Az oktatási intézmények tanrendjének megfelelően, a tanárok félévente értékelik a tanulók eredményeit és teljesítményét, amely igen fontos úgy a tanulók, mint az oktatók részére. Vajdaság területén az oktatási előírások szerint, a téli szünet előtt zárják le az osztályzatokat. A Paulinum Gimnáziumban ez január végén történik. Tanáraink január 29-én értékelték az első félév tanulmányi eredményeit. A hangsúly a tanulmányok fellendítésének és javításának szolgálatában van. A gyűlést szokás szerint az iskola igazgatója vezeti, az osztályfőnökök viszont ismertetik a tanulók átlageredményeit. Az idei első félévben, a második osztályos tanulók minősültek legjobbaknak, utánuk az elsősök, majd a harmadikosok és a negyedikesek következtek.

Összegezésben, a tanárok nem voltak egészen megelégedve az elért eredményekkel, de ez nem jelenti azt, hogy ezután nem lesz jobb. A második félév lehetőséget nyújt, hogy az eredmények jobbak legyenek, hisszük, hogy ez így lesz, hiszen ez nem csak a tanulók feladata és érdeke, hanem a tanároké is. Latin mondás: Non schole, discimus – és – Non suffitiens (Nem az iskoláért tanulunk – és – Sosem elég). Ennek reményében kezdtük el a második félévet.

Az első félév a Paulinum Gimnáziumban január 30-án fejeződik be. Mielőtt megkezdődne a második félév, az intézet beosztása szerint, egy lelkinap szokott lenni. A lelkinapra, illetve rekolekcióra nagy szükség van, mert a mindennapi iskolai és intézeti gondok kissé elterelik az igazi lelki ápolást. A lelkinap viszont belső összeszedettséget, lelki erőt és lélek újulást jelent. Ez volt jellemző az idei rekolekcióra is.

Lelkinapunk délelőttjén szentmise keretében msgr. Miocs József rektor horvát nyelven tartott elmélkedést, Lukács Arnold diakónus viszont, magyar nyelven. Az előadók témája a személyes kapcsolat Istennel, melynek mozzanata mindenütt jelen van és ezeket meg kell találnunk. A délutáni órákban ft. Dulić Dražen atya tartott elmélkedést, aki rámutatott a különböző ájtatosságok és a magánimák fontosságára, melyek által életet és erőt kell merítenünk a szürke hétköznapunkra. A rekolekció előadásai, az ájtatosságok és az intelmek arra serkentettek bennünket, hogy a lelkinapokból még sokáig táplálkozzunk.

Az egyház január 25-én emlékezik Szent Pál apostol megtérésének jeles napjára. A Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Szeminárium védőszentjének és névadójának tiszteletére ugyancsak ezen a napon ünnepli az iskolanapot, továbbá a kápolna búcsúját. Az 1962/63-as tanévben alapított intézmény, rendhagyó módon, ezúttal is ünnepi szentmisével tette emlékezetessé az évfordulót.

Az iskola kápolnájában összegyűlt ünneplő tömeget diákok, szülők, tanárok, rangos egyházi és világi vezetők alkották, akik részt vettek a msgr. Stanislav Hočevar, belgrádi érsek, msgr. Dr. Kiss Rigó László, szegedi püspök, msgr. Dr. Pénzes János, szabadkai megyéspüspök, illetve msgr. Miocs József, a Paulinum rektora által bemutatott ünnepi liturgián. A kétnyelvű szentmise keretében a Szegedről érkezett msgr. Dr. Kiss Rigó László magyar nyelven tartott szentbeszédében Pál apostol megtérésének jelentőségét hangsúlyozta. Mint elmondta, Pál apostol nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a kereszténység világszerte elterjedhessen. Hozzátette továbbá, hogy olykor nem ártana nekünk is megtérnünk.
A belgrádi érsek - metropolita, Stanislav Hočevar ugyancsak a legnagyobb ünnepek között tartja számon január 25-ét. Mint elmondta ez a nap emlékeztet bennünket arra, hogy a nehézségek között sem szabad megfeledkeznünk a ránk bízott felelősség vállalásától, továbbá hinnünk kell abban, hogy ha erős akarattal, hittel és szeretettel tekintünk az Úrra, bármit el tudunk érni.
A szertartás végén a tanulók szavalataiból, zenei válogátásából összeállított alkalmi műsor következett. A negyedikes tanulók közül Lévai Tamás , Ölbei Irén: Az apostol című versét magyar nyelven, míg Nađ Denis Szent Pál himnusza című alkotását horvát nyelven szavalta el. Oros Mihály negyedikes és Hatnađ Daniel első osztályos tanulók fuvolajátékában J.S.Bach Menüett című alkotását hallgathatta meg a közönség.

Miocs József, az iskola rektora köszöntőjében háláját fejezte ki az iskola jótevőinek, közöttük elsősorban Pásztor Istvánnak a Tartományi Képviselöház elnökének, Szabadka város önkormányzatának az anyagi támogatásért, illetve, amelyek rendkívüli jelentőséggel bírnak az intézmény számára.
Az atya azt is elmondta, hogy ez a nap a Paulinum diákjainak ünnepe, ilyenkor Szent Pál közbenjárását kérik, hogy segítse a tanulói, nevelői, tanári munkát végzőket. Ugyancsak az intézmény vezetője köszöntötte az eseményen nagy számban megjelent rangos vendégeket. A közjogi méltóságok közül tiszteletét tette: Dr. Marko Nikolić, a Vallásügyi Minisztériumbol, Pásztor István, a Képviselőház elnöke, Maglai Jenő, Szabadka polgármestere, Magyarország szabadkai főkonzulja, Dr. Bábity János, Velimir Pleša Horvátország szabadkai főkonzulja, Kern Imre, államtitkár, Kern Sólya Mária, polgármesteri tanácsos, Dr. Lepeš Josip, az MTTK dékánja.

A Paulinum klasszikus irányzaton működő nyelvi gimnázium, amely a nyelvek tanítása mellett nagy hangsúlyt fektet a filozófiai, teológiai, illetve a klasszikus műveltséget biztosító tanulmányokra. Az intézmény diákjai nagy számban választják a papi pályát, de a benne megvalósuló képzés a világi hivatások iránt elkötelezettek számára is megfelelő alapokat nyújt.
A szeminárium elöljárói és tanulói ezúton is szeretnék hálájukat kifejezni mindazoknak, akik az év folyamán imáikkal, támogatásukkal hozzájárulnak a gimnázium munkájának sikerességéhez. Ugyancsak ezúton mondanak köszönetet azoknak is, akik bármilyen módon az intézmény segítségére voltak az iskolanap és a kápolna búcsújának megszervezésében.
A fennállásának 53. évfordulóját ünneplő Paulinumban megtartott ünnepi szentmisét a Mária Rádió élőben közvetítette.

Udvardi Eszter magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő 12 éven át tanított a Paulinum Gimnáziumban, 2015-ben vonult nyugdíjba. A tanári pályáról, egykori diákokról, a paulinumbéli munkájáról a gimnázium tudósítója kérdezte.

P: - Kérem, mutassa be életútját.

U. E.: - Csantavérről származom, általános iskolai tanulmányaimat ott, a gimnáziumot Szabadkán, a Bölcsészkart pedig Újvidéken végeztem el. Ezt követően a szabadkai Műszaki Középiskolában helyezkedtem el és 35 éven át ott is dolgoztam, és hivatalosan ebből az intézményből is vonultam nyugdíjba. Közben Ivanović Josip tanár úrnak köszönhetően kerültem a Paulinumba, amely iskolát egy rendkívül békés, csöndes intézménynek találtam az a nyüzsgő fergeteg után ahol korábban volt szerencsém dolgozni. Tanári pályám, sőt mondhatom, hogy életem legszebb 12 esztendeje volt a Paulinumban töltött idő. Új élményekkel gazdagodtam, és nagyon sokat tanultam is. Bár én egész életemben vallásos voltam, de a tanároktól, az intézményben dolgozó papoktól, sőt még a diákoktól is tanultam.

P: - Hogyan hasonlítaná össze a két intézményt, ahol tanított, illetve az alkalmazott tanítási módszereket?

U.E.: - Abban az iskolában más volt a légkör. Egy nyüzsgő, nagy létszámú osztályokkal működő intézmény volt, ahol némely évben 38 diák tartozott egy tagozatba. Ahhoz képest itt szinte minden tanulóval egyéni munkát valósíthattam meg, mindenki kérdésére, válaszára jutott elég idő a tanítási órákon. A diákok a Paulinumban sokkal fegyelmezetebbek, illemtudóbbak, ugyanakkor hiányoltam az olvasás iránti igényt, az szeretetét. Ezt igazából a számítógépes világ vívmányainak tulajdonítom, mert a gyerekek lassan-lassan elfelejtenek olvasni, beszűkülnek. Csak az internet a technika világa érdekli őket. Természetesen kivétel akad itt is. Főleg jó képességű, művelt, kiváló fogalmazókészséggel rendelkező tanulókkal ismerkedtem meg, akik csodálatos diplomadolgozatokat írtak.

P: - Milyen elveket igyekezett követni a munkája során? Vannak-e diákok, akikre ma is szívesen emlékezik?

U. E.: - Mindig arra törekedtem, hogy ne csak tanítsak, hanem neveljek is. A jó, a szép és a pozitív világszemlélet irányába igyekeztem terelni a diákjaimat. Csak ők a megmondhatói, hogy mennyire jártam sikerrel. Én mindenesetre hálát adok Istennek, amiért nagyszerű kollégákkal, jó gyerekekkel, ideális körülmények között végezhettem a dolgom a Paulinumban. Megnyugtató volt a számomra, hogy az igazgató úr minden nap ott volt velünk, feszültségektől mentesen, családias légkörben zajlottak az órák, teltek a napok. Zsunyi Tibor, Tojzán László, Mészáros Oszkár, Tapolcsányi Emánuel, Béres György mind-mind sikeres felnőttek lettek, szívesen emlékezem rájuk. Búcsúk alkalmával gyakran találkozunk, ilyenkor beszámolnak az életük alakulásáról. Egyszer minden véget ér, így a tanári pályám is, sajnos a betegségem is hozzásegített, hogy meghozzam a döntést, miszerint 2015/2016-os tanévtől visszavonulok.

A diákok általában véve szeretik az iskolát, de még jobban örülnek annak ha lyukas órájuk, vagy szünidejük van. Ez jellemző a Paulinum tanulóira is. December második felében már észlelhető volt, hogy a paulinisták az otthonaikra és az ünnepekre gondolnak. December 22-én örömmel indultunk otthonaikba. A hazamenetel nem csak a karácsonyi-újévi ünnepekre szólt, hanem egyben ez félévi szünidőt is jelentett. Az ünnepeket szeretteink és családjaink körében töltöttük. Habár huszonnyolc napot töltöttünk otthon, amely több mint három hét, de szerinünk ez olyan gyorsán múlt el, mintha csak három nap lett volna az egész. Január 17-re jöttünk vissza a Paulinumba. Olyan örömmel tértünk vissza, mint amilyen örömmel távoztunk a szünet kezdetekor. Amikor visszajöttünk az intézetbe, szinte egész nap élménybeszámolókat tartottunk egymásnak. Jólesett újra találkozni osztály- és iskolatársainkkal. Január 18-án megkezdődött a tanítás. Ekkor egy kicsit elszorult a szívünk, hiszen előttünk áll még a félév. Addig még ellenorzókét és dolgozatokat kell írnunk és felelnünk kell a félévi jegyek lezárására. A feladatoktól mégsem hátrálunk meg, hiszen ezekre felkészültünk, másrészt viszont bízunk védőszentünk Szent Pál apostol közbenjárásába.

Minden helység, község és város vezetése az önkormányzattól függ. Ez az utóbbi évtizedekben igen csak változott és attól függött, hogy milyen volt az ország vezetése, illetve kik gyakorolták a  hatalmat. A Paulinum élete során több kormányvezetőség és helybéli önkormányzat változott. A vezetők állásfoglalása többször szinte ellenséges volt;  néha megtűrtek bennünket, vagy esetleg lojális állásfoglalást tanúsítottak irántunk.

A kilencvenes évektől a Szabadkai Önkormányzat a Paulinum Gimnáziumot és Szemináriumot a többi városi intézménnyel egyenrangúnak tekintette és lehetősége szerint támogatta. A kétezres rendszerváltás óta, megváltoztak a viszonyok, úgy köztársasági, mint tartományi szinten.  Évek múltán a történelem megmutatta, hogy a közös célok és célkitűzések elérésének érdekében közös munkára és összefogásra van szükség, Ezért a rendszerváltás óta, úgy a  köztársasági, mint a tartományi kormány figyelemmel kíséri és támogatja a Paulinum munkáját. Időközben látogatást tesznek a belgrádi minisztérium tagjai. A Tartományi Képviselőház elnökének viszont hagyományossá vált, hogy az ünnepek előtt meglátogatja és megajándékozza a gimnáziumot és a szemináriumot. A Képviselőház elnöke Pásztor István, elfoglaltsága végett most az ünnepek előtt nem tudta személyesen tiszteletét tenni, annak ellenére a karácsonyi-újévi ajándékról nem feledkezett meg. Levelében az elnök úr kifejezte tiszteletét azok iránt, akik megálmodták és létrehozták a Paulinumot. Ez az intézmény nemcsak hogy létrejött, hanem egy olyan tekintélyt is vívott ki magának, amely túlmutat a Szabadkai Püspökség határain. Továbbá azt írja, hogy a Paulinum azért is fontos,  mert olyan fiatal személyeket nevel, akik arra vállalkoznak, hogy az élt különböző pillanataiban üzenetet és értéket fogalmazzanak meg az emberek irányába. Ahhoz, hogy helyrejöjjenek a dolgok, fontos szerepük van az egyházi képviselőknek, illetve azoknak akik egy magasztos hivatásra készülnek és ezért fontos a Paulinim felkarolása és támogatása.

Pásztor István elnök úr ez évi támogatása nem csak adomány volt, hanem jó pár tonnás szállítmány, amely élelmiszerből és tisztálkodási szerekből állt. A nagy értékű ajándék nagyon jól jött, hiszen a Paulinum nemcsak oktatói , hanem nevelőintézmény illetve kollégium is, melynek fenntartásához ez a szállítmány rendkívüli értékű. A Paulinum elöljárói és tanulói hálásan köszönik az  elnök úrnak a szállítmányt, és Isten áldását kérik munkájára.

Öröm töltötte el a Paulinum elöljáróit és tanulóit, mivel ismét egy paulinista egyházi rendet vett fel. Karácsony másnapján, december 26-án msgr. Pénzes János megyéspüspök, diakónussá, azaz szerpappá szentelte Lukács Arnold, jelöltet. A szentelés a becsei Nagyboldogasszony templomban volt megtartva, mivel Arnold e plébánia-templom jelöltje. Lukács Arnold Becsén szakiskolát végzett, utána a Paulinum Gimnáziumban érettségizett, teológiai tanulmányait, a Szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán végezte el.

A diakónusszentelés karácsonyi ünnepi hangulatban zajlott, számos vendéggel, közöttük a Paulinum rektorával és a Szeminárium képviselőkkel, valamint a becsei hívek részvételével. A szentmisét és a szentelést szebbé tette, az Óbecsei Schola Cantorum énekkara Stefaniga Ottilia vezetésével. Az ünnepség a Texas vendéglőben agapéval és társalgással zajlott.

Karácsony ünnepe és az előkészületi időszak számtalan szokással és különböző hagyományokkal van telve. A hagyományok tájegységenként és területenként, olykor családokként is változnak és így gazdagítják a szép szokásokat. Szabadkán és környékén a horvát-bunyevác nép körében él az ugynevezett karácsonyi kalács „Božićnjak” készítése. A karácsonyi kalács díszítő elemei elsősorban a betlehemi figurák, amelyeket úgy mint a kalácsot, tésztából készítenek. A karácsonyi kalács „Božićnjak” a vacsora ideje alatt az asztalra kerül, utána viszont a családfő elhelyezi a karácsonyfa alá és a karácsonyi időszak végéig ott marad.

A karácsonyi kalácsok kiállítása a városháza előcsarnokában volt látható, melyet a Paulinum diákjai is megtekintettek.

Dr Fleisz Rita ógörög szakos tanárnőnk állandó munkahelye a Városi Könyvtár Helyi Osztálya. A helyi részlegben általában olyanok dolgoznak, akik járatosak a klasszikus kultúrában, illetve nyelvekben. Azért, mert a XX. század elejéig a hivatalos okmányok mind latin nyelven íródtak. Rita tanárnőnk, mint okleveles könyvtáros fő állása a Városi Könyvtár, iskolánkban viszont ógörög nyelvet tanít. Mivel a tanárnő több évtizeden át mint könyvtáros szakember jól végzi teendőit, ezét a Köztársasági Művelődési Minisztériumtól elismerő oklevelet kapott, mint magas szakképzett könyvtáros.

Tanárnőnknek gratulálunk a kinevezéshez és kívánunk neki továbbra is kitartást és eredményes munkát a könyvtárban.

Négy évvel ezelőtt sajnálatos hírt kelett közölnünk olvasóinkkal, azt, hogy ismeretlen tettesek használhatatlanná tették a tornatermünket. Az első Paulinum amely 1938-ban nyílt meg, egy épületegyütesból alott melynek keretében tornaterem is. Az épületet a tornateremmel a II. világháború után államosítoták. Az utóbbi rendszerváltás után éveken át a hatósághoz folyamodtunk a visszaszármaztatás végett, amely meg is történt. A tornatermünket tíz éven át haszláltuk és miután visszakaptuk, fel szerettük volna újíttatni, de ekkor ismeretlen tettesek haszlálhatatlanná tették a termet. A termet most átvette egy magánvállalkozó és felújította. Mivel a felújítás után a terem tornaszerek nélkül maradt, mi a kultuszminisztériumhoz folyamodtunk és az ő tamogatásukkal felszereltetük a termet.

A támogatás karácsonyi ajándékként érkezett és mi nagyon örülünk ennek és köszönetet mondunk a miniszter úrnak és a Paulinum közvetítö tanácsosának.