Három diákunk vett részt az idén a Moravicai Értelmiségi Fórum hagyományos esszé-, novella- és fogalmazásíró pályázatán. A pályázat több szempontból is szervesen kötődik Papp Dániel írónak, a magyar irodalom kanonikus alkotójának a munkásságához. Egyfelől lényeges szerepet kap az értékteremtés, a kreativitás, a nyelvi igényesség, az írás- és gondolkodáskészség, de hasonlóan lényeges a helyi, a vajdasági értékekre történő fókuszálás, illetve nem utolsó sorban a szépirodalmi igényű szövegek gyarapítása is. A középiskolások a szépprózai alkotások mellett a múlt értékeinek megszólítására az itthon maradás témakörének a kibontására is vállalkozhattak.

Az utóbbi utat választotta Petrovity Ádám negyedikes tanuló is, aki az otthonmaradást két szempontból közelítette meg: részben a jelenlegi vírushelyzet okozta kihívásokra reflektál, részben pedig a régióhoz, a szülőföldhöz való tartozás elemi szükségét hangsúlyozza. Esszéje eme kettős tartalom okán szinte egyazon szó- és motívumkészlettel közelít a koronavírushoz és a szülőföldön maradáshoz, a refrénként vissza-visszatérő „tudod, korona” szövegbetét pedig mindkét sík jelentésárnyalatait – már-már az irónia határainak a feszegetésével – gazdagítja.

Hasonló szövegstratégiát választott Huszár Ádám negyedikes tanuló is, írásában azonban talán egy árnyalattal nagyobb jelentőséget kap a – vajdasági gyökerekkel bíró – egyén egzisztenciális helyzete. Ádám esszéjének gondolati magva a „bízz magadban”, „a számodra legjobb utat válaszd” és a „kételkedj a szószólók szavaiban” gondolatokkal foglalható össze. A szöveg és az esszé gondolatiságának kiemelt rétege a mindannyiunk által fontosnak tartott fogalmak – mint például a barátság, az idősek iránti tisztelet és a közösség tagjaként való megmaradás – megerősítése, a hagyomány ereje és a kulturális értékek jelentette többlet megszólítása.

Szepesi Albert harmadikos tanuló szépirodalmi pályaművel jelentkezett, amelyben a gyermeki világlátást és a szorongást, a félelmet is megszólító megmagyarázhatatlan fikció (más olvasói megközelítés szerint: a ténylegesen veszélyt hordozó valóság) területeit ötvözte. Novellájában a gyermekszereplők többlettudással bírnak a felnőtt karakterhez képest. A gyermekek felismerik a potenciális veszélyforrást – magyarázatot azonban nem tudnak adni rá. Velük szemben az anyuka képtelen megtapasztalni ezt a réteget. Albert pályaműve tömör, feszültséggel teli, és kiváló írói húzásként az utolsó sorok elolvasása után sem ad egyértelmű, kézzel fogható magyarázatot a novella cselekményére.

A tanulóknak gratulálunk, és további alkotásra ösztönözzük őket!

Patócs László

magyarszakos tanár

Tolnai Patarčić Barbara vagyok angoltanár és pedagógia szakos nevelő. Nagy szenvedélyem az emberekkel való foglalkozás angol nyelv tanítása által. Annak idején vidéken úgy tartották három nagy ember van a faluban a pap, az orvos és a tanár. Utóbbi címmel rendelkezvén még mindig kihúzom magam akarhányszor valaki érdeklődik tanult szakmám iránt. A nehézségek megvannak de mint pozitív beállítottságú személy a tanári pályán is megtalálom a szépséget néhány árnyoldala mellett is.

Tanulmányaimat Szegeden fejeztem a Juhász Gyula Pedagógusképző Karán mint angol nyelv és irodalom tanár valamint másik szakomon mint pedagógia szakos nevelő. Mély tisztelettel gondolok szüleimre és tanáraimra akik hozzájárultak és bátorítottak abban hogy kitartsak e pálya mellett.

A felsőoktatás  befejeztével nyelviskolákban helyezkedtem el ahol megtanultam én is a feladataimat mint felelőségteljes ember aki példát kell hogy statuáljon. Ez a feladat kísér a továbbiakban is végig az úton mert mint ahogy a boldogságról is írta valaki egyszer, nem a cél hanem maga az odavezető út a fontos. Úgy érzem minden nap tanulok jómagam is és bizony sokszor diákjaimtól. Több éve már annak hogy teljesült az a vágyam hogy általános iskolában tanítsak alsó és felső osztályokban. Szerencsésnek mondhatom magam hiszen másik kívánságom is megtalált ahol középiskolás tanulókkal  foglalkozhatom.

A szeptember volt az a hónap amikor  először léptem be a Paulinum elsős,másodikos és negyedikes osztályaiba ahol a maszk felett nagy kerek érdeklődő szemek fogadtak. Az iskola falai között mindjárt éreztem a rámtelepedő nyugalmat és biztonságot, mint aki hazaérkezett. Kedves embereket ismertem meg és tisztelettudó diákokat.

Napjainkban a világban dúló járvány akadályoz minket hogy interaktív órákat tartsunk, de ez is elmúlik egyszer. Addig is kihozzuk a legjobbat magunkból és igyekszünk helytállni példás emberként.

Az utóbbi időben mind többet lehet hallani, vagy olvasni arról, hogy templomokban, intézetekben és családi házakban advent esteket, illetve  gyertya gyújtásokat tartanak. Az adventi várakozás, Jézus születésének megemlékezési időszaka, a IV. századra nyúlik vissza. Az adventi koszorú készítése pedig a XIX. század elejétől van szokásba, amikor először Johann Wichern  németalföldi lelkész  készített egy koszorút.  Ettől az időtől indult el a  kereszténység körében az adventi koszorú készítése és a gyertyák gyújtása.  Habár fontos eleme  lett  a karácsonyi előkészületnek  a koszorú és a gyertyák, mégis a legfontosabb az imádságos előkészület és a bűnbánat. A gyertya gyújtás alatt a Marana tha válaszos zsoltár, Isten dicséretére utal, a prófétai  olvasmányok a várakozás lelkületébe kapcsolnak  bennünket, az elmélkedés viszont a várakozás aktuális  vonatkozásaira hívja fel figyelmünket. A Paulinumban, a  szeminárium és gimnázium megnyitásától ( 1962) folyamatosan adventi estek szoktak lenni, mint a vasárnapokra előkészítő előesti liturgikus cselekmények. Ez hagyományossá vált, és 58 éven át így végeztük, de ez az esztendő, megváltoztatta gyakorlatunkat. A Covid-19 vírus végett, miként a tanítás online folyik, ily módon küldjük a tanulóknak az adventi vasárnapok üzenetét.

Kedves testvérek, kedves olvasóink! Ezzel a cikkel a Paulium tanulói által alkotott zenei triót szeretnénk önöknek röviden bemutatni. A három tagú zenekarunkat Petrovity Ádám (gitár), Ördög Valentin (hegedű) és Varga Sámuel (klarinét) alkotják. Bár nem vagyunk profik, mégis próbálunk mosolyt csalni a szabadkai járókelők arcára. Pár éves zenei tapasztalatunk erre teljes mértékben elegendő. Ebben a korona vírus helyzetben, ez nehéznek tűnhet, de minden energiánkat és igyekezetünket abba próbáljuk fektetni, a tanulás mellett, hogy örömet és boldogságot csaljunk az emberek arcára. Zenei ízléseink különbözőek, ezért nehéz olyan dalokat találni, amelyek mindenkinek tetszenek. Hallgatóközönségünk is eléggé sokszínű, ezért nekünk is változatos zeneműsorunk van. Rengeteg tapasztalatot és pozitív visszajelzést kapunk e tevékenység által. A szabadkai Korzó- sétáló utcán zenélünk leggyakrabban, de rendszeresen szoktunk az iskolai rendezvényeken belül is fellépni. Hálásak vagyunk msgr. Miocs József rektor úrnak az állandó támogatásáért és segítségéért, ami nélkül a zenekarunk nem jöhetett volna létre és nem maradhatna fenn. Hálásak vagyunk a polgároknak, akik nem csak szellemi, de anyagi támogatást is nyújtanak számunkra. Köszönjük a „Hírvivő” katolikus hetilapnak a lehetőséget, hogy bemutathattuk az olvasóknak, hogy mivel is töltjük többek között a szabadidőnket, mi Paulinisták.

Tisztelettel, a „nothing” zenekar!                                         Instagram: @nothing_streetmusic

BLESZICS MARGIT  tanárnő Szabadkán született, és szülővárosában végezte  az akkori Polgári iskolát és a Miasszonyunk nővéreknél a Preparandiát, illetve a Tanítóképzőt. Később, az újvidéki egyetem Természet Tudomány Karon biológia szakot végzett. Mivel édesapját 1944-ben ártatlanul kivégezték, egész fiatalon munkába kellett állnia. Több általános iskolában tanított. A rendszerváltás után nyugalomba vonulásáig a Paulinum gimnáziumban biológiát adott elő. Tanítási módszere nemcsak az oktatásra irányult, hanem a nevelésre is. A tananyagot kellő figyelemmel adta elő, az anyag zömét pedig még röviden összefoglalta és lediktálta a tanulóknak. A legnehezebb kommunista időkben volt pedagógus, de vallását sosem tagadta meg. A vasárnapi miséken, habár a templom mellékhajójában, de rendszeresen részt vett. A besúgók többször feljelentették, de ő nem hagyta el a templomot. Nyugdíjba vonulása után, egyik oszlopos tagja lett a székesegyház „Szent Teréz” énekarának. Mint pedagógus a diákokért élt és minden téren segítőkész volt. Vallási téren, a gyerekeket hittanra, első áldozásra és bérmálásra buzdította.  A szegény sorsúakat viszont támogatta. A Diáksegélyző Egyesületnek 1990-ben Dr. Uzon Miklóssal alapító tag volt. Amikor már nagy beteg lett és nem tudott a templomba menni, a médiákon keresztül vett részt a szentmiséken és  aktívan követte az egyházi eseményeket. Mint példás katolikus, szentségekkel ellátva adta vissza Teremtőjének lelkét.  A Paulinum gyászmisével és kommemorációval emlékezett meg az egykori tanárnőről.

Az idei évben november 22-én van Krisztus Király vasárnapja, amellyel elkezdődik az évközi 34. hét, ami egyben az utolsó hét ebben az egyházi évben. Ez a hét után belépünk az ádventbe, amivel egyszerre megkezdődik az új egyházi év is. Az ádvent szó latin eredetű, ami szó szerint (ad+venio) az érkezésig jelentéssel bír. Ám a várakozás szó is teljesen megfelelő az ádventi időszak kifejezésére. Várakozunk Megváltónk érkezésére, amelyet december 24.-ről 25.-re virradó éjszaka ünneplünk. Karácsony ünnepét megelőzi egy hosszú felkészülési időszak, amikor magunkba szállunk, és a lelki dolgokra fókuszálunk. Ez a magunkba szállás azonban ne azt jelentse, hogy teljesen elfordulunk a külvilágtól és a többi embertől, hanem hogy fontoljuk meg tetteinket, vizsgáljuk meg a lelkiismeretünket, ügyeljünk embertársainkra és saját magunkra is. A bűnbánatot jelzi számunkra az a három lila színű gyertya is, amit az ádventi koszorúnkra helyezünk még az ünnepkör kezdetén. Ám a negyedik gyertya nem lila, hanem rózsaszín, amit a harmadik ádventi héten gyújtunk meg. A rózsaszín az öröm színe, a harmadik hét fénye szeretné tudatni velünk, hogy már nincs messze a Megváltó, már nem kell sokáig várakozni.

Az ádventi időben sok helyen fennáll még a hajnali misék (Rorate) megülése. A hajnali mise szép üzenetet hordoz magában. Hajnalban felkelni, amikor még sokan alszanak, meghozni ezt a kis áldozatot, hogy találkozzunk az oltári szentségben jelenlevő Krisztussal. Már maga az odavezető út az, hogy sötétben indulunk a misére, ám amikor kijövünk a templomból már világos van, egy olyan mély üzenetet hordoz magában, hogy Istennel a világ sötétségéből és bűnéből az örök világosságra tudunk eljutni. Ezt a világosságot jelzi az egyre nagyobb fény az ádventi koszorún is, ami bevilágítja a hajnalt és az egyetlen fényt hirdeti, magát Jézus Krisztust.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok önöknek kegyelmekben gazdag és lelki megújulással teli karácsonyi előkészületet.

Huszár Ádám

Krisztus Király ünnepe az egyházi év lezárása (a liturgiai év utolsó vasárnapja). Ilyenkor a hívek Jézus Krisztushoz, mint a mindenség királyához imádkoznak. XIII. Leó pápa az 1900-as Jubileumi év alkalmából a 20. századi királynak hirdette ki a Megváltót, a lelkek Királyát, Krisztus Királyt. Az ünnepet IX. Piusz pápa erősítette meg 1925-ben, amely az első keresztényekig visszavezethető. A Szent Pál apostolnak a filippieknek írt leveléből idézet himnusz a dicsőséges Krisztus méltóságát a megkoronázás jellegzetes mozzanataival írja le:

”Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.“ (Fil 2,9–11)

Az ünnepet 1969-ig október utolsó vasárnapján ülték meg, de az új liturgiai naptár szerint a dátum megváltozott, és november utolsó vasárnapjára helyezték át. Ezen a napon Jézus Krisztust, Isten egyszülött Fiát ünnepeljük, mint a Lelkek királyát. Ő a kereszt áldozathozatalával mutatta meg isteni mivoltját és szeretetét az emberek felé, mint megváltó.

Jézus Krisztus a földi életében azon tevékenykedett, hogy másokon segítsen és megmentsen, és az üdvösségre vezesse, mint király. Ő az, aki mindig minden bűnbánónak megbocsát, csakhogy megnyerje magának és a „paradicsomba” vezesse.

Az ó- és újszövetségben számos prófécia szól az eljövendő királyról, a béke fejedelméről, akinek uralmát a béke és a szeretet jellemez:

„Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tűnik a hold. Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig.“ (Zsolt 72,7–8)

„Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.“ (Iz 9,6)

Ezzel a könyörgéssel fordulunk Hozzá: „Mindenható Istenünk, te öröktől fogva úgy határoztál, hogy szeretett Fiadban, a mindenség Királyában megújítasz mindent. Add, hogy az egész teremtett világ megszabaduljon a bűn szolgaságától, Fölségednek hódoljon, és szüntelenül dicsőítsen téged.

Szepesi Albert

Választások után, egy kormány meglapításakor, mindig megújítják a minisztériumokat és újabb minisztereket neveznek ki. Országunkban a nyár folyamán választások voltak, de a jelenlegi országunk helyzete és a korona vírus miatt, az elmúlt héten került sor a miniszterek kinevezésére. Az eddigi oktatási minisztert most Branko Ružić váltja fel a miniszteri poszton, Vicsek Annamária pedig marad az oktatási államtitkár. Tartományi szinten is cserélődött az oktatási titkár. Nyilas Mihályt Szakállas Zsolt váltja fel a poszton. A Paulinum Gimnázium tanterve és tanmenete az említett két minisztérium utasítása és rendelete szerint működik. A belgrádi minisztérium hagyja jóvá az oktatást, az újvidéki viszont előírja és ellenőrzi az iskola tanítását. A tartományi oktatási titkár a legfőbb felelős a vajdasági iskolákra és így a Paulinumra is. Szakállas Zsolt az elmúlt héten kapta a kinevezést. Ő az újvidéki gimnáziumban érettségizett, utána jogi tanulmányokat folytatott és Berlinben diplomázott. Eddigi munkahelye a Tartományi Kormányban volt, ahol különféle feladatokat látott el, és ebből legtöbbet az Oktatási Titkárságon végzett. Az új oktatási titkárnak gratulálunk a kinevezéséhez és kívánjuk, hogy e felelős tisztséget Isten segítségével végezze mindnyájunk javára.

A 2020/21-es iskolai tanév folyó év szeptember 1-én kezdetét vette. Azóta két hónap telt el. Az elmúlt héten, november 6-án a gimnázium tanári kara megtartotta a szokásos tantestületi gyűlését, amely az Oktatási Minisztérium előírása szerint, két hónaponként kell tartani. A két hónap, egy – egy negyedévet, illetve fél évet és az év végi gyűlést jelenti. A Paulinum Gimnázium az előírásoknak megfelelően megtartja az előírt gyűléseket. Az előírás szerint az iskola igazgatója vezette és az osztályfőnökök ismertették a tanulók eredményeit. Ezen ülésezések nem csak a diákok tantárgyak kiértékelését célozza, hanem a fegyelmi magatartást is. A napi pontok között voltak elsődlegesen az első osztály diákjai, akik teljesítménye csupán általános felmérés volt, ezzel szembe fegyelmi magatartásuk, amellyel az oktatók meg vannak elégedve, részletes megbeszélésre került, annak érdekében, hogy a tanulók jelenlegi osztályszinti egysége és összetartása megmaradjon. Tanáraink egybehangzóan megállapították, hogy az elkövetkező időkben még többet kell törekedni a jobb eredmények eléréséért, hogy a bizonyítványok átlageredményei a legjobbak legyenek. Ez nemcsak a követelményi szint emelését jelenti, hanem a motiváció felébresztését is tanulóinkban, amely nélkül nem érhető el kimagasló eredmény. A félévig még van idő. Tehát a lehetőség adott az eredmények korrigálására. Hisszük, hogy ez így lesz, hiszen ez nem csak a tanulók feladata és érdeke, hanem a tanároké is.

A templomszentelési évfordulóról a plébániák hívő közössége minden esztendőben ünnepélyesen emlékezik meg. Egyházmegyénk főtemploma a szabadkai Avilai Nagy Szent Teréz templom. Itt van a püspöki katedra (tanítói szék, amely szék az apostoli jogfolytonosság jelképe), innen a katedrális elnevezés is. Mivel a templomot Mária Terézia császárnő idejében építették, ezért lett a székesegyház Nagy Szent Teréz tiszteletére szentelve és a város neve is egy időben Mária Terézia (Maria – Theresiopolis) nevét viselte. A szabadkai székesegyház felszentelésének évfordulója és templombúcsúja, október 14. és 15., nemcsak a plébánia ünnepe, hanem az egész egyházmegyéé is, és mivel pedig Avilai Szent Teréz Szabadka város védőszentje, ezért a városé és környéké is. Az ünnepi szentmiséket Beretić Stjepan plébános mutatta be. A templomszentelési megemlékező és a búcsú szentmiséken a paulinista diákok látták el az asszisztenciát, vagyis az oltárszolgálatot, és mindkét alkalommal egy-egy olvasmányt és a hívek könyörgését olvasták a szentmisén.