November utolsó szombatján a paulinisták a szabadkai zsidó temetőbe látogattak a szokásos szombati séta keretében. A szabadkai zsidó hitközséget 1775-ben alapították és a 19. század folyamán a hitközség folyamatosan fejlődött. A második Világháború idején majdnem hétezer zsidót deportálnak el Szabadkáról, akik közül nagyon kevesen tértek vissza. A titói Jugoszlávia megengedte a zsidóknak az Izraelbe való kivándorlást és ennek következtében sokan elhagyták az országot, így a mai szabadkai közösség nem sokkal több mint háromszáz zsidót tart számon. A szabadkai temető jelentősége abban áll, hogy szinte minden síremlék egy művészi alkotás, mondhatjuk műemlék, amelyeknek értéke felbecsülhetetlen. A zsidó szokásoknak megfelelően a sírok fölé jelet kell állítani, amint a Szentírás is mondja. Ez lehet álló kőlap, de másféle sírjel is. A zsidó temetőkben a sírkövek nagyjából azonos méretűek, egy vagy két méter magasak. Sírkövet csak másra még nem használt anyagból szabad készíteni és később sem használható fel a sírkő más célra. A hagyomány szerint zsidó temetőben tilos felirat nélküli sírkövet állítani, hisz az bálványnak számítana. Hasonlóan tiltott az emberi alak alkalmazása a sírkő díszítésében és a felirat héber, héber – magyar vagy héber – német nyelvű lehet. Rendszerint van a sírkövön bibliai idézet vagy kifejezés, ami az elhunyt jellemzésére szolgál. Nagy meghatódottsággal szemléltük a monumentális és művészi síremlékeket, amelyek a múltról beszélnek és emlékként állnak az utókor számára.

A Paulinum közössége november második hetében számos rendezvényen vett részt, amelyek közül említést érdemel a péterváradi tanulmányi kirándulás, mely a Vajdasági Oktatási Titkárság és Mgr. Deli Andor oktatási titkár támogatásával és közvetítésével valósult meg, valamint a szabadkai kórház kápolnájának búcsúja.

A kórház kápolna Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére van szentelve és a búcsút a Szent Erzsébet ünnepéhez legközelebb eső vasárnapon tartják. A búcsúi szentmisére Ft. Dragan Muharem atyától kaptunk meghívást, amelyet Msgr. Miocs József rektor vezetett. Szentbeszédében Szent Erzsébet önfeláldozó, jótékonykodó és tettekben is megnyilvánuló szeretetéről elmélkedett, amely korunk keresztény emberének is feladata és küldetése. A szentmise végén a hívek, akik hétről-hétre szép számban összejönnek a vasárnapi szentmisére, a kápolna előtt agapéval kedveskedtek, nemcsak a szeminaristáknak, hanem mindazoknak, akik elmentek a búcsú szentmisére.

Az elmúlt héten egy igencsak tartalmas és történelmi, kulturális és művészeti ismereteinket gazdagító kiránduláson vettünk részt Péterváradon, Karlócán és Újvidéken. Először a péterváradi múzeumban megnéztük  a múzeum állandó kiállítását, tárlatát, ahol megismerkedtünk a vár és a város történelmével, majd pedig megtekintettük a föld alatti, katonai védelmi alagútrendszert.

Pétervárad után elmentünk Karlócára, amely egy nagyon szép barokk stílusban épült kis város, tele történelmi emlékkel, gyönyörű épületekkel, templomokkal, intézményekkel.

A Karlóca fölé magasodó domb tetején található a Béke kápolnaként ismert Béke Királynője templom, melyet a karlócai békekötés (1699) helyszínére építettek.

A napjainkban is látható templomot 1817-ben építették. Az 1699. január 26-án aláírt karlócai béke az 1683-1697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző osztrák-oszmán háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Karlóca városa a középkor és az elmúlt századok folyamán a szerb egyházi intézmények székhelye volt. Itt található az 1758-ban épült Szent Miklós katedrális, a pátriárkai kastély, a gimnázium, a teológiai iskola, az ortodox papnevelő intézet.

Visszatérőben megálltunk még Újvidéken és rövid sétát tettünk a belvárosban, ahol megtekintettük a Mária Neve plébániatemplomot és a szerb ortodox székesegyházat. Kirándulásunk valóban tartalmas volt, hiszen mindazt, amit eddig a könyvekből tanultunk és tanárainktól hallottunk, most szemünk előtt volt, az események színhelyei viszont visszaröpítettek minket a múltba, abba, amely jelentősen meghatározta Európa történelmét.

Ezt az értékes és hasznos tanulmányi utat nem tudtuk volna megvalósítani, amennyiben nem támogatott volna bennünket a Tartományi Oktatási Titkárság. Ezért hálás köszönettel maradunk Mgr. Deli Andor titkár úrnak és munkatársainak.

Az elmúlt szombaton egy valódi és nem mindennapi történelmi és kultúrprogramon vettünk Dr. Czékus Géza biológia tanárunk vezetésével. Mivel Czékus tanár úr a szabadkai temetők egyik nagy ismerője, a legutóbbi alkalommal az ő vezetésével jártuk be Bajai úti temetőt, de a szokottól eltérő módon. A temetőt járva a tanár úr egy valódi történelmi előadást tartott a temető kialakulásáról és azokról fontos személyekről, akik itt nyugszanak.

A temető egyik része egyházi, amely az Avilai Szent Teréz székesegyház-bazilikához, vagyis a plébániához tartozik, a másik fele a városi közigazgatás részét képezi. Az egyházi részt “előkelő résznek” is szokták hívni, mivel itt találhatók az elmúlt két évszázad gazdagabb és úri családjainak, valamint közéleti személyiségeknek sírboltjai, mauzóleumai, amelyek emlékműveknek számítanak. A temetőnek ebben a részében találhatóak az egyházi személyek, papok, szerzetesek és szerzetesnővérek sírjai is. A leghíresebb és legszebb kápolnák közül megtekintettük a Peits család és a Lichtnecker család mauzóleumát valamint a ferencesek kápolnáját. A temetőben nyugvó jeles és híres személyek sírjai közül felkerestük Kosztolányi Dezső szüleinek és nagyszüleinek sírját, továbbá Bíró Károly polgármesternek sírját, akinek idejében a mai szecessziós városháza épült, továbbá Gaal Ferenc, a szabadkai zeneiskola első igazgatójának sírját, továbbá Lányi Ernő és Lifka Sándor sírját, Csáth Gézának, Kosztolányi Dezső unokatestvérének, orvosnak és zeneszakértőnek síremlékét, továbbá Pataki László színművész, a bajsai Vojnic család, Iványi István Szabadka történetének megírójának, Szárits János (Ivan Saric) repülőgép-építő, sportrepülő és kiváló sportember sírját. Az egyházi személyek sírjai közül megtekintettük Albe Vidakovic egyházzenész és Veres Tamás domonkos szerzetes és teológus sírját, valamint  az egyházmegye papjainak, szerzeteseinek, szerzetesnőinek síremlékeit, közöttük a Paulinum szeminárium elhunyt elöljáróinak síremlékeit.

Október 27-én vasárnap rendhagyó ünnepség megrendezésére került sor Kúlán a Szent György plébániatemplomban. Egyrészt a plébániaközösség evangelizációs vasárnapot tartott, amelyre a szeminárium közössége is részt vett, másrészt viszont ezen a vasárnapon ünnepelte Kúla városának szülötte, Msgr. Miocs József, a Paulinum Szeminárium és Gimnázium rektora és igazgatója pappá szentelésének 45. évfordulóját. Az ünnepi szentmisét maga rektor úr vezette Ft. Juhász György esperes-plébánossal valamint Ft. Baranyi László prefektussal. A szentmisén a szeminaristák mellett részt vettek a pasztorális tanács tagjai, a templom Szent Cecili kórusa és a helyi ifjúsági kórus Vendel Gyöngyi zenetanár és karnagy vezetésével, a hittanos csoportok a hitoktató vezetésével, a Helyi Közösség és közélet képviselői, családtagok és a plébánia hívei.

Az ünnepi és apáti szentmise szónoka Baranyi László prefektus atya volt, aki szentbeszédében az Egyház missziójáról elmélkedett. Megemlítette, hogy a világmisszió megünneplését egyházunkban 1926-ban vezették be és a Hitterjesztés Művének kezdeményezésére október lett a világmisszió hónapja. Ilyenkor emlékezetünkbe idézzük azoknak a férfiaknak és nőknek, papoknak és szerzeteseknek, továbbá világi hívőknek a szolgálatát, akik az elmúlt évszázadok során, illetve napjainkban arra vállalkoznak, hogy családjukat és hazájukat elhagyva egy másik földrészre, országba indulnak, hogy ott olyanoknak hirdessék Krisztust és az ő tanítását, akik nem ismerik sem az Úr személyét, sem az üdvösség evangéliumát. A misszió, azaz a hit hirdetése és a hitre nevelés az Egyház küldetéséhez tartozik, egyaránt feladata papoknak, szerzeteseknek és világi hívőknek. A missziós küldetéssel kapcsolatban tett említést a prefektus atya azokról a kúlai származású papokról, akik a plébániatörténetbe beírták nevüket. A már több mint 250 évet maga mögött tudó egyházközség mintegy harminc papot adott az egyháznak és az egyházmegyének, ezek közül nyolcan a II. Világháború után léptek a papi pályára. A kúlai származású lelkipásztorok közül megemlítendő Ft. Scherer Lőrinc vértanú atya, akit a háborút követően orosz fogságba vittek és ott is halt vértanúhalált. Az ő személye, életpéldája és hősies magatartása bátorítás volt a következő papi nemzedék számára. Miocs atya lelkipásztori szolgálatát tekintve, a prefektus atya leszögezte, hogy a rektor úr papi pályája és tevékenysége szorosan összekapcsolódik a Paulinum történelmével. Egy olyan időszakban kezdett el tanítani, később viszont vezetni, amikor tilos volt miden nemű vallási megnyilvánulás és tevékenység. Egy katolikus, oktatási és neveléssel foglalkozó intézmény ebből fakadóan mindig a figyelem középpontjában volt. Minden nehézség és megpróbáltatás ellenére a rektor úr nem hátrált meg, hanem bátran, becsületesen áldozatos munkával és lelkiismeretesen szolgálta az egyházmegye egyik központi intézményét. Mindez tulajdonképpen Isten kegyelmének köszönhető és ez adott okot az ünneplésre és hálaadásra, kérve továbbra is kegyelmét, hogy a jövőben is merjünk szembe nézni a kihívásokkal és feladatokkal. A szentmise végén a plébános úr a plébánia híveinek nevében köszöntötte a rektor atyát, a hittanosok viszont verssel és virágcsokorral kedveskedtek neki. A szentmisét széppé és ünnepélyessé tették az énekek, melyeket a szeminaristák, továbbá a templom énekkara valamint az ifjúsági kórus vezettek.

A közösség előtt Horvát Ákos érettségiző tett tanúságot életútjáról és hivatásáról, a szentmise után viszont Bata Szabolcs érettségiző válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket a hittanosok tettek fel a Paulinummal kapcsolatban. A szentmisét követően az ünnepség a kúlai Népkör Művelődési Központban folytatódott ünnepi ebéddel, amelyet a plébánia és a Miocs család készített számunkra, és amelyen nemcsak a szeminaristák és a családtagok, hanem a pasztorális tanács és az énekkar tagjai is részt vettek.

Az ebéd alkalmával ünnepi köszöntések, versek, és a rektor urat köszöntő énekek hangzottak el. Az ebédet követően a szeminaristák megtekintették a kúlai görög katolikus templomot és a bazilita szerzetesek rendházát, a helyi általános iskolát, az úgynevezett egykori “magyar iskolát”, ahol a helyi fiatalokkal egy rövid focimérkőzésre is sor került, valamint a belvárost.

A találkozó és ünnepség mindnyájunk számára emlékezetes és tartalmas volt, amelyért hálásak vagyunk a plébánia egész közösségének és a szervezőknek, de különösen a Miocs család tagjainak valamint Ft. Juhász György plébánosnak.

Október 20-én, vasárnap a Paulinum közössége Tavankútra látogatott, ahol a plébánia közössége a templom felszentelésének évfordulóját ünnpelte, és ez a vasárnap egyben missziós vasárnap is volt. Ez a két fontos egyházi esemény adott alkalmat arra, hogy a szeminárium közössége kifejezze háláját a plébánia közösségének, különösen is a plébános atyának, Franjo Ivankovićnak, aki minden évebn meghív minket a plábániára és megszervezi az éves gyűjtési akciót a szeminárium javára. Az ünnepi szentmisét Msgr. Miocs József és Ft. Baranyi László prefektus vezették.

A szentmisén énekelt a szeminárium kórusa is, az ifjúsági énekeket viszont Horváth ákos, Hoc Zdenko, Oros Mihály és Rudinski Bogdan vezették.

A szentmise olvasmányait Emra Senad, Stipancevic Zoran és Kiss Szilárd olvasták, áldozás után viszont Vojnic Mijatov Tomislav Nedjeljko Travljanin Istent keresem című versét szavalta.

Az ünnepi ebéd után megtekintettük a Matija Gubec Művelődési Központ kiállítótermében a szalmakép kiállítást és a tájházat, majd ezután a paulinisták a helyi futballcsapattal egy foci mérkőzést játszottak.

A szép és élményekkel teli nap után igaz fáradta, de örömmel tértünk vissza a szemináriumba.

A Paulinum Szeminárium kápolnájának egyik ékessége a Fatimai Szűzanya szobra, amelyet a közelmúltban restauráltak és újra ez eredeti szépségében tündököl. A szobor történetével kapcsolatban tudni kell, hogy a Paulinum megnyitása után gondoskodni kellett a kápolna berendezéséről is. Ezek közé tartozott a Mária szobor is. Amikor Msgr. Zvekanović Mátyás püspök a II. Vatikáni Zsinaton részt vett, véletlenszerűen a fatimai püspök mellet kapott helyet, akivel személyesen is megismerkedett és megbarátkozott. A fatimai püspök azonnal felajánlotta, hogy megajándékozza a szemináriumot az egy eredeti Fatimai Szűzanya szobor másolattal. A szobor behozatala nem volt zökkenőmentes. Volt Jugoszlávia kommunista rendszere nem tűrt semmilyen vallási megnyilvánulást és vallási tárgyak behozatalát az országba és ezért nagy kockázattal járt, hogy hogyan kerül majd a szobor a Paulinum kápolnájába. A szobrot a határra érkezés előtt, annak ellenére, hogy igen nagy méretű, sikerült jól elrejteni egy dobozban, de a határőrség és a vámosok mégis megtalálták és érdeklődtek e doboz tartalma felől. Zvekanović püspök úr csak annyit mondott, hogy “a dobozban egy Madonna van, semmi más!” Mivel ez a kifejezés teljesen ismeretlen volt a határőrségnek, és látva a püspök elszántságát és határozottságát megengedték, hogy behozzák az országba ezt a bizonyos dobozt, amelyben a Fatimai Szűz Anya szobra volt. Annyi biztos, ha kinyitották volna a dobozt, ez a szobor soha sem díszíthette volna kápolnánkat. A mostani felújítás már szükséges volt, hiszen az elmúlt évtizedek során a szobor sokat veszített a színéből, itt-ott meg is rongálódott, a 2012-es vihar következtében pedig, amely a kápolnában is nagy károkat okozott, a szobor megkopott és megrepedt. A restaurálást Léner Manyi, Léner Balázs matematika tanárunk felesége és maga a tanár úr végezték. A felújítást ajándékként –gratis- végezték a Paulinum kápolnája részére. A szobron a felújítási munkálatok több hónapig tartottak, de meg is látszik az eredmény, hiszen azt mondhatjuk, hogy szebb mint az eredeti. A szobor valóban a kápolnánk ékessége és egyik legszebb kegytárgya. Léner Manyinak és a tanár úrnak hálás köszönettel maradunk a felújításért.

Október 14. és 15. fontos ünnep a szabadkai székesegyházban, a városban valamint az egész egyházmegyében. Ugyanis 14-én ünnepeljük a székesegyház felszentelésének évfordulóját, 15-én, Avilai Szent Teréz napján viszont a templom búcsúját. Avilai Szent Teréz nemcsak a székesegyház, hanem már több évszázada Szabadka város és környékének is a védőszentje. E két jeles és kiemelkedő ünnepnapon minden évben ünnepi szentmise keretében emlékeznek meg mind a székesegyház mind pedig a város plébániái és azok hívei. Idén a szentmiséket Msgr. Stjepan Beretic, a székesegyház plébánosa vezette a megjelent papsággal, amelyen mi szeminaristák is részt vettünk.

Életének 80. évében, szerzetespapságának 54. évében 2013. október 15-én elhunyt P. Suhajda Lajos verbita szerzetes, a Paulinum Gimnázium és Szeminárium egykori vicerektora. Lajos atya 1970-ig Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye területén működött, majd ezután hazaköltözött az akkori Jugoszláviába. Hazaköltözése után nevezték ki a Paulinum vicerektorává. Annak ellenére, hogy rövid ideig vezette az intézményt, nagyon eredményes munkát folytatott a szemináriumban. Hivatásához mindig hű maradt és egész életét a misszióknak, vagyis Krisztus evangéliumának hirdetéséért és terjesztéséért fáradozott. Számos lelkigyakorlatot, rekollekciót és népmissziót tartott. Külön adottsága volt a gyóntatáshoz és nagyon sokan jártak hozzá lelkivezetésre. Nem véletlen, hogy “angyali gyóntatónak” is nevezték. Nyugdíjba vonulása után Nagybecskerekre költözött, ahol az elmúlt héten, szentségekkel megerősödve az örökkévalóságba költözött. A temetési gyászmisét Msgr. Pénzes János szabadkai, Msgr. Német László nagybecskereki valamint Msgr. Roos Martin temesvári megyéspüspökök vezették a magyarországi verbita rendtartomány elöljáróival és szerzeteseivel, valamint a megjelent papsággal. A Paulinumot Msgr. Miocs József rektor és igazgató képviselte, aki az intézmény nevében kifejezte részvétét Német püspök úrnak, valamint a Magyar Verbita Rendtartomány megjelent elöljáróinak. Elhunyt Lajos atyának adjon Isten örök nyugodalmat és örökké tartó boldogságot. Requiescat in pace.

Az elmúlt hétvégén egy nagyon szép és és élményekkel teli napot töltöttünk el Csantavéren, ahová már hagyományosan minden évben ellátogat a Paulinum Szeminárium és Gimnázium közössége. Ft. Utcai Róbert az idén is meghívott minket, hogy legyünk a plébánia vendégei és találkozzunk a hívekkel, különösen a fiatalokkal. A szentmisét Ft. Baranyi László prefektus vezette és vele misézett Msgr. Miocs József rektor és igazgató, továbbá a plébános, Utcai atya és Cvijin Vinko káplán úr. A szentbeszéded a prefektus atya mondta, utána viszont Horváth Ákos érettségiző tett tanúságot életútjáról és hivatásáról. Az olvasmányokat és a hívek könyörgését Stipančević Zoran, Emra Senad és Kiss Szilárd olvasták. A szentmisén a szeminárium énekkara, a Schola Cantorum Paulinum, a rektor úr vezetésével a Salvator mundi énekelték, de az áldozás után a helyi fiatalok is készültek egy énekszámmal, az Áldjon meg téged az Úr című énekkel, amellyel egyben azokat a jelenlévő híveket köszöntötték, akik október hónapban születésnapjukat ünnepelték vagy még ünnepelni fogják.

Áldozás után elmélkedésként Bata Szabolcs érettségiző Berecz Ferenc Sorsom a gyertya című versét szavalta el. Áldás előtt a rektor úr megköszönte Utcai atyának a meghívást és a szép fogadtatást, és hogy minden éveben megszervezi a gyűjtési akciót a szeminárium javára. E mellett a közösség rendszeresen imádkozik papi és szerzetesi hivatásokért, amelyre mindnyájunknak szüksége van. A szentmise végén a jelenlévő gyerekeknek lehetőségük volt kérdéseket is feltenni a szeminaristáknak. E kérdésekre a szeminaristák nevében Bata Szabolcs érettségiző válaszolt. A gyerekek sok érdekes kérdést tettek fel, sőt nem is került sorra mindenki, mert akkora volt az érdeklődés. Utcai atya egy meglepetéssel is készült. A szentmise után a templom előtt lovaskocsik vártak minket és kivittek minket Borcsok Emerencia tanyájára, amely az egyik legszebb tanya a környéken. Egy igazi tájház, de mondhatjuk azt is, hogy múzeum tele sok-sok értékkel.

A hagyományosan berendezett tanya mindnyájunkat lenyűgözött, a környezet és a természet viszont nyugtatóan hatott mindnyájunkra. Emerencia néni meglepetésünkre még meg is vendégelt minket üdítővel és hagyományos módon készült rétessel. Miután alaposan körülnéztünk a tanyán visszaindultunk a faluba az ünnepi ebédre, amelyet a Simpatik étteremben fogyasztottunk el. Ebéd után megtekintettük a helyi általános iskolát, majd szemináriumunk focicsapata egy mérkőzést játszott az iskola tornatermében.

Mielőtt visszaindultunk volna ellátogattunk Ft. Takács Gáspár egykori plébános, vagy ahogy a helyiek nevezik „a templomépítő plébános“ sírjához a helyi temetőbe és sírja előtt leróttuk kegyeletünket.

A plébánián iskolánk nevében először a rektor úr, majd pedig Horváth Ákos és Vojnić M. Tomislav érettségizők mondtak köszönetet a szép napért és a sok élményért, amiben részesültünk. Külön köszönetet mondtak Nikolić Antal tanítóbácsinak is, aki egykor maga is paulinista volt, és aki egész nap velünk volt. Neki is nagy része volt abban, hogy ellátogathattunk Csantavérre, és hogy ilyen tartalmas délutánunk lehetett. Isten fizessem meg mindazok fáradozást, akik a Paulinumért és a paulinistákért áldozatot hoztak.