A vajdasági magyarság október 6-án tartott központi megemlékezést az aradi vértanúk tiszteletére Eleméren. A település Kiss Ernő honvédtábornok szülő-, egyben földi maradványainak nyugvóhelye. Kiss Ernőt az 1849-es kivégzése után álnéven az aradi temetőben hantolták el, majd Katalinfalván újratemették, végül, tizenhat évvel később az eleméri családi kriptába helyezték örök nyugalomra.

Az eleméri Szt. Ágoston templomot a Kiss család építette, alá pedig kriptát alakítottak ki az említett család részére. Az épület újabban emléktemplom, így az utóbbi években a vajdasági magyarság itt tartja központi megemlékezését.

Az aradi vértanúk emléke előtti tiszteletadás szentmisével kezdődött, melyet msgr. Gyuris László nagybecskereki plébános közösen celebrált msgr. Miocs Józseffel a Paulinum rektorával, msgr. Tietze Jenő apostoli protonotáriussal, Király Tibor kisoroszi plébánossal és Masa Tamás nagybecskereki káplánnal.

A megemlékezés ökumenikus jellegű volt, ezért a liturgia keretében Kiss Nándor református lelkész imát mondott és beszédet tartott. A szentmisén a bánsági paulinisták is részt vettek. Oros Mihály negyedik osztályos tanuló Juhász Gyula Vértanúk c. költeményével tette ünnepélyesebbé a liturgiát.
A szertartás végén a templom előtti téren beszédet tartott Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete és Hajnal Jenő a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Végül a templom kriptájában koszorúzás következett, majd a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ nagytermében agapéval zárult a megemlékezés.

Az elmúlt hét végén élményekkel teli és egy felejthetetlen napot töltöttünk Vajszkán és Bógyanon. Ft. Cvijin Vinkot, jelenlegi plébánost ,egykori paulinistát két évvel ezelőtt helyezte oda a főpásztor. Miután kinevezést kapott, máris meghívta a Paulinum Gimnázium és Szeminárium közösségét látogatásra és találkozóra. Erre az elmúlt hét végén került sor. Reggel korán indultunk, hiszen Vajszka több mint 100 kilométer Szabadkától. Útközben meglátogattuk a Keresztúri székes egyházat.Keresztúr a Görög katolikus Egzarhátus (püspökség) központja és a falu temploma székesegyház. Itt várt bennünket Ft. Šanta Mihajlo, székesegyházi káplán. Örömmel fogadott bennünket, hiszen egykor ő is paulinista diák volt. Bemutatta a templomot és elmondta a falu és az egyház község történetét.

Keresztúr után Bácson keresztül Vajszkára értünk, ahol már a templom előtt vártak bennünket. Lelkes fogadtatásban részesültünk a plébános, a kántor, a hitközségi elnök , a házvezető és a ministránsok részéről. A tizenegy órai ünnepi szentmisét és szentbeszédet msgr. Miocs József rektor mutatta be. Ővele együtt misézett a helybeli  plébános Ft. Cvijin Vinko. A szentbeszéd után, Nađ Denis negyedikes tanuló vallomást tett életéről. Az olvasmányokat Gubaš Vladimir és Lipót Tamás olvasták . A hívők könyörgését viszont Katona Attila mondta. A szent misét ünnepélyesebbé tette a Schola Cantorum Paulinum kórus melyet Kujundžić Marijan prefektus vezetett. Áldozás után fuvola szóló csendült fel, J. S. Bach, Jesu meine Freude szerzeménye, melyet Orosz Mihály adott elő. A szent mise állandó részeinek énekeit a helybéliek és a paulinisták felváltva énekelték.

A szent misét találkozó és társalgás követett. A plébánia nagy termében a Paulinum tanulói baráti és közvetlen beszélgetést folytattak a ministránsokkal, a fiatalokkal, a hitközségi tagokkal és a hívekkel. A találkozó közös Agapéval zárult a vajszkai vendéglő éttermében.

A délutáni órákban Bógyánra mentünk. Megtekintettük a felújított katolikus templomot és a plébániát. Utána viszont a XV. századbeli Ortodox kolostort és templomot csodáltunk meg. A templom, amely szent Miklós tiszteletére lett felszentelve, elmondhatatlan értékű. Teli XV. és XVI. századbeli freskókkal, ikonokkal (szent képekkel) és ikonosztázzal. A kolostort körül veszi egy botanikus kert, amely lenyűgöző látványt nyújt a látogatóknak, hiszen több száz fajta fa és más növényzet képezi. A kolostor kívül - belül teljesen felújított és a könyvtára valamint a barokk termei meglátogathatók.

A vajszkai és bógyani látogatás után lelki és szellemi értékekkel gazdagodva tértünk vissza a Paulinumba. Hálásan köszönjük rektorunknak e találkozás szervezését, továbbá Ft. Cvijin Vinko plébánosnak és minden munkatársának a fogadást és a vendéglátást.

A Szabadkai Református Egyház közösség 150 éves évfordulót ünnepelt. Az évforduló alkalmából ünnepi istentiszteletet tartottak a Református templomban. Az igehírdető, dr. Szabó István a Duna-melléki Református egyházkerület püspöke a Magyar Református egyház zsinatának lelkészi elnöke volt.

150 évvel ezelőtt , ez a közösség csak maroknyi hívővel kezdődött, amely mára több százra nőt fel. A kicsiny gyülekezetet ma is még a gyarapodás és a fejlődés jellemzi. Kezdetben egy kis templomocskában jöttek össze a hívek, majd 1970-től a mai modern templom áll a gyülekezet szolgálatára. A jelemnlegi lelkipásztor , Bányai Béla László tiszteletes és dr. Kovács Márta főgondnok szervezték meg a 150 éves jubíleumot, melyen mi is részt vettünk Msgr. Miocs József rektorunkkal.

Október 3-a Szent Ferenc elhalálozásának napja. Ezen a napon, illetve előestéjén, minden ferences templomban ájtatosságot tartanak a szent tiszteletére. A szertartást még tranzitusnak is nevezik, amely átköltözést jelent ebből a világból az örökkévalóságba .A szertartás központi része a 141-ik zsoltár, melyet a szerzetesek a haldokló szent ágyánál imádkoztak és kérték az ő közbenjárását a rend minden tagjára. E szertartás lényege, hogy ilyenkor a templom kivilágítása megszűnik, a templom sötétségbe borul, amely jelképezi az átvonulást, illetve tranzitust az örök életbe. Október 3-án a megemlékező szentmisén és a szentmise utáni szertartáson részt vettünk, melyet a szabadkai rendház főnöke Gruber Zdenko atya vezetett.