Karácsony ünnepéhez kötődően, minden nemzetnek megvannak a ünnepi szokásaik, hagyományaik, amelyek színesebbé, gazdagabbá teszik az ünneplést és annak hangulatát. Ezek közé tartoznak az ünnepi ételek elkészítése is. A számtalan finomság mellett az úgynevezett karácsonyi kalácsok és kalácsfélék talán a legelterjedtebbek. A vajdasági bunyevácok körében évtizedekre visszanyúló hagyománya van a jellegzetes karácsonyi kalács, a „Božićnjak” készítésnek, amely az ünnepi asztal nélkülözhetetlen része. A „božićnjak”-ot hagyományos kalács tésztából készítik, de ami értékessé teszi, azok azok a tésztából készült figurák, amelyeket elhelyeznek rajta. Ezek a figurák általában a betlehemi eseményeket örökítik meg. A Szabadka környéki bunyevácok minden évben, az adventi időszak közepén, megrendeznek egy karácsonyi kalácsok kiállítást a szabadkai Városháza előcsarnokában, amelyet a Paulinum diákjai is megtekintettek. Számtalan szebbnél szebb kalácsfélék kerültek kiállításra, melyeket valósággal megcsodáltunk.

A rendszerváltás óta Szerbia kormánya, lehetősége szerint igyekszik támogatni az egyházakat és intézeteiket. Az anyagi támogatás kérdése érzékeny, hiszen ez az ország elszegényedett és midig szűkebbek a támogatási lehetőségek. Ennek ellenére a kormány apró lépésekben támogatja az egyházakat. A Paulinum Gimnázium és Szeminárium ügyében a kultuszminisztérium közvetít és segíti az intézmény működtetését. Ezen felül, alkalomadtán még külön juttatásban is részesíti intézményünket.

Ebben az esztendőben is ez történt és különösen most, ünnepek előtt, karácsonyi adományban részesültünk. Az adományból felújíttattuk a titkárság száz éves bútorzatát, hiszen ez még a Miasszonyunk Nővérek zárdaiskolájából került a Paulinumba. Továbbá egy vendégszobát alakítottunk ki és felújultak a tornatermi felszerelések, melyek már a mai kor igényeinek megfelelnek. A felújítások már igen aktuálisak voltak, nemcsak az újabb kor igényei végett, hanem a mai iskolai rendszer előírásainak is megfelelően.

A támogatásért és az ajándékért köszönetet mondunk a miniszter úrnak és a Paulinum közvetítő tanácsosának.

A Paulinum, mint minden keresztény intézetben, szokás szerint december 5-én Mikulás-estet tartanak. Ez hagyomány, melyet nem lehet kihagyni. Az esti program a Mikulásunk várására összejöttünk mi kezdetű énekkel kezdődött, utána a rektor úr szólt hozzánk. Kiss Szilárd és Rudinski Bogdan Szent Miklós püspök életéről és tevékenységéről tartottak beszámolót. A mikulási ismertető után az osztályok műsora következett. Az osztályok műsora beszédekből, kvízből, énekszámokból és jelenetekből állt. A műsor végén a Mikulás jött, aki beszédében bátorított és buzdított, de egyben figyelmeztetett is bennünket. Ezek után megjutalmazott minket különféle ajándékokkal. Ez a rendhagyó Mikulás-est mindnyájunk örömére szolgál és ezért szokás szerint minden esztendőben megtartjuk.

A már több mint két évtizedes hagyományhoz hűen a paulinisták az idén is készültek egy karácsonyi, ünnepi rádióműsorral. Kezdetben csak a Szabadkai Rádió adta le az műsort, de az utóbbi években átveszi ezt a szabadkai Pannon Rádió valamint a Mária Rádió is. Az idei műsor címe és mottója Isten ott lakik, ahol befogadják. A műsor felelős szerkesztője Msgr. Miocs József rektor volt, a felkészítést Udvardi Eszter és Balog Anikó magyar szakos tanárok vezették, a műsor szerkesztői viszont Kiss Szilárd és Stipančević Zoran érettségizők voltak. A műsorban elhangzott versek és szerzemények szerzői Ambrus, Weöres Sándor, Juhász Gyula, Ady Endre, Tóth Bálint, Babits Mihály, Gyenes István voltak. Az előadásban közreműködtek: Oros Mihály, Gajdos Gábor, Lévai Tamás, Lipót Tamás és Mikes Norbert, valamint a Szabadkai Rádió munkatársai Német Ernő főszerkesztő és Pintér Ferenc hangmérnök.

November 30-án, Advent 1. Vasárnapján a Paulinum közössége Újvidékre látogatott, a Mária Neve plébániatemplomba. Ft. Erhard Róbert esperes-plébános meghívására érkeztünk a plébániára, aki nagy szeretettel fogadott bennünket, és örömét fejezte ki, hogy sikerült ellátogatnunk a a tartomány fővárosába. Újvidéki utunkat Szabadka Város Önkormányzata támogatta és tette lehetővé, hiszen látogatásunk egyben propaganda is volt a Paulinum iránt érdeklődők felé. A paulinisták a plébánia két szentmisén is részt vettek, 10 órakor a horvát, illetve 11.30 órakor a magyar nyelvű szentmisén. Mindkét misét Msgr. Miocs József rektor vezette, valamint szentbeszédet mondott, továbbá vele misézett a Erhard Róbert plébános valamint Ft. Branyi László prefektus. A szentmisék olvasmányait érettségizőink olvasták, a szentbeszéd után pedig Kiss Szilárd és Rudinski Bogdan tanúságot tettek életútjukról, hivatásukról és a Paulinumban töltött éveikről. A szentmiséken énekkarunk, a Schola Cantorum Paulinum a Salvator mundi kánont énekelte a prefektus atya vezetésével. Az áldozás alatt elhangzott Gluck W. Menüet valamint J. S. Bach – Bist du bei mir című szerzeménye, melyet Oros Mihály harmadik osztályos tanuló játszott fuvolán, Baranyi László prefektus viszont orgonán. Áldozás után viszont meghallgattuk Milan Pavelić – Riječ Svevišnja se pojavi versét, melyet Juhas Đuro első osztályos tanuló szavalt, valamint Berecz Ferenc – Sorsom a gyertya sorsa című versét, melyet Lévai Tamás harmadik osztályos tanuló szavalt el. A szeminárium kis együttese három éneket, a Nek slavljen bude Bog (Legyen áldott az Isten), az Atyám Tied vagyok és Nézz, testvér fel lelki dalokat vezette, de e mellett az egész közösség bekapcsolódott a helyi énekkar és ifjúsági kórus énekeinek vezetésébe. A szentmise végén Erhard atya megköszönte, hogy elfogadtuk a meghívást és ünnepélyesebbé tettük Advent 1. Vasárnapjának szentmiséjét. A szentmise után a A Vojvodina Szálloda éttermében kaptunk ebédet, hol jelen voltak a plébános úr közvetlen munkatársai is. Az ebédet követően megtekintettük a szerb ortodox székesegyházat valamint a görög katolikus templomot, majd a belvárost. A Paulinum közössége örömmel és hálával gondol vissza az újvidéki találkozóra, valamint köszönetünket is kifejezzük Erhard Róbert atyának a meghívásért, valamint Szabadka Város Önkormányzatának a támogatásért.

Október 15. jelölte ki az Európai Parlament az ún. Újra indítani a szívet mozgalom napjává. Ez az európai mozgalom, szorgalmazza a kórházakon kívüli szívrohamok által leállt szívek újra indítását, illetve életre hívását. Célja a mozgalomnak, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy bármikor és bárhol valakinek leáll a szívműködése, segíteni tudjon. Ebbe a nemzetközi és európai mozgalomba kapcsolódott be a Szabadkai Önkormányzat is. A városi vezetőség felkérte a szabadkai Egészségügyi Központot, hogy a középiskolákkal együtt szervezzenek a város központi terén előadásokat és látványos bemutatást a szív újra élesztésére. Mivel városunkban és országunkban első helyen áll a szívbetegek elhalálozása, így egy ilyen akciónak igen nagy jelentősége van.

Az említett napon a város főterén standok lettek felállítva, ahol az egészségügyi dolgozók (orvosok, ápolók) a járókelőknek előadást tartottak és bábukon szemléltették a mentési módszereket. A középiskolások feladata volt a gyakorlati rész bemutatása és szórólapok osztása a szív mentése érdekében. Ebbe a mozgalomba és aktív részvételbe a paulinisták is bekapcsolódtak és a város főterén szerepeltek.

Assisi Szt. Ferenc a Katolikus Egyház egyik legnépszerűbb szentje. Október 4-e az ő emléknapja, október 3-a viszont a szent elhalálozásának napja. A szent halálának előestéjén minden ferences templomban ájtatosságot tartanak tiszteletére. A szertartást elhalálozásnak, illetve tranzitusnak nevezik. Átköltözést az e világi életből az örökkévalóságba. A szertartás központi eleme a 141. zsoltár, melyet a szerzetesek a haldokló szent ágyánál imádkoztak és énekeltek, kérve az ő közbenjárását a rend minden tagjára. E szertartás lényege, hogy ilyenkor a templom kivilágítása megszűnik, a templom sötétségbe borul, ami jelképezi az átvonulást, a tranzitust az örök életbe. Október 3-án a megemlékező szentmisén és a szentmise utáni szertartáson mi is részt vettünk, melyet ebben az esztendőben az újonnan kinevezett gvardián (rendházfőnök), Fra. Gruber Zdenko OFM vezetett és mi aktívan bekapcsolódtunk az ünneplésbe imáinkkal és éneklésünkkel.

A hagyományoknak megfelelően, a Hírvivő olvasói időről-időre egy interjú keretében megismerkedhetnek a Paulinum Szeminárium és Gimnázium első éves növendékeivel. A következő rovatunk is egy bemutatkozás lesz, amelyet az egyik elsőssel készítettünk a közelmúltban.

- Hogy hívnak és honnan jöttél?

Szeles Kolosnak hívnak és Csantavérről jöttem a Paulinumba.

- Hol végezted el az általános iskolát?

Az általános iskolát szülőfalumban, a Hunyadi János Általános Iskolában végeztem.

- Kitől hallottál a Paulinum Gimnáziumról és Kollégiumról?

Habár az intézmény tanulói látogatást tesznek Csantavéren, én közelebbről, édesanyámtól értesültem, aki a paulinisták elmúlt esztendei alkalmával elbeszélgetett az egyik tanulóval, és édesanyámat bőven informálta a Paulinumról. Továbbá a plébánosomtól, Ft. Utcai Róberttől, hallottam bővebben az iskoláról és az intézetről, aki egykor szintén paulinista diák volt.

- Nehéz volt-e beilleszkedned az intézeti életbe?

Őszintén mondhatom, hogy nem volt nehéz és nem okozott semmilyen komolyabb gondot a beilleszkedés. Szinte egy hét alatt megszoktam az új környezetet.

- A napirend jelent-e nehézséget számodra?

Önmagában véve a napirend jó, mert többet lehet tanulni, mint otthon, másrészt viszont az osztálytársakkal is lehet tanulni. A korai felkelés kissé nehézkes, azonban az esti lefekvés nem jelent problémát.

- Mi jelent nehézséget számodra a Paulinumban?

Nehézséget tulajdonképpen egyik tantárgy sem jelent, mert ha tanul az ember, akkor nincsenek nehézségek. Én személy szerint a matematikát szeretem a legjobban, valamint a német nyelvet. Kissé félek a latin nyelvtől, de majd ezen is túlteszem magam

- Problémát jelent-e számodra, hogy hétvégenként nem mehetsz haza?

Természetesen minden hétvégén legszívesebben haza mennék, de mégsem szokatlan számomra, hogy nem mehetünk minden héten haza. Önmagában véve így is jó, de azért jobb lenne, ha többet mehetnénk haza.

- Mi tetszik neked legjobban az intézet napirendjében?

A napirendből számomra a szabadidő jelent a legtöbbet. Ilyenkor a legtöbbet számítógépezek, konditerembe járok, vagy az „uku-lele”, amely egy hawai gitáromon játszok-gyakorlok szívesen, vagy pedig rendes akusztikus gitáron.

- Gondolsz-e sűrűn szüleidre és az otthonodra?

Természetesen sokat gondolok az otthoniakra, hiszen először vagyok távol otthonomtól. A kapcsolatot természetesen tartom szüleimmel. Sűrűn beszélgetek édesanyámmal és édesapámmal.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Először is szeretném szerencsésen és jó eredménnyel befejezni a gimnáziumot. Terveim a továbbiakban, hogy vagy matek szakra iratkozom, vagy latin, vagy német nyelvet írok be, de nincs kizárva az sem, hogy teológiai tanulmányokat szeretnék befejezni, hogy hittan tanár lehessek.

- Mit üzensz azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy jöjjenek-e a Paulinumba?

Eddigi tapasztalataim szerint a Paulinum egy jó iskola. Jó dolog az, hogy egy kis közösségben vagyunk, ahol jó barátokra tud találni az ember, akikre mindenkor számítani lehet. Azt azonban kissé sajnálom, hogy a hívek és az átlag ember úgy tudja, hogy a Paulinum kizárólag papjelölteknek van szánva, pedig ez nem így van. Ezért, azoknak, akik a Paulinum után érdeklődnek, hogy nyugodtan iratkozzanak a gimnáziumba, mert itt jó alapokat kapnak a további tanulmányaikhoz és jó nevelésben részesülnek.

Egyházmegyénk egy újonnan felszentelt diakónussal gazdagodott, Tumbas-Loketić Sinišával. Siniša szabadkai születésű és a Jézus Feltámadása egyházközséghez tartozik. Alsó- és középiskoláját Szabadkán végezte, teológiai tanulmányait viszont az Eszéki Egyetem diakóvári (Đakovo-Horvátország) Hittudományi Karán. A papi pályára készülők, az egyetem befejeztével, előbb diakónus, azaz szerpapi rendben részesülnek, és legkevésbé hat hónap elmúltával vehetik fel a papi rendet. Sinišát püspök atyánk október 5-én diakónussá szentelte és máris megbízatást kapott tőle, hogy az újvidéki Mária Neve templomban szolgáljon.

Siniša, mint teológus többször járt nálunk. Látogatásai alkalmával mindig bátorított bennünket a tanulásra, akik viszont hivatást éreznek, azokat a papi pályára buzdította. Miután Szentföldön járt, megajándékozott bennünket egy-egy rózsafüzérrel. Mi Sinišáért, ha nem is az egész rózsafüzért imádkozzuk el, de minden esetre imáinkba fogltuk és kívánjuk, hogy kitartó és hű szolgája legyen az Úrnak.

2014. október 05-én, vasárnap ünnepelte a Dél-macedóniai Radovo görögkatolikus egyházközség újraalapításának 100. évfordulóját. A 20. század első felében dúló Balkán Háborúk idején a helyi, többnyire görögkatolikus lakosságot száműzték és meghurcolták, és a vidék szinte teljesen elnéptelenedett, a vallási élet pedig jóformán megszűnt. De hála a Gondviselésnek, a békeszerződés megkötésével és a határok rendezésével, valamint a megmaradt hívő lakosság kitartásának köszönhetően, ha nagy nehézségek árán is, de újra lehetett szervezni az egyházi és vallási életet. Az újraszervezésben kitűnik a Strumica mellet fekvő település, Radovo, ahol 1914-ben újraalapították a plébániát és újraindulhatott a vallási élet. A gyümölcsöző vallási életnek tudható be az a tény is, hogy az elmúlt évszázad folyamán a település és a környékbeli plébániák adták a legtöbb papot a macedóniai görögkatolikus egyháznak. A Paulinum megnyitását követően, az akkori macedón püspök az egyházmegye szeminaristáit vonakodás nélkül Szabadkára, a Paulinumba küldte tanulni, akik ma is eredményes munkát végeznek Macedónia-szerte. A jelenlegi püspök is, Msgr. Dr. Stojanov Kiro, aki szintén radovoi születésű és paulinista diák volt, szeminaristáit és kispapjelöltjeit a Paulinumba küldi tanulni. Jelenleg is négy macedón diák tanul az intézetben. A jubileumi ünnepségre Dr. Stojanov Zoran görögkatolikus paróchus (plébános), akinek mindkét fia paulinista diák, meghívta a Paulinum elöljáróit, hogy együtt adjunk hálát az elmúlt száz évért. A Paulinum Szemináriumot a prefektus atya és a macedón növendékek képviselték. Az ünnepi liturgiát Msgr. Stojanov Kiro püspök vezette a jelenlevő papsággal. Az ünnepség közös agapéval, társalgással és ismerkedéssel zárult.