A szentségimádás során az eucharisztia előtt hódolunk. Az eucharisztia (vagyis oltáriszentség) elnevezés a benne levő kharisz, vagyis „kegyelem, kegyelmi adomány” fogalom miatt lett általánosabb, hiszen az Egyház úgy élte meg az utolsó vacsora titkát, mint Jézus szeretetének ajándékát. Az eukarisztia az egész keresztény élet forrása és csúcsa, ugyanis benne van az Egyház minden lelki java. Jézus Krisztus nemcsak a szentmise idejére jelenik meg a kenyér és bor színe alatt, hanem jelenvaló marad a szentségben a szentmise után is. Van alkalmi illetve egyéni szentségimádás és örökös szentségimádás. Az örökös szentségimádás azt jelenti, hogy egy egyházmegyében az év minden napján reggeltől estig imádkoznak a szentség előtt valamelyik templomban vagy kápolnában.

A Paulinum kápolnájában az éves szentségimádási nap január 31. A nap folyamán a diákok egyéni és közösségi szinten járultak a kihelyezett szentség elé, amely előtt litániákat, elmélkedéseket tartottak, és rózsafűzért imádkoztak, majd ezt követte a szentmise, amelyet nevelőnk vezetett.

Ezen a napon az intézet beosztása szerint egy-egy lelki előadás is szokott lenni. Az elmélkedést délelőtt magyar nyelven ft. Utcai Róbert csantavéri plébános, míg délután horvát nyelven ft. Muharem Dragan kisboszniai plébános tartotta. Szepesi Albert, a IV. osztály diákja így számol be: „Róbert atya a szinódussal kapcsolatban szólt hozzánk. Kifejtette, hogy az Egyház a szinódust nem azért akarja, mert süllyedne a hajó, hanem, hogy együtt haladjunk egy kitűzött nemes cél felé. Közösen elimádkoztuk a szinódusi imát. Regőczi István atya „Isten vándorra”címmű könyvét mutatta be. A könyv magáról a költőről szól, akinek nehéz sorsa volt. A kommunizmus kemény korszakában volt aktív pap. Felolvasott egy kis részletet, amely a paptársaival a börtönben töltött időszakról számolt be. A raboskodás idején történt, hogy az egyik társa kenyérbélből figurákat csinált. Megkérte az illetőt, hogy csináljon egy kis Jézus figurát, amit ez meg is tett, majd a karácsonyt közösen ünnepelték. Este egy kis jászolt csinált a sarokban, ahol együtt énekeltek karácsonyi énekeket. Nem sokkal később egy fiatal fiút löktek be az ajtón, aki rossz állapotban volt. Enni kért. Odaadták neki a kenyérből megformált Jézuskát. A könyvrészlet után a Szentírásból olvasott fel egy szakaszt, amely a vak koldus meggyógyításáról szólt. Majd tette fel a kérdést, hogy nemde a vak embernek teljesen meg kell bíznia abban, aki vezeti. Ha nem bízott volna benne, akkor nem nyerte volna vissza a látását.„

Ft. Muharem atya előadására így emlékszik Kontra Antonij: „Miért létezünk, mi életünk célja, ha úgyis mindannyian meg fogunk halni? Ezen kérdés minden egyes értelmes emberben feltevődik. A Szentírásból a gazdag ifjú történetét idézte, akinek sikeres élete volt. Egy nap, amikor találkozott Jézussal, azt a kérdést tette fel, hogy mit kell tennie az örök élet elnyeréséért. Miután azt a választ kapta, hogy ossza szét vagyonát, magába fordulva szomorúan távozott. Az élet része az áldozathozatal. Emlékeztetett a 127 óra című igaz történeten alapuló játékfilmre, amelyben a sziklát megmászni kívánó személy, miután lezuhant, és keze egy szikla alá szorult, le kellett vágnia kezét, hogy a túlélés reményében szabaduljon és segítséget keressen. Isten természetesen nem azt kívánja tőlünk, hogy vágjuk le kezünket, de mindenképpen az élet része a lemondás a valami nagyobbért, értékesebbért.”

Február 2-án kezdetét vette a kilenced Lourdes-i Szűzanya tiszteletére. A kilenced keretében, február 3-án volt a tizennégy segítő szent közé sorolt Szent Balázs püspök és vértanú emléknapja. Ezen a napon a székesegyházban részesültünk balázsáldásban. A megmaradt történelmi feljegyzések szerint az örmény származású szent a 3-4. században élt, aki orvos ként tevékenykedet a nép körében. Példás keresztény magatartása miatt Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy hegyi barlangba, innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget. Agricola helytartó 316 táján még folytatta Szebasztéban a Licinius császár korábban elrendelt keresztényüldözést. A püspök barlangjához vezető út közismert volt, így üldözői könnyen elfogták. A helytartó hittagadásra akarta rávenni, ám minek következtében ez nem sikerült, halálra ítélték. A szokásos megkorbácsolás után siralomházba került. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget kérő ember kereste föl. Rabságában is csodákat tett. Vízbe fojtás általi halálra ítélték, de végül lefejezték. Szent Balázs vértanúhoz kapcsolódó legismertebb történet szerint egy napon rémült anya kereste fel, mert fia egy torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút (egy másik változat szerint eltávolította a szálkát), és így megmentette a haláltól. Ezért lett ő elsősorban a torok, a kikiáltók és énekesek védőszentje. Keleten a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól a torokbajok ellen hívták segítségül. Tisztelete a 12. századtól lett általános, mégpedig egy torok áldó imádsággal kapcsolatban.

Pozder Damján, magyarkanizsai származású első éves paulinista diák vagyok. A zene fontos része az életemnek. A zenével kifejezhetjük a lelkünk legmélyét, azokat az érzéseket, amikre már a szavak olykor képtelenek. 7 éves voltam, amikor betértem a templomba. Az első dolog, ami megfogott az, az orgona hangja volt és a gyönyörű ének. Megérintette a szívemet és megfogott. Ez az élmény után kezdtem el ministrálni. Minél jobban bekapcsolódtam a szentmisébe, úgy lassan kezdtem megtanulni az énekeket. A zeneiskolát családi hagyományból kezdtem el. Szüleim és két testvérem is járt zeneiskolába. A fuvolát választottam hangszernek, mert a szép lágy hangjával még kisgyerekként megfogott. A komoly- és az egyházi zene mellett a népzenét is szeretem. Tagja vagyok a kanizsai citera zenekarnak. 6 éve citerázom. Miután a zeneiskolában befejeztem a fuvola szakot, még egy éven át zongoraórákra és magánénekre jártam. Egy időben olyan elképzelésem is volt, hogy kántor szeretnék lenni. A számomra legkedvesebb hangszer az orgona. Nagyon szeretem, mert benne van a lágyság és az erő. Otthon kezdtem el magamtól gyakorolgatni a miseénekeket, és próbáltam valami jót kihozni a gyakorlásaimból. A Paulinumba jelentkeztem, ugyanis itt van lehetőségem orgonán, harmóniumon és zongorán játszani. Szabadidőmben sokat gyakorolok, énekelek és tanulom az egyházi zenét. Néha énekelek a kórusban, amikor éppen nem az oltárnál ministrálok. Szeretném fejleszteni a meglévő tudásom, hogy alkalom adtán, esetleg ha valahol szükséges, akkor akár kántort is helyettesíthessek.

A Szabadkai Egyházmegye védőszentje szent Pál apostol. Egyházmegyénk védőszentje után kapta nevét országunk egyetlen fennálló egyházi alapítású oktatási intézete, a Paulinum. A világegyház január 25-én ünnepelte az üldözőből lett népek apostolát, szent Pált, amely napon mi iskolanapot és kápolna búcsút tartottunk. A nap központi eseménye mindig az ünnepi szentmise. Idén a szent áldozatot az intézet rektora, msgr. Miocs József mutatta be az elöljárókkal. Az egybegyűltekhez az egykori Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar professzora, ddr. Rokay Zoltán szólt.

A szentmise végén alkalmi műsor lett tartva, amely keretében az iskola diákjai léptek fel, és lepték meg a vendégeket. A rektor köszöntő szavai után Gyuris Bálint citerán a „Dalocska” című művet játszotta el, majd szavalat következett horvát nyelven Antonij Kontra előadásában, aki August Šenoa  „Oj budi svoj” versét adta elő. Ezt követte egy ének szám. Huszár Andor szólista Csajkovszkij „Altató dal” című szerzeményét énekelte el Varga Sámuel orgona kíséretével. Ezután magyar nyelven Szepesi Albert Langer Ilona Szent Pál levelét recitálta el. Végül a műsort egy kettős zárta, Pozder Damján fuvolán és Kontra Antonij gitáron Wilchelm Popptól az Allegrettot adták elő.

Az áldás előtt intézetünk rektora megköszönte a vendégek részvételét. A közéleti méltóságok közül köszönetet mondott a Tartományi képviselőház elnökének, Pásztor Istvánnak, a Tartományi Oktatási Titkárság titkárának, Szakállas Zsoltnak, a belgrádi Minisztérium képviselőjének, a Magyarország Főkonzulátusának konzuljának, Balogh Györgynek, Szabadka Város képviselő-testület elnökének, dr. Pásztor Bálintnak és Szabadka Város alpolgármesterének, Kern Imrének, akik támogatják és segítik az intézet működését. Az ünnepségen jelen voltak még más közéleti és civil szervezetek képviselői, iskolaigazgatók, jótevők, a Pualinum jelenlegi és egykori tanárai, papok, volt paulinisták, továbbá szülők, vendégek és hívek. Az ünnepség szerény koktéllal és társalgással zárult a Paulinum nagy termében.

A téli szünidőt szülővárosomban Novo-Miloševon töltöttem el a családommal és a barátaimmal. Szünidőmet reménnyel telve kezdtem, hogy idén megtapasztalhatom a rég várt tél összes gyönyörét és a karácsony meghittségét, ugyanis a kedvenc évszakom. A téli szünidőt a karácsony és az újév teszi teljessé. Reméltem, hogy idén talán megadatik a hó, és tudok szánkózni, hógolyózni és korcsolyázni a családommal és a barátaimmal. Karácsony napján két születésnapot ünnepeltem. E napon van apám születésnapja is. Karácsonyra a családi szokásnak megfelelően a nagymamám kalácsot sütött, míg anyám pulykát. Szép családi élményként a karácsonyfát közösen díszítettük fel. Karácsonyra, Megváltónk születésnapjára az egész család összegyűlt, és közösen elfogyasztottuk el az ünnepi ebédet. Az újévet baráti közegben ünnepeltem meg. Szeretek ünnepelni, ám szükség van a nyugalomra és a meghittségre is, amiket a szent ünnepek alatt és a szünet idején megéltem. A téli szünidő feltöltött erővel, így most újult erővel vághatok neki a második félévnek.

Marko Vrbački

A tavalyi iskolaévet, mind a tananyagok előadása, mind a számonkérés terén, a járvány miatt kiadott oktatásra vonatkozó rendkívüli rendeletek megnehezítették. Az idei első félévről elmondhatjuk, hogy a jelenlegi aktuális rendeletek mellett az oktatói-nevelői tevékenyég lényegesebben meg tudott valósulni. Múlt év december 22-én sikeresen meg tudtuk tartani az első félévi kiértékelő tantestületi gyűlést, amelyre a tágas nagyteremben került sor az aktuális előírások fényében. A megbeszélésen sor került a diákok eredményeinek és magatartásainak ismertetésére. Az idei félévi osztályátlagokkal általánosságban meg voltunk elégedve. A gyűlés második felében megbeszélésre kerültek a további fejlesztések, és bemutatásra került a féléves program.

A Paulinum Gimnázium diákjai számára számos aktivitási lehetőséget biztosít. A számos hangszeren való játszás és tudás elsajátítása mellett, lehetőséget ad a fizikum építésére és a rendszeres testmozgásra. A Paulinum több évtizedes hagyománya az asztalitenisz verseny. Ezen a versenyen az összes kisszeminarista, a bejáró diákok és egy pár tanár is részt vesznek. A döntőre decemberben került sor. Igaz, hogy a tavalyi évben a járvány helyzet miatt kimaradt a verseny, és ezzel a hagyományban szakadás történt, de az idén le lett játszva. Az idei döntősök Stefan Ilić és Ördög Valentin voltak. A döntőben egy kemény, de barátságos párharcnak lehettünk tanúi. A megmérettetés a boszniai Stefan Ilić győzelmével ért véget. A dobogó második helyezette a bánáti Ördög Valentin lett. A döntősök nem csak egy szép élménnyel lettek gazdagabbak, hanem értékes díjakkal is ajándékozta őket az iskola.

Ördög Valentin

Ferenc pápa 2020-ban Szent József-évet hírdetett meg Patris corde kezdetű apostoli levelével. A Szent József-év 2020 december 8-tól  2021.december 8-ig tartott. A pápa emléket kívánt állítani Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának, akit a  katolikus egyház védőszentjének tekintünk immár 150 éve. Tudniillik, hogy a Patris corde – Atyai szívvel kezdetű apostoli levélben IX. Piusz pápa  a Quemadmodum dekretumához fűződik, amellyel  a pápa a katolikus egyház  védőszentjévé nyilvánította Szent Józsefet.

A Szent József-évben a pápa arra kérte a híveket, hogy tartsanak megemlékezéseket, imaórákat, ájtatosságokat és előadásokat Szent József tiszteletére. Valamint a pápa a szerdai napot Szent József napjává  nyilvánította, hogy méginkább felhívja figyelmünket Szent Józsefre. A Paulinum szeminaristái és tanulói mindig tisztelettel voltak Szent József iránt és a jubiláris évben a szerdai napot kiemelt figyelemmel tartottuk. A Szent József-évet decemberben zártuk  ünnepi keretek között. Az Igeliturgiát és a szentbeszédet rektorunk tartotta, mi  pedig olvasmányokkal és zene számokkal tettük szebbé a záró évet.

Gyuris Bálint

A kilencvenes évek változásai és a Kelet-európai országok határainak megnyításával, belátási lehetőség nyílt arra, hogy milyen szegénységben és rászorultságban éltek  az emberek. A jobb sorban lévő országok és különböző alapítványok  mindezt látva és tapasztalva segély akciókat szerveztek. Ezek közé  tartozik a Csilla von Boeselager Alapítvány, amelyet a magyar származású Dengeleghy Fényes Csilla, von Boeselager bárónő alapított. A támogatás elsősorban Magyarország, Románia és Vajdaság területén indult be. Azóta a támogatás bővült, de a három délkeleti ország elsődleges maradt. Rektorunk a németországi kapcsolatai által megismerkedett az Alapytvány elnök helyetesítőjével, Dr Elisabeth Fessl de Alemany bánsági születéső asszonnyal, aki azóta is nagy támogatója Vajdaságnak és a Paulinumnak.  A karácsonyi ajándék csomagok, amelyeket az adai Duga szervezet jutatatott hozzánk, édességeket, ruházati és iskolai cikkeket, valamint intézeti eszközöket tartalmaztak. Ez úton mondunk köszönetet mindazoknak, akik gyüjtési akciót szerveztek, becsomagolták, szállították és hozzánk jutatták az értékes ajándékot.

Huszár Andor

Az emberi történelem időmérése csillagállások vagy jeles események után egészen az ókorra vezethető vissza, amelyek alapján a különböző népek és vallások sokféle naptárt és évszámlálási módot hoztak létre. Szintén megfigyelhető, hogy az első napot egy sajátos csillagászati vagy történelmi eseményhez kötötték, amelyet meg is ünnepeltek. Érdekesség képpen a kínai újév, másnéven holdújév dátumának meghatározása ma is a holdciklust követve csillagászati számítások révén történik. Korunkban a napok követése a világon általánosságban a XIII. Gergely pápa kezdeményezésre készítetett, és a nevét viselő Gergely-naptár szerint történik. A keresztény naptárban az újév dátuma január 1-je. A január 1-jének eredetét Julius Caesara vezethetjük vissza, aki Kr. e. 46-ban az év elejét január 1-re halasztotta, mert ettől a naptól kezdve léptek hivatalukba a konzulok. A kereszténység ezen a napon Szűz Máriát, mint Isten anyját ünnepli. Azt, aki igent mondott Isten tervére, és ezzel egy új kezdetre az emberiség számára. Ezért ünnepeljük őt az újév kezdetén, a földi megújulás kezdeténél, hogy az egész esztendőnkre ő legyen előttünk, mint példa, aki gondoskodással, szeretettel, gyöngédséggel volt Jézus iránt. Ezen a napon van VI. Pál pápa kezdeményezésére 1967 óta a béke napja. Ez a nap arra figyelmeztet, hogy az előttünk álló évben törekedjünk arra, hogy békében éljünk önmagunkkal, legyünk egymás iránt olyan odaadással, mint amilyen volt Mária, ugyanis a sikeres gazdaság és fejlődés megvalósításához azonban nélkülözhetetlen a béke, igazság megteremtése és az ebben a szellemben erős intézmények működtetése. 2000. január 1-jétől az ENSZ indítványozására számos országban békevilágnapot tartanak, kezdetben „egy nap békében”, ma pedig „globális család” néven. Az újév várása a leköszönő év utolsó napján veszi kezdetét. Ezt az eseményt szilveszterezésnek nevezzük, amely megnevezését a napi szent, szent I. Szilveszter pápa után kapta, aki megkeresztelte Konstantin császárt. Az újévre készülődve különféle szokások és hiedelmek élednek újra. Az ünnepi asztalra meghatározott ételek kerülnek fel a szerencsésebb jövő reményében. Így például sült malac, mert az előre túr, illetve minekután az élelmet a földből előkotorja, átvitt értelemben  szerencsét hoz, míg a tyúk nem, mert az hátra kapar. Látványos tűzijátékok kerülnek megrendezésre, ugyanis úgy tartják, hogy az újévi erős fények és zajok távol tartanak mindenféle rosszat.

Ilyenkor szintén elterjedt szokás, hogy az emberek újévi fogadalmakat tesznek. Ilyenkor az emberek nagy partikat rendeznek, ahol előkelően vagy éppenséggel bohócosan, a rendezvény jellegétől függően vannak felöltözve, és jókedvűen töltik az óév utolsó óráit. Én szilveszter napját családom körében szoktam eltölteni, miként tettem ezt idén is. Napközben szorgosan készülődtünk. Részt vettem a hagyományos év végi hálaadó szentmisén. Este összegyűlt az egész család, és a családi asztalnál egy közös vacsorát fogyasztottunk el, majd azután jókedvűen beszélgettünk. Éjfélkor kisiettünk a házból, és az udvaron figyeltük a csodálatos tűzijátékokat, majd pezsgőt bontottunk, és egymásnak boldog újévet kívántunk. Reggel az ismerősökhöz mentünk újévet köszönteni.

Szepesi Albert