Már hagyománnyá vált, hogy október hónap utolsó előtti vasárnapján, missziós vasárnapon találkozóra és látogatóba megyünk Tavankútra. Ezen a vasárnapon emlékeznek meg a hívek a missziókról és a misszionáriusokról, akik a világ minden táján hirdetik az evangéliumot, Jézus Krisztus Örömhírét. Ft. Ivanković Franjo esperes – plébános meghívást erre a vasárnapra szokta tenni azért, mert a Paulinum Gimnáziumnak és Szemináriumnak elsődleges célja hithirdetőket, tanítókat és egyházi szolgálatban lévőket nevelni. A paulinisták ezen a vasárnapon az ünnepi szentmise keretében egy alkalmi műsorral szoktak bemutatkozni és egyben felhívni a hívek figyelmét hitünk terjesztésére.

A missziókért bemutatott szentmisét msgr. Miocs József, a szeminárium rektora vezette és vele együtt misézett Ft. Ivanković Franjo helybéli plébános és Ft. Tojzán László prefektus. A rektor úr a szentbeszédben a missziós tevékenység fontosságát hangsúlyozta, amely nem csak a misszionáriusok kötelessége, hanem minden katolikus keresztényé is. A szentbeszédet követően Ristov Tomislav IV. osztályos tanuló tanúságot tett életútjáról és hivatásáról. A liturgia olvasmányait Juhas Đuro és Cocek Stefan olvasták. A hívek könyörgéseit Stojanov Kiril mondta, amelyre a hívek énekkel válaszoltak. A szentáldozás után elmélkedés hangzott el az eucharisztiáról, amelyet Kralus Patrik olvasott fel. Ezt követte egy hangszeres duett. Kiss Tamás klarinéton és Hatnađ Danijel fuvolán előadták Jaquaes Aubert - F-dúr Menüett-jét. A szentmise végén a rektor úr megköszönte a meghívást, és kihangsúlyozta, hogy a találkozónak kettős értelme van. Először is az, hogy a paulinisták a hívekkel, mint jótevőkkel találkozhatnak, és egyben megköszönhetik mindazt, amit a hívek az intézetért tesznek. Másrészt, hogy a szeminaristák tapasztalatokat szerezhetnek a plébániai látogatásuk alkalmával. A műsor után a plébános megköszönte a szeminaristák jelenlétét és szerepvállalását. A szentmisét követően a plébánián bőséges terített asztal várt ránk, amely a lelkes hívek jóvoltából készült el.

Ebéd után rövid sétát tettünk a faluban. Megtekintettük a tájházat, a Matija Gubec Művelődési Központot és az iskolát. A séta után focimérkőzésre került sor. A paulinisták a helyi csapattal mérték össze játéktudásukat. A mérkőzés döntetlen eredménnyel fejeződött be, mert egy mérkőzést veszítettünk egyet pedig nyertünk. A késő délutáni órákban tértünk vissza otthonunkba sok örömteli élménnyel. Hálásak vagyunk a Jóistennek a szép napért, rektor úrnak a szervezésért, a helyi plébánosnak és a híveknek a fogadásért és a felejthetetlen találkozásért.

Amióta iskolánk megnyílt, bármelyik rendszerben is működött, időközben az állami hatóságok ellenőrizték a gimnázium munkáját. Az idősebb generációk bizonyosan emlékeznek arra, amikor a tartományi kormány által küldöttek látogatták iskolánkat, vagy később Szabadka városának küldötte.

A legújabb időkben a Paulinum Gimnázium az Észak - Bácskai Oktatási Központhoz tartozik és ezért újabban az ő hatáskörükből jön a felügyelő. Az elmúlt héten az észak - bácskai tanfelügyelő volt nálunk, aki ez alkalommal inkább tanácsokkal látta el az igazgatónkat és a gimnázium vezetőségét.

A szabadkai Iparművészek és Formatervezők Egyesülete kiállítást rendezett, amivel megemlékeztek az elhunyt képzőművészetet oktató tanárokról, akik Szabadka város képzőművészeti életének meghatározó egyéniségei voltak.

A kiállítás célja az volt, hogy megemlékezzünk és tiszteletünket rójuk le elhunyt művész-tanáraink előtt. Továbbá az, hogy a fiatalabb nemzedékek és a mai kortárs művészek megismerjék elődjeik művészetét, akik maradandót alkottak Szabadka képzőművészeti életében. A kiállítást a városi múzeum rendezte, és a szabadkai városháza Ajándék- bolt galériájában rendezte meg. A kiállítás egész október havában látogatható.

Mivel a Paulinum Gimnázium tantárgyai között művészettörténet is szerepel, ezért a tanulók a képzőművészeti kiállításokat is megtekintik. Ez alkalommal közelebbről is megtekintettük Almási Gábor szobrászművész alkotásait, Bacsity Ilona akvarell tájképeit, Kalmár Ferenc és Magdolna festményeit, továbbá Szilágyi Gábor és a többi szabadkai művész kiállított műalkotásait.

A szabadkai Szent Teréz templom, illetve a mai székesegyház alapkövét 1773-ban fektették le. A 200. évfordulóra a templomot belüről teljesen felújították, és 1973-ban ünnepélyes keretek közt újra felszentelték. Azóta minden esztendőben október 14-én megemlékeznek a szabadkai hívek a templom felszenteléséről. Mivel a székesegyház az egyházmegye első temploma, így az ünnepi szentmisét mindig a főpásztor végzi. Mint minden esztendőben mi paulinisták is részt vettünk az ünnepi szentmisén, és meghallgattuk msgr. Stjepan Beretić székesegyházi és ft. Orcsik Károly adorjáni plébános szentbeszédét.

Október 15-e Avilai Szent Teréz napja. Avilai Szent Teréz a székesegyház, a plébánia és a város védőszentje, hiszen egykor a város is Szent Terézről volt elnevezve: Maria Theresiopolis-nak. A Szent Teréz -napi búcsú mindig ünnepi keretek között zajlik. Az ünnepi szentmisét  szokás szerint, a székesegyház plébánosa a városi papsággal együtt mutat be. Ez alkalommal az ünnepi szónok ft. Szungyi Károly adai plébános volt, aki horvát és magyar nyelven méltatta Avilai Szent Teréz életét és tevékenységét.

A templomszentelési megemlékezésen és a búcsú alkalmával az oltárszolgálatot mi láttuk el, és természetesen mi magunk is a szabadkai hívekkel egyetembe imádkoztunk és énekeltünk.

Msgr. Stojanov Kiro szkopjei római katolikus püspök és a macedón görögkatolikusok apostoli exarchaja látogatást tett a Paulinumban. Miután a gyakovári érsekség területén szolgálatot teljesített, útközben hazafelé meglátogatta egykori iskoláját és nevelőintézetét a Paulinumot.

Kiro püspök úr nem csak hivatalból és átutazások alkalmából szokott betérni a Paulinum Gimnáziumba és Szemináriumba, hanem egyrészt azért, mert a szkopjei egyházmegyének mindig van tanulója az intézetben, másrészt viszont azért látogat el hozzánk, mert ő maga is egykor paulinista volt, és mondása szerint a jó alapokat az ő továbbtanuláshoz a Paulinumban kapta. Msgr. Stojanov püspök miután meglátogatta az elöljárókat, elbeszélgetett a szkopjei szeminaristákkal.

Október 4-én ünnepli a Katolikus Egyház az egyik legnépszerűbb szentjét, Assisi szent Ferencet, a ferences rend alapítóját. Szent Ferenc 1226. október 3-án adta vissza lelkét Teremtőjének. Ezért október 3-a az ő elhalálozásának napja. A szent halálának előestéséjén minden ferences templomban ájtatosságot szoktak tartanak tiszteletére. Az ájtatosságot latinul transitusnak nevezik, amely átköltözést jelent az evilági életből az örökkévalóságba. Az előesti szertartás lényege a 142. zsoltár, melyet a szerzetesek a haldokló szent ágyánál imádkoztak. További jellegzetessége, hogy az ájtatosság alatt megszűnik a templom kivilágítása, és a templom sötétségbe borul, amely jelképezi a lélek átvonulását – transitust – az örök életbe.

A szabadkai ferencesek templomában is minden esztendőben megtartják ezt az ősi szokást. Október 3-án a Paulinum elöljárói és növendékei részt vettek a szentmisén és a szentmise utáni szertartáson, bekapcsolódva az imával és énekléssel.

Ebben az esztendőben 20. alkalommal szerveszte meg a – Méhecske -  szabadkai egyesület a méhészeti kiállítást Szabadka városának központjában. A  méhészeti rendezvényt és a kiállítást az egyesület elnöke nyitotta meg, aki beszédében a jubiláris méhészeti napokra utalt, továbbá beszédében arra buzdította a szabadkaiakat, hogy legyenek aktívabbak a méhészek és a méhészeti termékek iránt. A Vajdasági Méhészszervezet Szövetségének elnöke először gratulált a jubileumi évhez, utána viszont arra kérte a résztvevőket, hogy ismerkedjenek meg személyesen is és beszélgessenek el a méhészekkel. Továbbá válasszonak maguknak helybeli méhészt, mert így megbízható termelőtől tudnak megfelelő minőségű mézet vásárolni. Az elnök felhívta a figyelmet a propoliszra, pollentre és egyéb termékekre, amelyek gyógyhatással vannak az emberi szervezetre.  A méhészeti rendezvényen 35 hazai és külföldi vett részt. A kiállított termékeket, amelyeket klasszikus módon, vagy pedig újabb technológiával állítanak elő, meglehetett ízlelni.

A megnyitót fiatal mazsorettek és néptáncosok, versmondók és színjátszók tették érdekesebbé. A méhészeti napok rendezvényét és a kirakodó vásárt, amely három napon át tartott, mi is meglátogattuk és természetes, hogy megízleltük azokat a finomságokat, amelyek a résztvevők rendelkezésére álltak.

Az Oktatási Minisztérium pontosan előírja és megszabja az iskolaév munkanapjait és a szüneteket, beleértve a szombati hétvégéket. A Paulinum Gimnázium is az előírásokhoz tarja magát, annak ellenére, hogy egyedülálló iskola, mint klasszikus irányzatú gimnázium. Az oktatás mindenütt megkezdődött szeptember elején, igy a Paulinumban is. Azóta, már egy hónap eltelt. Ez idő alatt, már volt hétvége, de most az utolsó szombaton, úgynevezett hosszú hétvégére mehettek haza a diákok. Az ilyen hétvégék sokat jelentenek a tanulok számára: kikapcsolódást, pihenőt, otthoni együttlétet és segítséget a házkörüli munkákban. Az idősebb generációk jól tudják, hogy egykor milyen szigorú szabályok  és előírások voltak. Az idök viszont változnak és minden változásoknak van kitéve. Ezekhez tartoznak az iskolarendszer és az intézetek szabályainak megváltoztatása, alkalmazása. Ez történik a Paulinumban is. A korral haladni kell, és az újabb kihívásokkal szembe kell nézni. Mindig előre kell nézni, de a múltat értékelni kell. Ilyen értelemben igyekszik a Paulinum változtatni a rendszeren, és újításokat alkalmazni, hogy a növendékek megállják a helyüket és megfeleljenek az újabb kor kihívásainak. A hosszabb hétvégékről mindig vidámabban térnek vissza a tanulok, és újabb erővel fognak az iskolai munkához.

A tekiai kegyhely ebben az esztendőben 300 éves évfordulót ünnepel. Az évfordulóhoz fűződik a tekiai csata, amely 1716-ban zajlott le.  Ekkor csodás esemény történt, a keresztény hadsereg a Szűzanya közbenjárását kérve, augusztus 5-én legyőzte a háromszor erősebb török sereget, amelyet Savoyai Jenő herceg vezetett. Az augusztusi meleg nyári napok közepette sűrű felhők jelentek meg az égen, nagy vihar keletkezett, és hó esett. A török sereg Ali pasa vezetésével annyira megijedt, hogy szétszéledt és futásnak eredt. Az elveszített csata után a törökök más csatákban is vereséget szenvedtek, és végül visszavonultak Európából.

Miután Tekia felszabadult a török hódoltság alól, az egykori katolikus kápolnát, amelyet a törökök mecsetté alakítottak át, ismét katolikus imaházzá vált. A templomba visszahelyezték a Szűzanya elrejtett képét, és azóta ezt a kegyképet tisztelik a hívek. Századok óta a templom és a csata helyszíne a mai napig Vajdaság közismert kegyhelye. A 2016-os év Szentév.  A szentatya ezt az esztendőt az irgalmasság évévé nyilvánította, és felkérte az egyházmegyés főpásztorokat, hogy a püspökségük területén nyissanak meg egy szentévi kaput. A Szerémségi püspökség a Szentévi kaput a tekiai kegytemplomra jelölte ki. Ide zarándokolnak elsődlegesen a szerémségi hívek, és minden más hívő, aki búcsút szeretne nyerni a Szentévben.

A Paulinum Gimnázium és Szeminárium tanulói és növendékei elöljáróikkal és tanáraikkal szeptember 24-én Tekiára zarándokoltak. Bevonultak a szentévi kapun és közös ünnepi szentmisén vettek részt. A szentmisét msgr. Miocs József rektor vezette. Ővele együtt misézett ft. Rajković Ivica, a kegyhely vezetője és ft. Tojzán László, a szeminárium prefektusa. A szentbeszédben ft. Rajković kiemelte a zarándoklat fontoságát és értékét a kettős jubileum alkalmából. Hiszen a 300 év és a Szentév többszörös kegyelmet nyújt a rászoruló zarándokoknak.  A zenei szolgálatot Pifat Petar, a kegyhely kántora adta a paulinisták közreműködésével. A liturgiát szebbé tette Králusz Patrik Vladimir Nazor Ave Maria versével és Hatnađ Danijel fuvola zeneszámával. A mise végén megtekintettük a helyi múzeumot, utána pedig közös agapéra mentünk. A délutáni órákban először a szentkúthoz mentünk, majd keresztutat jártunk. Végezetül átmenünk Karlócára és megtekintettük a Béke-kápolnát, ahol 1699-ben a négy nagyhatalom aláírta a békeszerződést, és ezzel véget ért a törökök ellen folytatott háború.

A lelki és szellemi értékekkel eltelve boldogan tértünk vissza otthonunkba a Paulinumba.

Az elmúlt hét végén szüreti napokat tartottak Palicson, amelyet immár 27. alkalommal rendez a Palicsi Park szervezet és Szabadka városa. Több mint hetven kiállító 130 féle termékkel mutatkozott be a szüreti napokon. Gazdag gyümölcs – és zöldségvásár is színesítette a rendezvényt, de mézet, sajtokat, virágokat, organikus termékeket is vásárolhattak, bort, pálinkát, süteményeket, kalácsokat kóstolgathattak mindazok, akik a hétvégén Palicson jártak.

Szüreti napokat a Városi Tanács Idegenforgalmi megbízottja nyitotta meg, aki beszédében kiemelte: „az ehhez hasonló rendezvények összekötik a gazdaságot, a mezőgazdaságot és a turizmust, ami különösen fontos a Palics és környéke szempontjából, mivel ez a vidék közismert a gyümölcsészetről, a szőlészetről és a jó borokról.”

A szüreti napok felhozatalát a paulinisták is megcsodálták. Körüljárták és megtekintették a kirakodóvásárt. Ebben az esztendőben is Kern Imre államtitkár jóvoltából meg lettünk vendégelve étellel és itallal. A kellemes és hasznos délutánért köszönetet mondunk elöljáróinknak, Kern Imre államtitkár úrnak és Csorba Ottó tanár úrnak, aki segítkezett a kiutazásban.