Dátum

Link

 

 

Támogató BETHLEN GÁBOR Alapitvány

 

 

Home Híreink
Hírek
Karácsonyi ajándék Nyomtatás E-mail
2022. március 01. kedd, 13:25

A kilencvenes évek változásai és a Kelet-európai országok határainak megnyításával, belátási lehetőség nyílt arra, hogy milyen szegénységben és rászorultságban éltek  az emberek. A jobb sorban lévő országok és különböző alapítványok  mindezt látva és tapasztalva segély akciókat szerveztek. Ezek közé  tartozik a Csilla von Boeselager Alapítvány, amelyet a magyar származású Dengeleghy Fényes Csilla, von Boeselager bárónő alapított. A támogatás elsősorban Magyarország, Románia és Vajdaság területén indult be. Azóta a támogatás bővült, de a három délkeleti ország elsődleges maradt. Rektorunk a németországi kapcsolatai által megismerkedett az Alapytvány elnök helyetesítőjével, Dr Elisabeth Fessl de Alemany bánsági születéső asszonnyal, aki azóta is nagy támogatója Vajdaságnak és a Paulinumnak.  A karácsonyi ajándék csomagok, amelyeket az adai Duga szervezet jutatatott hozzánk, édességeket, ruházati és iskolai cikkeket, valamint intézeti eszközöket tartalmaztak. Ez úton mondunk köszönetet mindazoknak, akik gyüjtési akciót szerveztek, becsomagolták, szállították és hozzánk jutatták az értékes ajándékot.

Huszár Andor

 
Újév Nyomtatás E-mail
2022. március 01. kedd, 13:12

Az emberi történelem időmérése csillagállások vagy jeles események után egészen az ókorra vezethető vissza, amelyek alapján a különböző népek és vallások sokféle naptárt és évszámlálási módot hoztak létre. Szintén megfigyelhető, hogy az első napot egy sajátos csillagászati vagy történelmi eseményhez kötötték, amelyet meg is ünnepeltek. Érdekesség képpen a kínai újév, másnéven holdújév dátumának meghatározása ma is a holdciklust követve csillagászati számítások révén történik. Korunkban a napok követése a világon általánosságban a XIII. Gergely pápa kezdeményezésre készítetett, és a nevét viselő Gergely-naptár szerint történik. A keresztény naptárban az újév dátuma január 1-je. A január 1-jének eredetét Julius Caesara vezethetjük vissza, aki Kr. e. 46-ban az év elejét január 1-re halasztotta, mert ettől a naptól kezdve léptek hivatalukba a konzulok. A kereszténység ezen a napon Szűz Máriát, mint Isten anyját ünnepli. Azt, aki igent mondott Isten tervére, és ezzel egy új kezdetre az emberiség számára. Ezért ünnepeljük őt az újév kezdetén, a földi megújulás kezdeténél, hogy az egész esztendőnkre ő legyen előttünk, mint példa, aki gondoskodással, szeretettel, gyöngédséggel volt Jézus iránt. Ezen a napon van VI. Pál pápa kezdeményezésére 1967 óta a béke napja. Ez a nap arra figyelmeztet, hogy az előttünk álló évben törekedjünk arra, hogy békében éljünk önmagunkkal, legyünk egymás iránt olyan odaadással, mint amilyen volt Mária, ugyanis a sikeres gazdaság és fejlődés megvalósításához azonban nélkülözhetetlen a béke, igazság megteremtése és az ebben a szellemben erős intézmények működtetése. 2000. január 1-jétől az ENSZ indítványozására számos országban békevilágnapot tartanak, kezdetben „egy nap békében”, ma pedig „globális család” néven. Az újév várása a leköszönő év utolsó napján veszi kezdetét. Ezt az eseményt szilveszterezésnek nevezzük, amely megnevezését a napi szent, szent I. Szilveszter pápa után kapta, aki megkeresztelte Konstantin császárt. Az újévre készülődve különféle szokások és hiedelmek élednek újra. Az ünnepi asztalra meghatározott ételek kerülnek fel a szerencsésebb jövő reményében. Így például sült malac, mert az előre túr, illetve minekután az élelmet a földből előkotorja, átvitt értelemben  szerencsét hoz, míg a tyúk nem, mert az hátra kapar. Látványos tűzijátékok kerülnek megrendezésre, ugyanis úgy tartják, hogy az újévi erős fények és zajok távol tartanak mindenféle rosszat.

Ilyenkor szintén elterjedt szokás, hogy az emberek újévi fogadalmakat tesznek. Ilyenkor az emberek nagy partikat rendeznek, ahol előkelően vagy éppenséggel bohócosan, a rendezvény jellegétől függően vannak felöltözve, és jókedvűen töltik az óév utolsó óráit. Én szilveszter napját családom körében szoktam eltölteni, miként tettem ezt idén is. Napközben szorgosan készülődtünk. Részt vettem a hagyományos év végi hálaadó szentmisén. Este összegyűlt az egész család, és a családi asztalnál egy közös vacsorát fogyasztottunk el, majd azután jókedvűen beszélgettünk. Éjfélkor kisiettünk a házból, és az udvaron figyeltük a csodálatos tűzijátékokat, majd pezsgőt bontottunk, és egymásnak boldog újévet kívántunk. Reggel az ismerősökhöz mentünk újévet köszönteni.

 

Szepesi Albert

 
VIFÓ IFJÚSÁGI KONFERENCIA Nyomtatás E-mail
2022. március 01. kedd, 13:11

1996 óta működik a fiatalok felkarolása érdekében a VIFÓ - Vajdasági Ifjúsági Fórum, amely mint olvasható oldalukon: „Célunk a vajdasági magyar fiatalok identitásának megőrzése, közéletbe való bevonásuk, hétköznapi és kulturális életük fellendítése, érdekeik széleskörű képviselete, egy összetartó közösség építése és ápolása, valamint olyan gyakorlati és elméleti tudás átadása, amely a magán- és szakmai életben is egyaránt alkalmazható. Szervezői és szakcsoportjaink folyamatosan törekednek munkánk tökéletesítésére, rendezvénysorozataink évről évre fejlődnek és megújulnak.”. Ennek szellemében került megrendezésre 2021. december 2-án a X. VIFÓ Ifjúsági Konferencia. Ezen kultúresti rendezvényre több előadó is érkezett. A meghívott vendégelőadók név szerint Viakter Olga, Pintér Norbert, Balassa Emese, valamint ft. Horváth Ákos voltak. A Paulinum tanulói is részt vettek az eseményen. Horváth Ákos, kanizsai káplán „Reverenda és futócipő – avagy: ember a reverenda alatt” címen tartott előadást. Ákos atya mesélt hivatásáról, a középiskolai, valamint a Paulinumban töltött éveiről, továbbá a teológiai tanulmányairól, és természetesen a papi mindennapi teendőiről számolt be. Beszédjében izgalmasan számolt be arról, hogy miként sikerült a napi feladatok mellett papi életébe a sportot bekapcsolni. Kreatívan, érdekfeszítően és figyelemre méltó odaadással tartotta prezentációját. Büszke lehet iskolánk arra, hogy egy ilyen életképes papot adott ki a népnek, és reméljük, hogy még sok ilyen pap és keresztény értékekkel telt fiatal fog kiröppeni iskolánkból.

 

Varga Sámuel

 
Adventi vásáron Nyomtatás E-mail
2022. március 01. kedd, 12:53

A szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ „Igazi kézműves adventi vásár” címmel szervezett programja volt megtekintető december 8-tól 10-ig, amely a karácsony örömteli fényében volt megtartva. Szemügyre vettük a különféle kézműves karácsonyi kis ajándékokat. Megnéztük a kiállított hímzéseket. A kiállításon láthatók voltak huzalok, kis és nagy asztalterítők, amelyek különféle tájegységek sajátos nemzeti díszítési jellegzetességeiket bírták, és különféle hímzési módok szerint készültek. A nagyterem karácsonyi díszekbe öltöztetve fogadta a látogatókat. Itt megtekinthetők voltak az idei versenyre benevezett mézeskalácsból készített és impozánsan díszített házacskák, amelyekre szavazni lehetet, és szavaztunk is az szerint, kinek melyik tetszett a legjobban.

Fel nagy örömre…

 

 

Karácsonyra a keresztény világ lázasan készül. A mindennapi gondok ellenére, a karácsony napjához egyre közeledve, az embert elönti egy teljesen szavakba nem önthető belső derűs örömteli érzés. Előkerülnek a régi nemzeti és családi szokások. Megkerülnek a régi karácsonyi díszek. Felkerül a fenyőfa csúcsát ékesítő betlehemi csillag. A friss fenyőillat áthatja a helységet. Előkerülnek a régi féltve őrzött titkos családi karácsonyi receptek, és a nagy sütés sürgés forgás közepette áradó illattokkal együtt az egykori gyermeki boldog emlékek, de egyúttal rádöbbenek, hogy idén már szűkösebb a család, de amit egykor szívből kaptam szüleimtől, nagyszüleimtől, és ők egykoron gyerekként, én most ezt adom át gyermekeimnek, unokáimnak. A készülődés hevében szinte talán észre sem vesszük, hogy mily gyorsan peregnek a napok, míg nem kigyulladt a negyedik gyertya is az adventi koszorún, és megérkeztünk fáradtan a várt karácsonyhoz. Vajon valóban sikerült felkészülni? Erről szól a karácsony. Loholás, vásárlás, és amikor célba érek levagyok engedve, mint egy lufi? A karácsony mindannyiunkban különféle emlékeket hív elő. Egyesekben szépeket, másokban viszont szomorúakat. Ilyenkor eszembe szokott jutni Hans Christian Andersen A kis gyufaárus lány meséje, akiben karácsonykor kint a zord téli időben a gyufalánggal az anyjával töltött boldog emlékek lobbantak lángra, és melengették meg. Utólag emlékeink sem attól örömteliek, hogy volt díszítet fa, hogy volt alatta ajándék, hogy volt karácsonyi ebéd és kalács. Állíthatok fát, süthetek kalácsot, de ha nincs ott mellettem senki…, s nincs kivel megosztani…

A feldíszítet fényben áradó fenyőfa a maga világosságával arra hívatott emlékeztetni, hogy nem vagy egyedül. Erről beszélt az orosz irodalom nagy emberének Dosztojevszkijnek is. A karácsonyfa világánál talált rá Istenre és önmagára. Megrendítők és egyszerre felemelők sorai. Írja, hogy mélyre lezüllött ifjúságában, amiért a börtön lakója lett éveken keresztül. Éppen karácsony estéje volt, amikor elbocsátották a börtönből. Az emberek szentestére készültek, míg ő maga céltalanul csavargott a hideg estében, és nézte a kivilágított ablakokat. És utálta önmagát nagyon, hogy ennyire lezüllött. Hogy már ott tart, hogy semminek sem tud örülni, és senkinek sem tud örömet szerezni csak bánatot és keserűséget. S ahogy ilyen gondolatok súlya alatt gyalogolt a városka utcáin, egy helyen fenyőgallyakkal, gyertyákkal díszített szentképhez érkezett, amely a Betlehemet ábrázolta. Dosztojevszkij megállott a kép előtt és nézte. Közben gyermekkorának karácsonyi emlékei megrohanták szívét, és elkezdett csak úgy magában dúdolni. Azokat az énekeket, melyeket a szülői házban ilyenkor együtt énekeltek. Feltörtek a régi közös emlékek. Egyszer csak azon kapta magát, hogy potyognak könnyei. A könnyek fátyolán át is csak nézte, egyre nézte a gyertyafényes betlehemi képet. Aztán egy merész elhatározással a zsebébe nyúlt. Kivette onnan a most is ott lapuló pálinkásüveget, amely őt a züllés útján a börtönbe vitte. A benne lévő pálinkát a betlehemi kép előtt a hóra locsolta, az üveget pedig a kőhöz vágta. Dosztojevszkij ettől a perctől fogva új életet kezdett. Nemcsak az orosz, de a világirodalomnak is egyik legnagyobb írója lett. Íme, a karácsonyi gyertya fényének üzenete, mely bevilágított egy ember életébe, és fényénél megtalálta hitét önmagában és Istenben.

Karácsonykor a Betlehemben lévő Szent Családot szemléljük, amelyben Isten eljött az emberhez. Isten nem hagyott el!

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

7. oldal / 194