Az elmúlt hónap végén nem hagyományos technikával alkalmazott képkiállítás nyílt meg a szabadkai Városháza torony alatti kiállítási termében. A képeket Novák Mihály fotó- és képzőművész állította ki Utak és fák elnevezéssel. Az alkotások új technikával, méghozzá argentotipi és cianotípia módszerrel készültek. A több mint negyven kép a következő megnevezéssel látható: utak, termőföld, szülőföld, domboldal, meder, tópart, fák, erdőszél és sűrű erdő. A fákról még külön látható képek, mint a fák összevágva, magányfa és páros-fa jelöléssel.

A kiállítás egyedi, nem hagyományos, de emberhez közel álló és érthető, amely különös technikával szemlélteti a képeket a nézőknek. A Paulinum Gimnáziumban a tanulók négy éven át művészettörténetet is tanulnak. Külön ismerteti meg velünk a tanárnőnk a képzőművészet lehetőségeinek mindenféle technikáját. Ezért, ebből a kiállításból sokat tanultunk. Érdeklődéssel jártuk körül a tárlatot és újabb tapasztalatokkal és szép élményekkel tértünk vissza otthonunkba.

A nagyböjti időszak egyik legelterjedtebb ájtatossága a keresztútjárás, amelynek a Paulinumban is több évtizedre visszamenő hagyománya van. A keresztút eredetileg az a körülbelül fél kilométeres útvonal Jeruzsálemben, amelyet Jézus végigjárt a kereszttel a Golgotáig. Via Dolorosa: a fájdalmak útja. Via Crucis: a kereszt útja. A hagyomány szerint a szent körúton már a föltámadás utáni napokban végigmentek néhányan. A ferences atyák vezetésével már a tizennegyedik századtól zarándokok látogatták, bár azok az állomások nem voltak teljesen azonosak a maiakkal. Európában elsőként olasz területeken imádkozták a stációkat. Szabadtéren a németek állítottak föl először a 15. században - hét állomással. A tizennégy stációs forma Betlehemben 1518-tól honosodott meg. A keresztúti ájtatosság egy elmélkedő imádság, amelyben a hívők- egyedül vagy közösségben - fölidézik Jézus keresztútjának történéseit. Imádkozható kötött szövegekkel, de saját szavainkkal is. Sajátos napja a péntek, különösen nagyböjtben, de más napokon is végezhető. Ajánlott rá lelkiismeretvizsgálattal és a bánat felindításával felkészülni. Elcsendesedünk, életünkre tekintünk, és együtt érzünk a szenvedő Jézussal, valamint mindazokkal, akik vele együtt szenvednek, és erőt merítünk keresztjeink hordozásához. Életünk minden gondjával és örömével Jézus után indulunk.

A Paulinumban a keresztúti ájtatosságokat a kápolnában szoktuk tartani, amelyet a szeminaristák vezetnek egy meghatározott beosztás szerint, osztályonként felváltva. A hagyományos keresztútjárás mellett alkalmanként audiovizuális keresztutat is szoktunk végezni, amikor a modern technika segítségével az egyes állomások képeit, eseményeit és színhelyeit kivetítjük és ehhez választunk megfelelő szöveget. Nagyböjt vége felé viszont a szeminaristák bekapcsolódnak a hívek közös keresztúti ájtatosságába a Kálvárián, nemcsak jelenlétükkel, hanem felolvasással és énekléssel.

Nagyböjt 1. Vasárnapján, február 22-én, a Paulinum közössége a szabadkai Kisboldogasszony plébániatemplomban járt vendégségben, ahová Ft. Szungyi Károly plébános és tiszteletbeli esperes meghívására érkeztünk. A plébánialátogatások célja első sorban, hogy a paulinisták aktívan is bekapcsolódjanak a plébániák életébe, ünneplésébe, másodszor viszont hogy találkozzunk a fiatalokkal. Sokan nem is hallottak a Paulinumról, vagy keveset tudnak róla, így a személyes beszélgetések alkalmával megismerkedhetnek nemcsak a szeminaristákkal, hanem az intézetben folyó oktatásról, nevelésről és életről. A Kisboldogasszony plébániának sok hittanosa van, hiszen a város egyik legnagyobb általános iskolája, a Széchenyi István Általános Iskola a templom közvetlen szomszédságban van. Ennek köszönhetően sok gyerek jár templomba, akik jó ha tudnak a Paulinumról, mint egyedülálló és egyetlen katolikus intézményről városunkban és egyházmegyénkben. Az ünnepi szentmisét Msgr. Miocs József rektor vezette és vele misézett még a Ft. Szungyi Károly plébános és Ft. Baranyi László prefektus. Rektor úr szentbeszédében az Istenhez való folytonos visszatérésről elmélkedett, amely különösen is fontos a nagyböjti időszakban, annak is a kezdetén.

A szentbeszéd után Kocsis József érettségiző tett tanúságot életéről és arról, hogy hogyan és kik által érkezett a Paulinumba, és hogyan találta meg a helyét az intézetben. Az olvasmányt Lipót Tamás, a szentleckét Balog László harmadik osztályos tanulók olvasták, a hívek könyörgését viszont Stipancevic Zoran érettségiző. Áldozás után Ölbey Irén Az apostol című versét Kis Szilárd negyedik osztályos tanuló szavalta el. A szentmise végén lehetőség volt személyes beszélgetésre, találkozóra is a fiatalokkal, akik érdeklődve kérdezgették a paulinistákat a Paulinumról mint egyházi gimnáziumról és kollégiumról.

Minden nyilvános intézmény, amely regisztrált, illetve bejegyzett és jóváhagyott, az a hivatalos és kijelölt szakemberek által ellenőrzésre köteles. Az intézmények bármelyik rendszerbe tartoznak, ettől nem mentesek. A Paulinum Gimnázium és Szeminárium működtetése elején hivatalosan be lett jelentve és az akkori állami hatóság jóváhagyásával folyamatosan működik. Ezért a múltban és a jelenben is ellenőrizhető a hivatalos szervektől. Időközben ellenőrzik a házat, a berendezést, a felszerelést és a tanítást is. A decemberi Hírvivőben értesítettük olvasóinkat arról, hogy két alkalommal tanfelügyelők jártak iskolánkban. Ezek mindent rendben találtak és mi ennek igen örülünk.

A második félévben folytatódtak az ellenőrzések, méghozzá most az intézet helységeit járták körül és a vizesblokkokat ellenőrizték, a konyhát és az élelem tározókat és az étkezési helységeket. Az alaksortól a második emeletig, szinte minden helységbe bementek és körülnéztek. Nem volt könnyű munkájuk, sem nekik, sem nekünk, hiszen háromezer négyzetméternyi helységet kellet körbejárni. Ez nem volt kis munka. Ennek ellenére sikerült a feladatot elvégezni és a felügyelők jegyzőkönyvét megelégedéssel átvenni és tovább adni a tartományi és a köztársasági illetékeseknek.

Hamvazószerdán, február 18-án vette kezdetét a negyvennapos böjt, melynek során a keresztények Jézus Krisztus föltámadásának ünnepére, a húsvétra készülnek.Ferenc pápa ezt az időszakot a megújulás és a kegyelem idejének nevezte, amikor „Szükségünk van arra, hogy újra meghalljuk a próféták kiáltását, akik felemelik hangjukat és felráznak minket”. A Nagyböjt célja nemcsak a böjtölés, a hús elhagyása, majd húsvétkor a visszavétele, hanem a bűnbánat, megtérés és visszatérés az Istenhez és ezáltal önmagunkhoz is. Bízni és hinni kell abban, hogy Isten megbocsát, és tiszta lappal újrakezdhetjük életünket. Hinnünk kell önmagunkban és abban, hogy mindannyian képesek vagyunk újrakezdésre, elhagyva a rossz szokásokat. A hagyományokat követve, a Paulinumban is szentmisével és havazással vette kezdetét a nagyböjt, amelyet intézetünk rektora, Msgr. Miocs József vezetett. Szentbeszédében bátorította a növendékeket, hogy merjenek Isten elé lépni, merjék megnyitni szívüket Isten Igéjének befogadására, hogy az alakítsa formálja életünket. A szentmise keretében mindnyájan meghamvazkodtunk, külső jelét is adva az elszántságnak, hogy mindennapi munkánkat felelősséggel és áldozatvállalással végezzük.

Az iskolák és az oktatási intézmények bemutatására általában tavasszal kerül sor. A középiskolák célja, hogy az általános iskolák nyolcadikos tanulói ismereteket szerezzenek és lehetőségeket a további tanulásra. A nyolcadikosok egy jó része, sok esetben még tavasszal sem tudja eldönteni, hogy milyen szakmát, milyen iskolát válasszon. A tanulók több felé érdeklődnek, gondolkodnak és tanácsot kérnek. Ezért az utóbbi időben a médiák mind gyakrabban foglalkoznak ezzel a témával, hogy a tanulók segítségére legyenek.

Médiák egyike a Vajdasági RTV. Ez a TV az elmúlt héten iskolánkban járt és felvételezett. A TV stábja, amelyet Horváth Diana és Kurcinák Árpád riporterek, valamint Minadinovic Dragan operatőr egy bemutatásra méltó beszámolót készítettek a Paulinum Gimnáziumról, amely még e hónap végén és március elején közvetítésre kerül.

A tévések a harmadik osztályban fizika órát vettek fel, a második osztályban viszont horvát órán voltak. Utána elbeszélgettek az igazgatónkkal és a nevelőnkkel, valamint életképeket készítettek az iskolai és az intézeti életből. Szeles Kolos (I.o.), Tápai Leó (II.o), Lipót Tamás (III.o) és Kiss Szilárd (IV. o) tanulók a beilleszkedésükről, a tanulásról és az iskola irányzatáról számoltak be külön-külön.

Szabadkán már röbb mint 160 éves hagyománya van a Szűz Mária Szíve ájtatosságnak, amelyet február 2. és 11. között tartanak meg. Az ájtatosság rózsafűzérrel kezdődik amelyet szentmsie követ ünnepi szentbeszéddel, a szentmise után pedig litánia és felajánlás. Az ájtatosságon alaklomadtán a szeminaristák is részt vettek, így a záróünnepségen is, amelyet Msgr. Pénzes János megyéspüspök vezetett a jelenlevő papsággal. Az idei év szentbeszédeinek mottója Avilai Szent Teréznek, a székesegyház és Szabadka város védőszentjének egy-egy gondolata volt. Erre alkalmat adott Szent Teréz születésének 500. évfordulója, amelyet az idén ünnepel egyházunk. A több mint másfél évszázados múlttal rendelkező ájtatosság idővel egybekapcsolódott a Lourdes-i kilenceddel, megemlékezve a Boldogságos Szűz Lourdesben történt megjelenéséről. Négy évvel a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatása dogmájának kihirdetése után (1854), Lourdes mellett, a Gave folyó partján fekvő barlangban, 1858 február 11-én megjelent a Boldogságos Szűz Soubirous Bernadettnek. Ismételt megjelenése után elmondta magáról: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás". Kívánsága szerint csodálatosan szép templom épült a jelenések helyén, és a csodálatos gyógyulások szakadatlan láncolata jelzi, hogy a Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanya közbenjárásával szívesen segít a szenvedő embereken. Lourdes a betegek számára sokat jelentő zarándokhely, ahol sokan meggyógyultak, de még többen megerősödtek a betegségük hordozásában. A lourdes-i jelenések és üzenetek lényege röviden így foglalható össze: A Szent Szűz azt kérte, hogy emeljenek kápolnát a jelenés helyén, és vezessenek oda zarándoklatokat. A Szűzanya háromszor szólított fel bűnbánatra, és biztatott a bűnösök megtéréséért végzett imára, amelyre ma is nagy szükségünk van, főleg egy olyan korban, ahol az Istentől való eltávolodás egyre nagyobb méreteket ölt.

Farsang az egyházi esztendő vízkereszttől hamvazószerdáig, vagyis a nyagyböjt kezdetéig terjedő időszaka. A farsangi idő a karácsonyi ünnepkör után a szokásokban a leggazdagabb időszakok közé tartozik. Már a középkorban a zajos mulatságok, lakodalomak ideje volt, amely mára kibővült különböző bálakkal és mulatságokkal. Az időszak utolsó vasárnapját farsangvasárnapnak, más néven a húshagyóvasárnapnak is nevezik, amely már utal a közelgő szent negyven nap, vagyis a Nagyböjt kezdetére. A farsangi műsorokat a Paulinumban is mindig megtartották, különböző rendezvények, mint például egy alkalmas és színvonalas színdarab előadásának keretében, de az utóbbi időben a diákok hazautaznak, hogy családi és ismerős körökben tölthessék el ezt a napot. Így volt lehetőség az idén is egy hosszú hétvége beiktatására Farsangvasárnapot megelőzően. A diákok sok és tartalmas élménnyel érkeztek vissza az intézetbe, hogy ezután kezdetét vegye a nagyböjti és egyben lelki készület is Húsvét ünnepére.

A Paulinum Gimnázium könyvtárának állománya több mint tízezer kötetből áll. Ezek tankönyvek, szótárak, szépirodalmi könyvek és különböző folyóiratok és újságok. A folyóiratok az újságok legnagyobb részét az iskola ajándékba, illetve gratis kapja. A könyvek és a folyóiratok első sorban iskolánk tanítási nyelvein vannak, magyar és horvát nyelven, valamint latin és német nyelven. Ezeken kívül vannak még kiadványok más nyelveken is, hiszen a könyvtár nemcsak a diákok rendelkezésére áll, hanem a tanárok is használják.

Egyik jelentős németországi folyóirat a Stimmen der Zeit (Az idő jelei), amely egyházi és világi eseményekről számol be, illetve tudományos cikkeket közöl. Ezt a folyóiratot rektor urunk kapja, de iskolánk könyvtárának ajándékozza. E folyóirat szerkesztősége időről-időre megajándékozza olvasóit, nemcsak könyvekkel, hanem tanulmányi utakkal is. Az elmúlt év őszén rektorunk egy tíznapos ajándék utat kapott – keresztesek és apostolok útja címén. Ezt a tanulmányutat német nyelvet tanító tanárnőnk, Lévai Márta használta ki és ő volt iskolánk képviselője. E jeles és értékes útról beszámolót tartott nekünk, illetve előadást. Az előadás a Paulinum nagytermében volt a tanulók és a tanárok részére egyaránt. Az utazás főbb állomásai a következők voltak: a csoport Németországból, München városából érkezett Ciprus szigetére, az Ercan repülőtérre. A következő napokban megtekintették Ciprus legjelentősebb nevezetességeit: Kerínia városát; a Szent Hilarion kolostort; a bellapaisi gótikus kolostor romjait; Famagusta vagy Amohostos városát; Szalamiszt, az ókori birodalmi várost; Nicosiát, Ciprus fővárosát. A ötödik napon a csoport áthajózott Dél-Törökországba, ahol szintén nagyon jelentős történelmi helyszíneket kerestek fel és tekintettek meg: Afrodizias és Denizli ókori városokat; a Pamukkale-t (mely szó szerinti fordításban „gyapotvárat” jelent) a világ egyik ritka csodáját és az UNESCO világörökség részét; Antalya városát, amely a Földközi-tenger gyöngye, és a török riviéra fővárosa. Az itt felsorolt helyszínek csak a legfontosabbak voltak, de e mellett számos látnivaló várta a turistákat. E gazdag és tartalmas utazás – amint a tanárnő is említette- mintegy visszapergette az idő kerekét és az ember elé idézte az ókori görög kultúrát, amelynek maradványai, romjai még ma is lenyűgözőek és hatással van az emberre.

Egyházmegyénk régi gyakorlata, hogy a naptári év minden napján (kivévé néhány napot) az egyházmáegye valamelyik templomában, kápolnájában vagy miséző helyén egésznapos szentségimádást tartanak. Ennek jelentősége abban áll, hogy kifejezzük az Úr iránti tiszteletünket, hűségünket és elkötelezettségünket, és szemléljük azt a nagy titkot, a valóságos jelenlétet, amelyet értelmünk a maga egészében fel sem tud fogni, hanem csak a hit által. A Paulinumban az éves szentéségimádási nap január 31-én, szombaton volt. Napközben különböző ájtatosságokat végeztünk a kitett Szentség előtt, de e mellett lehetőség volt csendes imádásra is. Délután folyamán növendékeink egy csoportja imaórát tartott, amelyen különböző énekek, imádságok és elmélkedések kerültek felolvasára. A szentségbetétel előtt, a jelenlevő hívekkel elimádkoztuk a rózsafűzért, majd ezt követte a szentmise, amelyet rektorunk vezetett.