Assisi Szt. Ferenc a Katolikus Egyház egyik legnépszerűbb szentje. Október 4-e az ő emléknapja, október 3-a viszont a szent elhalálozásának napja. A szent halálának előestéjén minden ferences templomban ájtatosságot tartanak tiszteletére. A szertartást elhalálozásnak, illetve tranzitusnak nevezik. Átköltözést az e világi életből az örökkévalóságba. A szertartás központi eleme a 141. zsoltár, melyet a szerzetesek a haldokló szent ágyánál imádkoztak és énekeltek, kérve az ő közbenjárását a rend minden tagjára. E szertartás lényege, hogy ilyenkor a templom kivilágítása megszűnik, a templom sötétségbe borul, ami jelképezi az átvonulást, a tranzitust az örök életbe. Október 3-án a megemlékező szentmisén és a szentmise utáni szertartáson mi is részt vettünk, melyet ebben az esztendőben az újonnan kinevezett gvardián (rendházfőnök), Fra. Gruber Zdenko OFM vezetett és mi aktívan bekapcsolódtunk az ünneplésbe imáinkkal és éneklésünkkel.

A hagyományoknak megfelelően, a Hírvivő olvasói időről-időre egy interjú keretében megismerkedhetnek a Paulinum Szeminárium és Gimnázium első éves növendékeivel. A következő rovatunk is egy bemutatkozás lesz, amelyet az egyik elsőssel készítettünk a közelmúltban.

- Hogy hívnak és honnan jöttél?

Szeles Kolosnak hívnak és Csantavérről jöttem a Paulinumba.

- Hol végezted el az általános iskolát?

Az általános iskolát szülőfalumban, a Hunyadi János Általános Iskolában végeztem.

- Kitől hallottál a Paulinum Gimnáziumról és Kollégiumról?

Habár az intézmény tanulói látogatást tesznek Csantavéren, én közelebbről, édesanyámtól értesültem, aki a paulinisták elmúlt esztendei alkalmával elbeszélgetett az egyik tanulóval, és édesanyámat bőven informálta a Paulinumról. Továbbá a plébánosomtól, Ft. Utcai Róberttől, hallottam bővebben az iskoláról és az intézetről, aki egykor szintén paulinista diák volt.

- Nehéz volt-e beilleszkedned az intézeti életbe?

Őszintén mondhatom, hogy nem volt nehéz és nem okozott semmilyen komolyabb gondot a beilleszkedés. Szinte egy hét alatt megszoktam az új környezetet.

- A napirend jelent-e nehézséget számodra?

Önmagában véve a napirend jó, mert többet lehet tanulni, mint otthon, másrészt viszont az osztálytársakkal is lehet tanulni. A korai felkelés kissé nehézkes, azonban az esti lefekvés nem jelent problémát.

- Mi jelent nehézséget számodra a Paulinumban?

Nehézséget tulajdonképpen egyik tantárgy sem jelent, mert ha tanul az ember, akkor nincsenek nehézségek. Én személy szerint a matematikát szeretem a legjobban, valamint a német nyelvet. Kissé félek a latin nyelvtől, de majd ezen is túlteszem magam

- Problémát jelent-e számodra, hogy hétvégenként nem mehetsz haza?

Természetesen minden hétvégén legszívesebben haza mennék, de mégsem szokatlan számomra, hogy nem mehetünk minden héten haza. Önmagában véve így is jó, de azért jobb lenne, ha többet mehetnénk haza.

- Mi tetszik neked legjobban az intézet napirendjében?

A napirendből számomra a szabadidő jelent a legtöbbet. Ilyenkor a legtöbbet számítógépezek, konditerembe járok, vagy az „uku-lele”, amely egy hawai gitáromon játszok-gyakorlok szívesen, vagy pedig rendes akusztikus gitáron.

- Gondolsz-e sűrűn szüleidre és az otthonodra?

Természetesen sokat gondolok az otthoniakra, hiszen először vagyok távol otthonomtól. A kapcsolatot természetesen tartom szüleimmel. Sűrűn beszélgetek édesanyámmal és édesapámmal.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Először is szeretném szerencsésen és jó eredménnyel befejezni a gimnáziumot. Terveim a továbbiakban, hogy vagy matek szakra iratkozom, vagy latin, vagy német nyelvet írok be, de nincs kizárva az sem, hogy teológiai tanulmányokat szeretnék befejezni, hogy hittan tanár lehessek.

- Mit üzensz azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy jöjjenek-e a Paulinumba?

Eddigi tapasztalataim szerint a Paulinum egy jó iskola. Jó dolog az, hogy egy kis közösségben vagyunk, ahol jó barátokra tud találni az ember, akikre mindenkor számítani lehet. Azt azonban kissé sajnálom, hogy a hívek és az átlag ember úgy tudja, hogy a Paulinum kizárólag papjelölteknek van szánva, pedig ez nem így van. Ezért, azoknak, akik a Paulinum után érdeklődnek, hogy nyugodtan iratkozzanak a gimnáziumba, mert itt jó alapokat kapnak a további tanulmányaikhoz és jó nevelésben részesülnek.

Egyházmegyénk egy újonnan felszentelt diakónussal gazdagodott, Tumbas-Loketić Sinišával. Siniša szabadkai születésű és a Jézus Feltámadása egyházközséghez tartozik. Alsó- és középiskoláját Szabadkán végezte, teológiai tanulmányait viszont az Eszéki Egyetem diakóvári (Đakovo-Horvátország) Hittudományi Karán. A papi pályára készülők, az egyetem befejeztével, előbb diakónus, azaz szerpapi rendben részesülnek, és legkevésbé hat hónap elmúltával vehetik fel a papi rendet. Sinišát püspök atyánk október 5-én diakónussá szentelte és máris megbízatást kapott tőle, hogy az újvidéki Mária Neve templomban szolgáljon.

Siniša, mint teológus többször járt nálunk. Látogatásai alkalmával mindig bátorított bennünket a tanulásra, akik viszont hivatást éreznek, azokat a papi pályára buzdította. Miután Szentföldön járt, megajándékozott bennünket egy-egy rózsafüzérrel. Mi Sinišáért, ha nem is az egész rózsafüzért imádkozzuk el, de minden esetre imáinkba fogltuk és kívánjuk, hogy kitartó és hű szolgája legyen az Úrnak.

2014. október 05-én, vasárnap ünnepelte a Dél-macedóniai Radovo görögkatolikus egyházközség újraalapításának 100. évfordulóját. A 20. század első felében dúló Balkán Háborúk idején a helyi, többnyire görögkatolikus lakosságot száműzték és meghurcolták, és a vidék szinte teljesen elnéptelenedett, a vallási élet pedig jóformán megszűnt. De hála a Gondviselésnek, a békeszerződés megkötésével és a határok rendezésével, valamint a megmaradt hívő lakosság kitartásának köszönhetően, ha nagy nehézségek árán is, de újra lehetett szervezni az egyházi és vallási életet. Az újraszervezésben kitűnik a Strumica mellet fekvő település, Radovo, ahol 1914-ben újraalapították a plébániát és újraindulhatott a vallási élet. A gyümölcsöző vallási életnek tudható be az a tény is, hogy az elmúlt évszázad folyamán a település és a környékbeli plébániák adták a legtöbb papot a macedóniai görögkatolikus egyháznak. A Paulinum megnyitását követően, az akkori macedón püspök az egyházmegye szeminaristáit vonakodás nélkül Szabadkára, a Paulinumba küldte tanulni, akik ma is eredményes munkát végeznek Macedónia-szerte. A jelenlegi püspök is, Msgr. Dr. Stojanov Kiro, aki szintén radovoi születésű és paulinista diák volt, szeminaristáit és kispapjelöltjeit a Paulinumba küldi tanulni. Jelenleg is négy macedón diák tanul az intézetben. A jubileumi ünnepségre Dr. Stojanov Zoran görögkatolikus paróchus (plébános), akinek mindkét fia paulinista diák, meghívta a Paulinum elöljáróit, hogy együtt adjunk hálát az elmúlt száz évért. A Paulinum Szemináriumot a prefektus atya és a macedón növendékek képviselték. Az ünnepi liturgiát Msgr. Stojanov Kiro püspök vezette a jelenlevő papsággal. Az ünnepség közös agapéval, társalgással és ismerkedéssel zárult.

A Vajdasági Magyar Szövetség immár húsz éve központi megemlékezést szervez Eleméren az Aradi Vértanúk és Kiss Ernő honvédtábornok tiszteletére. Mivel október 6-a magyarok nemzeti gyásznapja, ezért minden esztendőben ezen a napon tartják a kegyeletadó megemlékezést Eleméren. Ebben az esztendőben, a szentmisét Dr. Német László nagybecskereki püspök celebrálta és ő tartott a szentbeszédet is. Vele együtt misézett Msgt. Tietze Jenő protonotárius, Msgr. Miocs József a Paulinum rektora, Msgr. Gyuris László nagybecskereki plébános, valamint Varga Zoltán és Golob Srecko szalézi atyák. Mivel a megemlékezés ökumenikus jellegű volt, így a liturgia keretében imát és beszédet mondott még Kiss Nándor református lelkész és Dolinszky Gábor evangélikus lelkész. A szentmise után alkalmi műsorra került sor a templom előtti téren. Először a himnusz, majd egy szavalat hangzott el, utána viszont beszédet mondott Varga H. Zoltán, belgrádi nagykövet és Dr. Korhecz Tamás a MNT elnöke. A megemlékezés koszorúzással zárult. Kiss Ernő 1872-től nyugszik a templom alatti kriptában, melyet a család építtetett még 1845-ben.

Az eleméri megemlékezésen a bánsági paulinisták alkalomadtán részt vesznek és segédkeznek asszisztálással, énekléssel vagy szavalattal. Így volt ez az elmúlt héten is a megemlékezésen.

Az Amerikai Egyesült Államok Katolikus Katolikus Püspökkari Konferenciájának egyik Alapítványa a Közé- és Kelet-európai országokat anyagiakkal támogatja. Az alapítvány hivatalos neve: The Curch in Central and Aestern Europe Office of National Collections Wasingtoni székhellyel.

Az említett alapítvány az utóbbi időkben, jelentősen támogatja országaink katolikus templomait, rendházait és intézményeit. A Paulinum Püspökségi Gimnázium és Szeminárium (Kollégium) elöljárói felvették a kapcsolatot az említett alapítvánnyal és ennek fő felelősével. Mivel a Paulinum épülete már több mint ötven éves, másrészt, az elmúlt téli idő igen megviselte magát az épületet, amely szükségszerű javításokra és felújításokra szorult. Minden felújítás, javítás jelentős anyagi kiadásokkal jár, de különösen amikor egy iskoláról és egy kollégiumról van szó, melyben életrevaló fiatalok tartózkodnak. A Paulinum tetőszerkezetét és a tető alatti helységeket kellett felújíttatni. Az elöljárók nem találtak itthon olyan támogatókat, akik jelentős összeggel tudtak volna hozzájárulni ahhoz, hogy a munkálatokat véghez lehessen vinni. Ezért, az Amerikai Egyesült Államok Katolikus Püspökkari Konferenciájának Közép- és Kelet-európai Alapítványához fordultak. Az alapítvány jelentős segítséget nyújtott és így a munkálatok a nyár folyamán el lettek végezve, és az iskola kezdetére be lettek fejezve.

Az elmúlt héten az alapítvány elnöke és fő munkatársa európai körúton jártak és ellátogattak a Paulinumba is. Megtekintették a felújításokat és elbeszélgettek az elöljárókkal. A vendégek tiszteletére fogadást és egy kis műsort rendeztünk. A Paulinum nagytermében Msgr. Miocs József rektor köszöntötte Vincent Bus elnök urat és fő munkatársát Marek Bedmast urat. Mi énekszámokkal kedveskedtünk nekik. Oros Mihály és Stipancevic Zoran viszont angol nyelven szóltak a vendégekhez, röviden vázolták az iskola helyzetét és a közösség nevében megköszönték a támogatást. A műsor végén Bus elnök úr szólt az egybegyűltekhez és kihangsúlyozta, hogy azt tapasztalja, hogy nem volt hiábavaló a támogatás. Utána viszont bátorította a diákokat tanulásra és hangsúlyozta, hogy minél többet foglalkozzanak sport ágazatokkal, hiszen a mondás szerint is ép testben ép lélek van. A fiatalság részére viszont ez a legfontosabb.

A Paulinum Gimnázium és Szeminárium egykori tanulói, az intézmény több mint 50 éves fennállása óta, csak két alkalommal tartottak összejövetelt. Először a Paulium 40 éves évfordulójára, utána viszont az 50 éves jubileumra. A 2012/13-as iskolaévben a paulinisták egy éven át különböző rendezvényekkel emlékeztek meg a jeles jubileumi évről. Történelmi jelentőségű volt a Vatikáni Nevelési és Oktatási Kongregáció elnökének, Zenon Grocholewski bíboros látogatása. A jubileumi évet az egyháztartomány püspökei nyitották meg, Msgr. Pénzes János ordináriussal, az iskola fő védnökével. Hivatások Világnapján Msgr. Orlando Antonini, apostoli nuncius volt a Paulinum vendége. A záróünnepséget a négy paulinista püspök, Msgr. Német László, Msgr. Kiro Stojanov, Msgr. Dode Gjergji és Msgr. Augustini Lucijan tartották. Ugyanebben az évben meglátogatta intézményünket Msgr. Matthias König németországi püspök, a Paulinum nagy jótevője.

A záróünnepségre minden egykori paulinista meghívást kapott. A találkozó a Paulinum épületében egy előadással kezdődött, majd ünnepi műsorral folytatódott a Városháza dísztermében. Szentmise a székesegyházban volt, ahol Msgr. Német László magyar nyelven beszélt, Msgr. Kiro Stojanov viszont horvát nyelven szólt a jubilálókhoz. Az ünnepség a Népkör Magyar Művelődési Otthon vendéglőjében zárult közös agapéval.

A jubileumi találkozón több mint kétszázötvenen  vettek részt, de sajnos sokan nem tudtak eljönni, vagy a távolság vagy különböző okok végett. Ezért, a Nyugat-Európában élő egykori paulinisták az elmúlt héten megemlékezést tartottak a Paulinum fennállásának 50 éves évfordulója alkalmából. Szeptember 13-án Svájc Will városában volt a találkozó. A találkozó város Szent Péter és Pál templomában misével kezdődött, melyet Msgr. Miocs József, a Paulinum rektora celebrált és ő tartotta a szentbeszédet is. Mise után társalgással folytatódott a rendezvény, utána viszont az egyik paulinista magán vendéglőjében volt az ünnepi agapé. Az agapé alatt felszólaltak a különböző svájci és Nyugat-európai városokban és helységekben élő paulinisátk és sajátos módon mondták el élményeiket és fiatalkori csintalanságaikat. A társalgás a késő délutáni órákig tartott, amikor fájó szívvel búcsúztak el egymástól a volt iskolatársak. Az összejövetelen megállapították, hogy az egykori tanulók 95%-a az érettségi után főiskolát vagy egyetemet végzett. A többiek viszont szakosítást és jelenleg vállalatok, vagy cégek vezetői. A találkozó, az élmények és az életkörülmények bebizonyították a Paulinum létjogosultságát. Az összejövetelen az is bebizonyosodott, hogy az egykori tanulók büszkék az „alma mater”-re, és hogy a Paulinum jó hírét vitték Európa és Európán kívüli országokba.

Az elmúlt hétvégén Szüreti napokat tartanak Palicson immár 25. alkalommal, amelyet a paulinisták is évről-évre megtekintettek. A Szüreti napok hagyományosan szeptember végén, a szüreti időszak végén kerülnek megrendezésre, a szőlőültetvényekről és gyümölcsösökből betakarított termés megünneplésére. Az ünnepi megnyitót minden évben borvásár követ, melyen a látogatók megkóstolhatják a különféle borokat és az új szőlőből készült mustot, de rendeznek szőlőpréselést, zöldség- és gyümölcskiállítást is. A sétány mellett felállított sátrakban kézműves termékeket, mézet, mézkészítményeket, gyógynövényeket és gyümölcsöt lehetett megtekinteni és megvásárolni. Szeptember első hetében Szabadka főterén került megrendezésre első alkalommal a Napraforgónapok című rendezvény, melyet a Paulinum diákjai szintén megtekintettek. A rendezvény fő célja a napraforgóból készült termékek bemutatása és terjesztése valamint a hagyományteremtés volt.

A szenttamási  római katolikus templomot Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel 1815-ben, így a búcsút minden évben szeptember 14-én tartják, ami az idei évben ezúttal vasárnapra esett. Idén Ft. Szarvas Péter helyi plébános úgy döntött, hogy a szabadkai Paulinum Klasszikus Gimnázium és Kollégium diákjait hívja meg az ünnepségre. Így érkezett Szent Kereszt ünnepén a Paulinum közössége Szenttamásra, hogy részt vegyenek a templombúcsún. Kilenc óra előtt a Magyarországról és vidékről érkezett hívők és a népviseletekbe öltözött gyermekek ünnepi menete a Kálváriára vonult, ahol 9 órától a paulinistákkal együtt keresztúti ájtatosságot tartottak, amelyen az egyes állomások elmélkedéseit Kiss Szilárd és Kocsis József érettségizők olvastak. Közben 9 órától a téli kápolnában  a szabadkai gimnázium horvát nemzetiségű diákjai és a helyi horvát anyanyelvű hívők részére horvát nyelvű szentmisét tartottak. Az ünnepi szentmisét Ft. Baranyi László prefektus celebrálta. A paulinisták a mise alatti énekeikkel, -melyeket Oros Mihály, Rudinski Bogdan és Nad Denis vezettek-, tettették ünnepélyesebbé a búcsúi szentmisét. Az olvasmányt Katona Attila, a szentleckét Stipnacevic Zoran, a hívek könyörgését pedig Török Tamás olvasta. Áldozás után Oros Mihály fuvolán, és a prefektus atya orgonan W. A. Mozart Ave Verum szerzeményét adták elő, Lévai Tamás viszont Berecz Ferenc – Sorsom a gyertya sorsa című vesét szavalta. A szentmise végén a prefektus atya köszönetet mondott a szenttamási meghívásért, hogy jelen lehettek az ünnepségen és együtt ünnepelhettek a hívőkkel. Az ünnepi ebéden után a ellátogattunk a Gion Nándor Emlékházba, ahol a ház munkatársai magyar és horvát nyelven ismertették a szenttamási születésű író életét és a tiszteletére berendezett emlékház kiállítását. Ezt követően megtekintettük az író regényeiben szereplő helyeket, majd pedig az 1808-ban épült szerb ortodox templomot. A szenttamási látogatás utolsó állomása a kálvária volt, ahol Süge Zsolt hitoktató tartott történelmi összefoglalót.

Szeptember 9-én könyvbemutatót rendezett a “Matia Theresiapolis” Német Egyesület, amely működését 2012-ben kezdte meg. Céluk a dunamenti németek nyelvének, kultúrájának, szokásainak és nemzeti öntudatának megőrzése. Az egyesület tagjai különböző korúak és nyitottak més nemzetiségeke felé az együttműködés jegyében. Munkájukat több szervezet is segíti és részt vesznek a különböző rendezvényeken. Az egyesületnek kezdet óta van egy kórusa, a “Regenbogen”, amely számos alkalommal fellép Vajdaság szerte, e mellett az egyesületnek van egy folyóirata, a “Guck-mal”. A szervezet számos irodalmi estet, kiállításokat, ünnepségeket és előadásokat rendez, amelyeken német szerzők művészek művei kerülnek előadásra. Az egyesület sikeresen együtt működik a szabadkai német óvodával és a két tannyelvű közép és általános iskolával. A most megrendezett könybemutató a Városi Könyvtárban lett megszervezve. A könyv A nagykikindai német polgári családok a II. Világháború előtt címet viseli, melyet István Márta kikindai könyvtáros írt és adott ki. A könyvbemutató elején az egyesület elnök asszonya, Dobó Kornélia üdvözölte a vendégekekt, utána viszont fellépett a “Regenbogen” korus Miskolczi Diana vezetésével. A könyv szerzője, István Márta, német, magyar és szerb nyelven méltatta a megjelent új kiadványt. A könyvbemutatón mi is részt vettünk igazgatónnkal és német tanárainkkal együtt.