Az elmúlt hónapban Magyarország a keresztény világ figyelmébe került. Szeptember 5–12. között került sor az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megtartására, amelyet eredetileg 2020-ban szándékoztak megtartani, de a vírusjárvány miatt el lett halasztva. A magyar történelemben második alkalommal lett megrendezve a NEK - Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Első alkalommal 1938 májusában 25-29. között tartották a 34. Eucharisztikus Világkongresszust, amely során istentiszteletek, kongresszusi ülések, pompás körmenetek és hajós felvonulás révén kívánták bizonyítani a magyar katolikus egyház erejét és a világegyházzal való egységét. Az eucharisztikus kongresszusok megálmodója egy dél-franciaországi Emilia Tamisier nevezetű asszony volt, aki kezdetben zarándoklatokat szervezett az Eucharisztia jegyében. Első alkalommal 1874 júniusában szervezett ilyen jelegű eseményt Avignonba, majd egy hónappal később Arsba, Vianney Szent János egykori szolgálati helyére. Egy évre rá Douaiba gyűltek össze Tamisier asszony felhívására, ahol már viszont ötvenezer hívő és öt püspök is részt vett a zarándoklaton. A sikert látva arra az elhatározásra jutottak, hogy a zarándoklatokat minden évben megtartják, s külön kongresszussal zárják le őket. Így került sor 1875 szeptemberében az első nemzeti eucharisztikus kongresszusra Faverney-ben. 1881-től pedig megkezdték az egyhetes nemzetközi rendezvényeket, amelyeken a katolikus egyház tanítása szerint az oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztust hirdetik és ünneplik. A múlt hónapban Magyarországon megtartott ily jellegű egy hetes eseményen a hívek számos liturgikus rendezvényeken, valamint előadásokon, közéleti hírességek tanúságtételein, koncerteken és családi kézműves foglalkozásokon vehettek részt. Mi a Paulinum közössége is lelkileg felkészültünk, és ájtatoságokkal és elmélkedéssel hangolódtunk erre a nagy eseményre. Intézetünkből dr. Czékus Géza vett részt, aki mint segítő volt jelen. Mi bár mindannyian nem lehettünk jelen, ennek ellenére követtük az eseményeket a világhálón megosztott hírtudósítások révén, és hallgattuk meg utólag diáktársaink élménybeszámolóikat. Az 5. napon, szeptember 9-én 19: 00 - 21: 00 között a Szent István-bazilikában közösségek szentségimádása lett megtartva. Ebben az időpontban mi is elvonultunk az intézetünk kápolnájába, ahol a kihelyezett szentség előtt  imádkoztunk. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Budapesten a Hősök terén Ferenc pápa által bemutatott ünnepi szentmise zárta.

Élete 57. évében fejezte be földi pályáját Egeresi Sándor. Amikor értesültünk halála híréről, akkor a Paulinum kápolnájában gyászmisét tartottunk leki üdvéért és megemlékeztünk jóságáról, amelyet intézetünk iránt tanúsított. E földi hat évtized kitartó és küzdelmes munka eredményes és gyümölcsöző. 1964-ben látott napvilágot Topolyán, ahol felcseperedvén az általános és a középiskolai tanulmányait végezte el. Alap tanulmányai után továbbképzését az Újvidéki Egyetem Jogi Karán folytatta, ahol jogi diplomát szerzett. Huszonévesen kezdte meg politikai pályafutását, amely során számos kimagasló posztot töltött be. 1996–2000 között a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza kisebbségi bizottságának elnöke. 2000–2008 között a Tartományi Parlament alelnöke volt. 2008-ban a Tisztelt Ház elnökévé választották. 2008–2012 között a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke volt, ezen utóbbinak, amely 1994-ben lett megalapítva, egyik alapító tagja és kezdettől fogva vezető tisztségviselője. Mindezen tisztségek mellett a béke jegyében az egység és békesség érdekében az 1990-es évek elején zajló háborús időszakban több háborúellenes megmozdulást szervezett. A nemzetek közti egyetértés és béke előmozdításnak és megteremtésének érdekében összejöveteleket szervezett. Ennek eredménye a nemzetközi toleranciatáborok, amelyek ötletgazdája ként a regionális toleranciaközpont létrehozója szülővárosában. A politikai munkáságának csúcsa a csúrogi emlékmű felállítása, ahol a magyar és szerb elnökök később leróták tiszteletüket.

Alelnöki tisztsége során vette fel a kapcsolatot intézetünk vezetőségével és megtartotta elnöki mandátuma idején. A Paulinum Gimnáziumban és Szemináriumban (Kollégium) több alkalommal is látogatását tette. Egyik alkalommal előadást tartott a diákoknak, amely során buzdította őket a kitartó tanulásra, ami a végén meghozza eredményét. A megtett látogatások során látta és megtapasztalta a hiányoságokat, amelyek korrigálására támogatását adta. Az intézet oktatási felszerelésének korszerűsítését segítette. Közbenjárásának köszönhetően a régi iskolapadok és székek mindegyik osztályban ki lettek cserélve újakra,  valamint a tanári és a fogadó kárpitozot székekkel lettek felújítva. Ő kezdeményezte az intézet éves szinten való humanitárius segélyben való ellátását, amely élelmi szerekből állt. Továbbá elősegítette és lehetővé tette az iskolai tanulmányutak megvalósítását. Leginkább a karácsonyi ünnepkör idején látogatott hozzánk, és ekkor jelentette be a fent említett támogatásokat. A diákok ilyenkor mindig alkalmi műsorral kedveskedtek neki, ő pedig meghatott szívvel és szavakkal hálálta meg a fogadást.

Földi maradványainak elhelyezésére szülővárosa temetőjében került sor szeptember 7-én, amelyen msgr. Miocs József a Paulinum igazgatója is jelen volt, és a helybeli plébános Szakály József vezetésével együtt végezték a temetési szertartást.

Adj Uram örök nyugalmat neki!