Hogy hívnak és honnan jöttél?

Hegedűs András a nevem, Péterrévéről jöttem, a Mindenszentek Plébániához tartozom.

Hol végezted el az általános iskolát?

Az általános iskolát szülőfalumban, a Samu Mihály Általános Iskolában végeztem el.

Kitől hallottál a Paulinumról? A Paulimum Gimnáziumról és Kollégiumról a plébánosomtól ft. Toth Árpádtól, valamint egykori paulinista diáktól, Hajdú Lászlótól, aki jelenleg a Szegedi Hittudományi Kar hallgatója és a médiából hallottam.

Milyen volt a kezdet, a beilleszkedés?

Nem volt nehéz a beilleszkedés az intézeti életbe. Egy-két hét alatt megszoktam a napirendet és az új környezetet. Ebben sokat segített Králusz Patrik harmadikos tanuló, aki mint nagybecskereki sokat járt Péterrévére a nagyszüleihez; ő karolt fel az első napokban.

A napirend jelent-e nehézséget számodra?

A napirend, a napi beosztás, a rendszer nagyon jó és hasznos. A reggeli felkelés egy kis gondot okoz, de máris megszoktam, hiszen nem kelünk fel túl korán.

A gimnáziumban vannak-e nehézségeid?

Ami a gimnáziumot illeti, a horvát nyelv nehézséget okoz, de a többiek mellet az ember belejön a nyelvbe, másrészt pedig a barátok segítenek. Különben, a történelmet és a földrajzot szeretem legjobban.

Problémát jelent-e számodra hogy hétvégénéként nem mehetsz haza?

Az hogy nem mehetünk haza minden héten, nem jelent nehézséget számomra, hiszen minden alkalommal valamilyen program van, nagyséta, találkozások, sportrendezvények, vagy hasonló események.

Mi tetszik neked legjobban az intézetben-kollégiumban?

Az intézeti szabadidőben vagy egyet sétálok a barátaimmal, vagy a számítógépes terembe megyek, vagy pedig gyakorolok zongorán (hiszen különórára járok), de sűrűn megyünk az osztálytársaimmal az ún., Bódis kávézóban.

Gondolsz-e szüleidre és az otthonodra?

Az otthonra és a szüleimre sokat gondolok. Minden nap felhívom őket, elmondok nekik mindent ami aznap történt, ők meg az otthoni eseményekről számolnak be nekem.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Mindenek előtt a Gimnáziumot szeretném minél jobb eredménnyel befejezni, érettségizni. Egyenlőre különösebb terveim nincsenek, majd négy év után döntök, hová, merre tovább.

Mit üzensz azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy jöjjenek-e a Paulinumba?

Az iskolát minden érdeklődőnek ajánlom. A Paulinumban jó képzést és nevelést kapunk. Itt mindenki jó barátokra fog találni, akik mindenben segítenek.

Van-e valamilyen megjegyzésed?

Megjegyzésem, az átlagemberek körében a Paulium még mindig papjelöltek iskolája, pedig ez nem így van. Ez egy fiúgimnázium, amilyen gimnáziumokkal rendelkezik számos európai ország. Ilyenek a jezsuita, bencés, piarista, ferences és más gimnázium, melyek a legrangosabb intézmények. Ezek közé tartozik a szabadkai Paulinum is.

A mai szerémségi Püspökség területét az egykori Római Birodalom Pannonia provincia részét képezte. A Római Császárság keresztényüldöző volt és így a mai szerémségi püspökség területén is üldözték a keresztényeket. A szerémségi vértanúk közül kitűnik Szt. Dömötör. Ő, előkelő római nemesi családból származott. Katona lett és vitézségéért Maximilián császár kinevezte Görögország helytartójává. Oly bölcsen vezette népét és országát, hogy a császár egyik legkedvesebb embere lett. A hadjáratok folyamán megismerkedett a kereszténységgel és megkereszetelkedett. Amikor ezt a császár megtudta, megpróbálta lebeszélni a kereszténységről. Mivel nem volt hajlandó lemondani hitéről a keresztényégről, a császár kivégeztette. Szent Dömötör a mai Szerémség területén is végzett szolgálatot így lett ő a mai Püspökség védőszentje és a szerémségi székesegyház patrónusa. A szerémségi Püspökség székhelye Mitrovica (Szent Dömötörvárosa) és október 26-án itt ünnepelték meg a Püspökség napját. Az ünnepi misét és a szentbeszédet msgr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök tartotta.Ővele együtt miséztek a vendégpüspökök és a papság. Az ünnepségen részt vettek szabadkai képviselők is, közötök a mi rektorunk is.

A Vajdasági Magyarság '56-os központi megemlékezése Palicson kezdődött, az egykori menekülttábor helyén felállított, a Szabadság madara nevet viselő szobor előtt. Utána, a Jadran Színpadin folytatódott az ünneplés – Ki viszi át...? címmel. A rendezvény elején Pásztor István, a VMSZ elnöke alkalmi beszédet mondott, utána viszont, Magyar Levente Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának gazdaság-diplomáciai államtitkára szólt az ünneplő közönséghez. Beszédében kiemelte, hogy az '56-os októberi események a magyar történelem olyan kegyelmi állapotát képviselik, amelyek méltók arra, hogy legfontosabb ünnepeink egyikeként világszerte megemlékezzünk róla.

A beszédek után ünnepi műsor következett, melyen fellépett a Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület ifjúsági tánccsoportja, a Juhász Zenekar és Hajver Ákos szövegtolmácsoló.

A Paulinum tanulói az '56-os szabadságharcról az iskolaóra keretében emlékeztek meg és mint minden esztendőben részt vettek a központi rendezvényen a Jadran Színházban.

A belgrádi érsekség védőszentje Kapisztráni Szt. János. A szent napja október 23-a. Ekkor emlékezik meg róla a világegyház, hiszen ő a belgrádi csata győzelmével védte meg az európai kereszténységet. A belgrádi érsekség ebben az esztendőben október 23-án megkülönböztetett tisztelettel emlékezett meg az egyházmegye védőszentjéről. A két napos rendezvényen előadások és imaakciók váltották egymást. Az ünnepség keretében megnyitották az érsekség szinódusát, megemlékeztek msgr. Hočevar Stanislav érsek tizenöt éves érseki szolgálatáról és egyben hetven éves születésnapjáról.

A központi ünnepség október 24-én volt a Nagyboldogasszony székesegyházban. Az ünnepi szentmisét Hočevar érsek-metropolita vezette és ővele együtt miséztek a metropolita püspökei és papjai. A szentbeszédet msgr. Perić Ratko, mosztári megyéspüspök tartotta. A szónok először Kapisztrán Sz. János érdemeiről és életéről beszélt, utána viszont, Hočevar érsek tizenöt éves munkáját méltatta. A szentmisét a Zvon Katolikon énekkar és zenekar tette ünnepélyessé, előadva ősbemutatóként Frisina Marco, Te Deum nevezetű latin miséjét.

Az ünnepségen részt vett számos világi és egyházi méltóság, melyek közt a Paulinum Gimnázium és Szeminárium is képviselve volt.

Az elmúlt héten, a szabadkai Maria Theresiopolis – Német Egyesület, alkalmi műsort rendezett a Német Kultúra Napja alkalmából.

A Német Egyesület, három évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy felelevenítse a Duna-menti németek nyelvét, kultúráját és szokásait. A Régenbogen (Szivárvány) – a Egyesületnek énekkara – fellépéseivel ismerteti az egykori németek énekeit és dalait; a Guck mal lapja viszont, tudósít a valamikori és a jelenlegi eseményekről. Az említett műsoron a résztvevők megismerhették a szabadkai háború előtti németek kultúráját. A rendezvényen fellépetek a Német Óvoda gyermekei, a Regenbogen vegyeskórus, a szavalók, a fúvószenekar és a táncegyüttes. Az ünnepi műsoron Gubaš Vladimir, negyedik osztályos paulinista Heinrich Heine, Lorelei versét szavalta el.

Ebben az esztendőben a missziós vasárnapot a Paulinum Gimnázium és Szeminárium tanulói a tavankúti hívekkel ünnepelték. Ft. Ivanković Franjo esperes-plébános immár hatodik esztendeje hívja a paulinistákat, hogy híveivel együtt ünnepeljenek. Ez alkalommal a missziós vasárnap lett kijelölve, amikor együtt imádkoztunk és emlékeztünk meg a missziósokról, akik világszerte hirdetik Krisztus tanítását és az Örök Élet Igéjét.

A szentmisét msgr. Miocs József vezette és vele misézett a helybéli plébános. A szentmise alatt Msgr. Forgić Marko atya, a szeminárium lelkésze gyóntatott. A rektor úr a szentbeszédében a missziósok munkáját méltatta és felhívta a hívek figyelmét arra, hogy minden keresztény ember kötelessége hirdetni az Evangéliumot, nemcsak szóval, hanem tettekkel is. A szentbeszéd után Nađ Denis vallomást tett hivatásáról és életéről. A liturgia keretében Oros Mihály előadta fuvolán J. S. Bach, Jesu meine Freude c. szerzeményét, Juhas Đuro viszont, Pavelić Milan, Hódoljatok az Úrnak című versét szavalta. Az ünnepséget szebbé tette a Schola Cantorum Paulinum énekkara, Kujundžić Marijan nevelő irányításával.

A szentmise után, a plébánián ünnepi asztal várta a paulinistákat, melyet a plébánia hívei nagy szeretettel készítettek. Az ebédet követően a szeminaristák körüljárták az általános iskola helységeit és termeit, valamint megtekintették az iskolaműhely munkáit. Ezután a falu múzeumát tekintetük meg, ahol alkalmi kiállítás volt. Az iskola és a múzeum látogatása után, focimérkőzésre került sor. A plébánia focipályáján a paulinisták a helybéli csapattal mérkőztek.

A tavankúti találkozásunk, ebben az esztendőben nagyon sikeres volt és ezért emlékezetes marad számunkra. Hálát adunk Istennek és azoknak, akik ezt a felejthetetlen napot megrendezték számunkra.

Már a Paulinum építési tervei között is szerepeltek a zenetermek kialakítását célozó dokumentumok. A tervek szerint kialakított termek közül három kitűnik, amelyekben régi típusú zongorákat helyeztek el. Ezek a bécsi rendszerrel épült hangszerek, ajándékként kerültek az intézményünkbe. A Koch és Korselt budapesti gyártmányú zongora Égerth Jakab apatini apátplébános tulajdona volt. A Hoffmann-Czerny (Bécs) zongorát Szvoboda Lajos kevi plébános, az Anton Andrejs (Bécs) zongorát Mészáros Andrea, a Szent Teréz Énekkar tagja ajándékozta iskolánknak. Az említett zongorák a korukhoz képest jó állapotban vannak és gyakorlásra megfelelőek, a nyári tatarozási munkálatok során mégis sort kerítettünk a zongorák javítására is. Ezt a feladatot, illetve a a hangolást Apró Tibor topolyai orgonaépítő és zongorajavító mester végezte el. Azóta zongoráink fényesebben és kellemesebben hangzanak, aminek nagyon örülünk.

Szent Alajos szobra a Szabadkai Városi Gimnázium kápolnájában volt felállítva. A kápolna védőszentje Szt. Imre volt, az őt ábrázoló alkotás az oltár közepén kapott helyett, közvetlenül mellette pedig a Szt. Alajos szobor volt látható. Amikor 1945-ben és 1946-ban valamennyi iskolát és zárdát államosították, huszonnégy óra alatt minden egyházi tárgyat el kellet távolítani a helyiségekből. Ekkor került az említett Szt. Alajos szobor a püspökségre, majd 1965-ben az újonnan épült Paulinum épületébe vitette át Zvekanović püspök.

A hosszú évek alatt a szobor igencsak megkopott és mindeddig a raktárban állt. Rektorunk, Msgr. Miocs József idén kezébe vette a szobor sorsát, s a felújítása mellett döntött. A restaurátori teendőket Léner Margit végezte el. Ez a tiroli alkotás immáron intézményünk ékessége, amely a kápolna előcsarnokában foglalja el méltó helyét. Munkájáért ezúton is hálásan mondunk köszönetet Léner Margitnak.

A vajdasági magyarság október 6-án tartott központi megemlékezést az aradi vértanúk tiszteletére Eleméren. A település Kiss Ernő honvédtábornok szülő-, egyben földi maradványainak nyugvóhelye. Kiss Ernőt az 1849-es kivégzése után álnéven az aradi temetőben hantolták el, majd Katalinfalván újratemették, végül, tizenhat évvel később az eleméri családi kriptába helyezték örök nyugalomra.

Az eleméri Szt. Ágoston templomot a Kiss család építette, alá pedig kriptát alakítottak ki az említett család részére. Az épület újabban emléktemplom, így az utóbbi években a vajdasági magyarság itt tartja központi megemlékezését.

Az aradi vértanúk emléke előtti tiszteletadás szentmisével kezdődött, melyet msgr. Gyuris László nagybecskereki plébános közösen celebrált msgr. Miocs Józseffel a Paulinum rektorával, msgr. Tietze Jenő apostoli protonotáriussal, Király Tibor kisoroszi plébánossal és Masa Tamás nagybecskereki káplánnal.

A megemlékezés ökumenikus jellegű volt, ezért a liturgia keretében Kiss Nándor református lelkész imát mondott és beszédet tartott. A szentmisén a bánsági paulinisták is részt vettek. Oros Mihály negyedik osztályos tanuló Juhász Gyula Vértanúk c. költeményével tette ünnepélyesebbé a liturgiát.
A szertartás végén a templom előtti téren beszédet tartott Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete és Hajnal Jenő a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Végül a templom kriptájában koszorúzás következett, majd a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ nagytermében agapéval zárult a megemlékezés.

Az elmúlt hét végén élményekkel teli és egy felejthetetlen napot töltöttünk Vajszkán és Bógyanon. Ft. Cvijin Vinkot, jelenlegi plébánost ,egykori paulinistát két évvel ezelőtt helyezte oda a főpásztor. Miután kinevezést kapott, máris meghívta a Paulinum Gimnázium és Szeminárium közösségét látogatásra és találkozóra. Erre az elmúlt hét végén került sor. Reggel korán indultunk, hiszen Vajszka több mint 100 kilométer Szabadkától. Útközben meglátogattuk a Keresztúri székes egyházat.Keresztúr a Görög katolikus Egzarhátus (püspökség) központja és a falu temploma székesegyház. Itt várt bennünket Ft. Šanta Mihajlo, székesegyházi káplán. Örömmel fogadott bennünket, hiszen egykor ő is paulinista diák volt. Bemutatta a templomot és elmondta a falu és az egyház község történetét.

Keresztúr után Bácson keresztül Vajszkára értünk, ahol már a templom előtt vártak bennünket. Lelkes fogadtatásban részesültünk a plébános, a kántor, a hitközségi elnök , a házvezető és a ministránsok részéről. A tizenegy órai ünnepi szentmisét és szentbeszédet msgr. Miocs József rektor mutatta be. Ővele együtt misézett a helybeli  plébános Ft. Cvijin Vinko. A szentbeszéd után, Nađ Denis negyedikes tanuló vallomást tett életéről. Az olvasmányokat Gubaš Vladimir és Lipót Tamás olvasták . A hívők könyörgését viszont Katona Attila mondta. A szent misét ünnepélyesebbé tette a Schola Cantorum Paulinum kórus melyet Kujundžić Marijan prefektus vezetett. Áldozás után fuvola szóló csendült fel, J. S. Bach, Jesu meine Freude szerzeménye, melyet Orosz Mihály adott elő. A szent mise állandó részeinek énekeit a helybéliek és a paulinisták felváltva énekelték.

A szent misét találkozó és társalgás követett. A plébánia nagy termében a Paulinum tanulói baráti és közvetlen beszélgetést folytattak a ministránsokkal, a fiatalokkal, a hitközségi tagokkal és a hívekkel. A találkozó közös Agapéval zárult a vajszkai vendéglő éttermében.

A délutáni órákban Bógyánra mentünk. Megtekintettük a felújított katolikus templomot és a plébániát. Utána viszont a XV. századbeli Ortodox kolostort és templomot csodáltunk meg. A templom, amely szent Miklós tiszteletére lett felszentelve, elmondhatatlan értékű. Teli XV. és XVI. századbeli freskókkal, ikonokkal (szent képekkel) és ikonosztázzal. A kolostort körül veszi egy botanikus kert, amely lenyűgöző látványt nyújt a látogatóknak, hiszen több száz fajta fa és más növényzet képezi. A kolostor kívül - belül teljesen felújított és a könyvtára valamint a barokk termei meglátogathatók.

A vajszkai és bógyani látogatás után lelki és szellemi értékekkel gazdagodva tértünk vissza a Paulinumba. Hálásan köszönjük rektorunknak e találkozás szervezését, továbbá Ft. Cvijin Vinko plébánosnak és minden munkatársának a fogadást és a vendéglátást.