A bérmálás szentségét rendszeresen a püspök osztja ki. Minden egyházmegyés püspök kötelessége Pünkösd napján kiosztani a bérmálás szentségét székesegyházában.

A pünkösdi bérmáláson kívül, egyes egyházmegye székhelyein különösen nagyobb városokban, mindig szokott lenni, szükség szerint még egy bérmálás. Ez van gyakorlatban Szabadkán is. Krisztus Király vasárnapján a megyéspüspökünk még egyszer bérmál, illetve őszi bérmálást szokott tartani. Az említett ünnepen az idei évben a szabadkai Szent Rókus templomban volt bérmálás. Itt bérmálkozott Balog László paulinista, akinek bérmaapja osztálytársa Lévai Tamás volt. Laci bérmálkozásának mindenki örült a Paulinumban, hiszen megkapta a Szentlélek ajándékait és a tanítás szerint egyházunk nagykorúságába lépett. Gratulálunk és a Szentlélek vezetését és vezérlését kívánjuk.

Szent Cecília egy előkelő római családból származott. Még ifjú korában megismerte a Krisztusi vallást és megtért. Hitében olyan állhatatos maradt, hogy semmi és senki sem térítette el az ő elkötelezett útjáról. Mindent a szenvedő Krisztusnak szentelt és mint Krisztus jegyese vértanúságot szenvedett. Pontos adatok nincsenek arról, hogy miért is lett az egyházi zene védőszentje. A hagyomány szerint azért, mert vértanúsága alatt zsoltárokat énekelt és így magasztalta végső leheletéig az Urat, mint az Úr Jézus jegyese. A keleti egyház már a IV. századtól tisztelte, a nyugati egyház viszont a VI. századtól. Tisztelete és népszerűsége annyira elterjedt hogy a keresztények világszerte templomokat építettek, valamint számos intézményt mint zeneiskolákat, énekkarokat és zenekarokat neveztek el róla.

November 22.- én Cecília napján, minden egyházi zenei intézmény és kórus megemlékezéseket tart. Egyházmegyénkben és így Szabadkán is méltó tisztelettel ünnepeljük Szent Cecíliát. A Paulinum tanulói úgyszintén minden esztendőben megünneplik az Egyházi zene védőszentjét és részt vesznek a közös szentmisén, melyet a székesegyházban szoktak megtartani.

November utolsó szombatján a paulinisták a szabadkai zsidó temetőbe látogattak a szokásos szombati séta keretében. A szabadkai zsidó hitközséget 1775-ben alapították és a 19. század folyamán a hitközség folyamatosan fejlődött. A második Világháború idején majdnem hétezer zsidót deportálnak el Szabadkáról, akik közül nagyon kevesen tértek vissza. A titói Jugoszlávia megengedte a zsidóknak az Izraelbe való kivándorlást és ennek következtében sokan elhagyták az országot, így a mai szabadkai közösség nem sokkal több mint háromszáz zsidót tart számon. A szabadkai temető jelentősége abban áll, hogy szinte minden síremlék egy művészi alkotás, mondhatjuk műemlék, amelyeknek értéke felbecsülhetetlen. A zsidó szokásoknak megfelelően a sírok fölé jelet kell állítani, amint a Szentírás is mondja. Ez lehet álló kőlap, de másféle sírjel is. A zsidó temetőkben a sírkövek nagyjából azonos méretűek, egy vagy két méter magasak. Sírkövet csak másra még nem használt anyagból szabad készíteni és később sem használható fel a sírkő más célra. A hagyomány szerint zsidó temetőben tilos felirat nélküli sírkövet állítani, hisz az bálványnak számítana. Hasonlóan tiltott az emberi alak alkalmazása a sírkő díszítésében és a felirat héber, héber – magyar vagy héber – német nyelvű lehet. Rendszerint van a sírkövön bibliai idézet vagy kifejezés, ami az elhunyt jellemzésére szolgál. Nagy meghatódottsággal szemléltük a monumentális és művészi síremlékeket, amelyek a múltról beszélnek és emlékként állnak az utókor számára.

A Paulinum közössége november második hetében számos rendezvényen vett részt, amelyek közül említést érdemel a péterváradi tanulmányi kirándulás, mely a Vajdasági Oktatási Titkárság és Mgr. Deli Andor oktatási titkár támogatásával és közvetítésével valósult meg, valamint a szabadkai kórház kápolnájának búcsúja.

A kórház kápolna Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére van szentelve és a búcsút a Szent Erzsébet ünnepéhez legközelebb eső vasárnapon tartják. A búcsúi szentmisére Ft. Dragan Muharem atyától kaptunk meghívást, amelyet Msgr. Miocs József rektor vezetett. Szentbeszédében Szent Erzsébet önfeláldozó, jótékonykodó és tettekben is megnyilvánuló szeretetéről elmélkedett, amely korunk keresztény emberének is feladata és küldetése. A szentmise végén a hívek, akik hétről-hétre szép számban összejönnek a vasárnapi szentmisére, a kápolna előtt agapéval kedveskedtek, nemcsak a szeminaristáknak, hanem mindazoknak, akik elmentek a búcsú szentmisére.

Az elmúlt héten egy igencsak tartalmas és történelmi, kulturális és művészeti ismereteinket gazdagító kiránduláson vettünk részt Péterváradon, Karlócán és Újvidéken. Először a péterváradi múzeumban megnéztük  a múzeum állandó kiállítását, tárlatát, ahol megismerkedtünk a vár és a város történelmével, majd pedig megtekintettük a föld alatti, katonai védelmi alagútrendszert.

Pétervárad után elmentünk Karlócára, amely egy nagyon szép barokk stílusban épült kis város, tele történelmi emlékkel, gyönyörű épületekkel, templomokkal, intézményekkel.

A Karlóca fölé magasodó domb tetején található a Béke kápolnaként ismert Béke Királynője templom, melyet a karlócai békekötés (1699) helyszínére építettek.

A napjainkban is látható templomot 1817-ben építették. Az 1699. január 26-án aláírt karlócai béke az 1683-1697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző osztrák-oszmán háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Karlóca városa a középkor és az elmúlt századok folyamán a szerb egyházi intézmények székhelye volt. Itt található az 1758-ban épült Szent Miklós katedrális, a pátriárkai kastély, a gimnázium, a teológiai iskola, az ortodox papnevelő intézet.

Visszatérőben megálltunk még Újvidéken és rövid sétát tettünk a belvárosban, ahol megtekintettük a Mária Neve plébániatemplomot és a szerb ortodox székesegyházat. Kirándulásunk valóban tartalmas volt, hiszen mindazt, amit eddig a könyvekből tanultunk és tanárainktól hallottunk, most szemünk előtt volt, az események színhelyei viszont visszaröpítettek minket a múltba, abba, amely jelentősen meghatározta Európa történelmét.

Ezt az értékes és hasznos tanulmányi utat nem tudtuk volna megvalósítani, amennyiben nem támogatott volna bennünket a Tartományi Oktatási Titkárság. Ezért hálás köszönettel maradunk Mgr. Deli Andor titkár úrnak és munkatársainak.

Az elmúlt szombaton egy valódi és nem mindennapi történelmi és kultúrprogramon vettünk Dr. Czékus Géza biológia tanárunk vezetésével. Mivel Czékus tanár úr a szabadkai temetők egyik nagy ismerője, a legutóbbi alkalommal az ő vezetésével jártuk be Bajai úti temetőt, de a szokottól eltérő módon. A temetőt járva a tanár úr egy valódi történelmi előadást tartott a temető kialakulásáról és azokról fontos személyekről, akik itt nyugszanak.

A temető egyik része egyházi, amely az Avilai Szent Teréz székesegyház-bazilikához, vagyis a plébániához tartozik, a másik fele a városi közigazgatás részét képezi. Az egyházi részt “előkelő résznek” is szokták hívni, mivel itt találhatók az elmúlt két évszázad gazdagabb és úri családjainak, valamint közéleti személyiségeknek sírboltjai, mauzóleumai, amelyek emlékműveknek számítanak. A temetőnek ebben a részében találhatóak az egyházi személyek, papok, szerzetesek és szerzetesnővérek sírjai is. A leghíresebb és legszebb kápolnák közül megtekintettük a Peits család és a Lichtnecker család mauzóleumát valamint a ferencesek kápolnáját. A temetőben nyugvó jeles és híres személyek sírjai közül felkerestük Kosztolányi Dezső szüleinek és nagyszüleinek sírját, továbbá Bíró Károly polgármesternek sírját, akinek idejében a mai szecessziós városháza épült, továbbá Gaal Ferenc, a szabadkai zeneiskola első igazgatójának sírját, továbbá Lányi Ernő és Lifka Sándor sírját, Csáth Gézának, Kosztolányi Dezső unokatestvérének, orvosnak és zeneszakértőnek síremlékét, továbbá Pataki László színművész, a bajsai Vojnic család, Iványi István Szabadka történetének megírójának, Szárits János (Ivan Saric) repülőgép-építő, sportrepülő és kiváló sportember sírját. Az egyházi személyek sírjai közül megtekintettük Albe Vidakovic egyházzenész és Veres Tamás domonkos szerzetes és teológus sírját, valamint  az egyházmegye papjainak, szerzeteseinek, szerzetesnőinek síremlékeit, közöttük a Paulinum szeminárium elhunyt elöljáróinak síremlékeit.

Október 27-én vasárnap rendhagyó ünnepség megrendezésére került sor Kúlán a Szent György plébániatemplomban. Egyrészt a plébániaközösség evangelizációs vasárnapot tartott, amelyre a szeminárium közössége is részt vett, másrészt viszont ezen a vasárnapon ünnepelte Kúla városának szülötte, Msgr. Miocs József, a Paulinum Szeminárium és Gimnázium rektora és igazgatója pappá szentelésének 45. évfordulóját. Az ünnepi szentmisét maga rektor úr vezette Ft. Juhász György esperes-plébánossal valamint Ft. Baranyi László prefektussal. A szentmisén a szeminaristák mellett részt vettek a pasztorális tanács tagjai, a templom Szent Cecili kórusa és a helyi ifjúsági kórus Vendel Gyöngyi zenetanár és karnagy vezetésével, a hittanos csoportok a hitoktató vezetésével, a Helyi Közösség és közélet képviselői, családtagok és a plébánia hívei.

Az ünnepi és apáti szentmise szónoka Baranyi László prefektus atya volt, aki szentbeszédében az Egyház missziójáról elmélkedett. Megemlítette, hogy a világmisszió megünneplését egyházunkban 1926-ban vezették be és a Hitterjesztés Művének kezdeményezésére október lett a világmisszió hónapja. Ilyenkor emlékezetünkbe idézzük azoknak a férfiaknak és nőknek, papoknak és szerzeteseknek, továbbá világi hívőknek a szolgálatát, akik az elmúlt évszázadok során, illetve napjainkban arra vállalkoznak, hogy családjukat és hazájukat elhagyva egy másik földrészre, országba indulnak, hogy ott olyanoknak hirdessék Krisztust és az ő tanítását, akik nem ismerik sem az Úr személyét, sem az üdvösség evangéliumát. A misszió, azaz a hit hirdetése és a hitre nevelés az Egyház küldetéséhez tartozik, egyaránt feladata papoknak, szerzeteseknek és világi hívőknek. A missziós küldetéssel kapcsolatban tett említést a prefektus atya azokról a kúlai származású papokról, akik a plébániatörténetbe beírták nevüket. A már több mint 250 évet maga mögött tudó egyházközség mintegy harminc papot adott az egyháznak és az egyházmegyének, ezek közül nyolcan a II. Világháború után léptek a papi pályára. A kúlai származású lelkipásztorok közül megemlítendő Ft. Scherer Lőrinc vértanú atya, akit a háborút követően orosz fogságba vittek és ott is halt vértanúhalált. Az ő személye, életpéldája és hősies magatartása bátorítás volt a következő papi nemzedék számára. Miocs atya lelkipásztori szolgálatát tekintve, a prefektus atya leszögezte, hogy a rektor úr papi pályája és tevékenysége szorosan összekapcsolódik a Paulinum történelmével. Egy olyan időszakban kezdett el tanítani, később viszont vezetni, amikor tilos volt miden nemű vallási megnyilvánulás és tevékenység. Egy katolikus, oktatási és neveléssel foglalkozó intézmény ebből fakadóan mindig a figyelem középpontjában volt. Minden nehézség és megpróbáltatás ellenére a rektor úr nem hátrált meg, hanem bátran, becsületesen áldozatos munkával és lelkiismeretesen szolgálta az egyházmegye egyik központi intézményét. Mindez tulajdonképpen Isten kegyelmének köszönhető és ez adott okot az ünneplésre és hálaadásra, kérve továbbra is kegyelmét, hogy a jövőben is merjünk szembe nézni a kihívásokkal és feladatokkal. A szentmise végén a plébános úr a plébánia híveinek nevében köszöntötte a rektor atyát, a hittanosok viszont verssel és virágcsokorral kedveskedtek neki. A szentmisét széppé és ünnepélyessé tették az énekek, melyeket a szeminaristák, továbbá a templom énekkara valamint az ifjúsági kórus vezettek.

A közösség előtt Horvát Ákos érettségiző tett tanúságot életútjáról és hivatásáról, a szentmise után viszont Bata Szabolcs érettségiző válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket a hittanosok tettek fel a Paulinummal kapcsolatban. A szentmisét követően az ünnepség a kúlai Népkör Művelődési Központban folytatódott ünnepi ebéddel, amelyet a plébánia és a Miocs család készített számunkra, és amelyen nemcsak a szeminaristák és a családtagok, hanem a pasztorális tanács és az énekkar tagjai is részt vettek.

Az ebéd alkalmával ünnepi köszöntések, versek, és a rektor urat köszöntő énekek hangzottak el. Az ebédet követően a szeminaristák megtekintették a kúlai görög katolikus templomot és a bazilita szerzetesek rendházát, a helyi általános iskolát, az úgynevezett egykori “magyar iskolát”, ahol a helyi fiatalokkal egy rövid focimérkőzésre is sor került, valamint a belvárost.

A találkozó és ünnepség mindnyájunk számára emlékezetes és tartalmas volt, amelyért hálásak vagyunk a plébánia egész közösségének és a szervezőknek, de különösen a Miocs család tagjainak valamint Ft. Juhász György plébánosnak.

Október 20-én, vasárnap a Paulinum közössége Tavankútra látogatott, ahol a plébánia közössége a templom felszentelésének évfordulóját ünnpelte, és ez a vasárnap egyben missziós vasárnap is volt. Ez a két fontos egyházi esemény adott alkalmat arra, hogy a szeminárium közössége kifejezze háláját a plébánia közösségének, különösen is a plébános atyának, Franjo Ivankovićnak, aki minden évebn meghív minket a plábániára és megszervezi az éves gyűjtési akciót a szeminárium javára. Az ünnepi szentmisét Msgr. Miocs József és Ft. Baranyi László prefektus vezették.

A szentmisén énekelt a szeminárium kórusa is, az ifjúsági énekeket viszont Horváth ákos, Hoc Zdenko, Oros Mihály és Rudinski Bogdan vezették.

A szentmise olvasmányait Emra Senad, Stipancevic Zoran és Kiss Szilárd olvasták, áldozás után viszont Vojnic Mijatov Tomislav Nedjeljko Travljanin Istent keresem című versét szavalta.

Az ünnepi ebéd után megtekintettük a Matija Gubec Művelődési Központ kiállítótermében a szalmakép kiállítást és a tájházat, majd ezután a paulinisták a helyi futballcsapattal egy foci mérkőzést játszottak.

A szép és élményekkel teli nap után igaz fáradta, de örömmel tértünk vissza a szemináriumba.

A Paulinum Szeminárium kápolnájának egyik ékessége a Fatimai Szűzanya szobra, amelyet a közelmúltban restauráltak és újra ez eredeti szépségében tündököl. A szobor történetével kapcsolatban tudni kell, hogy a Paulinum megnyitása után gondoskodni kellett a kápolna berendezéséről is. Ezek közé tartozott a Mária szobor is. Amikor Msgr. Zvekanović Mátyás püspök a II. Vatikáni Zsinaton részt vett, véletlenszerűen a fatimai püspök mellet kapott helyet, akivel személyesen is megismerkedett és megbarátkozott. A fatimai püspök azonnal felajánlotta, hogy megajándékozza a szemináriumot az egy eredeti Fatimai Szűzanya szobor másolattal. A szobor behozatala nem volt zökkenőmentes. Volt Jugoszlávia kommunista rendszere nem tűrt semmilyen vallási megnyilvánulást és vallási tárgyak behozatalát az országba és ezért nagy kockázattal járt, hogy hogyan kerül majd a szobor a Paulinum kápolnájába. A szobrot a határra érkezés előtt, annak ellenére, hogy igen nagy méretű, sikerült jól elrejteni egy dobozban, de a határőrség és a vámosok mégis megtalálták és érdeklődtek e doboz tartalma felől. Zvekanović püspök úr csak annyit mondott, hogy “a dobozban egy Madonna van, semmi más!” Mivel ez a kifejezés teljesen ismeretlen volt a határőrségnek, és látva a püspök elszántságát és határozottságát megengedték, hogy behozzák az országba ezt a bizonyos dobozt, amelyben a Fatimai Szűz Anya szobra volt. Annyi biztos, ha kinyitották volna a dobozt, ez a szobor soha sem díszíthette volna kápolnánkat. A mostani felújítás már szükséges volt, hiszen az elmúlt évtizedek során a szobor sokat veszített a színéből, itt-ott meg is rongálódott, a 2012-es vihar következtében pedig, amely a kápolnában is nagy károkat okozott, a szobor megkopott és megrepedt. A restaurálást Léner Manyi, Léner Balázs matematika tanárunk felesége és maga a tanár úr végezték. A felújítást ajándékként –gratis- végezték a Paulinum kápolnája részére. A szobron a felújítási munkálatok több hónapig tartottak, de meg is látszik az eredmény, hiszen azt mondhatjuk, hogy szebb mint az eredeti. A szobor valóban a kápolnánk ékessége és egyik legszebb kegytárgya. Léner Manyinak és a tanár úrnak hálás köszönettel maradunk a felújításért.

Október 14. és 15. fontos ünnep a szabadkai székesegyházban, a városban valamint az egész egyházmegyében. Ugyanis 14-én ünnepeljük a székesegyház felszentelésének évfordulóját, 15-én, Avilai Szent Teréz napján viszont a templom búcsúját. Avilai Szent Teréz nemcsak a székesegyház, hanem már több évszázada Szabadka város és környékének is a védőszentje. E két jeles és kiemelkedő ünnepnapon minden évben ünnepi szentmise keretében emlékeznek meg mind a székesegyház mind pedig a város plébániái és azok hívei. Idén a szentmiséket Msgr. Stjepan Beretic, a székesegyház plébánosa vezette a megjelent papsággal, amelyen mi szeminaristák is részt vettünk.