Assisi Szt. Ferenc a Katolikus Egyház egyik legnépszerűbb szentje. Október 4-e az ő emléknapja, október 3-a viszont a szent elhalálozásának napja. A szent halálának előestéjén minden ferences templomban ájtatosságot tartanak tiszteletére. A szertartást elhalálozásnak, illetve tranzitusnak nevezik. Átköltözést az e világi életből az örökkévalóságba. A szertartás központi eleme a 141. zsoltár, melyet a szerzetesek a haldokló szent ágyánál imádkoztak és énekeltek, kérve az ő közbenjárását a rend minden tagjára. E szertartás lényege, hogy ilyenkor a templom kivilágítása megszűnik, a templom sötétségbe borul, ami jelképezi az átvonulást, a tranzitust az örök életbe. Október 3-án a megemlékező szentmisén és a szentmise utáni szertartáson mi is részt vettünk, melyet ebben az esztendőben az újonnan kinevezett gvardián (rendházfőnök), Fra. Gruber Zdenko OFM vezetett és mi aktívan bekapcsolódtunk az ünneplésbe imáinkkal és éneklésünkkel.

A hagyományoknak megfelelően, a Hírvivő olvasói időről-időre egy interjú keretében megismerkedhetnek a Paulinum Szeminárium és Gimnázium első éves növendékeivel. A következő rovatunk is egy bemutatkozás lesz, amelyet az egyik elsőssel készítettünk a közelmúltban.

- Hogy hívnak és honnan jöttél?

Szeles Kolosnak hívnak és Csantavérről jöttem a Paulinumba.

- Hol végezted el az általános iskolát?

Az általános iskolát szülőfalumban, a Hunyadi János Általános Iskolában végeztem.

- Kitől hallottál a Paulinum Gimnáziumról és Kollégiumról?

Habár az intézmény tanulói látogatást tesznek Csantavéren, én közelebbről, édesanyámtól értesültem, aki a paulinisták elmúlt esztendei alkalmával elbeszélgetett az egyik tanulóval, és édesanyámat bőven informálta a Paulinumról. Továbbá a plébánosomtól, Ft. Utcai Róberttől, hallottam bővebben az iskoláról és az intézetről, aki egykor szintén paulinista diák volt.

- Nehéz volt-e beilleszkedned az intézeti életbe?

Őszintén mondhatom, hogy nem volt nehéz és nem okozott semmilyen komolyabb gondot a beilleszkedés. Szinte egy hét alatt megszoktam az új környezetet.

- A napirend jelent-e nehézséget számodra?

Önmagában véve a napirend jó, mert többet lehet tanulni, mint otthon, másrészt viszont az osztálytársakkal is lehet tanulni. A korai felkelés kissé nehézkes, azonban az esti lefekvés nem jelent problémát.

- Mi jelent nehézséget számodra a Paulinumban?

Nehézséget tulajdonképpen egyik tantárgy sem jelent, mert ha tanul az ember, akkor nincsenek nehézségek. Én személy szerint a matematikát szeretem a legjobban, valamint a német nyelvet. Kissé félek a latin nyelvtől, de majd ezen is túlteszem magam

- Problémát jelent-e számodra, hogy hétvégenként nem mehetsz haza?

Természetesen minden hétvégén legszívesebben haza mennék, de mégsem szokatlan számomra, hogy nem mehetünk minden héten haza. Önmagában véve így is jó, de azért jobb lenne, ha többet mehetnénk haza.

- Mi tetszik neked legjobban az intézet napirendjében?

A napirendből számomra a szabadidő jelent a legtöbbet. Ilyenkor a legtöbbet számítógépezek, konditerembe járok, vagy az „uku-lele”, amely egy hawai gitáromon játszok-gyakorlok szívesen, vagy pedig rendes akusztikus gitáron.

- Gondolsz-e sűrűn szüleidre és az otthonodra?

Természetesen sokat gondolok az otthoniakra, hiszen először vagyok távol otthonomtól. A kapcsolatot természetesen tartom szüleimmel. Sűrűn beszélgetek édesanyámmal és édesapámmal.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Először is szeretném szerencsésen és jó eredménnyel befejezni a gimnáziumot. Terveim a továbbiakban, hogy vagy matek szakra iratkozom, vagy latin, vagy német nyelvet írok be, de nincs kizárva az sem, hogy teológiai tanulmányokat szeretnék befejezni, hogy hittan tanár lehessek.

- Mit üzensz azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy jöjjenek-e a Paulinumba?

Eddigi tapasztalataim szerint a Paulinum egy jó iskola. Jó dolog az, hogy egy kis közösségben vagyunk, ahol jó barátokra tud találni az ember, akikre mindenkor számítani lehet. Azt azonban kissé sajnálom, hogy a hívek és az átlag ember úgy tudja, hogy a Paulinum kizárólag papjelölteknek van szánva, pedig ez nem így van. Ezért, azoknak, akik a Paulinum után érdeklődnek, hogy nyugodtan iratkozzanak a gimnáziumba, mert itt jó alapokat kapnak a további tanulmányaikhoz és jó nevelésben részesülnek.

Egyházmegyénk egy újonnan felszentelt diakónussal gazdagodott, Tumbas-Loketić Sinišával. Siniša szabadkai születésű és a Jézus Feltámadása egyházközséghez tartozik. Alsó- és középiskoláját Szabadkán végezte, teológiai tanulmányait viszont az Eszéki Egyetem diakóvári (Đakovo-Horvátország) Hittudományi Karán. A papi pályára készülők, az egyetem befejeztével, előbb diakónus, azaz szerpapi rendben részesülnek, és legkevésbé hat hónap elmúltával vehetik fel a papi rendet. Sinišát püspök atyánk október 5-én diakónussá szentelte és máris megbízatást kapott tőle, hogy az újvidéki Mária Neve templomban szolgáljon.

Siniša, mint teológus többször járt nálunk. Látogatásai alkalmával mindig bátorított bennünket a tanulásra, akik viszont hivatást éreznek, azokat a papi pályára buzdította. Miután Szentföldön járt, megajándékozott bennünket egy-egy rózsafüzérrel. Mi Sinišáért, ha nem is az egész rózsafüzért imádkozzuk el, de minden esetre imáinkba fogltuk és kívánjuk, hogy kitartó és hű szolgája legyen az Úrnak.

2014. október 05-én, vasárnap ünnepelte a Dél-macedóniai Radovo görögkatolikus egyházközség újraalapításának 100. évfordulóját. A 20. század első felében dúló Balkán Háborúk idején a helyi, többnyire görögkatolikus lakosságot száműzték és meghurcolták, és a vidék szinte teljesen elnéptelenedett, a vallási élet pedig jóformán megszűnt. De hála a Gondviselésnek, a békeszerződés megkötésével és a határok rendezésével, valamint a megmaradt hívő lakosság kitartásának köszönhetően, ha nagy nehézségek árán is, de újra lehetett szervezni az egyházi és vallási életet. Az újraszervezésben kitűnik a Strumica mellet fekvő település, Radovo, ahol 1914-ben újraalapították a plébániát és újraindulhatott a vallási élet. A gyümölcsöző vallási életnek tudható be az a tény is, hogy az elmúlt évszázad folyamán a település és a környékbeli plébániák adták a legtöbb papot a macedóniai görögkatolikus egyháznak. A Paulinum megnyitását követően, az akkori macedón püspök az egyházmegye szeminaristáit vonakodás nélkül Szabadkára, a Paulinumba küldte tanulni, akik ma is eredményes munkát végeznek Macedónia-szerte. A jelenlegi püspök is, Msgr. Dr. Stojanov Kiro, aki szintén radovoi születésű és paulinista diák volt, szeminaristáit és kispapjelöltjeit a Paulinumba küldi tanulni. Jelenleg is négy macedón diák tanul az intézetben. A jubileumi ünnepségre Dr. Stojanov Zoran görögkatolikus paróchus (plébános), akinek mindkét fia paulinista diák, meghívta a Paulinum elöljáróit, hogy együtt adjunk hálát az elmúlt száz évért. A Paulinum Szemináriumot a prefektus atya és a macedón növendékek képviselték. Az ünnepi liturgiát Msgr. Stojanov Kiro püspök vezette a jelenlevő papsággal. Az ünnepség közös agapéval, társalgással és ismerkedéssel zárult.