A Katolikus Egyház minden egyházmegyéjében a naptári év folyamán minden nap plébánián, imaházban vagy kápolnában meghatározott sorrend szerint egész napos szentségimádást tartanak. A szentségtartóban kihelyezett Oltáriszentség folyamatos, állandó és ünnepélyes imádása minden időben a Krisztus visszajövetelét virrasztva váró hívők alapmagatartása. Az eucharisztikus színek alatt valóságosan jelenlevő egész és teljes Krisztus, az Isten és ember előtti hódolat kifejezi az Úr iránti tiszteletünket, hűségünket és elkötelezettségünket, és végezzük engesztelésül az Eucharisztiát ért bántásokért, közömbösségért. A Katolikus Egyház Katekizmusa a következőt írja a 1380. pontban: ”Nagyon megfelelő, hogy Krisztus ilyen egyedülálló módon akart Egyháza számára jelenvaló maradni. Mivel ugyanis Krisztus látható alakjában elhagyni készült övéit, nekünk akarta ajándékozni szentségi jelenlétét; mivel arra készült, hogy a kereszten föláldozva önmagát üdvözítsen minket, akarta, hogy emlékünk legyen arról a szeretetről, amellyel Ő "mindvégig" (Jn 13,1), élete elajándékozásáig szeretett minket. Valóban, Ő eucharisztikus jelenlétében közöttünk marad, titokzatos módon, mint az, aki szeretett minket és önmagát adta értünk, éspedig olyan jelek alatt van jelen, melyek ezt a szeretetet kifejezik és közlik: „Az Egyháznak és a világnak nagyon szüksége van az Eucharisztia tiszteletére. A szeretet e szentségében Jézus vár bennünket. Ne sajnáljuk az időt, hogy találkozzunk vele az imádásban, a hittel teljes szemlélődésben, készen a világ bűneinek és jogtalanságainak engesztelésére. Soha ne szűnjön meg a mi imádásunk.”

A Paulinum gimnázium és szeminárium kápolnájában az éves szentségimádási nap január 31-én, kedden volt. A nap folyamán a diákok egyéni és közösségi szinten járultak a kihelyezett Szentség elé, amely előtt litániákat, elmélkedéseket tartottak, és rózsafűzért imádkoztak, majd ezt követte a szentmise, amelyet rektorunk vezetett.

Ezen a napon az intézet beosztása szerint, egy lelkinap is szokott lenni. A lelkinapra, illetve a rekollekcióra, azaz időszakonkénti visszavonulásra azért van szükségünk, mert a tanulmányok során és a mindennapi iskolai gondok mellett, nem jut elég idő lelki gondozásunkra, és ilyenkor alkalom nyílik a belső összeszedettség visszanyerésére és fokozására.

A lelki előadásokat, illetve elmélkedéseket horvát nyelven ft. Muharem Dragan atya és magyarul ft. Balcsák Szilárd, székesegyházi káplán tartották. Hegedűs András, a II. osztály egyik diákja így számol be: „Szilárd atya előadásnak fő témájául a csendet választotta, mivel az a lelkinap egyik fontos eleme. A csend megtartása azért is fontos – hangsúlyozta -, mert ekkor vállunk képessé, hogy meghaljuk, Isten mit is akar az embernek mondani. E fajta állapot az imádkozás egyik fajtája, amely utat képez az Isten szavaihoz. Az előadások és az átelmélkedett órák arra intettek bennünket, hogy a csend nem csak belső megnyugvást eredményez, hanem megszüli a türelmet, amely elősegíti az egymás közti kibontakozást és a másikhoz való közeledést.”