Minden jeles ünnep, vagy események előtt a hivatalos személyek, illetve intézmények fogadást szoktak rendezni. Az újonnan kinevezett főkonzul, Dr. Babity János a közelmúltig nem jelent meg a nyilvánosság előtt, mivel még nem nyújtotta át megbízó levelét az államfőnek. Miután ez megtörtént, bemutatkozott a főkonzulátuson, most viszont a Magyar nemzet legnagyobb ünnepe alkalmából fogadást rendezett. A fogadás a palicsi Vigadó felújított épületében volt, ahol egyben megemlékezést tartott az 1848-49-es eseményekről. A fogadáson és a műsoron jelen voltak a Vajdaság közéleti, politikai és egyházi méltóságai, valamint a meghívott vendégek. A Paulinum Gimnáziumot és Szemináriumot rektorunk képviselte és a meghívott tanáraink.

A Magyar nemzet egyik legnagyobb ünnepe március 15-e. Ezen a napon a magyarság világszerte megemlékezik az 1849-49-es forradalomról és a szabadságharcról, hiszen az események, melyek ekkor lejátszódtak, meghatározóak voltak Magyarországra és a magyar nemzetre tekintve. A magyar forradalom szerves része volt annak az európai forradalmi hullámnak, amely reformokat kívánt hozni a polgárság számára. A népek eltökélt szándékkal és öntudatosan változást kívántak és nem adták fel e szándékukat. Ezt bizonyítja azt, hogy az emberek élet-halálra mentek. Az országokon belüli hatalmak képtelenek voltak megoldani a problémákat és csak egy nagy erejű beavatkozással tudtak véget vetni a forradalomnak. Sajnos, fegyverrel, véres áldozatok árán. A magyar nemzet történelmében ez volt az első és legnagyobb háborús beavatkozás. Erről a fájdalmas, de hősi eseményről emlékezik meg a magyarság minden esztendőben március 15-én. Vajdaság-szerte szinte minden magyarlakta településen megemlékezéseket és ünnepségeket tartanak e jeles események tiszteletére. Szokás szerint Szabadkán szokott lenni a központi rendezvény. A központi megemlékezést ebben az esztendőben a VMSZ rendezte a Jadran Népszínház termében Verbunk című alkalmi műsorral. A műsor elején Varga Mihály Magyarország nemzetgazdasági minisztere köszöntő beszédet tartott. Utána viszont Pásztor István a VMSZ elnöke mondott ünnepi beszédet. A beszédeket követően a Jadran Színház színészei jeleneteket adtak elő a forradalomról és a szabadságharcról.

A Paulinum Gimnázium minden esztendőben, vagy külön rendezvénnyel, vagy pedig részt vesz a központi ünnepségen. Tanáraink gimnáziumunkban a 167 évvel ezelőtti eseményekre utaltak, a magyar óra alatt Udvardi Eszter tanárnő, történelem óra alatt viszont Király Árpád tanár úr előadásában. A Paulinumban való megemlékezés mellett a tanulók részt vettek a Jadran Színház központi rendezvényén is.

A szabadkai Városi Múzeum létrehozása a könyvtár megalapításával hozható összefüggésbe. 1890-ben Iványi István kezdeményezésére megalakult a könyvtár. A könyvadományozás mellett muzeális értékű tárgyakat is adományoztak a polgárok és ez volt egy önálló múzeum alapítása. A múzeum előbb a Reichel palotában helyezkedett el, majd az új városháza épületébe került. 2008-tól a múzeum új, önálló helyre költözött a neves szecessziós Dömötör Miksa palotába. Dömötör Miksa szemorvos, volt, kutató és szakirodalom fordító. Mint jómódú polgár épületét Vágó József és László budapesti építészekkel építtette bécsi szecessziós stílusban. Ma ebben az épületben helyezkedik el a szabadkai archeológia, történelmi, természettudományi és képzőművészeti múzeumi részleg.

Mi az elmúlt héten a múzeumban jártunk. Megcsodáltuk a gyönyörű szép épületet, utána viszont megtekintettük az alkalmi kiállítást. Ez Szabadka városának és környékének régészeti kutatását, ásatását, településeit, környezetét és élő- és állatvilágát mutatja be képekkel, tárgyakkal, perforált állatokkal és más szemléltető eszközökkel.

Nagyböjt 2. vasárnapján, március 1-én, a Paulinum diákjai és növendékei a Szabadka melletti kisboszniai plébániatemplomban vendégeskedtek, ahová Ft. Muharem Dragan plébános, egykori szemináriumi nevelő és tanár meghívására érkztünk. Dragan atya mintegy két és fél éve lelkipásztora a közösségnek és nagyon megörült, hogy találtunk időpontot a találkozóra, hiszen maga is, mint egykori paulinista és nevelő, tudja, hogy milyen sokat jelent egy ilyen találkozó, mind a híveknek, mind pedig a közösségnek. E mellett a plébánialátogatások alkalmat is nyújtanak, hogy a közösséget bemutatjuk a híveknek, különösen is a fiataloknak, és egyben bátorítás is, hogy a középiskola választásánál bátran merjenek a Paulinumba iratkozni.

Az ünnepi szentmisét Msgr. Miocs József rektor és igazgató vezette és vele misézett Ft. Baranyi László prefektus valamint a Dragan atya. Rektor úr szentbeszédében az evangéliumban elhangzott felhívásra, -„Ez az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok” – hívta fel a figyelmet, miszerint minden keresztény ember hivatása és feladata az, hogy Krisztusra tekintsünk és rá figyeljünk, mert Ő az Isten Fia. A nagyböjti szent időszak alkalom számunkra, hogy elgondolkozzunk az evangélium szavain, hogy vajon mi, mai keresztények mennyire figyelünk az isteni szóra, amely nap mint nap elhangzik. A prédikációt követően Rudinski Bogdan érettségiző tanúságot tett életútjáról, ezen belül is a Paulinumban eltöltött éveiről, bátorítva a fiatalokat, hogy ne féljenek érdeklődni és tájékozódni az intézmény felől, mert itt olyan alapokat kaphatnak, amelyet más intézmények kevésbé tudnak nyújtani. A szentmise olvasmányait tanulóink, Rudinski Bogdan, Nađ Denis és Kiss Szilárd olvasták, áldozás után viszont Juhas Đuro Heda Domitrivić Uzmi svoj križ (vedd fel kereszted) című versét szavalta. Felcsendült két lelki dal is, a Tvoja Krv (a Te Véred) és Čisto srce (Tiszta szívet adj, Uram), melyet a Paulinum kis együttese vezetett. Áldozásra Török Tamás hegedűn és a prefektus atya orgonán W. A. Mozart - Ave verum szerzeményét adták elő, a szentmise végén pedig Oros Mihály fuvolán, szintén a prefektus atya kíséretével, J. S. Bach - Bist du bei mir című darabját adták elő. Áldás előtt Dragan atya megköszönte jelenlétünket, amely nagyon sokat jelentett a plébánia híveinek, különösen is a fiataloknak. A szentmisét követően a Paulinum közösségét a Pelhe család látta vendégül családi otthonukban, amelyet ez úton is hálásan köszönünk, hiszen nem kis fáradságba és áldozathozatalba került egy ilyen nagy közösség megvendégelése.

Az elmúlt hónap végén nem hagyományos technikával alkalmazott képkiállítás nyílt meg a szabadkai Városháza torony alatti kiállítási termében. A képeket Novák Mihály fotó- és képzőművész állította ki Utak és fák elnevezéssel. Az alkotások új technikával, méghozzá argentotipi és cianotípia módszerrel készültek. A több mint negyven kép a következő megnevezéssel látható: utak, termőföld, szülőföld, domboldal, meder, tópart, fák, erdőszél és sűrű erdő. A fákról még külön látható képek, mint a fák összevágva, magányfa és páros-fa jelöléssel.

A kiállítás egyedi, nem hagyományos, de emberhez közel álló és érthető, amely különös technikával szemlélteti a képeket a nézőknek. A Paulinum Gimnáziumban a tanulók négy éven át művészettörténetet is tanulnak. Külön ismerteti meg velünk a tanárnőnk a képzőművészet lehetőségeinek mindenféle technikáját. Ezért, ebből a kiállításból sokat tanultunk. Érdeklődéssel jártuk körül a tárlatot és újabb tapasztalatokkal és szép élményekkel tértünk vissza otthonunkba.

A nagyböjti időszak egyik legelterjedtebb ájtatossága a keresztútjárás, amelynek a Paulinumban is több évtizedre visszamenő hagyománya van. A keresztút eredetileg az a körülbelül fél kilométeres útvonal Jeruzsálemben, amelyet Jézus végigjárt a kereszttel a Golgotáig. Via Dolorosa: a fájdalmak útja. Via Crucis: a kereszt útja. A hagyomány szerint a szent körúton már a föltámadás utáni napokban végigmentek néhányan. A ferences atyák vezetésével már a tizennegyedik századtól zarándokok látogatták, bár azok az állomások nem voltak teljesen azonosak a maiakkal. Európában elsőként olasz területeken imádkozták a stációkat. Szabadtéren a németek állítottak föl először a 15. században - hét állomással. A tizennégy stációs forma Betlehemben 1518-tól honosodott meg. A keresztúti ájtatosság egy elmélkedő imádság, amelyben a hívők- egyedül vagy közösségben - fölidézik Jézus keresztútjának történéseit. Imádkozható kötött szövegekkel, de saját szavainkkal is. Sajátos napja a péntek, különösen nagyböjtben, de más napokon is végezhető. Ajánlott rá lelkiismeretvizsgálattal és a bánat felindításával felkészülni. Elcsendesedünk, életünkre tekintünk, és együtt érzünk a szenvedő Jézussal, valamint mindazokkal, akik vele együtt szenvednek, és erőt merítünk keresztjeink hordozásához. Életünk minden gondjával és örömével Jézus után indulunk.

A Paulinumban a keresztúti ájtatosságokat a kápolnában szoktuk tartani, amelyet a szeminaristák vezetnek egy meghatározott beosztás szerint, osztályonként felváltva. A hagyományos keresztútjárás mellett alkalmanként audiovizuális keresztutat is szoktunk végezni, amikor a modern technika segítségével az egyes állomások képeit, eseményeit és színhelyeit kivetítjük és ehhez választunk megfelelő szöveget. Nagyböjt vége felé viszont a szeminaristák bekapcsolódnak a hívek közös keresztúti ájtatosságába a Kálvárián, nemcsak jelenlétükkel, hanem felolvasással és énekléssel.

Nagyböjt 1. Vasárnapján, február 22-én, a Paulinum közössége a szabadkai Kisboldogasszony plébániatemplomban járt vendégségben, ahová Ft. Szungyi Károly plébános és tiszteletbeli esperes meghívására érkeztünk. A plébánialátogatások célja első sorban, hogy a paulinisták aktívan is bekapcsolódjanak a plébániák életébe, ünneplésébe, másodszor viszont hogy találkozzunk a fiatalokkal. Sokan nem is hallottak a Paulinumról, vagy keveset tudnak róla, így a személyes beszélgetések alkalmával megismerkedhetnek nemcsak a szeminaristákkal, hanem az intézetben folyó oktatásról, nevelésről és életről. A Kisboldogasszony plébániának sok hittanosa van, hiszen a város egyik legnagyobb általános iskolája, a Széchenyi István Általános Iskola a templom közvetlen szomszédságban van. Ennek köszönhetően sok gyerek jár templomba, akik jó ha tudnak a Paulinumról, mint egyedülálló és egyetlen katolikus intézményről városunkban és egyházmegyénkben. Az ünnepi szentmisét Msgr. Miocs József rektor vezette és vele misézett még a Ft. Szungyi Károly plébános és Ft. Baranyi László prefektus. Rektor úr szentbeszédében az Istenhez való folytonos visszatérésről elmélkedett, amely különösen is fontos a nagyböjti időszakban, annak is a kezdetén.

A szentbeszéd után Kocsis József érettségiző tett tanúságot életéről és arról, hogy hogyan és kik által érkezett a Paulinumba, és hogyan találta meg a helyét az intézetben. Az olvasmányt Lipót Tamás, a szentleckét Balog László harmadik osztályos tanulók olvasták, a hívek könyörgését viszont Stipancevic Zoran érettségiző. Áldozás után Ölbey Irén Az apostol című versét Kis Szilárd negyedik osztályos tanuló szavalta el. A szentmise végén lehetőség volt személyes beszélgetésre, találkozóra is a fiatalokkal, akik érdeklődve kérdezgették a paulinistákat a Paulinumról mint egyházi gimnáziumról és kollégiumról.

Minden nyilvános intézmény, amely regisztrált, illetve bejegyzett és jóváhagyott, az a hivatalos és kijelölt szakemberek által ellenőrzésre köteles. Az intézmények bármelyik rendszerbe tartoznak, ettől nem mentesek. A Paulinum Gimnázium és Szeminárium működtetése elején hivatalosan be lett jelentve és az akkori állami hatóság jóváhagyásával folyamatosan működik. Ezért a múltban és a jelenben is ellenőrizhető a hivatalos szervektől. Időközben ellenőrzik a házat, a berendezést, a felszerelést és a tanítást is. A decemberi Hírvivőben értesítettük olvasóinkat arról, hogy két alkalommal tanfelügyelők jártak iskolánkban. Ezek mindent rendben találtak és mi ennek igen örülünk.

A második félévben folytatódtak az ellenőrzések, méghozzá most az intézet helységeit járták körül és a vizesblokkokat ellenőrizték, a konyhát és az élelem tározókat és az étkezési helységeket. Az alaksortól a második emeletig, szinte minden helységbe bementek és körülnéztek. Nem volt könnyű munkájuk, sem nekik, sem nekünk, hiszen háromezer négyzetméternyi helységet kellet körbejárni. Ez nem volt kis munka. Ennek ellenére sikerült a feladatot elvégezni és a felügyelők jegyzőkönyvét megelégedéssel átvenni és tovább adni a tartományi és a köztársasági illetékeseknek.

Hamvazószerdán, február 18-án vette kezdetét a negyvennapos böjt, melynek során a keresztények Jézus Krisztus föltámadásának ünnepére, a húsvétra készülnek.Ferenc pápa ezt az időszakot a megújulás és a kegyelem idejének nevezte, amikor „Szükségünk van arra, hogy újra meghalljuk a próféták kiáltását, akik felemelik hangjukat és felráznak minket”. A Nagyböjt célja nemcsak a böjtölés, a hús elhagyása, majd húsvétkor a visszavétele, hanem a bűnbánat, megtérés és visszatérés az Istenhez és ezáltal önmagunkhoz is. Bízni és hinni kell abban, hogy Isten megbocsát, és tiszta lappal újrakezdhetjük életünket. Hinnünk kell önmagunkban és abban, hogy mindannyian képesek vagyunk újrakezdésre, elhagyva a rossz szokásokat. A hagyományokat követve, a Paulinumban is szentmisével és havazással vette kezdetét a nagyböjt, amelyet intézetünk rektora, Msgr. Miocs József vezetett. Szentbeszédében bátorította a növendékeket, hogy merjenek Isten elé lépni, merjék megnyitni szívüket Isten Igéjének befogadására, hogy az alakítsa formálja életünket. A szentmise keretében mindnyájan meghamvazkodtunk, külső jelét is adva az elszántságnak, hogy mindennapi munkánkat felelősséggel és áldozatvállalással végezzük.

Az iskolák és az oktatási intézmények bemutatására általában tavasszal kerül sor. A középiskolák célja, hogy az általános iskolák nyolcadikos tanulói ismereteket szerezzenek és lehetőségeket a további tanulásra. A nyolcadikosok egy jó része, sok esetben még tavasszal sem tudja eldönteni, hogy milyen szakmát, milyen iskolát válasszon. A tanulók több felé érdeklődnek, gondolkodnak és tanácsot kérnek. Ezért az utóbbi időben a médiák mind gyakrabban foglalkoznak ezzel a témával, hogy a tanulók segítségére legyenek.

Médiák egyike a Vajdasági RTV. Ez a TV az elmúlt héten iskolánkban járt és felvételezett. A TV stábja, amelyet Horváth Diana és Kurcinák Árpád riporterek, valamint Minadinovic Dragan operatőr egy bemutatásra méltó beszámolót készítettek a Paulinum Gimnáziumról, amely még e hónap végén és március elején közvetítésre kerül.

A tévések a harmadik osztályban fizika órát vettek fel, a második osztályban viszont horvát órán voltak. Utána elbeszélgettek az igazgatónkkal és a nevelőnkkel, valamint életképeket készítettek az iskolai és az intézeti életből. Szeles Kolos (I.o.), Tápai Leó (II.o), Lipót Tamás (III.o) és Kiss Szilárd (IV. o) tanulók a beilleszkedésükről, a tanulásról és az iskola irányzatáról számoltak be külön-külön.