A Szabadkai Egyházmegye kegyhelye Doroszlón található. Az itt fellelhető templom búcsúja szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén van. Ekkor ünnepli a katolikus világ Szűz Mária születését. A dátum eredete a Szentföldön található, és a hagyomány szerint Szűz Mária szüleinek háza helyére épült templom felszentelésének napja. Ezen a napon az egyházmegyénkben szerte megmozdulnak a hívek, és közösen zarándokolnak Doroszlóra Szűz Máriát, égi édesanyánkat és patrónánkat köszönteni.

Kezdetben a keresztény világ zarándoklat célállomása a Szentföld volt, és itt a Jézus születésének, életének, szenvedésének és megdicsőülésének helyszínei, továbbá felkeresték a Szűzanya és a szentek életének illetve ereklyéik őrzésének helyeit.

A zarándok helyek a szeldzsuk török erők fennhatósága alá kerültek, innetől a zarándokolás nehézzé és veszélyesé vált. Az ereklyék Európa területére való átmenekítésével és a csodák következtében a helyi színhelyek egyre felkeresetebbeké váltak. A doroszlói kegyhely története is egy helyi, a vak Zablócki János személyéhez fűződő csoda kapcsán vette kezdetét.

Szűz Mária születésének ünnepnapján mi is elzarándokoltunk a Paulinum nevelőivel, tanáraival és munkatársaival egyházmegyénk kegyhelyére. Az ünnepi szentmisét idén Böcskei László nagyváradi püspök vezette. A liturgia a hagyományoknak megfelelően a szentkút mellett lévő Szűz Mária szobornál zárult szentségi áldással.

A Paulinum Gimnázium és Szeminárium (Kollégium) megkezdte a 2022-23-as iskolai tanévet. Az évkezdőt megelőző Tantestületi Gyűlés augusztusban lett megtartva, amelyen be lett mutatva az első félév részletes tervezete. Augusztus hónap véget értével lezáródott a diákok részére a nyári szünidő, ami egyben számukra az új iskolaév kezdetét is jelenti.

Az egyházi hagyományok szellemében, az apostolok magatartása után, amint az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk, hogy minden fontos döntés vagy kezdet idején a Szentlelket hívták segítségül, mi is a Veni Sancte Spiritus - Jöjj Szentlélek himnusz éneklésével a Szentlelket híva kezdtük az új tanévet. A megnyitót, ill. az inaugratio-t (lat. bevezető) az igazgató, msgr. Miocs József vezette.

Az intézet igazgatója buzdította és bátorította a diákokat, hogy Istenre és a tudásra nyitottak legyenek az előttük álló tanévben, és így hitben növekedve és tudásban gazdagodva legyenek egykor az Egyház és társadalom javára. Ennek keretében sor került az új diákok bemutatására, akiknek taneszközöket tartalmazó szerény csomagokat ajándékozott, továbbá a tanárok és az osztályfőnökök és általuk előadott tantárgyak ismertetése.

A tanévnyitó végén az igazgató megköszönte minden megjelent tanár részvételét, és eredményes munkát kívánt mind a tanároknak, mind a diákoknak. A záró szavak után az osztályok diákjai visszavonultak a tantermekbe az osztályfőnökükkel, ahol megtartásra kerültek az első osztályfőnöki órák.

Az év folyamán igyekeztünk alkalom adtán Szabadka város nevezetességeit és történelmi múltját megismertetni a diákokkal. E célból látogattunk el most a Szent Kereszt plébániára. Ma a Kiserdő mellett található kiépített részen egykoron szőlőtermesztő vidék húzódott el. Itt épült fel 1896-ban Vojnits-Bajsainé hagyatékából a mauzóleum (temetkezési hely) a nemes Vojnits-Bajsai család számára. 1933-ban a Szent Péter plébánia területéből megalapították a vikariátust, minek következtében a mauzóleum átépítés után istentisztelet helyszíne lett. 1934-ben, a plébániaház összedőlése után a templom mellé plébánosi lakást építettek és 1956. január 1-én magalakult az önálló Szent Kereszt plébánia. 1959-ben a hívek számának a növekedése véget a templomot kibővítették. Azóta a Szabadka városának egyik legnagyobb plébániájává nőtte ki magát. A templom kriptával illetve altemplommal rendelkezik, amelyben a nemes Vojnits család tagjai nyugosznak, amelyet dr. Csizmár Oszkár plébános urnák elhelyezésre alkalmas résszel bővítetett. A templomot a vikariátus alapítása óta megszakítatlanul liturgiai szolgálatra használják, az altemplomot viszont a látogatók számára alkalomadtán megtekintésre bocsájtják.

A Paulinum Gimnáziumban a negyedikes diákok számmára a négyéves oktatás múlt hónap 24-ével záródott le. Ezzel kezdetét vette az érettségire felkészítő időszak. Az érettségi első vizsgaidőszaka folyó hónap 9-től az írásbeli vizsgákat foglalta magába, amely az anyanyelvből, német és latin nyelvből állt. Miután sikeresen teljesítették az írásbelit, a szóbeli vizsgák következtek anyanyelvből, latin és német nyelvből, valamint történelemből.

A sikeres érettségi fényében 17-én, pénteken záró bankett keretében sor kerülhetett az 57. generációtól való búcsúzkodásra. 11 órai kezdettel vonultak be az igazgató, msgr. Miocs József vezetésével az érettségizők a kápolnába énekelve „Ballag már a vén diák”. Az egybegyűlt előkelőségek, msgr. dr. Németh László nagybecskereki megyéspüspök, ft. Marko Zubak a boszniai Katolikus Iskola Központ igazgatója, msgr. Mihael Sokol belgrádi érsekség irodaigazgatója, dr. Josip Ivanović a Tanítóképző Kar dékánja, ddr. Rokay Zoltán nyugalmazott egyetemi tanár, ft. Pastyik Róbert püspökségünk irodaigazgatója, tanulók plébánosai, tanári kar tagok, szülők és vendégek köszöntése után magyar és horvát nyelven hangoztak el szavalatok.

Ezután került sor az érettségi eredmények ismertetésére, illetve két diák, Varga Sámuel és Kiss Szebasztián külön elismerésben való jutalmazása az érettségin elért és nyújtott teljesítményükért. Ezután az igazgató kiosztotta a MNT emléklapjait az érettségizők számára. Végül osztályfőnökük, ft. dr. Fehér Tivadar szólt a végzősökhöz és az egybegyűltekhez.

Az igazgató a jelenlevő tanárok és szülők előtt gratulált nekik, és Isten áldását kérte rájuk, hogy az előttük megnyíló világ kihívásainak keresztény hitünk fényében helyt tudjanak állni, és sikeres életet tudjanak majd egykor az Egyház és a társadalom számára felmutatni. A bankett az intézet ebédlőjében ért véget kellemes hangulatú társalgás és svédasztal mellett.

Két évvel ezelőtt fejeződött be és történt meg egyben a felújított szabadkai zsinagóga átadása. A világjárvány miatt bevezetett korlátozások miatt nem mehettünk el, hogy megtekintsük Szabadka ezen kiemelkedő szakrális és műemlék épületét, amelyet Orbán Viktor magyar miniszterelnök Szabadka gyöngyénnek nevezte.  A szabadkai zsidó hívek adományából emelték fel 1902-ben az épületet, viszont a II. világháborút követően az épület már, minek után a zsidó közösség nagyon lecsökkent, kiszolgáltatott lett az idő viszonttagságainak. A szabadkai zsinagóga a magyar szecesszió példaképe, amelyet Róth Miksa üvegfestő vitrázsai diszítenek. Iskolai program keretében meglátogattuk és megcsodáltuk ezen remekművet.

Folyó hónap 8-án megszólalt a csengő közös istentiszteletre híva a Paulinum kápolnájába, hogy tanárok, diákok és szülők egy lélekkel adjanak hálát Istennek az eredményes tanévért. Miként a diákok is nyomatékosították a 2021/22-es iskolaévet búcsúztató beszédeikében, valóban gyorsan elmúlt ezen időszak, ugyanis ezen év is meg volt bélyegezve és nyirbálva a járvány miatt, de ennek ellenére a kirándulások szép közös élményekkel gazdagították.

A szentmisét a szeminárium (kollégium) lelkészével, msgr. Forgić Marko atyával és ft. Tojzán László prefektussal a gimnáziumunk igazgatója, msgr. Miocs József mutatta be, aki a szertartás elején köszöntötte az egybegyűlteket, majd útravalóul a diákokhoz intő szavakat intézet az előttük álló nyári szünetre vonatkozóan.

A szentmise végén a III. osztályból Köszegi Tiana magyar nyelven, és az I. osztályból Kiss Szilveszter horvát nyelven záró beszédet mondtak, akik ezekben megköszöntek minden erőfeszítést és áldozatot, amit a tanárok, támogatók és az elöljárók tettek értük. Ezt követte a hálaadó ima, amelyet Kontra Antonij mondott el. A szertartás végén hegedű és gitár kíséretében megszólalt Az Út című ének.

A szentmise befejeztével míg a végzős diákok kivételével a tanulók szüleikkel hazatértek, addig a tanári kar tagjai a tanáriba vonultak év végi megbeszélésre. A gyűlésen az igazgató köszönetet mondott a karnak az éves munkájukért, majd meglett tartva az éves kiértékelés az első három osztály számára. Ezt követték az érettségivel kapcsolatos megbeszélni valók, hiszen az érettségizők számára most következik a négy éves képzést záró vizsgaidőszak, amelyen meg kell mutatniuk, hogy nem tengették el az iskolapadokban az időt, és készen állnak a felelős és komoly életre.

Megtörtént az írásbeli és szóbeli vizsgák végérvényes időpontjainak rögzítése tantárgy szerint, amely szerint magyar nyelvből, horvát nyelvből, német nyelvből, latin nyelvből és történelemből fognak érettségit tenni.

A Paulinum bentlakó diákjai két év kihagyás után ismét elmentek Csantavérre. Sajnos az utóbbi két év nem volt a megfelelő, ugyanis a Covid-19 vírus berobbanásával minden a feje tetejére állt. Nem csak itt nálunk, hanem az egész világban, de mint mindennek, ennek is van vége. Így 2022. 05. 29-én, egy vasárnapi napon végre beteljesült ez a tradíciónak nevezett látogatás is. Ahogy odaértünk lassan elkezdtünk készülni a szentmisére. Számos zeneszámmal és szavalattal készültünk. A misén az olvasmányokat olvastuk. A szentmise keretében sor került a betegek kenetének a kiszolgáltatására, amelyet rektorunk, Miocs József, prefektusunk, Tojzán László és vendéglátónk, főtisztelendő Utcai Robert atyák végeztek.

A mise után a hittan terembe mentünk, ahol rövid beszélgetés és szórakozás után továbbálltunk. Itt meg kell említenem, hogy mindenki már nagyon várta a közös programot, ami számunkra meglepetés volt. Elérkezett a pillanat. Öt perces kocsikázás után egy tanyára értünk név szerint, a Varjú tanyára. Itt a gazda körbevezetett minket, és bemutatta a tanyán élő állatokat, mint a szamarat, a kecskét vagy éppen a struccokat, emukat és a pávákat, amely utóbbiakon jó magam is meglepődtem.

Ezután lovaskocsira ülve tettünk egy kört a tanya körüli réten, aztán megebédeltünk. Ebéd után számos program következett. A kötélhúzás vagy a kakas és kecske kergetés és fogás után végezetül a foci következett. Csakhogy mi ünnepiesen voltunk felöltözve (zakóban és cipőben) és a többségünk nem hozott csere ruhát. Ám ez nem szegte kedvünket, sőt vállaltuk a kihívást, és megmérkőztünk a helyi fiukkal.

Majd lassan véget ért a nap, ami kissé kiábrándító volt, hiszen már megszoktuk a tanyasi hangulatot, de mint ahogy a fentiekben említettem, mindennek van vége. Vendéglátóinknak szívélyesen megköszöntük a fáradozásaikat és a szervezett programot. Nekem nagyon tetszett a program, ugyanis akkor voltunk utoljára, amikor első éves voltam, és elmondhatom azt, hogy sok emléket visszaidézett az első alkalomból.

Szepesi Albert

Pénteken, május 27-én könyvbemutató volt az Augustiniánum nevezetű Egyházmegyei Pasztorális Központban. Msgr. Stjepan Beretić, székesegyházi plébános könyvének bemutatására került sor. A könyv címe: Johannes Clausen – A szabadkai Szent-Teréz templom Clausen mester díszében. Ezzel a kiadvánnyal gazdagodott a székesegyház belső díszítésére vonatkozó bemutatás. Clausen János zágrábi festőmester 1894-ben díszítette, illetve dekorálta a templom belsejét, amely napjainkig felújítások után is eredeti formában látható. A könyvbemutató vezetője, illetve koordinátora dr. Ivanković Radak Ivica volt. Először magáról a szerzőről beszélt, majd pedig végigvezette a hallgatóségot a kiadvány fejezetein keresztűl.

Május 24-én megszólalt az iskolacsengő, de ez alkalommal az egyesek számára nem az óra végét hívatott jelezni, hanem négy évnyi tanulmányuk lezárását. Gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus… énekelték ballagóink, és velük együtt iskolatársaik és tanáraik. Öröm és szomorúság, élet és mulandóság, csupa elválás az élet, mondja a dal, de ne szomorkodjanak az elváláson, hanem élvezzék az életet, és legyenek nyitottak az újra. Ennek fényében búcsúztatta az igazgató, msgr. Miocs József,  majd szólaltak meg az alsós diákok. Magyar nyelven Kőszegi Tijana és horvát nyelven Kontra Antonij szólt a ballagókhoz. Beszédükben megemlékeztek a közös időkről, és köszönték a szép pillanatok és hasznos tanácsokat. A jövőbe tekintve sok sikert, és helytállást kívántak a többi diák nevében. A ballagók osztályfőnöke, dr. Fehér Tivadar beszédében méltatta elért sikereiket, és hangsúlyozta, hogy nem a papír számít, hanem a szerzett tudás, amit senki nem vehet el. Útravaló jó tanácsként felhívta a figyelmüket arra, hogy a boldogság lehetetlen sikerélmény nélkül, amely viszont kitartás és munka nélkül elmarad. Végül a végzős diákok (Gyuris Bálint, Ilić Stefan, Kiss Szebasztián, Halič Ivan, Örödg Valentin, Szabó Erneszt, Szepesi Albert, Varga Sámuel) nevében szólalt meg magyar nyelven Varga Sámuel és horvát nyelven Kiss Szebasztián, akik köszönő beszédek keretében fejezték ki hálájukat az egybegyűlteknek és búcsúztak. Zárás képen Kontra Antonij gitáron és Pozder Damján fuvolán adtak elő egy, a szomorkás légkört megtörő vidám éneket. A ballagók számára e nappal befejeződtek az iskolai előadások, és kezdetét vette az érettségire felkészítő időszak, amely végén érettségit, vagyis középiskolai tanulmányukat lezáró vizsgát tesznek majd.

Az információ áramlás fontos és meghatározó szerepet tölt be az emberiség történelmében. Korunkban az információkat közlő tömegtájékoztató formák egyre nagyobb teret hódítanak maguknak. A médiumok gyökeres változást idéztek elő életmódunkban, emberi kapcsolatainkban és gondolkodásunkban. Erre a jelenségre a XX. században az Egyház is felfigyelt, és a II. Vatikáni Zsinaton (1962-1965) kiadták az Inter Mirifica (Határozat a tájékoztató eszközökről) című határozatot. A tömegtájékoztatásban rejlő lehetőségektől vezérelve a jól informáltság szellemében az Egyház nyitott a médiák felhasználása irányába. Ilyen értelemben kezdte meg az egyházi magyar sajtó szerkesztését ft. Huzsvár László verbászi plébános,  majd folytatta Újvidéken a sokszínű plébánosi tevékenysége mellett is mindaddig, amíg püspöki kinevezést nem kapott. Mint püspök tovább szorgalmazta, és Harmath Károly ferences atya vette át a szerkesztést. A 2000-ben  beállt politikai és  gazdasági változások miatt  szükségessé vált egy jól informáló és nagyobb lapszámban elérhető  hírtudosító kiadvány. Ennek értelmében megszületett a „Hírvivő – Katolikus hetilap”, amely szerkesztése és nyomtatása ft. Utasi Jenő atya védnöksége alatt zajlott Tóthfalun. Az első szám megjelenése után Jenő atya felhívta a Paulinum Gimnázium és Szeminárium vezetőségét a közös együttműködés céljából, amely kapcsolat azóta is a szerkesztőséggel fennáll. Azóta a jó együttműködés szellemében a szerkesztők folyamatossan közlik „A Paulinum életéből” című fenntartott rovatban a paulinisták beszámolóit a Paulinum eseményeiről. A 20 éves fennállás fényében kívánunk eredményes folytatást Isten áldásával.

A Paulinum szerkesztősége köszönettel,