SZENT PÁL

Szabadka, a Paulinum búcsúünnepe

2019. január 25.

Excellenciás Püspök Úr, Főtisztelendő Rektor Úr, Közjogi Méltóságok, Kedves Diákok, Tanárok, Szülők! Krisztusban Kedves Testvéreim!

Köszönöm rektor úrnak a megtisztelő meghívást Szabadkára, a Paulinum Klasszikus Gimnázium és Szeminárium kápolnájába. Kedves emlékem fűződik ide, amikor kispap koromban, majd prefektusként is járhattam itt. A Paulinum számos kiváló papot és püspököt nevelt, akik közül többen a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe kerültek teológiát tanulni: egykori kispaptársaim és tanítványaink. A jelenlegi prefektus atya is nálunk tanulta a teológiát. Büszkék vagyunk rájuk! Szabadjon egy személyes kötődésről is szólnom: apai nagymamám itt született, Szabadkán, mivel dédnagyapám a Monarchia idején rendőrtisztviselőként szolgált a városban.

Bizonyára sokat hallottak már Szent Pál apostolról az elmúlt évtizedek alatt, mégsem árt fölidézni az ő életét, röviden. (A jó pedagógus is ismétel – Repetitio est mater studiorum.)

Továbbá két szempontot szeretnék kiemelni Szent Pál életéből:

1.) A tanulás Szent Pál életében

2.) Megtérését

Bevezetés: élete

A világot, amelyben Pál élt, a nyugati és a keleti kultúrák állandó keveredése jellemezte (keleti-hellenisztikus szinkretizmus: gnózis, sztoicizmus/világpolgárság/). A Római Birodalomban a kereskedés és a közlekedés virágkorát éli. Egységes a nyelv (koiné), a jog, a pénz, a mérték, a súly, stb.

Kr. sz. 1 körül született a kilikiai (Kis-Ázsia) Tarzuszban zsidó szülőktől (apja benjaminita, római polgár). Neve: Saul és Paulus.

Műveltsége: zsinagógai iskolában megtanult írni, olvasni. Beszél arámul és görögül. Jól ismerte a hellén műveltséget. 15 kör. Jeruzsálemben Gamáliel rabbiképzőjét elvégzi, és kitanulja a sátorkészítő mesterséget.

Buzgó farizeusként üldözi a keresztényeket, ott van István diakónus megkövezésénél (őrzi a megkövezők ruháit): helyesli azt.

36-ban, a damaszkuszi úton megtér, majd visszavonul Arábiába. Damaszkuszban tanít, majd menekülnie kell.

39-ben megismerkedik az apostolokkal, tanítani szeretne, de gyanakvás veszi körül.

Hazatér Tarzuszba, de Barnabás elmegy érte, magával viszi Antiochiába, két évig együtt vezetik az ottani pogány keresztény közösséget. (A tanítványokat itt nevezik először krisztusiaknak.)

Fölismerte, hogy az ő hivatása a pogány népek megtérítése.

Első térítő útja (45-49): Ciprus, Kis-Ázsia.

49-ben részt vesz a jeruzsálemi apostoli zsinaton

Második térítő útja: Kis-Ázsia, Makedónia: Filippi, Tesszaloniki; Athén, Korintus (itt írja a Tesszaloniki leveleket)

Harmadik térítő útja (53-58): Kis-Ázsia: három év Efezusban (közben fogság: Fil, Kol, Filem), Korintusi levelek. Makedónia, Achája: Korintus: Galata, Római levelek. Cezárea, Jeruzsálem.

58-60: Jeruzsálemben elfogják, cezáreai fogság, hajóút Rómába.

60-62: római fogság, szabadulás

62-63: hispániai misszió

63-64:utolsó körút: Korintus, Kréta (Titusz), Efezus (Timóteus), Filippi, Tesszaloniki

1 Tim, Tit

64-67: Újra elfogják, Rómába viszik: 2 Tim

Vértanúhalál Rómában (a falakon kívüli Szent Pál bazilika)

A TANULÁS AZ APOSTOL ÉLETÉBEN

Látva az apostol életét, világosan kirajzolódik, hogy számára a tanulás mennyire fontos volt. Megtanulta az anyanyelvét, az arámi nyelvet, mintha azt mondanám, megtanult magyarul vagy horvátul vagy szerbül. Ugyanakkor megtanulta az akkori világnyelvet is, a görögöt, mintha azt mondanám, hogy megtanult angolul vagy németül, vagy franciául vagy olaszul. Szent Pál elvégezte a híres Gamáliel rabbi iskoláját Jeruzsálemben, mintha azt mondanánk, hogy valaki a Paulinumból elkerül teológiát tanulni Zágrábba vagy Budapestre vagy Rómába. Pál apostol ennek az alapos felkészültségnek köszönhette, hogy az Újszövetség teológusa lett. Amit Jézus tanított, azt ő rendszerbe foglalta és részletesen kifejtette leveleiben. Állandóan tanult, mindig volt nála néhány szentírási tekercs, de sok Írást fejből tudott.

Nekünk is felhívás ez az állandó tanulásra, főként a diákoknak. Az apostol példája buzdítson bennünket, hogy ne csüggedjünk el, mert a tanulás időnként olyan, mint valami földmunka. Még kispap koromban történt, hogy édesapámmal és öcsémmel pincét ástunk. Fárasztó és izzadságos volt, de amikor elkészült, örömmel kortyoltuk a finom bort a hűvös pincében. Arra gondoltunk, ha nem ástuk volna ki, akkor most nem élveznénk az eredményét. A tanulás is hasonló, de bíztatom a diákokat, hogy a mindennapok hűséges földmunkájában tartsanak ki, és majd meglátják az eredményt is. Kedves gimnáziumi osztályfőnököm azt mondta, hogy mindegyikőnknek el kell érnie a plafont, de mindenkinek különböző magasságú a plafon. Az én hivatásom, hogy elérjem az én plafonomat! Persze a felnőtt ember számára is fontos a hit újra tanulása, ismereteink fölelevenítése: figyelmes szentmisehallgatás, bibliaolvasás, lelki könyvek olvasása és felnőtt hittancsoportba járás által.

SAULBÓL PAULUS - SZENT PÁL MEGTÉRÉSE

Szent Pál apostol megtérésének a történetét ismerjük. A Damaszkusz felé vezető úton látomása volt, találkozott Krisztussal és ettől kezdve más élete lett, mint korábban: megtért. A megtérésről beszél Krisztus első megszólalásakor is. Amikor azt mondja, hogy térjetek meg, akkor az arámi sub szót használja, ami megfordulást, megfordítást jelent. Vagyis, amikor valaki találkozik Jézussal, Istennel, és annyira megérintődik általa (szentmisében, imában, egy vallásos esemény kapcsán, stb.), hogy elhatározza, Jézus felé akarja fordítani az életét: gondolkodását, érzésvilágát, egész személyiségét. Ezt nevezzük megtérésnek. A zsidó Saul írástudó vallásos ember volt, megtartotta a tíz parancsolatot, a legszigorúbb vallási irányzathoz tartozott: farizeus volt. Az Ószövetségi Szentírás nevében akarta felszámolni a Jézus tanítványok „szektáját”. Amikor megtért, Krisztushoz fordította az életét. Ettől kezdve mindene Jézus lett.

A megtérés több mint vallásosság: elköteleződés Jézus mellett, amit napról-napra megismétlünk (mindennapi megtérés). Minden napunkat vele akarjuk kezdeni, eltölteni és befejezni, evangéliumi módon akarunk élni: ez a megtérés. Saul leeset a lóról. neki erre volt szüksége, mert „túl magas lovon ült”. Lehet, hogy nekünk is erre van szükségünk.

A megtérés nem megy varázsütésre, a hétköznapi hűség, kitartás kell hozzá. A hegymászáshoz tudom hasonlítani. Pap barátaimmal szoktunk kirándulni, hegyet mászni. A túra elején nagyon magasnak látszik a csúcs, elérhetetlennek, csak, amikor már megtettünk egy több órás szakaszt, visszatekintve, akkor látjuk, hogy már jelentős eredményt értünk el. A megtérés is ilyen: zarándoklat az örökkévalóság felé, a tökéletesség útján. Újból és újból meg kell ismételnünk minden lépést a folyatatáshoz, de nem kell visszamennünk a hegy lábához. Amikor kisgyermek voltam, és először utaztam kompon, azt kérdeztem a szüleimtől: mikor indulunk már? Azt mondták, forduljak meg és látni fogom, milyen nagy utat megtettünk már. A megtérés is ehhez hasonló.

Jézus mindnyájunkat meghív az Őhozzá való megtérésre. Bármilyen a természetünk nem mond le rólunk. Pálról sem mondott le, aki erős akaratú, kolerikus természetű volt, hanem a megtérése után fölhasználta, megnemesítette, az evangélium szolgálatába állította Szent Pál természetét. Péter apostolnak sem mondott nemet szangvinikus természetére, nem mondta neki: „Simon, te pszichológiailag alkalmatlan vagy a természeted miatt”, hanem megszelídítette és megnemesítette ő, Simonból Péter lett, azaz kőszikla. Bennünket is így akar megnemesíteni, az ő szolgálatába állítani, hiteles evangéliumi emberekké tenni.

Legyen közben járónk és pártfogónk az újból való megtérésben, és a lelki-szellemi értékekben való gyarapodásban, a tanulásban a Paulinum védőszentje Szent Pál apostol!

Ámen.

Ft. Marton Zsolt

Központi Szeminárium rektora

Budapest

Az egyházi naptár szerint január 25-én emlékezünk „pálfordulóra”, Szent Pál apostol megtérésére. Ezen a napon a Szabadkai Egyházmegye különösképpen ünnepel, ugyanis védőszentje a népek apostola Szent Pál. Ugyan ezen a napon ünnepel egyházmegyénk és országunk egyetlen katolikus egyházi oktatási középiskolája és nevelőintézete a Paulinum, amelynek névadója Szent Pál, és a kápolna védőszentje. Délelőtt 10 órai kezdettel kezdetét vette az ünnepi hálaadó szentmise, amelyet idén az egykori paulinista diák, msgr. Petar Palić mutatott be, akit múlt év tavaszán szenteltek püspökké és a hvári egyházmegye kormányzásával bíztak meg. Az előző nap a püspök úr külön találkozott a bentlakó diákokkal, akikkel elbeszélgetett és buzdította őket a diákévek értékes felhasználására. Emlékképpen mindegyik tanulónak a püspöki szentelésére készült rózsafüzéreket és emlékképeket osztott. Magyar nyelven az összegyűlt hívekhez ft. Marton Zsolt, a Budapesten található Központi Szeminárium rektora intézett lelkesítő szavakat, aki beszédében a hangsúlyt a megtérésre és  a tanulásra tette, amelyet a teljes egészében e szám kiadásában a kedves olvasók is elolvashatnak.

A vendégekkel együtt misézett intézetünk rektora, msgr. Miocs József, msgr. Marko Forgić a szeminárium lelkésze és a püspököt kísérő dubrovniki egyházmegyés ft. Berišić Nikola.

A hagyománynak megfelelően a diákok védőszentünk Szent Pál apostol tiszteletére és a jelenlevőknek köszönetképen minden jellegű segítségért alkalmi műsorral készültek. Dér Leó Szulik Józseftől, akiről tudni kell, hogy egyházmegyénk papja volt, a „Hit, remény, szeretet“ című versét szavalta el. Danijel Hatnađ pedig horvát nyelven Szent Pál tiszteletére a Pál himnuszt mondta el. Az idei zenei hangszeres repertoár új előadóval, Gyuris Bálinttal gazdagodott, aki citerán adta elő „Adjad Isten” című szerzeményt. Klarinéton Kiss Tamás és gitáron Petrovity Ádám egy modern világi zene átírt darabjával a Perfect-tel lepték meg a vendégeket. Végül Danijel Hatnađ fuvolán és Kiss Tamás klarinéton  Antonin Dvorzak Menuette szerzeményét adták elő.

Az ünnepség végén intézetünk rektora, msgr. Miocs József köszöntötte az egybegyűlteket. Legelőször is a püspök urat, mons. Petar Palićot és ft. Marton Zsolt rektort, akik számára egy-egy szalmából készült Paulinumot ábrázoló művészi képet ajándékozott emlékbe. Ezután köszöntötte a közéleti személyeket és átadta Pásztor István VMSZ elnök úr jókívánságát, aki idén egészségi okból nem lehetet jelen. Megtiszteltek bennünket Gavrilo Grban Belgrádi Vallásügyi Minisztérium képviselője, Kern Imre államtitkár úr, Hajnal Jenő MNT elnöke, Magyarország szabadkai főkonzulja, Dr. Bábity János, Jerasz Anikó MNT Végrehajtó bizottság elnöke, a Szabadkai Városháza Önkormányzat részéről  Balogi Zsuzsanna és Bálint Ágota első tanácsosok, Fehérvári Magdolna a Társadalmi  tevékenységek titkára. Az ünnepséget élőben közvetítette a Mária Rádió, a Pannon Televízió Közéleti címen, a többi médiák viszont az esti híradóban beszámoltak az eseményről.

Az ünnepi liturgia után az esemény záró pontja következett. Az intézet nagytermébe vonultunk, ahol a püspök úrral, a papokkal, a közéleti személyekkel, a tanárokkal, a diákok szüleivel és a hívekkel falatozás és társalgás keretében ünnepeltük az intézet 56. fennállási évét.

Január 25-ke Szent Pál apostol megtérésének napja, népnyelven Pálforduló. Nevéhez és napjához számos mondás és legenda fűződik. Mégis a legjelentősebb, hogy Szent Pál apostol az Egyház egyik legnagyobb tanítója, szónoka és írója volt. Nevét számos oktatási és nevelői intézmény viseli. Ezek között van a szabadkai Paulinum Gimnázium és Szeminárium (Kollégium), amely 56 éve folyamatosan működik, amely egyedüli egyházi alapítású gimnázium kollégiummal (Szeminárium).

A Paulinum névadójának napján, január 25-én, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel ünnepi szentmise lesz a szeminárium kápolnájában (Szent Teréz tér 2), amelyet egykori paulinista diákunk a hvári püspök, mons. Palić Petar celebrál az intézet elöljáróival. Magyar szentbeszédet tart ft. Marton Zsolt, a budapesti központi papnevelő intézet rektora.

A Paulinum Gimnáziumban, mint minden oktatási intézményben Vajdaság szerte december 21-én kezdetét vette a karácsonyi és téli szünet. Én és társaim izgalommal és derűvel telve tértünk otthonainkba, ahol kit a külföldről hazatérő családtagok fogadtak vagy éppenséggel a külföldi munka miatt a csonka család. Ennek ellenére örömmel készültünk karácsony ünnepére. Bár idén is sok helyet elmaradt a fehér karácsony, de az éjféli szentmise nem. Felelevenedtek a régi emlékek, amikor a szentmise előtt a gyerekek előadták a betlehemes játékot, mint egykor én is. Jó érzés volt tudni, hogy még van ki. Majd az egyik ünnep után következett a másik. Elérkezett az év vége, szilveszter ünnepe. A különféle családi és népi hagyományoknak megfelelően készültünk. A családi asztalra, az évégi hálaadó szentmise után, sült malac került, mert az előre tol. Éjfélkor az ó-év és minden rossz elüldözése fényében az ég lángba borult a sok tűzijátéktól és hangos robbanástól. Ennek fényében jó magam is fogadalmakat tettem, hogy az előttem álló új évet értékesebben használjam fel. Erre meg is lesz az alkalmam, főleg ami a tanulmányi eredményeket illeti, ugyanis a szünet után még van két tanítási hét az iskolai félév végéig. Visszatérve ismét az iskolapadba meg van a lehetőség. Örömmel láttuk, hogy a szünet alatt is felújítási munkálatok folytak. Az alvó szobák szintjén a folyosó újra lett meszelve, az első emeleten viszont a fürdő. Továbbá az előírásoknak megfelelően megfigyelő rendszert kapott az intézet. Remélem sikerül ismételten jó eredményekkel zárni a félévet, de addig is előttünk áll intézetünk ünnepe. Szent Pál a névadója iskolánknak és kollégiumunknak, akinek a neve napjára izgalommal készülünk, hogy a szentmisét ünnepélyesebbé tegyük énekszámokkal, szavalatokkal és zeneszámokkal. Minden kedves támogatónkat és hívet örömmel várunk, hogy közösen adjunk hálát Istennek.

A 2018/19-es iskolai tanév félévéhez közeledve már elegendő idő telt el ahhoz, hogy az elsős diákok valamelyest megszokják a Paulinum iskolai és kollégiumi életet, és képet alkossanak róla. Ezért megszólaltattuk ismét egy elsős diákunkat:

-         Légy szíves mutatkozzál be rovatunk olvasóinak!

VARGA SÁMUEL a nevem. Zenta közelében lévő Felsőhegyről érkeztem ide a szabadkai Paulinumba, hogy az általános iskola után itt folytathassam további tanulmányaimat. És még most az elején megszeretném ragadni az alkalmat, hogy köszöntsem minden kedves olvasót.

-         Miért ezt az oktatási intézetet választottad?

A Paulinumról egy egykor itt tanult diáktól hallottam, akitől megtudtam, hogy a hittant, mint tantárgyat komolyabban oktatják, és én nem csak ápolni, elmélyíteni akarom hitemet, hanem jelenleg az a szándékom, hogy a tanulmányok végeztével a papi hívatást válasszam.

-         Miért akarsz papi hívatásra lépni?

Tudni kell, hogy kis korom óta ministrálok, tehát az Úr oltára közelében voltam, és ahogy egyre idősebb lettem az egyházi légkör megragadott. Ekkor még nem volt meg bennem az elhatározás. Számomra egy egyedi eset volt a döntő. Tudniillik minden este imádkozom, de akkor azon az estén a csillagos eget szemlélve mondtam el imámat, és ekkor jött a különös érzés,  amit szavakkal nem tudok kifejezni.

-         Fél év elteltével mit tudnál mondani az iskolai kezdetről és beilleszkedésről?

Meg kell mondani nem volt könnyű. Első alkalommal, amikor találkoztam társaimmal, és megtudtam, hogy egyesek Boszniából mások bár országunkból, de innen jóval távolabbi településekből jöttek, szembesültem a kulturális és magatartási különbségekkel, amelyet nem csak nekem, hanem mindannyiunknak le kellett győzni. Néhány hét elteltével ez sikerült, és a többi osztályok tanulóival is megismerkedtem, és ettől kezdve gördülékenyebbé vált a mindennapi életem.

-         A Paulinumban meghatározott napirend van. Okozott ez neked nehézséget?

Nehéz volt eleinte, de nem a délelőtti iskolai időszak, hiszen otthon is korán kellett kelni, hogy ne kések az előadásokról, hanem a délutáni okozott némi kihívást. Ezt azóta megszoktam, minek után felvilágosítottak bennünket, és megláttam értelmét a délutáni időbeosztásnak. Mint fentebb említettem az érettségi után szeretném folytatni tanulmányaimat, és nem éppen csak átcsúszni akarok a felelésekor, hanem jól megtanulni a tananyagot, ahhoz viszont türelem és rend kell, amit jó ha az ember időben magáévá tesz. Továbbá ismervén előre az időbeosztást jobban be tudom tervezni az egyéb teendőimet. Néha van változás a napirendben, ugyanis néha vannak ebéd utáni programok, amelyekre az összes diák megy. Ilyenkor intézményeket, kiállításokat, múzeumokat tekintünk meg, és ismerjük meg Szabadka városát. Nekem tetszenek ezek a programok, mert így jobban megismerhetjük egymást és tudási ismeretekhez juthatok.

-         Az iskoláról és az oktatásról mit tudnál mondani?

A tanulással nekem itt nincs gondom. Ezt lényegesen elősegíti az, hogy a tanárok segítőkészek, így ha valami nekem, vagy más osztálytársamnak nem érthető, akkor újra vagy más módon elmagyarázzák. A kérdéseinkre szívesen válaszolnak. Az előadás két nyelven folyik, így nyelvi kihívás nincs. Ami nekem még nagyon tetszik, hogy az iskola az épületen belül van, így nem kell messze menni.

-         A fentiekben említetted, hogy igyekszel a szabad idődet jól beosztani. Mit szoktál ilyenkor csinálni?

Ebéd után vagy közös programunk van, vagy pedig több órás szabad idő van. Ilyenkor a pajtásokkal kimegyünk a városba egy sétára vagy egy üdítőre, és megbeszéljük ki mit hallott. Továbbá, én szeretek zongorázni. Itt a Paulinumban több zongora terem is van, amelyet örömmel veszem igénybe. Van külön bejáró zeneoktató, akinél a zenei készségeinket tovább fejleszthetjük, és nem csak zongorán, hanem más hangszeren is. Például az egyik osztálytársam hegedű órákon vesz részt. Az intézetnek saját könyvtára van, amelyet szintén látogatok, és a fentiekben elmondott alapján mindenek előtt a könyvekkel iskolai tudásomat gyarapítom, majd pedig  teológiai és lelki irodalmat olvasok. Van számítógépterem is, amelyet szívesen látogatok. Ezen kívül van kis edzőterem és pingpong terem, terep kisfocira és kézilabdára.

-         Milyen terveid vannak?

Említettem, hogy a papi hívatást szeretném választani. Ezért ennek megfelelően azon vagyok, hogy minél több tudást sajátítsak el és a lelki életemet ápoljam és hitbeli ismereteimet gyarapítsam.

-         Mindegyik osztálytársad a papi hivatásra készül?

Nem. Vannak köztük, akik a tanári, a jogi hivatást akarják majd választani, és vannak, akik e téren még nem tisztázták le magukban mit szeretnének. Tehát nincs meghatározva, hogy jelenleg az érettségi után ki hol fogja folytatni  tanulmányait.

IX. Piusz pápa 1854. december 8-án az Ineffabilis Deus nevű bullában kimondta, hogy Mária, már édesanyja, Szent Anna méhében az áteredő bűn nélkül, azaz az első emberpár, Ádám és Éva vétke és annak következményei: bűnre való hajlam, a lélek szellemi képességeinek megbomlott uralma a test fölött, ezek nélkül fogant, és a megszentelő kegyelem állapotában volt. Ettől kezdve minden év december hó 8-án a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén erre a dogmára (hitigazságra) emlékezünk. E napon intézményünkben nincsenek megtartva a tanórák, hanem iskolai program van. Idén ismételten a diákok helybeli történelmi ismereteik bővítése képen a Szabadkai Városi Könyvtárat kerestük fel és látogattuk meg. Itt dr. Fleisz Rita könyvtáros, aki néhány évig a Paulinumban az ógörögöt tanította, szívélyesen fogadott bennünket, és bemutatta a könyvtár történelmét. Meglepetten tudtuk meg tőle, hogy az 1970-es években a Szabadkai Könyvtár Jugoszláviában a rangsorban a 3. helyen volt, amely egykor a ma már nem létező Szabadkai Gimnáziumból nőte ki. A könyvtár alapítását ezen gimnázium tanára Iványi István indítványozta a XIX. században. A történelem folyamán a könyvtár színhelye többször változott, és csak a II. világháború után kapott állandó helyet, ahol ma is fellehető a városházának és a színháznak által. Ettől kezdve a könyvtár könyvállománya és részlegei fokozatosan bővültek, és elnyerte a mai állapotát.

A napot mi sem zárhatta szebben, mint a Szabadkai Székesegyházban a Szűz Mária tiszteletére megtartott kilencedet záró szentmisén való részvétel az elöljáróinkkal, amelynek a végén a székesegyház plébánosával, ft. Beretić Stjepannal és a hívősereggel együtt leróhattuk tiszteletünket és hálánkat a Megváltó, Jézus Krisztus anyjának.

Karácsonykor az Egyház ünnepli a Megváltó születését, aki az emberek iránti szeretetből megtestesült, hogy megváltsa az emberi nemet. Ezen az ünnepen a világban kifejezetten a szeretetre tevődik a hangsúly, és annak gyakorlására. Ekkor az emberek meglepetésekkel készülnek, amelyekkel egymást ajándékozzák meg. Ezek a gesztusok, a krisztusi szeretethez hasonlóan az önátadást és egymás fontosságát hivatottak szimbolizálni. Ennek jegyében idén is a paulinista diákok külön programmal készültek a Villa Ancora idős bentlakói számára, amellyel is igyekeztek a karácsonyi örömet elvinni közéjük. Az idei előadás repertoárján is több zenei kompozíció is elhangzott klarinét és gitáros kettős ként, továbbá fuvolán és hegedűn. Továbbá a műsor keretében szépirodalmi alkotások is elhangzottak. A rendezvény felvezetése rektorunk Miocs József atya személyében történt. Az esemény idén is szívélyes és hangulatos társalgással ért véget, amely a kölcsönös boldog karácsonyi ünnepek kívánása zárt.

A középiskolai oktatási program egyik célja a diákok felnőtt életre való felkészítése, hogy a világi életbe kikerülve az emberi viszonyokban és egyéni megnyilvánulásukban helyesen tudják kifejteni gondolataikat és szándékaikat. Ennek jegyében intézetünkben e cél megvalósításának érdekében, a saját félelmeik legyőzése képen, minden évben rádiós műsorok készülnek, amelyeket a diákoknak a Szabadkai Rádió stúdiójában kell előadniuk, amely majd több helyi média közvetítésében is halhatóvá válik. Ezek a meghatározott alkalmakra készült előadások anyagába az adott ünnep üzenetének hathatós átadása érdekébe oda illő különböző korok szépirodalmi alkotásai kerülnek kiválasztásra, és a cél érdekében prózai szövegek is hallatszanak el. Idén is karácsonyi műsorral készültek a diákok: Hegedűs András, Gyuris Dávid, Dér Leó, Kiss Tamás és új csapattag ként Huszár Ádám.

Ivan Antunović katolikus egyesület idén is megszervezte sorban a XXII. „Božićnjak”-ok, karácsonyi kalácsok kiállítását. Az első kiállítás 1997-ben volt. A bunyevácoknál szokás, hogy külön készítenek karácsonyra kenyeret, amelyen tésztából készített figurákkal megjelenítik a betlehemet. Az említett kalácsokon kívül megtekinthetők a „Bunjevačko kolo“ és „Matija Gubec” hagyományőrző egyesületek kézműalkotásaik. A rendezvényen kiállított süteményeket és alkotásokat a Szabadkai Városháza előterében délutáni program keretében megtekintettük.

Az advent megkezdődésével a keresztény világ ismét lázba borul. Ennek egyik kifejezet látványos megnyilvánulása a települések szívében megnyitott karácsonyi vásárok. A szomszédos országokhoz hasonlóan hazánkban is Szabadkán a Városháza előtt vásár nyílt meg Szent Miklós napjára. A téren a kialakított pultokon a helyi kézművesek és iparos művészek portékái tekinthetők és vásárolhatók meg. A néptől zsibongó hely emlékeztet arra a helyre és időre, amikor a Megváltó megszületett, ám ez alkalommal nem számkivetetten áll, hanem a vásár központjában lelhető fel a felállított betlehem, amely ismételten emlékeztet bennünket, hogy bármekkora is legyen a hangzavar Ő akkor is jelen van és vár ránk.