November 20-án könyvbemutatón vettünk részt a Városi Könyvtár Olvasótermében. A Könyvbemutatón ft. dr. Cizmár Oszkár  plébános és főiskolai tanár legújabb könyvét mutatta be a Keresztény Értelmiségi Kör alelnöke Miskolci József.  A Palladiosz, A sivatagi atyák történetei Lauszoszhoz című könyvéről a bemutató vezetője beszélgetett Csizmár atyával, aki a könyv egyes részeit bővebben magyarázta a jelenlévőknek. A könyv érdekes, mivel a kolostori életet mutatja be, ahogy azt a negyedik században a sivatagban élték a szerzetesek. A könyvből részleteket olvastak Szabó Károly és Szabó Hangya Teréz.

A könyvbemutató érdekes és tanúságos volt, mert mi a sivatagi szerzetesekről eddig nagyon keveset hallgattunk.

A Szabadkai Közkórházat a múlt század elején építették. A kórházat és az udvarában álló kápolnát Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel. A kápolna búcsúját minden esztendőben november 19-ét megelőző vasárnapon tartják. Ebben az esztendőben ez november 15-én volt megtartva. A kórház rektora, illetve felelős lelkésze ft. Muharem Dragan atya, már negyedik esztendeje hívja a Paulinum Gimnázium és Szeminárium tanulóit, hogy együtt ünnepeljenek, hiszen ő egykor a Paulinum tanára és nevelője volt.

Az ünnepi szentmisét msgr. Miocs József rektor úr és Dragan atya mutatták be. A szentbeszédet két nyelven a rektor úr tartotta Beszédében először Szent Erzsébet életútját méltatta, utána viszont kihangsúlyozta Szt. Erzsébet önfeláldozó szeretetét és tevékenységét a betegekért, szegényekért, elhagyottakért és hontalanokért. Ő az irgalmasság példaképe, melyet nyolcszáz év után is megcsodálhatjuk és példáját követhetjük.

A szentmise olvasmányait Mikes Norbert és Ristov Tomislav olvasták, a hívek könyörgését viszont  Králusz Patrik. Szavalatot mondtak Szent Erzsébetről Tápai Leon és Cocek Stefan. A szentmise alatt Hatnađ Danijel fuvolán előadta Chr. W. Gluck Menüett c. szerzeményét. A Paulinum Kis ének- és zenekarát Oros Mihály vezette. A szentmise végén azok a hívek, akik hétről hétre a kápolnába járnak, agapéval kedveskedtek a szeminaristáknak és a búcsún résztvevő híveknek.

Az oktatási előírásoknak megfelelően október végén minden iskolának Tantestületi gyűlést kell tartania. Az iskolaév és a tanítás szeptember elsején kezdődik és október végén, amikor megvannak az előírt hetek és munkanapok, negyedévi gyűlést kell tartani . A Paulinum Gimnáziumban a negyedévi gyűlést november 4-én tartották tanáraink. Két hónap az iskolaévből nem hosszu idő , de ahhoz elegendő, hogy a tanárok mérlegelni tudják a munkát, illetve a tanmenetet és a tanulók teljesítményét. A diákok részére is hasznos a negyed évi eredmények kiértékelése, mert így képet kapnak az eddigi teljesítményről és serkenti őket a jobb tanulásra. Az első negyed évi eredmények arra utalnak, hogy a továbbiakban kissé komolyabban kell hozzáfogni a munkához és hogy majd  akkor a félév jobb és eredményesebb lesz.

Szabadka önkormányzata már több mint húsz éve megemlékezést szervez november 2-án az 1944/1945-ös ártatlanul kivégzett emberekért. Azóta minden esztendőben a szabadkai Zentai- úti temető ʹ44-es parcelláján a Vergődő madár emlékműnél összejönnek a kívégzettek hozzátartozói, leszármazottai, a városi vezetőség és a lakosság, hogy leróják kegyeletüket az ártatlan áldozatoknak. A kegyeletadáson felszólalt Pásztor István a VMSZ elnöke, valamint Maglai Jenő Szabadka polgármestere, akik beszédükben kiemelték, hogy az ártatlanul kivégzések sajnálatos események voltak, hiszen egy kislány, vagy egy nyolcvan éves idős ember , nem tehetett olyant, hogy embertelenül végezzék ki. A megemlékezés mindég ökuménikus jellegű, mert a történelmi egyházak képviselői imákat mondanak az elhunytakért. A megemlékezést énekszámok, szavalatok és beszédek tették meghittebbé. A Paulinum Gimnázium tanulói is mindég hozzájárulnak a kegyeletadáshoz vagy beszéddel, vagy szavalattal. Ebben az esztendőben Lévai Tamás negyedik osztályos tanulónk Alois Schröder Unvergessene című német versel róta le kegyeletét a kivégzettek tiszteletére.

Hogy hívnak és honnan jöttél?

Hegedűs András a nevem, Péterrévéről jöttem, a Mindenszentek Plébániához tartozom.

Hol végezted el az általános iskolát?

Az általános iskolát szülőfalumban, a Samu Mihály Általános Iskolában végeztem el.

Kitől hallottál a Paulinumról? A Paulimum Gimnáziumról és Kollégiumról a plébánosomtól ft. Toth Árpádtól, valamint egykori paulinista diáktól, Hajdú Lászlótól, aki jelenleg a Szegedi Hittudományi Kar hallgatója és a médiából hallottam.

Milyen volt a kezdet, a beilleszkedés?

Nem volt nehéz a beilleszkedés az intézeti életbe. Egy-két hét alatt megszoktam a napirendet és az új környezetet. Ebben sokat segített Králusz Patrik harmadikos tanuló, aki mint nagybecskereki sokat járt Péterrévére a nagyszüleihez; ő karolt fel az első napokban.

A napirend jelent-e nehézséget számodra?

A napirend, a napi beosztás, a rendszer nagyon jó és hasznos. A reggeli felkelés egy kis gondot okoz, de máris megszoktam, hiszen nem kelünk fel túl korán.

A gimnáziumban vannak-e nehézségeid?

Ami a gimnáziumot illeti, a horvát nyelv nehézséget okoz, de a többiek mellet az ember belejön a nyelvbe, másrészt pedig a barátok segítenek. Különben, a történelmet és a földrajzot szeretem legjobban.

Problémát jelent-e számodra hogy hétvégénéként nem mehetsz haza?

Az hogy nem mehetünk haza minden héten, nem jelent nehézséget számomra, hiszen minden alkalommal valamilyen program van, nagyséta, találkozások, sportrendezvények, vagy hasonló események.

Mi tetszik neked legjobban az intézetben-kollégiumban?

Az intézeti szabadidőben vagy egyet sétálok a barátaimmal, vagy a számítógépes terembe megyek, vagy pedig gyakorolok zongorán (hiszen különórára járok), de sűrűn megyünk az osztálytársaimmal az ún., Bódis kávézóban.

Gondolsz-e szüleidre és az otthonodra?

Az otthonra és a szüleimre sokat gondolok. Minden nap felhívom őket, elmondok nekik mindent ami aznap történt, ők meg az otthoni eseményekről számolnak be nekem.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Mindenek előtt a Gimnáziumot szeretném minél jobb eredménnyel befejezni, érettségizni. Egyenlőre különösebb terveim nincsenek, majd négy év után döntök, hová, merre tovább.

Mit üzensz azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy jöjjenek-e a Paulinumba?

Az iskolát minden érdeklődőnek ajánlom. A Paulinumban jó képzést és nevelést kapunk. Itt mindenki jó barátokra fog találni, akik mindenben segítenek.

Van-e valamilyen megjegyzésed?

Megjegyzésem, az átlagemberek körében a Paulium még mindig papjelöltek iskolája, pedig ez nem így van. Ez egy fiúgimnázium, amilyen gimnáziumokkal rendelkezik számos európai ország. Ilyenek a jezsuita, bencés, piarista, ferences és más gimnázium, melyek a legrangosabb intézmények. Ezek közé tartozik a szabadkai Paulinum is.

A mai szerémségi Püspökség területét az egykori Római Birodalom Pannonia provincia részét képezte. A Római Császárság keresztényüldöző volt és így a mai szerémségi püspökség területén is üldözték a keresztényeket. A szerémségi vértanúk közül kitűnik Szt. Dömötör. Ő, előkelő római nemesi családból származott. Katona lett és vitézségéért Maximilián császár kinevezte Görögország helytartójává. Oly bölcsen vezette népét és országát, hogy a császár egyik legkedvesebb embere lett. A hadjáratok folyamán megismerkedett a kereszténységgel és megkereszetelkedett. Amikor ezt a császár megtudta, megpróbálta lebeszélni a kereszténységről. Mivel nem volt hajlandó lemondani hitéről a keresztényégről, a császár kivégeztette. Szent Dömötör a mai Szerémség területén is végzett szolgálatot így lett ő a mai Püspökség védőszentje és a szerémségi székesegyház patrónusa. A szerémségi Püspökség székhelye Mitrovica (Szent Dömötörvárosa) és október 26-án itt ünnepelték meg a Püspökség napját. Az ünnepi misét és a szentbeszédet msgr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök tartotta.Ővele együtt miséztek a vendégpüspökök és a papság. Az ünnepségen részt vettek szabadkai képviselők is, közötök a mi rektorunk is.

A Vajdasági Magyarság '56-os központi megemlékezése Palicson kezdődött, az egykori menekülttábor helyén felállított, a Szabadság madara nevet viselő szobor előtt. Utána, a Jadran Színpadin folytatódott az ünneplés – Ki viszi át...? címmel. A rendezvény elején Pásztor István, a VMSZ elnöke alkalmi beszédet mondott, utána viszont, Magyar Levente Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának gazdaság-diplomáciai államtitkára szólt az ünneplő közönséghez. Beszédében kiemelte, hogy az '56-os októberi események a magyar történelem olyan kegyelmi állapotát képviselik, amelyek méltók arra, hogy legfontosabb ünnepeink egyikeként világszerte megemlékezzünk róla.

A beszédek után ünnepi műsor következett, melyen fellépett a Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület ifjúsági tánccsoportja, a Juhász Zenekar és Hajver Ákos szövegtolmácsoló.

A Paulinum tanulói az '56-os szabadságharcról az iskolaóra keretében emlékeztek meg és mint minden esztendőben részt vettek a központi rendezvényen a Jadran Színházban.

A belgrádi érsekség védőszentje Kapisztráni Szt. János. A szent napja október 23-a. Ekkor emlékezik meg róla a világegyház, hiszen ő a belgrádi csata győzelmével védte meg az európai kereszténységet. A belgrádi érsekség ebben az esztendőben október 23-án megkülönböztetett tisztelettel emlékezett meg az egyházmegye védőszentjéről. A két napos rendezvényen előadások és imaakciók váltották egymást. Az ünnepség keretében megnyitották az érsekség szinódusát, megemlékeztek msgr. Hočevar Stanislav érsek tizenöt éves érseki szolgálatáról és egyben hetven éves születésnapjáról.

A központi ünnepség október 24-én volt a Nagyboldogasszony székesegyházban. Az ünnepi szentmisét Hočevar érsek-metropolita vezette és ővele együtt miséztek a metropolita püspökei és papjai. A szentbeszédet msgr. Perić Ratko, mosztári megyéspüspök tartotta. A szónok először Kapisztrán Sz. János érdemeiről és életéről beszélt, utána viszont, Hočevar érsek tizenöt éves munkáját méltatta. A szentmisét a Zvon Katolikon énekkar és zenekar tette ünnepélyessé, előadva ősbemutatóként Frisina Marco, Te Deum nevezetű latin miséjét.

Az ünnepségen részt vett számos világi és egyházi méltóság, melyek közt a Paulinum Gimnázium és Szeminárium is képviselve volt.

Az elmúlt héten, a szabadkai Maria Theresiopolis – Német Egyesület, alkalmi műsort rendezett a Német Kultúra Napja alkalmából.

A Német Egyesület, három évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy felelevenítse a Duna-menti németek nyelvét, kultúráját és szokásait. A Régenbogen (Szivárvány) – a Egyesületnek énekkara – fellépéseivel ismerteti az egykori németek énekeit és dalait; a Guck mal lapja viszont, tudósít a valamikori és a jelenlegi eseményekről. Az említett műsoron a résztvevők megismerhették a szabadkai háború előtti németek kultúráját. A rendezvényen fellépetek a Német Óvoda gyermekei, a Regenbogen vegyeskórus, a szavalók, a fúvószenekar és a táncegyüttes. Az ünnepi műsoron Gubaš Vladimir, negyedik osztályos paulinista Heinrich Heine, Lorelei versét szavalta el.

Ebben az esztendőben a missziós vasárnapot a Paulinum Gimnázium és Szeminárium tanulói a tavankúti hívekkel ünnepelték. Ft. Ivanković Franjo esperes-plébános immár hatodik esztendeje hívja a paulinistákat, hogy híveivel együtt ünnepeljenek. Ez alkalommal a missziós vasárnap lett kijelölve, amikor együtt imádkoztunk és emlékeztünk meg a missziósokról, akik világszerte hirdetik Krisztus tanítását és az Örök Élet Igéjét.

A szentmisét msgr. Miocs József vezette és vele misézett a helybéli plébános. A szentmise alatt Msgr. Forgić Marko atya, a szeminárium lelkésze gyóntatott. A rektor úr a szentbeszédében a missziósok munkáját méltatta és felhívta a hívek figyelmét arra, hogy minden keresztény ember kötelessége hirdetni az Evangéliumot, nemcsak szóval, hanem tettekkel is. A szentbeszéd után Nađ Denis vallomást tett hivatásáról és életéről. A liturgia keretében Oros Mihály előadta fuvolán J. S. Bach, Jesu meine Freude c. szerzeményét, Juhas Đuro viszont, Pavelić Milan, Hódoljatok az Úrnak című versét szavalta. Az ünnepséget szebbé tette a Schola Cantorum Paulinum énekkara, Kujundžić Marijan nevelő irányításával.

A szentmise után, a plébánián ünnepi asztal várta a paulinistákat, melyet a plébánia hívei nagy szeretettel készítettek. Az ebédet követően a szeminaristák körüljárták az általános iskola helységeit és termeit, valamint megtekintették az iskolaműhely munkáit. Ezután a falu múzeumát tekintetük meg, ahol alkalmi kiállítás volt. Az iskola és a múzeum látogatása után, focimérkőzésre került sor. A plébánia focipályáján a paulinisták a helybéli csapattal mérkőztek.

A tavankúti találkozásunk, ebben az esztendőben nagyon sikeres volt és ezért emlékezetes marad számunkra. Hálát adunk Istennek és azoknak, akik ezt a felejthetetlen napot megrendezték számunkra.