A 2016/17-es tanévtől a szemináriumunknak új prefektusa van ft. Tojzán László személyében.

Tojzán László 1987. 08. 14-én született Verbászon. Szenttamáson élt, ahol a Jován Jovánovity Zmáj általános iskola diákja volt. Ennek végeztével tanulmányait Szabadkán a „Paulinum” gimnáziumban folytatta. Az érettségi után a szabadkai püspök, dr. Pénzes János felvette a papnövendékei sorába, majd Budapestre küldte a Központi Papnevelő Intézetbe. A teológiai tanulmányokat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karán hallgatta. A tanulmányok után 2011. 09. 14-én Szenttamáson, a Szentkereszt Felmagasztalása templomban a szabadkai megyéspüspök diakónussá, és a következő év június hó 29-én Szabadkán a székesegyházban pedig pappá szentelte. Ez után még egy évet Budapesten töltött továbbképzés céljából. 2013. 08. 1-től Bajmokon volt káplán, ahonnan két hónap után át lett helyezve Szenttamásra kisegítőnek, mert ft. Szarvas Péter plébános lesérült. 2014. 06. 11-től a szabadkai Avilai szt. Teréz plébánia kinevezett káplánja, amely szolgálat e folyó év július hó végéig tartott, amikor is augusztus 1-től a Paulinum szeminárium prefektusa lett. Ennek kapcsán készítettünk vele egy rövid interjút.

Az általános iskola befejezése után, miért iratkozott a Paulinumba?

Az én időmben, a Paulinum még a papnövendéki életre készített fel, ami persze azóta már lényegesen megváltozott. Bennem a papi hívatás gondolata az általános iskola idején már megfogant, ezért számomra egyértelmű volt, hogy ide jelentkezzek. Erre a döntésre való eljutás viszont nem egyik napról a másikra történt. Az egész talán azzal kezdődött számomra, hogy vallásos családba születtem, amely ennél fogva már gyermek koromban megismertette és megszeretette velem az Egyházat. S hogy kerültem a Paulinumba? Az én szülőfalumban nem szerepeltek e intézmény diákjai, akik e módon tesznek tanúságot. Van egy testvérem, aki a papi hivatást választotta. Ő itt folytatta az érettségi vizsgára való felkészüléseit, s ezen tanulmányai idején a szüleimmel alkalom adtán meglátogattuk. Én így szereztem, úgy szólván „első kézből” tudomást eme intézményről.  

Hogyan emlékezik vissza a paulinumi évekre, és hogyan érzi magát most a szemináriumban?

Szokták mondani: „Minden éremnek két oldala van”, és most elmondhatom, hogy mind két oldalt megtapasztaltam. Míg szeminarista és diák voltam, akkor is megvoltak a mindennapi kihívások. Mint diák sokat kellett tanulni, aminek köszönhetően olyan tudásbeli alapokra sikerült szert tennem, amelyekre a későbbiekben, a teológiai tanulmányaim folyamán nyugodtan építhettem. Mint szeminarista pedig elsajátítottam egy mindennapi rendezett életrendszert, aminek köszönhetően csak példa gyanánt, amely lehet egy kicsit megmosolyogtatja az olvasót: az állandó korán kelést, amely viszont az egyetemi társasim számára, akik ehhez nem szoktat, gondott jelentett. Ez mellett, ami a legfontosabb, megszilárdított a végleges döntésben.

A szemináriumban jól érzem magam. A lehetőségek adottak a papi élet további zavartalan végzésére. Alkalom adatik, hogy a gyerekekkel együtt mondjuk a zsolozsmát és a szentmiséken közösen ünnepeljük az Urat.

A 2015/16-os tanévben már megkezdtem a hittan oktatását a Paulinum Gimnáziumban, amelyet jelenleg is mint prefektus tovább végzem az első három osztály számára. Mint tanár volt betekintésem és lehetőségem megtapasztalni korunk oktatói előtt tornyosuló korlátokat. Mint prefektus, aki a hét minden egyes napján köztük mozgok, látom, mennyi feladat áll a nevelői pályán, ám mint volt itteni diák és szeminarista újra hasznát vehetem a jelentkező kihívások megoldásában és a szeminaristák életre való felkészítésében mindannak, amit annak idején tanultam mind az iskolapadban, mind a közösségi életben és a későbbiekben, de mind ennek ellenére az élet iskolapadjába kerülök, ahol a diákok jelenkori magatartásuk által felkészítenek korunk feladataira. 

Hogy hívnak és honnan jöttél?

Kiss Tamás a nevem, és Bácskertesről, illetve Kupuszináról jöttem.

Hol végezted el az általános iskolát?

Az általánost szülőfalumban a József Attila iskolában végeztem el.

Kitől hallottál a Paulinumról?

A Paulinumról először akkor hallottam, amikor a paulinisták látogatást tettek szülőfalumban.  Továbbá ft. Zsunyi Tibor plébános atyámtól, aki egykor maga is paulinista volt.

Milyen volt a kezdet és a beilleszkedés?

A kezdet nehéz volt, mert honvágy fogott el, hiszen hosszabb ideig nem voltam távol otthonomtól. Kellett még egy jó hét, hogy beilleszkedjek.

A napirend jelent e nehézséget?

A napirend jelenleg nehézséget jelent, ugyanis nem szoktam meg a korai felkelést, valamit a megszabott tanulási időt.

A gimnáziumban vannak e nehézségeid?

Eleinte egy kicsit megszeppentem, mivel számomra eddig a hallásból ismert nyelveket, most már tanulnom is kell. De hiszem azt, hogy mindezeken túlteszem magam, mivel az osztálytársaim és az idősebb tanulók segítenek.

A Paulinumban nem lehet minden hétvégén haza menni. Számodra ez mily kihívást jelent?

Mint már említettem, olykor úrrá lesz rajtam a honvágy, minek következtében szívesen hazamennék meglátogatni szüleimet, testvéreimet. Honvágyamat ellensúlyozzák a szemináriumban szervezett programok, így például a nagyséták, sportrendezvények, találkozások, stb.

Mit kedvelsz legjobban?

Azt kedvelem, hogy szabadidőmben tovább folytathatom a szülőfalumban megkezdett zenei tanulmányaimat. Új barátokra tettem szert, akikkel jókat játszunk a hálózatba összekötött számítógépeken.

Otthonoddal és szüleiddel tartasz-e kapcsolatot?

Szüleimet minden másnap – harmadnap felhívom, és beszámolok nekik az eseményekről, amik az iskolában és az intézetben történnek. 

Milyen terveid vannak a jövőre való tekintettel?

Jelenleg ez a kérdés még nem nagyon foglalkoztat, minden erőmet egyenlőre arra összpontosítom, hogy minél jobb tanulmányi eredményt érjek el, és ezzel szüleimet büszkévé tegyem.

Mit üzensz azoknak, akik a Paulinumba szeretnének jönni?

Gyertek skacok! Megvallom, eleinte voltak félelmeim, de most már egyáltalán nem félek, mert itt jó pajtásokat találtam, akikkel sokat szórakozunk. S bár kell tanulni is, de a tanárokban igazi támaszokra leltem, akik tudásukkal gazdagítanak, de ha kell, még a csukákat is felveszik, hogy velünk rúgják a focilabdát.

Október 26-án a Városi Múzeumban a „Weltgeschichte und Alltag im Banat” (Világtörténelem és Bánság napjai) elnevezéssel könyvbemutatót tartottak. A könybemutatót a Német Nemzeti Tanács szervezte. A rendezvény énekszámmal kezdődött, melyet a szabadkai „Maria Theresiopolis” kórus adott elő. Az énekszám után a Német Nemzeti Tanács elnöke Gönczö Mandl László beszédet mondott. A könyvet professzor dr. Várady Tibor egyetemi tanár mutatta be. Beszédében rámutatott a könyv jelentőségére és az egykori bánsági népek életére és kultúrájára. Ezt a virágzó életet és kultúrát  a II. világháború rombolta le és tette tönkre.

A könyvbemutató társalgással zárult.

Az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról a paulinisták is, mint más iskolák diákjai minden évben méltón megemlékeznek. A tanulóink a történelem és a magyar órákon hallhattak beszámolókat és ismertetőket az ͗56-os eseményekről.

Ebben az esztendőben Magyarországon és határon túl a forradalom és a szabadságharc 60-dik évfordulójára emlékeztek. Délvidéken a központi ünnepség október 22-én vette kezdetét délután a palicsi Nagyparkban az ͗56-os emlékműnél koszorúzással. A megemlékezést a Vajdasági Magyar Szövetség rendezte, amely a szabadkai Jadran színpadon folytatódott a „Mennyből az angyal” című ünnepi műsorral. Bevezető beszédezt mondott dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.

A beszédek után a szabadkai színészek a „Mennyből az angyal” című művet adták elő, amelyet László Sándor rendezett. A Jadran színpad nagyterme zsúfolásig megtelt, ahol az ünneplő közönséggel mi is mélyen átéltük a szabadságharc eseményeit.