A becsei Than Mór házat 2013-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Tartományi Nagy- beruházási Alap, valamint Becse Önkormányzata támogatásával újították fel. A Than Mór ház, emlékház és elsődleges funkcióját tekintve interaktív iskola, az oda betérő diákok szemléltető eszközök, logikai játékok és kreatív feladatok által ismerhetik meg a természet törvényszerűségeit. Egyebek mellett a Bermuda-rejtély, a golyószörf, Leonardo hídja, a lebegő labda és sok más hasonló eszköz tesz lehetővé élménydús barangolást a tudományok világában. Az emlékházban az interaktív kreativitás mellett állandó kiállításként megtekinthetők Than Mór festményeinek reprodukciói, melyek között a művész huszonnyolc egyházi és világi témákat egyaránt felölelő alkotásai tekinthetők meg. Az interaktív iskolán és az állandó kiállításon kívül, az emlékház különféle tematikus rendezvényeknek irodalmi esteknek, zenei eseményeknek is helyet biztosít.

A Paulinum tanulói csütörtökön, február 18-án a nevelők és Zajakov Dániel, tanár úr kíséretében tettek látogatást Becsén. Élményekkel teli és hasznos délutánt töltöttek ott, ezért köszönetet mondanak iskolájuk igazgatójának, továbbá a Than Mór ház vezetőjének, Kollár Karolinának.

A becsei látogatás alkalmával betértek a Nagyboldogasszony templomba, ahol két eredeti Than Mór festményben gyönyörködhettek. A templomban ft. Fuderer László atya méltatta az alkotásokat, illetve a templom történetéröl beszélt.

A hazafelé vezető úton a diákok még egy kitérőt tettek Péterrévén. A helyi templomban ft. Ivanković Radak Ivica atya fogadta őket. A közös imádságot követően a plébániáról és a templomról tudhattak meg többet. Az esős időjárás és az élménydús, ugyanakkor fárasztó nap után örömmel fogadták Ivica atya invitálását a plébánia hittantermében szervezett fogadásra és falatozásra, amely szívélyes vendéglátásért ezúton is köszönetet mondanak az atyának.

Szabadkán a székesegyházban, az egykori Szent Teréz plébánia templomban, több mint másfél évszázada minden esztendőben megtartják a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének felajánlott ájtatosságot. Ezt a lelki megujhódást fogadalomból tartják a szabadkai hivek Szűz Mária tiszteletére. A lelki megujhódás február másodikától február tizenegyedikéig, azaz a Lourdesi Szűzanya napjáig tart. Az ájtatosság a hivek körében közkedvelt és igen szép számban látogatott. A szentmisét rózsafűzér – ima előzi meg, utána szentmise következik és végül a felajánló imádság Szűz Máriához. A szentmise keretében elmélkedés szokott lenni, amely mindég egy megadott témához fűződik. Az idei év elmélkedéseinek témája az irgalmasság cselekedete volt.

Február 11-én, a záróünnepséget az egyházmegye főpásztora vezette a szabadkai papság és a hívek részvételével. Ezen az ünnepségen mi is részt vettünk és együtt imádkoztunk a hívő közösséggel és szívből énekeltük a Lourdesi Mária énekét: Úrangyalát végzi a kis Bernadett, Áve, áve, áve.

A nagyböjti időszak hamvazószerdával kezdődik. A hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezet vissza bennünket, hogy már az ószövetségben vezeklésként az emberek hamut szórtak a fejükre. Ezt a gyakorlatot vette át a mai liturgia is és a megszentelt hamut a pap a hívek homlokára hinti kereszt alakban, közben pedig azt mondja: “Emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel.” A nagyböjti időszak a Paulinumban is ezzel a szertartással kezdődik. Hamvazószerdán reggel msgr. Miocs József rektor vezette a szentmisét és szentbeszédet tartott, hangsúlyozván az evangélium utasítását, amely az imádsághoz, a böjtöléshez és az alamizsna osztáshoz fűződik. A szentmise keretében a hagyományos hamvazásra került sor, amely külső jele az elszántságnak, hogy mindennapi munkánkat és áldozatvállalásunkat a szenvedő Krisztusnak szenteljük.

Az első keresztény időktől kezdve a farsangi időszak a vízkereszt utáni héttől hamvazó szerdáig tart. Ebben az időszakban zajos mulatságokat, felvonulásokat és vidám szórakozásokat szoktak szervezni. A legjellemzőbb események közé tartoznak a bálok, az álarcos rendezvények és az utcákon felvonuló mutatványok. Az egyház azért engedélyezi ezeket a rendezvényeket, hogy kifejezésre juttassa, hogy a keresztény ember is tud kikapcsolódni, örülni, mókázni és méltó képen mulatni. Mindez összeegyeztetve a keresztény élettel.

A farsangi időben különböző rendezvényeket tartanak az egyházi intézmények és az egyházi iskolák is. A Paulinum Gimnáziumban és Szemináriumban is hagyomány hogy egy szórakoztató előadást, vagy mulatságos estét rendeznek a tanulók hamvazó szerda előtt.

Ebben az esztendőben a Paulinum elöljárói azt a megoldást választották, hogy hazamehettünk és hogy otthonainkban farsangolhattunk. A farsangolást családi körben, vagy alakalmi társaságban megfelelő módon töltöttük. Jól jött a kikapcsolódás és örömmel tértünk vissza intézetünkbe ,hogy új erővel fojtassuk a munkát.

Az Oktatási Minisztérium előírása szerint, a különböző iskolai programok közt, az iskola természetben is szerepel. Ennek célja, hogy a tanulók a természetben töltenek egy iskolai órát, vagy egy munkanapot. Egy ilyen nap a Paulinum Gimnázium programjában is szerepel. Az iskolaév folyamán többször megyünk nagy sétára, melynek célja a mozgás és a kikapcsolódás. Az iskola a természetben azt jelenti, hogy a kijelölt helyen, erdőben, tavon mezőn, stb. közelebb kerüljenek a tanulók a természethez. Közelebbről ismerjék a természet helyi jellegét, szépségét és adottságát. A Paulinumban hagyomány hogy az első félév után nagy sétára, illetve természetben mennek a tanulók.

Az idén január 30-án, az iskola a természetben néven a palicsi erdőbe és a tóra mentünk. Gyalog tettünk meg jó pár kilométert, hogy útközben is élvezhessük a természetet és a friss levegőt. Miután iskolai programunkat befejeztük, betértünk a palicsi templomba imára. Utána viszont a hittaterembe mentünk, ahol meglepetés szerűen megvendégelt minket Milodanović Gabriška kántor-hitoktatónő. A finom falatokért a forró teáért és az üdítőkért hálás köszönetet mondunk Gabriškának és segítő társainak.

A Katolikus Egyház kívánsága, hogy a világ minden egyházmegyéjében, amennyiben ez lehetséges, legyen az év minden napján valamelyik plébánián, imaházban vagy kápolnában szentségimádás. A szentségimádás célja, hogy az eucharisztikus színek alatt rejtőző Krisztust a hívek imádják és áldják, mint az Egyház éltető erejét. A Szabadkai Egyházmegyében is gyakorlatban van az Egyház általános előírása, az hogy minden nap valahol szentségimádás van.

A Paulinum szemináriumban január 31-én van az éves szentségimádási nap. A nap folyamán a szeminaristák különböző ájtatosságokkal tisztelik és imádják a szentséget. Ezen kívül alkalom van még arra, hogy magánimádásra és elmélyülésre is sor kerüljön. A szeminaristák kis csoportja, külön is szokott szervezni imaórát, jellegzetes lelki dalokkal, ifjúsági elmélkedéssel és alkalmi szövegekkel.

Az oktatási intézmények tanrendjének megfelelően, a tanárok félévente értékelik a tanulók eredményeit és teljesítményét, amely igen fontos úgy a tanulók, mint az oktatók részére. Vajdaság területén az oktatási előírások szerint, a téli szünet előtt zárják le az osztályzatokat. A Paulinum Gimnáziumban ez január végén történik. Tanáraink január 29-én értékelték az első félév tanulmányi eredményeit. A hangsúly a tanulmányok fellendítésének és javításának szolgálatában van. A gyűlést szokás szerint az iskola igazgatója vezeti, az osztályfőnökök viszont ismertetik a tanulók átlageredményeit. Az idei első félévben, a második osztályos tanulók minősültek legjobbaknak, utánuk az elsősök, majd a harmadikosok és a negyedikesek következtek.

Összegezésben, a tanárok nem voltak egészen megelégedve az elért eredményekkel, de ez nem jelenti azt, hogy ezután nem lesz jobb. A második félév lehetőséget nyújt, hogy az eredmények jobbak legyenek, hisszük, hogy ez így lesz, hiszen ez nem csak a tanulók feladata és érdeke, hanem a tanároké is. Latin mondás: Non schole, discimus – és – Non suffitiens (Nem az iskoláért tanulunk – és – Sosem elég). Ennek reményében kezdtük el a második félévet.

Az első félév a Paulinum Gimnáziumban január 30-án fejeződik be. Mielőtt megkezdődne a második félév, az intézet beosztása szerint, egy lelkinap szokott lenni. A lelkinapra, illetve rekolekcióra nagy szükség van, mert a mindennapi iskolai és intézeti gondok kissé elterelik az igazi lelki ápolást. A lelkinap viszont belső összeszedettséget, lelki erőt és lélek újulást jelent. Ez volt jellemző az idei rekolekcióra is.

Lelkinapunk délelőttjén szentmise keretében msgr. Miocs József rektor horvát nyelven tartott elmélkedést, Lukács Arnold diakónus viszont, magyar nyelven. Az előadók témája a személyes kapcsolat Istennel, melynek mozzanata mindenütt jelen van és ezeket meg kell találnunk. A délutáni órákban ft. Dulić Dražen atya tartott elmélkedést, aki rámutatott a különböző ájtatosságok és a magánimák fontosságára, melyek által életet és erőt kell merítenünk a szürke hétköznapunkra. A rekolekció előadásai, az ájtatosságok és az intelmek arra serkentettek bennünket, hogy a lelkinapokból még sokáig táplálkozzunk.

Az egyház január 25-én emlékezik Szent Pál apostol megtérésének jeles napjára. A Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Szeminárium védőszentjének és névadójának tiszteletére ugyancsak ezen a napon ünnepli az iskolanapot, továbbá a kápolna búcsúját. Az 1962/63-as tanévben alapított intézmény, rendhagyó módon, ezúttal is ünnepi szentmisével tette emlékezetessé az évfordulót.

Az iskola kápolnájában összegyűlt ünneplő tömeget diákok, szülők, tanárok, rangos egyházi és világi vezetők alkották, akik részt vettek a msgr. Stanislav Hočevar, belgrádi érsek, msgr. Dr. Kiss Rigó László, szegedi püspök, msgr. Dr. Pénzes János, szabadkai megyéspüspök, illetve msgr. Miocs József, a Paulinum rektora által bemutatott ünnepi liturgián. A kétnyelvű szentmise keretében a Szegedről érkezett msgr. Dr. Kiss Rigó László magyar nyelven tartott szentbeszédében Pál apostol megtérésének jelentőségét hangsúlyozta. Mint elmondta, Pál apostol nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a kereszténység világszerte elterjedhessen. Hozzátette továbbá, hogy olykor nem ártana nekünk is megtérnünk.
A belgrádi érsek - metropolita, Stanislav Hočevar ugyancsak a legnagyobb ünnepek között tartja számon január 25-ét. Mint elmondta ez a nap emlékeztet bennünket arra, hogy a nehézségek között sem szabad megfeledkeznünk a ránk bízott felelősség vállalásától, továbbá hinnünk kell abban, hogy ha erős akarattal, hittel és szeretettel tekintünk az Úrra, bármit el tudunk érni.
A szertartás végén a tanulók szavalataiból, zenei válogátásából összeállított alkalmi műsor következett. A negyedikes tanulók közül Lévai Tamás , Ölbei Irén: Az apostol című versét magyar nyelven, míg Nađ Denis Szent Pál himnusza című alkotását horvát nyelven szavalta el. Oros Mihály negyedikes és Hatnađ Daniel első osztályos tanulók fuvolajátékában J.S.Bach Menüett című alkotását hallgathatta meg a közönség.

Miocs József, az iskola rektora köszöntőjében háláját fejezte ki az iskola jótevőinek, közöttük elsősorban Pásztor Istvánnak a Tartományi Képviselöház elnökének, Szabadka város önkormányzatának az anyagi támogatásért, illetve, amelyek rendkívüli jelentőséggel bírnak az intézmény számára.
Az atya azt is elmondta, hogy ez a nap a Paulinum diákjainak ünnepe, ilyenkor Szent Pál közbenjárását kérik, hogy segítse a tanulói, nevelői, tanári munkát végzőket. Ugyancsak az intézmény vezetője köszöntötte az eseményen nagy számban megjelent rangos vendégeket. A közjogi méltóságok közül tiszteletét tette: Dr. Marko Nikolić, a Vallásügyi Minisztériumbol, Pásztor István, a Képviselőház elnöke, Maglai Jenő, Szabadka polgármestere, Magyarország szabadkai főkonzulja, Dr. Bábity János, Velimir Pleša Horvátország szabadkai főkonzulja, Kern Imre, államtitkár, Kern Sólya Mária, polgármesteri tanácsos, Dr. Lepeš Josip, az MTTK dékánja.

A Paulinum klasszikus irányzaton működő nyelvi gimnázium, amely a nyelvek tanítása mellett nagy hangsúlyt fektet a filozófiai, teológiai, illetve a klasszikus műveltséget biztosító tanulmányokra. Az intézmény diákjai nagy számban választják a papi pályát, de a benne megvalósuló képzés a világi hivatások iránt elkötelezettek számára is megfelelő alapokat nyújt.
A szeminárium elöljárói és tanulói ezúton is szeretnék hálájukat kifejezni mindazoknak, akik az év folyamán imáikkal, támogatásukkal hozzájárulnak a gimnázium munkájának sikerességéhez. Ugyancsak ezúton mondanak köszönetet azoknak is, akik bármilyen módon az intézmény segítségére voltak az iskolanap és a kápolna búcsújának megszervezésében.
A fennállásának 53. évfordulóját ünneplő Paulinumban megtartott ünnepi szentmisét a Mária Rádió élőben közvetítette.

Udvardi Eszter magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő 12 éven át tanított a Paulinum Gimnáziumban, 2015-ben vonult nyugdíjba. A tanári pályáról, egykori diákokról, a paulinumbéli munkájáról a gimnázium tudósítója kérdezte.

P: - Kérem, mutassa be életútját.

U. E.: - Csantavérről származom, általános iskolai tanulmányaimat ott, a gimnáziumot Szabadkán, a Bölcsészkart pedig Újvidéken végeztem el. Ezt követően a szabadkai Műszaki Középiskolában helyezkedtem el és 35 éven át ott is dolgoztam, és hivatalosan ebből az intézményből is vonultam nyugdíjba. Közben Ivanović Josip tanár úrnak köszönhetően kerültem a Paulinumba, amely iskolát egy rendkívül békés, csöndes intézménynek találtam az a nyüzsgő fergeteg után ahol korábban volt szerencsém dolgozni. Tanári pályám, sőt mondhatom, hogy életem legszebb 12 esztendeje volt a Paulinumban töltött idő. Új élményekkel gazdagodtam, és nagyon sokat tanultam is. Bár én egész életemben vallásos voltam, de a tanároktól, az intézményben dolgozó papoktól, sőt még a diákoktól is tanultam.

P: - Hogyan hasonlítaná össze a két intézményt, ahol tanított, illetve az alkalmazott tanítási módszereket?

U.E.: - Abban az iskolában más volt a légkör. Egy nyüzsgő, nagy létszámú osztályokkal működő intézmény volt, ahol némely évben 38 diák tartozott egy tagozatba. Ahhoz képest itt szinte minden tanulóval egyéni munkát valósíthattam meg, mindenki kérdésére, válaszára jutott elég idő a tanítási órákon. A diákok a Paulinumban sokkal fegyelmezetebbek, illemtudóbbak, ugyanakkor hiányoltam az olvasás iránti igényt, az szeretetét. Ezt igazából a számítógépes világ vívmányainak tulajdonítom, mert a gyerekek lassan-lassan elfelejtenek olvasni, beszűkülnek. Csak az internet a technika világa érdekli őket. Természetesen kivétel akad itt is. Főleg jó képességű, művelt, kiváló fogalmazókészséggel rendelkező tanulókkal ismerkedtem meg, akik csodálatos diplomadolgozatokat írtak.

P: - Milyen elveket igyekezett követni a munkája során? Vannak-e diákok, akikre ma is szívesen emlékezik?

U. E.: - Mindig arra törekedtem, hogy ne csak tanítsak, hanem neveljek is. A jó, a szép és a pozitív világszemlélet irányába igyekeztem terelni a diákjaimat. Csak ők a megmondhatói, hogy mennyire jártam sikerrel. Én mindenesetre hálát adok Istennek, amiért nagyszerű kollégákkal, jó gyerekekkel, ideális körülmények között végezhettem a dolgom a Paulinumban. Megnyugtató volt a számomra, hogy az igazgató úr minden nap ott volt velünk, feszültségektől mentesen, családias légkörben zajlottak az órák, teltek a napok. Zsunyi Tibor, Tojzán László, Mészáros Oszkár, Tapolcsányi Emánuel, Béres György mind-mind sikeres felnőttek lettek, szívesen emlékezem rájuk. Búcsúk alkalmával gyakran találkozunk, ilyenkor beszámolnak az életük alakulásáról. Egyszer minden véget ér, így a tanári pályám is, sajnos a betegségem is hozzásegített, hogy meghozzam a döntést, miszerint 2015/2016-os tanévtől visszavonulok.