyunk a Jóistennek a szép napért, rektor úrnak a szervezésért, a helyi plébánosnak és a híveknek a fogadásért és a felejthetetlen találkozásért.

Amióta iskolánk megnyílt, bármelyik rendszerben is működött, időközben az állami hatóságok ellenőrizték a gimnázium munkáját. Az idősebb generációk bizonyosan emlékeznek arra, amikor a tartományi kormány által küldöttek látogatták iskolánkat, vagy később Szabadka városának küldötte.

A legújabb időkben a Paulinum Gimnázium az Észak - Bácskai Oktatási Központhoz tartozik és ezért újabban az ő hatáskörükből jön a felügyelő. Az elmúlt héten az észak - bácskai tanfelügyelő volt nálunk, aki ez alkalommal inkább tanácsokkal látta el az igazgatónkat és a gimnázium vezetőségét.