„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot…” – mondja Jézus. Keresztény kötelességünk az élet minden terén hivatásunkat és munkafeladati körünket úgy végeznünk, hogy ezáltal is hitünkről tegyünk tanúságot szavaink és tetteink révén. Idén május 8-án volt húsvét negyedik vasárnapja, amelyen 1963 óta szent VI. Pál pápa kezdeményezésére a Jó Pásztorra emlékezünk, és imádkozunk a hivatásokért, különösképpen a lelki hivatásokért. Szabadkán a Paulinum megnyitására az akkori ifjak előtt abban az évben került sor, amikor VI. Pál pápa kezdeményezte a hivatások világnapját. Az elmúlt hat évtized alatt a Paulinumban számos fiatal fordult meg, akik közül egyházmegyénkben és világszerte látnak el plébániákat, illetve egyházi feladatokat. Az elmúlt évek számos változást hoztak magukkal. Mára már országunk egyetlen katolikus gimnáziuma a Paulinum Gimnázium és Szeminárium (kollégium) nyílt oktatási intézmény, amely fiúkat és lányokat keresztény értékekre és felelős életre nevel. Ezen a napon a diákjainkkal a szabadkai székesegyházban az egybegyűlt hívekkel együtt imádkoztunk Urunkhoz, a Jó Pásztorhoz további hivatásokért. A szentmise előtt a diákok az intézet rektora, msgr. Miocs József vezetésével alkalmi műsort tartottak. Elhangoztak szavalatok, amelyeket Szepesi Albert Langer Ilonától a  Szent Pál levele című verset és Kontra Antonij „Oj budi svoj” August Šenoa versét mondta el. J. S. Bach  Coral – Jesu meine Zuversicht művét  Kiss Szilveszter adta elő. Citerán Gyuris Bálint „Szent Miklósi dombok” című darabot szólaltatta meg. Ördög Valentin hegedűn és Kontra Antonij gitáron Úrtól szóló leki sanszont, majd Varga Sámuel orgona kísérete mellett Huszár Ádám  o. B. Sokoltól Adoro te devote-t (Imádlak és áldalak) énekelte el.

Végezetül egy duett A. Dvoržak – Humoreska című műve hangzott el, amelyet Pozder Damján fuvolán és Kontra Antonij gitáron adtak elő.

A műsor idején Ferenc pápa hivatások napjára írt leveléből olvastak fel végzős diákok.

A szentmisét msgr. Miocs József rektor mutatta be, akivel együtt miséztek: ft. Tojzán László nevelő és ft. Marko Forgić lelkész. A hivatások napi üzenetének szellemében mondhatjuk, hogy az élethivatást, amelyet választanak, azt hűen töltsék be és Isten dicsőségére és az emberiség javára végezzék. A szentmise végén a rektor megköszönte mindazoknak, akik bármi módon hozzájárulnak egyházmegyénk és köztársaságunk egyedüli középiskolánk, a Paulinum támogatásáért és ennek működtetéséért.

Április elején Csorba Ottó tanár úr jóvoltából lehetőség nyílott, hogy két iskolában látogassunk el, és mutassuk be oktatási intézetünket az ott tanuló nyolcadikos diákok számára. Első alkalommal a hajdújárási Petőfi Sándor Általános Iskolában voltunk, ahol nevelőnk, Tojzán László vezetésével Varga Sámuel végzős diák és Pozder Damján elsős tanuló szóltak a jelenlevőkhöz. Második lakalommal a királyhalmi, szintén az ismert magyar versszerző és 1848-as szabadságharcos nevét viselő Petőfi iskolában jártunk. Ezúttal az igazgató, Miocs József kísért el bennünket, engem és a másodikos Huszár Andort. Mind két alkalommal citerán, őseink népi hangszerén egy-egy népdalt szólaltattam meg, majd társaimmal a Paulinumot bemutató filmmel párhuzamban igyekeztünk kielégítő válaszokat adni a diákok kérdéseire, hogy betekintést nyerjenek az intézet életébe. Intézetünk szeretettel vár minden érdeklődőt. Előzetes egyeztetés alapján megtekinthető és további információk kaphatók. Elérhetőségeink: Szabadka, Szent Teréz tér 2, tel.:024/555-340, e-mail: Diese E-Mail-Adresse ist gegen Spambots geschützt! JavaScript muss aktiviert werden, damit sie angezeigt werden kann. , weboldalunk: www.paulinum.edu.rs

Pozder Damján

Idén a járvány helyzet enyhülésének következtében szintén lehetővé vált, hogy a katolikus húsvétra is Szabadkán megszervezzék a húsvéti vásárt és kiállítást. Húsvét ünnepe is, miként a karácsony számtalan szokással és különböző hagyományokkal van telve. A hagyományok tájegységenként és területenként, olykor családokként is változnak és így gazdagítják a szép szokásokat. A vásáron megtekinthetők és megvásárolhatók voltak a hagyományos húsvéti étekként számon tartott sonkák, és egyéb kiegészítők, valamint húsvéti szimbólumok. Kifejezetten szép élményben volt részünk a húsvéti tojások kiállításán. Mint tudjuk a tojás a feltámadást szimbolizálja. A hagyományok és szokások, valamint helyi és népi szokásoknak megfelelően a húsvéti tojások festetést és díszítését faragás vagy dekorálás által szinte már művészeti szintre emelték.

Jézus tanítja, nem azért gyújtanak gyertyát, hogy azt majd véka alá elrejtsék, hanem hogy lámpatartóra tegyék, és így világítson mindenkinek a házban. Húsvét üzenete nem olyas valami, amit titokban kell tartani vagy fala közé szorítva visszafogottan ünnepelni. Húsvétkor a Feltámadott világossága ragyogja be a sötétséget, hirdetve a győzelmet. Így, amikor hitünk fő ünnepét, Krisztus feltámadását a kereszténység nem csak a templom falai közé szorulva ünnepli, hanem a világba kimenve egyéb más alkalmas épületekben és tereken, ennek tesz eleget. Ez a megnyilvánulás viszont egyúttal felhívja a figyelmet arra is, hogy nem csak bizonyos helyeken kell kereszténynek lenni, hanem az élet minden napján és területén. A covid járvány miatti hosszabb kiesés után a szabadkai könyvtár dísztermében az Életjel Csáth Géza Művészetbaráti Kör „In aeternum” cím alatt idén ismét megrendezte a húsvéti műsort. Ezen vallási és kulturális esemény résztvevői voltak három évtizeden keresztül a Paulinum diákjai, akik különféle az ünnephez illő ének számokkal és szavalatokkal léptek fel msgr. Miocs József igazgató felkészítése és vezénylése mellett. Idén a lehetőségek miatt mi is csupán a számos szabadkai lakossal együtt hallgatók gyanánt voltunk jelen, hogy a húsvéti örömmel átitatott lélekemelő rendezvényen közösen osztozzunk és vigyük otthonainkba.

Történelmünket a legdrágább mértékegységben, az időben mérjük, amelyet számokkal látunk el.  Tagadhatatlan, hogy a nappalok és éjszakák váltakozásának, a napok, az évek múlásának jelölésére a számnál alkalmasabb nincs. Mégis, bár elsőre talán erőltetetnek tűnik a gondolat és a hasonlat, ezáltal életünket számok köré rendezzük, és óhatatlanul megfosztjuk valamitől,  mint valakit nevétől, és csupán számmá alacsonyítva, ezáltal lényében degradálva. Így a percek, órák számainak pörgésétől gyorsabb életmódra sarkalva a több reményében végül szavakba igazán nem önthető megfosztottság érzése lesz úrrá, mintha a nap nem is 24 órás.  Vagy mint, ahogy talán már az olvasók közül valaki már mondta is: „Már húsvét. Hiszen nem rég ünnepeltük karácsonyt!”. Közben még nem is említve, hogy ott volt még a húsvétra előkészítő 40 napos nagyböjti idő is. Ezen időszak arra hivatott, hogy hitünk alapjának eseményére, Megváltónk halál felett aratott győzelmének ünnepére felkészítsen. Ilyenkor, minként azt mi is a hamvazószerdán megtartott szentmise keretében elhangzott evangéliumban hallottuk, a böjt, az ima és a jócselekedetek révén készülődünk, és Istenhez fordulunk. Keresztúti ájtatosságokat tartottunk a kápolnában, amelyen felidéztük Jézus kínszenvedésének történéseit. Intézetünkben vendég papok voltak, akik elmélkedéseket mondtak, és emlékeztettek bennünket, hogy Jézus feltámadása és örömhíre minden nap jelenvalóvá lehet életünkben, minden egyes jó tett vagy bűnből való felállás révén. Így keresztény hitünk valóban nem valami, amit időként előveszek, hanem megélt folytonosság. Elérkezett nagyhét. Nagykedden hazautaztunk. Ezzel kezdetét vette a húsvéti szünet. A szent napokban igyekeztünk a saját plébániánk templomában részt venni a liturgikus cselekményeken, és lehetőség szerint segédkezni a ministrálás és az éneklésbe való bekapcsolódás révén.

A negyven napos nagyböjt lelki felkészülés húsvétra. Ezen időszakban előtérbe kerül a lelkiismeretvizsgálat és a bánat felindítása. Különféle vallási gyakorlatok vannak, miként azt Lukács evangéliumában olvashatjuk Jézus kísértést szenvedő elbeszélésben: böjt, ima és alamizsnálkodás, amelyek gyakorlása az embernek Istenhez való fordulását segítik. Ezeken kívül ismert ájtatosság a keresztút, amelyen a hívők egyedül vagy közösségben fölidézik Jézus keresztútjának történéseit. Az intézet kápolnájában lévő keresztút előtt végeztük hetente a keresztúti ájtatosságot.

Minden alkalommal egy-egy osztály diákjai vezették az éneket és az imádságot, és az előimádkozókkal együtt jártuk végig gondolatainkban Jézusnak a Praetoriumtól a Golgotáig tartó útját. Az evangélium tanúságtétele szerint ezen a távon sok egyben megrendítő és megindító esemény történt a végső vérontásig. A hagyomány szerint Mária, Jézus anyja és egy-egy tanítvány a feltámadás után Jézus utolsó földi napjainak színhelyeit rendszeresen felkeresték és körbejárták. A 320-as években Szent Ilona, Nagy Konstantin császár anyja felépíttette az első templomot a Golgotán. Későbbiekben pedig a keresztút egyes helyein emléktáblákat kezdtek elhelyezni. A XIV. században a ferencesek által vezetett szentföldi zarándoklatok folyamán a hívek már a Praetorium-Szentsír közti távon 14 emlékhelyből álló útvonalat jártak be. Ezeket a helyeket később stációnak illetve állomásnak nevezték el. Az állomásoknál a zarándokok megálltak imádkoztak és felidézték az eseményeket, amelyek a felirat szerint ott történtek. A szentföldi zarándokok révén került Európába ez az ájtatosság. Európa nagyobb városaiban felállított keresztutak első és utolsó stációját jelölték meg szoborral vagy domborművel, majd a római hét-stációs templomok száma után alakították ki a hét stációt. Végül a Jeruzsálem-leírás beszámoló alapján a stációk száma 14-ben lett rögzítve. A barokk korban kezdték el nagy számban építeni a keresztutakat. A 14 stációs keresztút elterjedéséhez különösen hozzájárult Porto Maurizio-i Szent Lénárd római ferences, aki 576 keresztutat állítatott fel. Azóta a keresztút minden egyes keresztény templomban megtalálható és a nagyböjti időben a hívek ájtatosságot végeznek előtte. A keresztút járás emlékeztet, hogy mit kellet elszenvednie a Megváltónak megváltásunkért. Másrészt igyekszik átéreztetni az emberi tettek súlyát és együttérzésre indítani, hogy ilyen tragédiák, szülő lássa gyermeke élete kiontását, ember kínzása és megölése pusztán emberi gonoszságból és mohóságból, ne következzenek be. Miként Jézus figyelmezteti az őt sirató asszonyoknak: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” (Lk 23,29-31) A keresztút  egyszerre rámutat, hogy tud az ember embernek farkasa lenni, de ugyan ennek ellenkezőjére is, mert ott vannak azok, akik segíteni akarnak és cselekszenek is. A stációk járása során láthatjuk, hogy Jézus háromszor esik el, de minden egyes alkalommal feláll, és folytatja. Az életben mi is a magán és világ gondok terhe miatt olykor a legszívesebben feladnánk. A keresztút pont arra mutat rá, hogy ne add fel, ne hidd el, hogy nincs tovább… Állj fel, mert a tét a te életed, és a holnap az nem a ma. A halál felett az élet győzedelmeskedett!

Kegyelemteljes ünnepeket kívánnak a Paulinum Gimnázium és Szeminárium elöljárói és diákjai minden kedves olvasónknak!

A Szabadkai Egyházmegyei Ifjúsági Bizottság szervezése keretében 03.28-án 19 órai kezdettel előadást tartott Zsuffa Tünde írónő a szabadkai Népkör színpadán, aki életútjáról, ennek örömeiről és tragédiáiról tanúságot téve bátorította a fiatalokat. Mint megtudtuk a Fejér-megyei kisvárosban, Pusztaszabolcson nőtt fel. 8 éves korában támadt először benne az a gondolat, hogy író szeretne lenni, amit az apjának is elmondott. 16 éves korában azonban súlyos betegség támadta meg. A nehézségeken az apja és a hit segítette át. Hosszú idő után sikerült kigyógyulnia. Ekkor döntött úgy, hogy apácának szegődik.  Minek után jelölt ként a rendházban nem találta helyét és boldogságát, ezért a nővérek Ausztriába küldték. Itt fejezte be a teológiai tanulmányait. Megjegyezte, és büszkén mondta, hogy órákat hallgatott egyetemi évei alatt Joseph Ratzingernél, aki XVI. Benedek néven került be a pápák névlistájára. Végül azonban nem tett szerzetesi fogadalmat. Két évig a Bécsi Nagykövetségen dolgozott. Magyarországra való visszatértekor belekezdett művei írásába, amelyek a következő címek alatt jelentek meg: Angyal a földi pokolban (2015), Híd közepén (2016), Hírek rabjai (2018) és Az Ég tartja a földet (2020). Életének egyik fontos pillanata ként élte meg, hogy Erdő Péter bíboros felkérte, hogy vegyen részt az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezésében, amelyen mint sajtófőnök tevékenykedett. Az előadás végén elcsodálkoztam, hogy mennyi kitartás és türelem kellett ahhoz, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát, és felnőtt ként a tragédiák ellenére megőrizze hitét. Prohászka Ottokár gondolatával élve: "Olyanok vagyunk, mint az a madár, amelyik alól, ha kivágják az ágat, nem zuhan le, hanem még magasabbra repül."

Osztrogonac Ármin

Szabadkán járt a budapesti Élőkép Színház társulata és előadták az „Angster regenerációk” c. produkciójukat, melyet Bérczi Zsófia szervezett. A dokumentumszínházi produkciója elsősorban idősebb Angster József élettörténetét mutatta be.

Anster József Kácsfalun született, a mai Horvátország területén, német családban. Angster német nyelven írta naplóját, melyet idősebb korában fordította magyarra, melyből az előadás során többször is idéztek. Eszéken volt asztalossegéd. Kétszer indult vándorútra, később párizsi Arstide Cavaillé-Collnál tanult, ahol többet között a Notre-Dame templom orgonájának felépítésében segítkezett. Társai és tanárai szerették volna, hogy maradjon, de ő hazagyalogolt és a külföldről hozott új orgonakészítési módszerrel telepedett le Pécsett, ahol Közép-Európa leghíresebb orgonagyárát építette fel, mely 8 évtized alatt 1307 orgonát és 3500 harmóniumot készített. Vajdaságban a legtöbb katolikus templomban Angster-orgona található. Legnagyobb és a legértékesebb Szabadkán, a Szent Teréz Székesegyházban található, amelynek három manuáléa (billentyűzet) és harminc regisztere (hangszíne) van. Az orgonagyárat fiaira bízta, de az államosítás által azt kivonták az üzemből, majd 1951-ben végleg felszámolták vezetőit börtönbe zárták.

Varga Sámuel

Hová tovább? Melyik középiskolát választani? Hol folytatni? Tele vagytok kérdésekkel és gondokkal, merre és hogyan tovább. Valószínűleg azon gondolkodsz, hogy mi lenne a legmegfelelőbb és a legjobb megoldás számodra a továbbiakat illetően. Melyik középiskola adná a legjobb alapokat? Hol kapnál szolidabb tudást és nevelést? Nagyon sokan gondolkodnak ezen, és kérdezik egymást, kérdezik a szülőket és a tanárokat. Sokan a gondok között, kételkedve határozatlanok, nem tudják mitévők legyenek. A megosztottság és a sok kihívás közepette, amennyiben elolvasod ezeket a sorokat, talán segítségedre lesz írásunk és a Paulinum gimnázium felhívása.

A Paulinum egyházi alapítású és államilag elismert gimnázium, amelyet a rendszerváltás után, 2004-től az állam kiegyenlítette minden más gimnáziummal az országban. Azóta többször voltak iskolareformok, változtatások a tanrenddel kapcsolatban, és ezekhez az alakításokhoz lett igazítva a tanmenet. Az Oktatási Minisztérium hivatalosan megerősítette a Paulinum tanmenetét. Az iskola társadalmi-nyelvi gimnázium. A hangsúly a nyelveken van, a klasszikus kultúrán, a történelmen és a hittanon. Az intézménybe nem csak azok a fiúk és lányok  jelentkezhetnek, akik a gimnázium után filozófiai-teológiai tanulmányokat szeretnének folytatni, hanem azok is akik az érettségi után bármely főiskolára vagy egyetemre kívánnak felvételezni. A jó szakképzett tanári kar arra törekszik, hogy minél nagyobb tudást nyújtson a tanulóknak, az intézet viszont a keresztény értékekre nevel.

A gimnáziumban ugyanazokkal az okmányokkal kell beiratkozni, mint bármely más gimnáziumba, középiskolában.

Jelentkezési időpont, munkanapokon, délelőtt 8-tól 14:00 óráig között lehetséges.

A Paulinum elérhetőségei:

tel./fax: 024/555-340,

email: Diese E-Mail-Adresse ist gegen Spambots geschützt! JavaScript muss aktiviert werden, damit sie angezeigt werden kann. ,

illetve web oldal: www.paulinum.edu.rs

Az elérhetőségeken kívül előzetes egyeztetés után bármikor bejöhetsz az iskolába és az intézetbe, hogy személyesen is mehnézd az iskolát.

Szeretettel várunk!

Március 15-én az 1848-49-es magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezik a világ magyarsága. Ez a dátum Magyarország újkori történetének egyik legmeghatározóbb eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve, amely esemény a társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója volt. 1848-ban Európában forradalmi hullám söpört végig. Bécsben 1848. március 13-án tört ki a forradalom. A bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar ifjakra is. Március 15-én a Pilvax Kör tagjai élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti Dalt. Délután nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot, Petőfi pedig elszavalta költeményét. Ezután a várba vonultak, hogy a helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották. A magyar forradalomra és szabadságharcra emlékező központi ünnepséget megnéztük Szabadkán a Jadran színházban. Az ünnepi beszédek után „A haza becsületére!” című ünnepi műsor következett, majd fellépett a Cirkalom táncegyüttes, a Fokos zenekar, a Csalóka zenekar, valamint Hajvert Ákos és Molnár Krekity Olga. Az ünnepségen jelen volt Varga Judit, igazságügyi miniszter, magyarországi európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkár, aki bátorította a magyarságot, és hangsúlyozta, hogy azért vagyunk itt, hogy megemlékezzünk a magyarok bátorságáról. Ezután Pásztor István a VMSZ elnöke mondott beszédet. A beszédekben elhangzott az is, hogy az emberek a békét nem csak a közelben akarják. Arra bátorították az embereket, hogy együtt támogassuk a békét.

Szepesi Albert