Az elmúlt héten, a szabadkai Maria Theresiopolis – Német Egyesület, alkalmi műsort rendezett a Német Kultúra Napja alkalmából.

A Német Egyesület, három évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy felelevenítse a Duna-menti németek nyelvét, kultúráját és szokásait. A Régenbogen (Szivárvány) – a Egyesületnek énekkara – fellépéseivel ismerteti az egykori németek énekeit és dalait; a Guck mal lapja viszont, tudósít a valamikori és a jelenlegi eseményekről. Az említett műsoron a résztvevők megismerhették a szabadkai háború előtti németek kultúráját. A rendezvényen fellépetek a Német Óvoda gyermekei, a Regenbogen vegyeskórus, a szavalók, a fúvószenekar és a táncegyüttes. Az ünnepi műsoron Gubaš Vladimir, negyedik osztályos paulinista Heinrich Heine, Lorelei versét szavalta el.

Ebben az esztendőben a missziós vasárnapot a Paulinum Gimnázium és Szeminárium tanulói a tavankúti hívekkel ünnepelték. Ft. Ivanković Franjo esperes-plébános immár hatodik esztendeje hívja a paulinistákat, hogy híveivel együtt ünnepeljenek. Ez alkalommal a missziós vasárnap lett kijelölve, amikor együtt imádkoztunk és emlékeztünk meg a missziósokról, akik világszerte hirdetik Krisztus tanítását és az Örök Élet Igéjét.

A szentmisét msgr. Miocs József vezette és vele misézett a helybéli plébános. A szentmise alatt Msgr. Forgić Marko atya, a szeminárium lelkésze gyóntatott. A rektor úr a szentbeszédében a missziósok munkáját méltatta és felhívta a hívek figyelmét arra, hogy minden keresztény ember kötelessége hirdetni az Evangéliumot, nemcsak szóval, hanem tettekkel is. A szentbeszéd után Nađ Denis vallomást tett hivatásáról és életéről. A liturgia keretében Oros Mihály előadta fuvolán J. S. Bach, Jesu meine Freude c. szerzeményét, Juhas Đuro viszont, Pavelić Milan, Hódoljatok az Úrnak című versét szavalta. Az ünnepséget szebbé tette a Schola Cantorum Paulinum énekkara, Kujundžić Marijan nevelő irányításával.

A szentmise után, a plébánián ünnepi asztal várta a paulinistákat, melyet a plébánia hívei nagy szeretettel készítettek. Az ebédet követően a szeminaristák körüljárták az általános iskola helységeit és termeit, valamint megtekintették az iskolaműhely munkáit. Ezután a falu múzeumát tekintetük meg, ahol alkalmi kiállítás volt. Az iskola és a múzeum látogatása után, focimérkőzésre került sor. A plébánia focipályáján a paulinisták a helybéli csapattal mérkőztek.

A tavankúti találkozásunk, ebben az esztendőben nagyon sikeres volt és ezért emlékezetes marad számunkra. Hálát adunk Istennek és azoknak, akik ezt a felejthetetlen napot megrendezték számunkra.

Már a Paulinum építési tervei között is szerepeltek a zenetermek kialakítását célozó dokumentumok. A tervek szerint kialakított termek közül három kitűnik, amelyekben régi típusú zongorákat helyeztek el. Ezek a bécsi rendszerrel épült hangszerek, ajándékként kerültek az intézményünkbe. A Koch és Korselt budapesti gyártmányú zongora Égerth Jakab apatini apátplébános tulajdona volt. A Hoffmann-Czerny (Bécs) zongorát Szvoboda Lajos kevi plébános, az Anton Andrejs (Bécs) zongorát Mészáros Andrea, a Szent Teréz Énekkar tagja ajándékozta iskolánknak. Az említett zongorák a korukhoz képest jó állapotban vannak és gyakorlásra megfelelőek, a nyári tatarozási munkálatok során mégis sort kerítettünk a zongorák javítására is. Ezt a feladatot, illetve a a hangolást Apró Tibor topolyai orgonaépítő és zongorajavító mester végezte el. Azóta zongoráink fényesebben és kellemesebben hangzanak, aminek nagyon örülünk.

Szent Alajos szobra a Szabadkai Városi Gimnázium kápolnájában volt felállítva. A kápolna védőszentje Szt. Imre volt, az őt ábrázoló alkotás az oltár közepén kapott helyett, közvetlenül mellette pedig a Szt. Alajos szobor volt látható. Amikor 1945-ben és 1946-ban valamennyi iskolát és zárdát államosították, huszonnégy óra alatt minden egyházi tárgyat el kellet távolítani a helyiségekből. Ekkor került az említett Szt. Alajos szobor a püspökségre, majd 1965-ben az újonnan épült Paulinum épületébe vitette át Zvekanović püspök.

A hosszú évek alatt a szobor igencsak megkopott és mindeddig a raktárban állt. Rektorunk, Msgr. Miocs József idén kezébe vette a szobor sorsát, s a felújítása mellett döntött. A restaurátori teendőket Léner Margit végezte el. Ez a tiroli alkotás immáron intézményünk ékessége, amely a kápolna előcsarnokában foglalja el méltó helyét. Munkájáért ezúton is hálásan mondunk köszönetet Léner Margitnak.

A vajdasági magyarság október 6-án tartott központi megemlékezést az aradi vértanúk tiszteletére Eleméren. A település Kiss Ernő honvédtábornok szülő-, egyben földi maradványainak nyugvóhelye. Kiss Ernőt az 1849-es kivégzése után álnéven az aradi temetőben hantolták el, majd Katalinfalván újratemették, végül, tizenhat évvel később az eleméri családi kriptába helyezték örök nyugalomra.

Az eleméri Szt. Ágoston templomot a Kiss család építette, alá pedig kriptát alakítottak ki az említett család részére. Az épület újabban emléktemplom, így az utóbbi években a vajdasági magyarság itt tartja központi megemlékezését.

Az aradi vértanúk emléke előtti tiszteletadás szentmisével kezdődött, melyet msgr. Gyuris László nagybecskereki plébános közösen celebrált msgr. Miocs Józseffel a Paulinum rektorával, msgr. Tietze Jenő apostoli protonotáriussal, Király Tibor kisoroszi plébánossal és Masa Tamás nagybecskereki káplánnal.

A megemlékezés ökumenikus jellegű volt, ezért a liturgia keretében Kiss Nándor református lelkész imát mondott és beszédet tartott. A szentmisén a bánsági paulinisták is részt vettek. Oros Mihály negyedik osztályos tanuló Juhász Gyula Vértanúk c. költeményével tette ünnepélyesebbé a liturgiát.
A szertartás végén a templom előtti téren beszédet tartott Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete és Hajnal Jenő a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Végül a templom kriptájában koszorúzás következett, majd a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ nagytermében agapéval zárult a megemlékezés.

Az elmúlt hét végén élményekkel teli és egy felejthetetlen napot töltöttünk Vajszkán és Bógyanon. Ft. Cvijin Vinkot, jelenlegi plébánost ,egykori paulinistát két évvel ezelőtt helyezte oda a főpásztor. Miután kinevezést kapott, máris meghívta a Paulinum Gimnázium és Szeminárium közösségét látogatásra és találkozóra. Erre az elmúlt hét végén került sor. Reggel korán indultunk, hiszen Vajszka több mint 100 kilométer Szabadkától. Útközben meglátogattuk a Keresztúri székes egyházat.Keresztúr a Görög katolikus Egzarhátus (püspökség) központja és a falu temploma székesegyház. Itt várt bennünket Ft. Šanta Mihajlo, székesegyházi káplán. Örömmel fogadott bennünket, hiszen egykor ő is paulinista diák volt. Bemutatta a templomot és elmondta a falu és az egyház község történetét.

Keresztúr után Bácson keresztül Vajszkára értünk, ahol már a templom előtt vártak bennünket. Lelkes fogadtatásban részesültünk a plébános, a kántor, a hitközségi elnök , a házvezető és a ministránsok részéről. A tizenegy órai ünnepi szentmisét és szentbeszédet msgr. Miocs József rektor mutatta be. Ővele együtt misézett a helybeli  plébános Ft. Cvijin Vinko. A szentbeszéd után, Nađ Denis negyedikes tanuló vallomást tett életéről. Az olvasmányokat Gubaš Vladimir és Lipót Tamás olvasták . A hívők könyörgését viszont Katona Attila mondta. A szent misét ünnepélyesebbé tette a Schola Cantorum Paulinum kórus melyet Kujundžić Marijan prefektus vezetett. Áldozás után fuvola szóló csendült fel, J. S. Bach, Jesu meine Freude szerzeménye, melyet Orosz Mihály adott elő. A szent mise állandó részeinek énekeit a helybéliek és a paulinisták felváltva énekelték.

A szent misét találkozó és társalgás követett. A plébánia nagy termében a Paulinum tanulói baráti és közvetlen beszélgetést folytattak a ministránsokkal, a fiatalokkal, a hitközségi tagokkal és a hívekkel. A találkozó közös Agapéval zárult a vajszkai vendéglő éttermében.

A délutáni órákban Bógyánra mentünk. Megtekintettük a felújított katolikus templomot és a plébániát. Utána viszont a XV. századbeli Ortodox kolostort és templomot csodáltunk meg. A templom, amely szent Miklós tiszteletére lett felszentelve, elmondhatatlan értékű. Teli XV. és XVI. századbeli freskókkal, ikonokkal (szent képekkel) és ikonosztázzal. A kolostort körül veszi egy botanikus kert, amely lenyűgöző látványt nyújt a látogatóknak, hiszen több száz fajta fa és más növényzet képezi. A kolostor kívül - belül teljesen felújított és a könyvtára valamint a barokk termei meglátogathatók.

A vajszkai és bógyani látogatás után lelki és szellemi értékekkel gazdagodva tértünk vissza a Paulinumba. Hálásan köszönjük rektorunknak e találkozás szervezését, továbbá Ft. Cvijin Vinko plébánosnak és minden munkatársának a fogadást és a vendéglátást.

A Szabadkai Református Egyház közösség 150 éves évfordulót ünnepelt. Az évforduló alkalmából ünnepi istentiszteletet tartottak a Református templomban. Az igehírdető, dr. Szabó István a Duna-melléki Református egyházkerület püspöke a Magyar Református egyház zsinatának lelkészi elnöke volt.

150 évvel ezelőtt , ez a közösség csak maroknyi hívővel kezdődött, amely mára több százra nőt fel. A kicsiny gyülekezetet ma is még a gyarapodás és a fejlődés jellemzi. Kezdetben egy kis templomocskában jöttek össze a hívek, majd 1970-től a mai modern templom áll a gyülekezet szolgálatára. A jelemnlegi lelkipásztor , Bányai Béla László tiszteletes és dr. Kovács Márta főgondnok szervezték meg a 150 éves jubíleumot, melyen mi is részt vettünk Msgr. Miocs József rektorunkkal.

Október 3-a Szent Ferenc elhalálozásának napja. Ezen a napon, illetve előestéjén, minden ferences templomban ájtatosságot tartanak a szent tiszteletére. A szertartást még tranzitusnak is nevezik, amely átköltözést jelent ebből a világból az örökkévalóságba .A szertartás központi része a 141-ik zsoltár, melyet a szerzetesek a haldokló szent ágyánál imádkoztak és kérték az ő közbenjárását a rend minden tagjára. E szertartás lényege, hogy ilyenkor a templom kivilágítása megszűnik, a templom sötétségbe borul, amely jelképezi az átvonulást, illetve tranzitust az örök életbe. Október 3-án a megemlékező szentmisén és a szentmise utáni szertartáson részt vettünk, melyet a szabadkai rendház főnöke Gruber Zdenko atya vezetett.

Az elmúlt hónap 17-én, Jasmina Jovančić - Vidaković művészettörténelem tanárnő meghívására, a negyedik osztály részt vett a Reichl-palotta Galériában szervezett előadáson, melynek témája a preraffaeliták művészete volt. Ez a tizenkilencedik század művészi mozgalma, amely a klasszikus és a reneszánsz, művészetre alapozva, új technológiával és találmányokkal ihletve alkotott.

Érdekes volt részt venni az előadáson, mert erről a mozgalomról keveset lehet hallani, viszont, ennek a művészeti ágnak a hatása észlelhető a mai modern stílusirányzatokban. Az előadónak Jovančić Miroslavnak alkalma volt ezeket az alkotásokat eredetiben látni és úgy próbálta a hallgatóságnak átadni, ahogy ő azt személyesen átélte. Az előadás után,viszont válaszolt a hallgatóság kérdéseire.

Érdemes volt részt venni ezen az előadáson, amely a művészet világának megismerését bővítette a résztvevők számára.

Világítsunk együtt az éjszakában címmel az elmúlt héten kutatók alkotásait mutatták be Szabadkán. A rendezvény a Szabad Egyetem előcsarnokában volt megtartva és ezzel a rendezvénnyel Szabadka háromszáz európai városhoz csatlakozott, melyek a kutatások eredményeit mutatták be. Ezt a rendezvényt Európában már tíz éve tartják. Szabadkán viszont ez volt sorrendben a harmadik. A Kutatók Éjszakáján az általános és középiskolás tanulók, valamint egyetemisták tanáraikkal és kutatóikkal együtt mutatták be találmányaikat,leleményességeiket, kísérleteiket. Mivel a 2015-ös év a fény évévé lett kinyilvánítva, így az érdeklődők bővebben vehettek tudomást Edisonról, Röndgedröl, Bonsenról, Kirkhofról és más kutatók találmányairól. A tudósok, tanárok, kutatók, munkájuk eredményét, ahogy ők mondják, közelebb szeretnék hozni az emberekhez - hét évtől hetvenhét évesekig - . A látogatók saját szemükkel és kezükkel tapasztalhatták meg a fizikai törvények által létrehozott felfedezéseket.

Ezen a rendezvényen mi is részt vettünk, melyen bőségesen gyarapítottuk tudásunkat.