A farsang, vagyis a szórakozás és mulatozás ideje hamarosan véget ér, és kezdetét veszi a nagyböjt, mint a kereszténység fő ünnepére, a húsvétra való felkészülés időszaka. A böjti készülődéssel kapcsolatosan kérdeztük diákjainkat:

,,A nagyböjti időszakot sokan úgy tartják számon, mint az a bizonyos húsvét előtti 40 nap, amely csupán arról szól, hogy lemondunk valamiről. Én ezt idén kicsit megfordítom. A hangsúlyt nem a lemondásra teszem, hanem helyette inkább arra törekszem, hogy ezen 40 nap alatt legalább napi egy jócselekedetem legyen. Lehet, sokan azt gondolják, hogy az ember mindennap tesz valami jót, de ez sajnos sokszor nem így van, csak azt tesszük meg, amit muszáj, ami a kötelességünk. Én ezen akarok változtatni, és ezzel készülök húsvét ünnepére.” – mondta H. Andor.

,,Nagyböjt a húsvétra való készülődés időszaka, ám valójában erre felkészítő időre is kell készülni. A hátralevő rövid időszakban, ami még maradt az évközi időből, már most el kell gondolkodni azon, hogy idén mit és hogy csináljak. A 40 napos készülődés annyi napot tesz ki, amennyit Jézus Krisztus töltött el a pusztában, és biztos, hogy Ő maga is felkészült erre. Korábban a nagyböjtöt is megelőzte három ,,lila vasárnap”, amelyek arra voltak hivatva, hogy felkészítsenek a nagyböjti bűnbánatra. Az emberek már ekkor elkezdtek gondolkodni azon, hogy miről mondanak le, vagy milyen áldozatokat hoznak. Ma már sok esetben csupán úgy állunk hozzá, hogy várjuk, mikor veszi kezdetét a böjt, közben elfelejtünk ráhangolódni, és egyszerűen szinte csak beleesünk. Néha engem is készületlenül ér. Talán éppen ezért van, hogy nehezünkre esik, és gyorsan el is múlik. Én már most gondolkodom azon, hogy hamarosan itt van hamvazószerda, és ezzel kezdetét veszi a böjtölés, és valamiről le kell mondanom. Ezen alkalom arra ösztönöz, hogy végérvényesen lemondjak olyasvalamiről, ami az életemben nem helyén való, vagy amit meg akarok változtatni. Ilyenkor mindenképpen arra törekszem, hogy többet imádkozzak azon kegyelemért, ami révén formálódhatok, és azért, hogy ezen böjti idő a javamra váljon, és így végül örömmel ünnepeljem húsvétot.” – felelte V. Nikola.

„A böjtre fontos lelkileg előkészülni. Tudatában kell lenni annak, hogy a böjtöt megelőző idő hétköznapjaiból hamarosan átlépünk az év bűnbánati időszakába. Számomra ezen időintervallum az egyik legfontosabb szakasz, és egyben tökéletes lehetőség a lelki fejlődésre. Ilyenkor sokat szoktam elmélkedni az evangélium azon szakaszáról, amely Jézus 40 napos pusztai böjtjéről és az ördög általi megkísértéseiről számol be, és el-el gondolkodom Jézusnak a kísértésekre adott válaszain. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ez a böjt, az ima, a jócselekedetek, az adakozás és az önmegtartóztatás ideje. Ennélfogva igyekszem lemondani mindazon anyagi dolgokról, amelyekhez túlzottan kötődök annak érdekében, hogy több figyelmet tudjak fordítani a lelki dogokra. Ugyanis azáltal, hogy lemondok valamilyen eledelről, italról..., és mindezt ima nélkül, Istenre való figyelés nélkül teszem, akkor a böjt csupán egyszerű diéta vagy leszokás marad.” – fejtette ki K. Antonij.

A Katolikus Egyházban február 2-án kezdődött a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére tartott kilenced. Azon a napon vette kezdetét 1858-ban a több napig tartó jelenések a Lourdes közelében lévő barlangban. Bernadette Soubirous tanú szavait kezdetben a lakóság kételkedve fogadta, míg a Szűzanya által meg nem mutatott forrás mellett csodás gyógyulásnak tanúi nem lettek. A jelenések hatására Bernadette addigi életmódjával felhagyott, és szerzetes nővérnek állt a Nevers Saint-Gilgard nevű kolostorba. A csodás események után a Szűzanya óhaja szerint megépült a templom. Azóta a barlang sziklái fölé és alá épült bazilika a keresztény világ legismertebb Mária zarándokhelyévé vált. A jelenések emlékezetére minden évben február 2-től 11-ig a hívők világszerte kilencedet végeznek. A kilencedet záró napon a székesegyházban  részt vettünk az esti ünnepi püspöki szentmisén.

Szent Balázs püspök és vértanúra emlékezett a keresztény világ február 3-án. Ekkor a hívők torok áldásban, úgynevezett Balázsolásban részesülhettek. Szent Balázs a 3-4. században élt. Örmény származású volt, aki mint orvos tevékenykedett. Példás keresztény magatartása miatt Szebaszte hívő népe püspökké választotta. A Szentlélektől indíttatva egy a közelben lévő barlangba vonult, ahonnan a közösséget vezette és folytatta gyógyítói tevékenységét. A helyi helytartó elfogatta és hittagadásra akarta rávenni, ám minek következtében ez nem sikerült, halálra ítélték. Szent Balázs püspök és vértanú napján ünnepi szentmisét tartottunk a kápolnában, amelyen Balázs áldáshoz járultunk.

A Szabadkai Egyházmegyében január 31-e az a nap, amikor a Paulinum kápolnájában egész napos szentségimást kell tartani. Ezen a napon reggel az intézet kápolnájában összegyűltünk a közös ünnepi szentmisére, amelynek a végén az ostensoriumban ki lett helyezve az Eucharisztia.  A nap folyamán a diákok egyéni és közösségi szinten járultak a kihelyezett Szentség elé. A monstranciában kihelyezett Oltáriszentség folyamatos, állandó és ünnepélyes imádása minden időben a Krisztus visszajövetelét virrasztva váró hívők alapmagatartása. Az Eucharisztia előtti hódolat kifejezi az Úr iránti tiszteletünket, hűségünket és elkötelezettségünket. A Katolikus Egyház Katekizmusa a következőt írja a 1380. pontban: ”Nagyon megfelelő, hogy Krisztus ilyen egyedülálló módon akart Egyháza számára jelenvaló maradni. Mivel ugyanis Krisztus látható alakjában elhagyni készült övéit, nekünk akarta ajándékozni szentségi jelenlétét; mivel arra készült, hogy a kereszten föláldozva önmagát üdvözítsen minket, akarta, hogy emlékünk legyen arról a szeretetről, amellyel Ő "mindvégig" (Jn 13,1), élete elajándékozásáig szeretett minket. Valóban, Ő eucharisztikus jelenlétében közöttünk marad, titokzatos módon, mint az, aki szeretett minket és önmagát adta értünk, éspedig olyan jelek alatt van jelen, melyek ezt a szeretetet kifejezik és közlik: „Az Egyháznak és a világnak nagyon szüksége van az Eucharisztia tiszteletére. A szeretet e szentségében Jézus vár bennünket. Ne sajnáljuk az időt, hogy találkozzunk vele az imádásban, a hittel teljes szemlélődésben, készen a világ bűneinek és jogtalanságainak engesztelésére. Soha ne szűnjön meg a mi imádásunk.”

Szent Pál megtérésének napján, január 25-én tartották meg a szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium iskolanapját. Az ünnepség szentmisével kezdődött, amelyet Msgr. Fazekas Ferenc, a Szabadkai Egyházmegye püspöke celebrált. Ennek keretében lektoravatásra is sor került. Gubena Ábelt és Huszár Ádámot, a Paulinum egykori tanulóit Fazekas Ferenc püspök avatta fel.

A szentmise végén ft. Tojzán László, az intézmény rektora szólt a jelenlevőkhoz, majd a Paulinum tanulói alkalmi műsorral kedveskedtek a jelenlevőknek. Elsőként Pozder Damján harmadik osztályos diák temerini népdalokat adott elő citerán. Kontra Antonij negyedikes tanuló horvát nyelvű szavalattal készült, majd Kiss Szilveszter harmadikos diák egy Bach-művet játszott el zongorán. Ezután Kontra Antonij és Huszár Andor negyedik osztályos tanulók köszöntőbeszédeket olvastak fel, amelyekben hálát adtak mindazoknak, akik valamilyen formában támogatták az iskolát. Megemlékeztek Msgr. Miocs József atyáról, a Paulinum rektoráról, valamint Pásztor Istvánról, a Vajdasági Magyar Szövetség egykori elnökéről, akik az előző év folyamán hunytak el. A műsor zárásaként a Rejts most el című dal hangozott el, amelyet Huszár Andor énekelt el, és gitáron Kontra Antonij kísérte.

Az esemény végén Csorba Ottó, az iskola oktatási felelőse köszöntötte a vendégeket. A Paulinum iskolanapján a Szabadkai Egyházmegye püspökén, papjain, szerzetes testvérein és nővérein, valamint a híveken kívül világi méltóságok is részt vettek. Az ünnepségen jelen volt Balog György, Magyarország szabadkai konzulja, Szakállas Zsolt tartományi oktatási titkár, dr. Pásztor Bálint, a VMSZ megbízott elnöke és Szabadka város képviselő-testületének elnöke. Az iskolanapot jelenlétével megtiszte még Kern Imre alpolgármester és Matin Hajnalka polgármesteri tanácsos, továbbá Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Bašić Karolina, a Horvát Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke.

A Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium tanulói a Szabadkai Magyar Rádió szerkesztőségében jártak. Iskolánk diákjai évek óta szerepelnek a rádió ünnepi műsorában, amelyet ezúttal az Olvasónapló című irodalmi műsorban hallgathatnak meg az érdeklődők. Az idén Huszár Andor, negyedik osztályos és Steiner Arnold elsős tanuló vettek részt a Paulinum karácsonyi műsorának elkészítésében. Ennek összeállításában Agárdi Brigitta magyartanár, valamint Bencsik István, az Olvasónapló szerkesztő-műsorvezetője volt a segítségükre. A héten a rádió szerkesztőségében rögzítésre került a műsor. Az Olvasónapló különkiadásában alkalmi verseket, valamint Ferenc pápa gondolatait hallgathatják meg az érdeklődők.

Töretlen hagyomány a Paulinumban a Mikulás est rendezése. Idén a szeminárium kápolnájában a szentmise keretében a lelkész a bentlakó diákokkal emlékezett meg szent Miklós püspökről, akinek életét és jó tetteit méltatta. A közös liturgikus ünnep után az ebédlőben folytatódott az esti rendezvény. Ft. dr. Fehér Tivadar rektor – igazgató szólt a diákokhoz. Elmondta, hogy a mürai püspök adakozásai révén, mily sokat tett, és miként mentett meg így emberi életeket. Felhívta a figyelmet, hogy nem abban merül ki, hogy mindig csak kapni, hanem olyannak kell lenni mint Miklós püspök. Légy te magad is Mikulás, és tudj adni. A gyerekek ajándékokat kaptak, amellyel kapcsolatban szintén kifejezte, hogy nem az anyagi értéke adja meg az igazi súlyt, hanem hogy milyen szándékkal adod. Az est kis édesség és üdítő fogyasztása és társalgás keretében zárult.

A Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium tanári karának egy csoportja Csorba Ottó tanár szervezésével november 25-én Kúlára utazott. A látogatásuk oka, hogy az iskolát képviselő tanárok, Csorba Ottó, Dulić Ibolya, Patarčić Barbara és Lazarević Teréz a félévvel ezelőtt elhunyt iskolaigazgató és szemináriumi rektor, msgr. art. m. Miocs József, címzetes apát, pápai prelátus sírjára hálából és köszönetképpen egy virágkoszorút helyeztek el. Miocs atya több mint négy évtizeden keresztül a Paulinumban tevékenykedett, amely idő alatt sok áldozatot hozott az intézet fennállásáért. Tevékenykedése során megalapította a Schola Cantorumot, amellyel egyházi és iskolai ünnepeken lépett fel, valamint alkalmi állami eseményeken vett részt a diákokkal. Számos kirándulást szervezett a diákok és tanárok részére, illetve találkozási alkalmakat, amelyek a diákok számára örömteli élményeket adtak. Köszönet és hála Neki!

Adj Uram örök nyugalmat neki!

A kirándulás ötödik napon reggeli után azonnal buszra is szálltunk, mivel a következő megállónk nem volt más, mint az ottani ortodox székesegyház. A székesegyházba betérvén láthattuk pár ismerős szentnek az arcát, továbbá az arany oltárt. Továbbá dísztárgyakat is megtekinthettünk, vagyis ládákat és gyertyatartókat. Ezt követően a kikötő felé vettük az irányt, és felszálltunk egy nagy hajóra. Bár én nem ültem le a hajó fedélzetén, a kilátás így is fantasztikus volt. A Boszporuszon levő hajókázás közben eléggé fújt a szél, viszont a látvány kárpótolt mindezért. Miközben hajóztunk, sok híres épületet láthattunk.

Ezután egy kicsit barangoltunk a bazárokban. Megkóstoltam életem legerősebb teáját. Mindezek után elindultunk egy nagyon szép kilátóba, ahol egész Isztambult beláthattuk volna, de sajnos a szmog miatt ez nem volt lehetséges. Este török vacsorán vehettünk részt. Étkezés közben táncosok szórakoztattak bennünket. A  vacsora után megpihentünk, majd felkészültünk az előttünk álló, hosszú útra.

Miután felkeltünk, reggeliztünk, összepakoltuk a táskáinkat, kijelentkeztünk a hotelből, majd felszálltunk a buszra. Még egy utolsó sétára indultunk Isztambulban. Betértünk egy múzeumba, amelyben láthattuk az összes szultán festményét. Ezenkívül még pár érdekes tárgy is megragadta a figyelmemet. Szerintem a múzeum legjobb része az a szoba volt, amely Konstantinápoly török általi bevételéről szól. Itt egy 3D-s vetítésen meg is tekinthettük az eseményt. Ezután megnéztük az akváriumot, majd betértünk egy plázába. Később megindultunk hazafelé. Az út visszafelé is 22 órát vett igénybe. Másnap minden gond nélkül Szabadkára értünk.

Nagyon tetszett a kirándulás, már csak azért is, mert olyan helyekre jutottam el, ahova azelőtt nem volt lehetőségem. Mivel nagyon szeretem a történelmet, ezért ilyen szempontból is érdekesnek találtam Isztambult. Híres épületeket ismerhettem meg közelebbről. Életemben először Trójában is jártam, és ezelőtt soha sem láttam a tengert. Úgy gondolom, hogy mindannyian sokat tanulhattunk ezen az utazáson, és életre szóló élményeket szereztünk.

Steiner Arnold

A következő reggel buszra szálltunk, és elindultunk Tekirdagby, avagy magyar nevén Rodostóba. Mikor kiszálltunk a buszból, érdekes látvány fogadott. A szép tengerparti városban megpillantottam II. Rákóczi Ferenc otthonát. Felmerülhet a kérdés, hogy egy nemes erdélyi fejedelem hogy kerül ilyen messze Magyarországtól. Erre nagyon egyszerű a válasz. Miután Rákóczi Ferenc és serege letette a fegyvert, a felek megállapodást kötöttek. Ennek értelmében ha a szabadságharcosok leteszik a fegyvert, amnesztiát kapnak. Emiatt maga Rákóczi Ferenc is amnesztiát kapott. Mivel Rákóczi erdélyi fejedelem is volt, erről a címről le kellett mondania. Rákóczinak voltak földbírtokai, és nem kellett volna tartania attól, hogy nem lesz mit ennie. Ennek ellenére úgy gondolta, hogy elárulta a magyar népet, ezért eladományozta a földbirtokait, és ezek után Törökországba ment, ahol az akkori szultán, III. Ahmed egy házat adott neki. Ebben a házban, Rodostóban (Tekirdag) élte tovább a mindennapjait. A ház a Magyar utcában található, ahol számos emléket találhatunk Rákóczi életéről és munkásságáról, pl. térképeket, személyes iratokat, pénzérméket, Rákóczi saját, kézzel faragott székét…

Tekirdag után továbbálltunk, és átkeltünk Ázsiába. Útközben láthattuk a híres Gallipoli-félszigetet, ahol az első világháború folyamán az Antant erői próbáltak partraszállni, és ahol a Török Köztársaság megalapítója, Musztafa Kemal Atatürk visszaverte őket. A Trójába tartó utunkon kidurrant a busz egyik kerekének hidraulika-párnája, ami miatt sajnos meg kellett állnunk egy raktárnál, és megvárnunk azt, amíg megjavítják. Közben arra járt pár fiatal török munkásember, és mi, fiúk segítettünk nekik almát pakolni. Jutalomként kaptunk két rekesz almát. Mikor az utunk tovább folytatódott, egy órán belül oda is értünk Trójába. Bár magát a híres falovat nem láthattuk javítás miatt, de az óvárost igen. Nekem nagyon sokat jelentett. Igaz, hogy csak romoknak tűnnek, de megvan a maga szépségük. Trójából visszatérvén vacsora után le is pihentünk, hiszen másnap már az utolsó előtti napunk következett.

Steiner Arnold