Szabadka önkormányzata már több mint húsz éve megemlékezést szervez november 2-án az 1944/1945-ös ártatlanul kivégzett emberekért. Azóta minden esztendőben a szabadkai Zentai- úti temető ʹ44-es parcelláján a Vergődő madár emlékműnél összejönnek a kívégzettek hozzátartozói, leszármazottai, a városi vezetőség és a lakosság, hogy leróják kegyeletüket az ártatlan áldozatoknak. A kegyeletadáson felszólalt Pásztor István a VMSZ elnöke, valamint Maglai Jenő Szabadka polgármestere, akik beszédükben kiemelték, hogy az ártatlanul kivégzések sajnálatos események voltak, hiszen egy kislány, vagy egy nyolcvan éves idős ember , nem tehetett olyant, hogy embertelenül végezzék ki. A megemlékezés mindég ökuménikus jellegű, mert a történelmi egyházak képviselői imákat mondanak az elhunytakért. A megemlékezést énekszámok, szavalatok és beszédek tették meghittebbé. A Paulinum Gimnázium tanulói is mindég hozzájárulnak a kegyeletadáshoz vagy beszéddel, vagy szavalattal. Ebben az esztendőben Lévai Tamás negyedik osztályos tanulónk Alois Schröder Unvergessene című német versel róta le kegyeletét a kivégzettek tiszteletére.

Hogy hívnak és honnan jöttél?

Hegedűs András a nevem, Péterrévéről jöttem, a Mindenszentek Plébániához tartozom.

Hol végezted el az általános iskolát?

Az általános iskolát szülőfalumban, a Samu Mihály Általános Iskolában végeztem el.

Kitől hallottál a Paulinumról? A Paulimum Gimnáziumról és Kollégiumról a plébánosomtól ft. Toth Árpádtól, valamint egykori paulinista diáktól, Hajdú Lászlótól, aki jelenleg a Szegedi Hittudományi Kar hallgatója és a médiából hallottam.

Milyen volt a kezdet, a beilleszkedés?

Nem volt nehéz a beilleszkedés az intézeti életbe. Egy-két hét alatt megszoktam a napirendet és az új környezetet. Ebben sokat segített Králusz Patrik harmadikos tanuló, aki mint nagybecskereki sokat járt Péterrévére a nagyszüleihez; ő karolt fel az első napokban.

A napirend jelent-e nehézséget számodra?

A napirend, a napi beosztás, a rendszer nagyon jó és hasznos. A reggeli felkelés egy kis gondot okoz, de máris megszoktam, hiszen nem kelünk fel túl korán.

A gimnáziumban vannak-e nehézségeid?

Ami a gimnáziumot illeti, a horvát nyelv nehézséget okoz, de a többiek mellet az ember belejön a nyelvbe, másrészt pedig a barátok segítenek. Különben, a történelmet és a földrajzot szeretem legjobban.

Problémát jelent-e számodra hogy hétvégénéként nem mehetsz haza?

Az hogy nem mehetünk haza minden héten, nem jelent nehézséget számomra, hiszen minden alkalommal valamilyen program van, nagyséta, találkozások, sportrendezvények, vagy hasonló események.

Mi tetszik neked legjobban az intézetben-kollégiumban?

Az intézeti szabadidőben vagy egyet sétálok a barátaimmal, vagy a számítógépes terembe megyek, vagy pedig gyakorolok zongorán (hiszen különórára járok), de sűrűn megyünk az osztálytársaimmal az ún., Bódis kávézóban.

Gondolsz-e szüleidre és az otthonodra?

Az otthonra és a szüleimre sokat gondolok. Minden nap felhívom őket, elmondok nekik mindent ami aznap történt, ők meg az otthoni eseményekről számolnak be nekem.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Mindenek előtt a Gimnáziumot szeretném minél jobb eredménnyel befejezni, érettségizni. Egyenlőre különösebb terveim nincsenek, majd négy év után döntök, hová, merre tovább.

Mit üzensz azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy jöjjenek-e a Paulinumba?

Az iskolát minden érdeklődőnek ajánlom. A Paulinumban jó képzést és nevelést kapunk. Itt mindenki jó barátokra fog találni, akik mindenben segítenek.

Van-e valamilyen megjegyzésed?

Megjegyzésem, az átlagemberek körében a Paulium még mindig papjelöltek iskolája, pedig ez nem így van. Ez egy fiúgimnázium, amilyen gimnáziumokkal rendelkezik számos európai ország. Ilyenek a jezsuita, bencés, piarista, ferences és más gimnázium, melyek a legrangosabb intézmények. Ezek közé tartozik a szabadkai Paulinum is.