Pünkösd ünnepén, május 24-én a Paulinum közössége a szávaszentdemeteri (Sremska Mitrovica) plébánia vendége volt. A Paulinumban kezdet óta tanultak és tanulnak a szerémségi püspökség plébániáihoz tartozó fiatalok, akik nagy odaadással végzik lelkipásztori munkájukat. E mellett többen vannak olyank is, akik végülis nem a papi pálya mellett döntöttek, de ennek ellenére a helyi egyház segítségére vannak. A szerémségi püspökség nem sok hívőt számlál, de azok, akik vallásukat és hitüket gyakorolják, odaadóan fáradoznak a fennmaradásért és a megmaradásért. A paulinisták látogatásának célja elsősorban az volt, hogy a helyi hívekkel közösen adjunk hálát a mindenható Istennek, hogy minden viszontagság és megpróbáltatás ellenére a helyi egyház él és élni is akar. Másodsorban jelenlétünk bátorítás is volt, főleg a középiskolába készülőknek, hogy bátran jelentkezzenek és iratkozzanak be a Paulinumba, ahol nemcsak tudásukat gyarapíthatják, hanem hitükben is megerősödhetnek, elmélyülhetnek.

Az ünnepi szentmisét Msgr. Miocs József rektor és iskolaigazgató vezette és vele misézett Msgr. Eduard Španović általános helynök és plébános és Ft. Štimac Željko káplán, valamint Ft. Baranyi László nevelő. Španović atya nagy örömmel köszöntötte a Paulinum közösségét, hiszen már hosszú ideje terveztük és szerveztük ezt a találkozót és reményét fejezte ki, hogy még sok alaklommal lehetőse lesz bennünket köszönteni. A szentmisén a paulinisták is felléptek, szerepeletek. Az olvasmányokat Stipančević Zoran, Nađ Denis és Gubaš Vladimir olvasták, életútjáról viszont Rudinski Bogdan érettségiző tett tanúságot. A Paulinum énekkara felajánlásra a Surrexit Dominus vere kánont, áldozásra viszont Hribar-Sokol - Isusa ljubim darabját adta elő, a prefektus atya vezetésével. A szeminárium közössége lelki dalokat énekelt, többek között a Kao košuta (Mint szarvas a forrásvízhez) és a Svi slavimo Gospodina (Áldjuk az Urat mindnyájan). Áldozás után felcsendült J. S. Bach - Bist du bei mir című szerzeménye fuvola és orgona átiratban, amelyet Oros Mihály adott elő fuvolán, a prefektus atya pedig orgonán. Az áldozás utáni elmélkedésre Juhas Đuro Aleksa Kokić – U mladosti najljepše je kraj Tebe versét szavalta. A szentmise végén lehetőség nyílt találkozásra, beszélgetése, társalgásra a helyi hívekkel, főleg a fiatalokkal a plébánia udvarán, akik bátran kérdezgették a paulinistákat az iskoláról, az intézményben zajló életről és a nevelésről. Az ünnepi ebéd után megtekintettük a várost, amely vidékünk egyik legjelentősebb ókori városa volt, amelynek egyes maradványai még ma is láthatók. Az idegenvezetők többek között elmondták, hogy Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica) a római korban Sirmium néven Alsó-Pannonia tartomány, majd Illyricum székvárosa, több római császár időszakos székhelye volt. Diocletianus császár idején a birodalom négy fővárosának az egyike Sirmium volt. Ötcsászár született a városban és környékén, de számos más császár is megfordult a városban és onnan irányították a birodalmat. A kereszténység terjedése a Római Birodalomban a városokhoz kötődött, először ott alakulnak ki az első helyi egyházak, ahonnan kiindulva megtérítik a vidék népét. Pannonia legjelentősebb városaként Sirimium is ilyen szerepet töltött be. Itt alakul ki a térség egyik első keresztény püspöksége, állítólag már az első század fordulóján. Sirmiumból terjed tovább a Krisztus-hit a környező városokba és a vidékre. A település a diocletianusi keresztényüldözés idején a vértanúk városává válik. A hagyomány úgy tartja, hogy az ortodox egyházban nagy tiszteletnek örvendő katonaszent, Szent Demeter sirmiumi diakónus volt, akit ott is végeztek ki és később tiszteletére templomot is szenteltek. A városnézés alkalmával megtekintettük az ókori Szent Demeter templom és a császári palota maradványait, valamint számos más fennmaradt épületet, amelyek egy igen gazdag és értékes múltat idéznek fel. A városnézés után, a késő délutáni órákban még egyszer visszatértünk a plébániára, ahol elköszöntünk a plébános úrtól, munkatársaitól, megköszönve a meghívást és a vendégszeretetet, amelyet tanúsítottak.

Az elmúlt héten nyílt meg a szabadkai Városi Múzeum kiállítási csarnokában a 19. és 20. századi szlavóniai múzeum üveggyűjteménye. A kiállítás betekintést nyújt az eszéki és környékbeli iparművészeti tárgyainak megcsodálására. A tárlat több mint hétszáz használati üvegtárgyat tartalmaz,  vázákat, dobozokat, palackokat és különböző dísztárgyakat. A legnagyobb számban a használati és dekoratív célból készült poharak, tálcák, kosárkák és egyedi készítmények láthatók. A kiállított példányok szinte az összes üvegtípust és technikát képviselik: átlátszó és színezett üvegek, kristály, fújt, öntött, préselt, csiszolt, vésett és vágott, többrétegű zománcozott díszített üveg képezik. A kiállított tárgyak legnagyobb része szecessziós stílusban készült. Ezt az érdekes és különleges kiállítást tekintettük meg a közelmúltban.

A Palicsi Állatkert és Botanikuskert a II. Világháború után nyílt meg. Pontosan, 1949-ben Szabadka Város Önkormányzata irányításával azzal a céllal, hogy a város és környéke lakosságának életét szebbé, tartalmassá és érdekessé tegye. Az állatkert Európa fejlett állatkertjeinek mintájára alakult, ahol harmonikus együttesben él az állat- és a növényvilág. Ezen kívül az állatkert a pihenés és a kikapcsolódás helye, valamint kiegészíti a látogatók természeti ismereteinek hiányosságait.

Az állatkert egy része botanikuskert, növénytani és kertészeti tartalmat képez. A kert növényvilágának északi részét tűlevelű erdő képzi. A déli részen lombhullató fák, díszfák, évszaki virágok és a rózsakert képzi, amely 1500 rózsával rendelkezik. Az állatkert területe 20 hektárnyi földfelület. Ebből tizenöt hektár a jellegzetes parkot teszi ki az állatkerttel, öt hektár viszont megőrizte vegetációs jellegét (vízi, mezei, erdei). A park jellegzetessége a 260 éves tölgyfa, amely még ma is büszkén áll az állatkert közepén.

Az állat- és a botanikuskert mindenki számára élményt nyújt, hiszen elsődlegesen meglátogatásával gazdagíthatjuk zoológiai, biológiai ismereteinket, másrészt viszont a kikapcsolódás és a rekreáció helye is egyben. Mi is kikapcsolódtunk és érdeklődéssel jártuk körül a palicsi állatkertet.

A Katolikus Egyház mindég nyitott volt a más felekezetek felé, de különösen a II. Vatikáni zsinat óta. A Zsinat külön kongregációt állított fel, amely az ökumenizmust szorgalmazza. Az ökumenizmus szívén viseli a más vallásúakat és mindig kész egy nyílt párbeszédre. Ez különösen a keresztény egyházakra vonatkozik, hiszen ezek az egyházak közös rendezvényeket, imaórákat és igeszolgálatokat tartanak együtt. Ez jellemző a szabadkai katolikus és a többi keresztény egyházra. A Paulinum Gimnázium tanulói is alkalomadtán ökumenikus találkozásokra és imaórákra mennek. A szabadkai református egyházközössége új lelkészt kapott. Bányai László Attila szeptembertől vezeti a hitközséget. Bányai tiszteletes Erdélyből jött Szabadkára. Két évvel ezelőtt fejezte be teológiai tanulmányait és most Szabadka lett az első önálló lelkészsége.

A Paulinum közössége az elmúlt héten látogatást tett a református egyházban. Bányai úr a templomba fogadta a paulinistákat, elmondta egyháza történelmét és a hitközség életét, tevékenységét Szabadkán. Megjegyezte, hogy Szabadkán 1862-től vannak jelen a református hívek újonnan épült templomuk viszont 1970-től van. A közösség kicsi, de életre való és szolgáló képes többféle aktivitásban. A találkozót közösen az Úr imájával zárták a paulinisták.

Húsvét VI. vasárnapján, május 10-én, a Paulinum közössége egy újabb plébániát látogatott meg, történetesen a Nagybecskereki Egyházmegyéhez tartozó székelykevei Szent István plébániát. Ft. Csipak Csaba plébános és püspökségi irodaigazgató meghívására érkeztünk a plébániára és a templomba, ahol a plébános úr és a hívek nagy szeretettel vártak és fogadtak bennünket. Az ünnepi szentmisét Msgr. Miocs József rektor vezette a plébános úrral és a prefektus atyával. Köszüntő és üdvözlő szavaiban rektor úr megköszönte a meghívást, hogy hosszú évek és előkészület után sikerült eljutnunk Székelykevére, erre a bánáti településre, ahol a magyarság egy szép számú közössége él, ápolva hitét, hagyományait és nemzeti öntudatukat.

A szentmisén a helyi kórus mellett a paulinisták is felléptek ének és zeneszámokkal emelve az ünnepi szentmise szépségét. Többek között elhangzott a Surrexit Dominus vere kánon és Johann Crüger: Mind adjon hálát Istennek című szerzeménye a szeminárium kórusának előadásában, továbbá J. S. Bach – Bist du bei mir szerzeménye, melyet Oros Mihály haramdikos tanuló adott elő fuvolán és Ft. Baranyi László prefektus orgonán. A könnyűzenei számok közül felcsendült Allelúja, dicsérjétek az Urat, Atyám Tied vagyok, Életem csak kegyelem, melyeket a Paulinum kis együttese adott elő Rudinski Bogdan, Oros Mihály és Szeles Kolos vezetésével. Az olvasmányokat Kocsis József érettségiző, Balog László és Lipót Tamás harmadikos tanulók olvasták, tanúságot életútjról Stipančević Zoran érettségiző tett, áldozás után viszont József Attila Keserű nekifohászkodás vesét Lévai Tamás harmadikos tanuló szavalta. A szentmsiét követően megtekintettük a plébániát, amelyet Csiapak atya mutatott be, majd ezt követően elmentünk a Dani Éterembe, ahol nagy szeretettel és bőséges ebéddel vártak minket.

Ebéd után megtekintettük a település legjelentősebb látnivalóit, majd a délutáni tartalmas és látottakban gazdag program után folytattuk utunkat Pancsovára.

Pancsován Msgr. Fischer János plébános fogadott bennünket megmutatva a plébániatemplomot és a plébániát.

Ezt követte az ünnepi vacsora, majd a visszautazás. A paulinisták vendégüllátásában és fogadásában sokan segítségére voltak a plébános atyáknak, akiknek mindnyájan hálásak vagyunk és imáinkban megemlékezünk minden jótevőről.

Msgr. Stijanov Kiro szkopjei római katolikus püspök és egyben Macedónia görög katolikusainak exarchája meglátogatta egykori iskoláját és nevelőintézetét a Paulinumot. Stojanov püspök a Paulinum érettségije után Rómában tanult tovább és papá szentelése után különféle szolgálatokat teljesített a körösi és a macedóniai görög katolikus egyházmegyékben.

1999-ben a szentatya segédpüspökké, majd 2005-ben szkopjei megyéspüspökké nevezte ki és a macedón görög katolikusok exarchájává. Mint egykori paulinista diák, tisztelettel és hálával gondola vissza a Paulinumban töltött éveire. Kispapjelöltjeit évről-évre a Paulinumba küldi tanulásra és nevelésre. Ő maga bármikor vidékünkön jár, mindig tiszteletét teszi egykori intézetében. Az elmúlt napokban meglátogatta a szemináriumot, elbeszélgetett a nevelőkkel és tanulókkal, utána viszont szentmisét mutatott be a lelki hivatásokért az intézet kápolnájában. Beszédében kiemelte egy ilyen intézmény jelentőségét és felhívta a tanulók figyelmét arra, hogy értelmesen használják ki az adottságokat és a lehetőségeket, melyeket ebben az intézetben kapnak.

Május elején K-67 Piros kioszkok elnevezéssel kiállítás nyílt meg a Reichl Palota kiállítási csarnokában. A kiállítást Panić Anna, a belgrádi történelmi múzeum elnökasszonya nyitotta meg. A tárlat Zorić Aleksandar és Manojlović Ivan tervei alapján készült, akik éveken át a piros kioszkok történetét kísérték és örökítették meg. Mechtig Saša viszont számítógépes feldolgozást készített ezekről a kioszkokról. Mivel mindezt 1967-ben kezdte el, ezért a kiállítást K-67-nek nevezte el.

Ez a modern egyedülálló kiállítás Belgrádból indult el és most országunkban városról-városra viszik bemutatásra. Ezt a különleges és érdekes kiállítást mi is megtekintettük Jasmina Jovancić művészettörténet tanárnőnk tolmácsolásával.

A május elsejei ünnepeket szinte mindenhol ünneplik, amely világviszonylatban a 20. században a “munka ünnepe”, a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepnapként vonult be a történelembe, és amely ma már állami ünnep is. Világszerte nagy rendezvényeket szerveznek erre a napra, ünnepelve a munkát és a munkásokat, de érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy vajon mit is ünneplünk valójában? Van-e egyáltalán okunk ünnepelni egy olyan országban és világban, ahol a munkanélküliség olyan méreteket ölt, amelyet nap mint nap tapasztalunk. Valóban ünnepelünk május 1-én és hogyan? Vagy már nem is ünneplünk hanem csak nosztalgiázunk, mert jól esik. A kérdés költői és megvitatását a kedves olvasókra bízom.

Az Egyház május 1-én Munkás Szent Józsefet ünnepli, amelyen egykor az ateista szocializmus ünnepelte önmagát, most Szent Józsefnek, a munkásnak az ünnepe,és amelyet XII. Piusz papa rendelt el 1955-ben. Védőszentjüknek tekintik az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok, de ő óvja a jegyeseket, az ifjú házasokat, a családokat, az árvákat és a haldoklókat is. Segítségért folyamodnak hozzá a házépítéskor, kísértésben, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembetegségek idején. Függetlenül attól, hogy ki hogyan, miért, miként és mit ünnepel május 1-én, a paulinisták is hazautaztak az ünnep alkalmából, hogy e napokat szüleik, ismerőseik, szeretteik körében tölthessék.

Világszerte Húsvét IV. Vasárnapján ünnepeljük a Hivatások Világnapját, amelyen a hívek papi és szerzetesi hivatásokért imádkoznak. A világnapot 52 évvel ezelőtt, a II. Vatikáni Zsinat alatt rendelték el. Azóta minden évben a pápák külön üzenettel fordulnak az egyház minden tagjához, különösen a hivatásra készülőkhöz és a hivatásukat gyakorlókhoz is. Ferenc pápa „Az exodus, a hivatás alapvető élménye” kezdetű üzenettel fordult a világegyházhoz hivatásokért tartott imanapra, amelyben kihangsúlyozta, hogy „minden keresztény hivatás gyökerében a saját kényelmünkből és merevségünkből való kilépés áll, hogy életünk középpontjába Jézus Krisztust helyezzük... A hivatás a szeretet hívása, amely vonz és az önmagunkon való túllépésre ösztönöz, elindítva az önmagába zárkózott én folyamatos exodusát szabadulása felé önmaga odaajándékozása által”.

A világnap a Paulinum életében is fontos, hiszen az intézményben a hivatások ápolása elsődleges szempont. Ebből az alkalomból a paulinisátk minden évben egy zenés áhítatot és imádságot tartanak illetve vezetnek a szabadkai székes-bazilikában, amelyen a hívek és a meghívott vendégek is szép számban részt vesznek. Az alkalmi műsort és áhítatot Msgr. Miocs József rektor nyitotta meg. Köszöntő beszédében kiemelte az ünnep és a hivatásokért végzett ima fontosságát. „Szüntelenül kell imádkoznunk, hogy Isten küldjön munkásokat aratásába”- mondta a rektor úr. A műsor alkalmával fellépet a Paulinum énekkara, a Schola Canorum Paulinum, akik két gregorián éneket, az Alleluja, ez az a nap és az Inviolata kezdetű Mária antifónát énekelték, továbbá W. A. Mozart egyik Alleluja feldolgozását kánonban, valamint Johann Krüger: Mind adjon hálát Istennek című szerzeményét. A kórust vezette Msgr. Miocs József, rektor, orgonán kísért Ft. Baranyi László, prefektus.

József Attila - Keserű nekifohászkodás vesét Lévai Tamás harmadikos tanuló, Nedjeljko Travljanin – Tražim Boga (Isten keresem) című versét viszont Bogdan Rudinski érettségiző szavalta. A komolyzenei zeneszámok közül felcsendült Fr. Schubert – Ländler szerzeménye, melyet Török Tamás másodikos tanuló adott elő hegedűn, valamint Henry Purcell – Air szerzeménye, melyet Oros Mihály harmadikos tanuló játszott fuvolán. Mindkét szólistát a prefektus atya kísérte orgonán.

Ferenc pápának a világnapra írt üzenetének egy-egy részletét Stipančević Zoran érettségiző olvasta. Végezetül pedig a Paulinum egész közössége a Jézus életem, erőm, békém lelki dalt énekelte, melyet a szeminárium kis együttese vezetett Oros Mihály, Rudinski Bogdan és Szeles Kolos zenei kíséretével.

A rövid program után következett a szentmise, melyet Msgr. Miocs József rektor, Msgr. Marko Forgic lelkész és Josef Vogrinc atya vezettek. A szentmisén oltárszolgálatot Juhas Đuro első osztályos tanuló látta el, az olvasmányokat és a hívek könyörgését Gubaš Vladimir, Balog László és Lipót Tamás harmadikos tanulók olvasták. Az evangélium után Stipančević Zoran és Kiss Szilárd érettségizők tettek tanúságot hivatásukról, életútjukról és a Paulinumban eltöltött évekről. A szentmise énekeit Ft. Baranyi László prefektus vezette, a szólisták viszont Oros Mihály és Katona Attila voltak. Áldozás alatt még felcsendült W. A. Mozart – Ave Verum című szerzemények, melyet Török Tamás adott elő hegedűn, a prefektus atya kíséretével orgonán. A szentmise végén a rektor úr megköszönte a híveknek és a meghívott vendégeknek, hogy jelenlétükkel megtisztelték a napot és a Paulinum egész közösségét, valamint, hogy imáikkal kísérik az iskola és a szeminárium életét, munkáját.

Szabadka Város Önkormányzata és az Ivan Sarić Műszaki Középiskola szervezésében április 21-22. között került megrendezésre az idei oktatási kiállítás, amelyen több mint húsz középiskola és felsőoktatási intézmény mutatkozott be főleg Szabadka, de Vajdaság más területeiről is. A kiállításon minden évben a Paulinum Gimnázium is részt vesz, ahol az érdeklődők, többnyire általános iskolások, informálódhatnak az iskola működéséről, profiljáról és az intézményben folyó oktatói-nevelői munkáról. Az egybegyűlteket Ivan Bajić, a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Középiskola igazgatója üdvözölte és elmondta, hogy az oktatási kiállítás célja, hogy hozzásegítse a tanulókat életük egyik legfontosabb döntésének meghozásához. A kiállításon szerzett információk sokat segíthetnek abban, hogy a tanulók melyik úton haladjanak. A Paulinum standját is sokan felkeresték és nagy érdeklődéssel kérdezősködtek az iskola felől. Remélhetőleg sokan fognak személyesen is ellátogatni az iskolába, hogy személyesen is meggyőződjenek arról, amit a kiállításon hallottak és láttak.