Date

Link

 

 

Támogató BETHLEN GÁBOR Alapitvány

 

 

Home
Hirek


Magyar forradalom Print E-mail
Thursday, 07 November 2019 11:08

Magyarország történelmében október 23 a gyász és az öröm napja. Gyász, mert emlékezünk a vérbefojtott 1956-os szabadságharc eseményeire és áldozataira, valamint azt követő megtorlásokra. Öröm, mert amiért a nemzet vérét adta, az harminchárom évre rá meghozta gyümölcsét, a forradalom évfordulóján, 1989. október 23-án a Kossuth téren kikiáltották a köztársaságot. Azóta október 23-ról Magyarország szerte és a trianoni szerződés révén elválasztott területek magyar közösségeiben tiszteletadással emlékeznek meg. Országunkban Délvidék szerte kerültek sorra a különféle megrendezések. Palicson a Nagyparkban az '56-os emlékműnél az összegyűltek lerótták tiszteletüket. A hagyományoknak megfelelően idén is Szabadkán lett megtartva a központi megemlékezés a Jadran színházban, ahová mi is elmentünk. Beszédet mondott Németh Szilárd, honvédelmi miniszterhelyettes és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. A beszédeket követően alkalmi előadás vette kezdetét „Az orosz tankok között hallgatnak a harangok” címmel, így tisztelegve a forradalomban életüket és szabadságukat adók előtt.

 
Megemlékezésen Kelebián Print E-mail
Monday, 04 November 2019 13:57

Az elmúlt vasárnap rendhagyó ünnep volt a kelebiai templomban. A hívek nemcsak a megszokott vasárnapi szentmisén vettek rész, hanem egy megemlékező misén és ablakszentelésen. Ebben az esztendőben Vajdaság szerte megemlékezéseket tartanak a 75 évvel ezelőtti ártatlanul kivégzettekről, és most Kelebián is erre került sor. A szentmise minden ártatlanul kivégzettért lett bemutatva, de első sorban az újvidéki ferences atyákért. Körösztös Krizosztom és Kovács Kristóf atyák egy értelmetlen rendszerváltás áldozatai lettek. A mise főcelebránsa msgr. Miocs József rektor kiemelte ma megemlékezésre, tiszteletadásra és ablakszentelésre jöttünk össze. Imádkozunk a vértanúiénkért és vitrázst áldunk meg, hogy akik ezekre az ablakokra tekintenek, emlékezzenek azokra az atyákra, akik vérüket ontották azért, mert papok voltak és magyarok. Körösztös Krizosztom atya Pécset született és 1925-ben lépett a ferences rendbe. 1932-ben pappá szentelték, és mint fiatal  lelkész több helységben szolgált, majd 1943-ban az újonnan alapított újvidéki rendház vezetésével lett megbízva. 1944. októberében a partizán csapatok megszállták Újvidéket és őt és sok más lakost elhurcoltak és kivégeztek. A másik atya Kovács Kristóf Jászberényben született, és 1933-ban lépett a ferences rendbe. 1938-ban szentelték pappá. Ő is mint Krizosztom atya több féle szolgálatot teljesített még 1943-ban a tartomány főnöke Újvidékre helyezte. 1944. őszén őt és sok más társát, valamint más ártatlan embereket elhurcoltak a partizánok és kivégezték. Életüket adták ártatlanul és őket hősöknek és vértanuknak mondhatjuk. Reméljük, hogy a két ferences atya akik életüket adták az Egyházért, majd  a boldogok sorába kerülnek. Ők a keresztet hordozó Krisztusra emlékeztetnek, aki a megaláztatást, meghurcolást, kínokat szenvedett, és a gyalázatos halált öltötte magára. A megáldásra került vitrázs és vitrázsok, maradandóvá teszik a vértanúk emlékezetét. Akik az üvegablakokra tekintenek, gondolkodjanak el arról, hogy mi történt 1944 őszén és hogy milyen kincs az áldott béke, az emberi becsület és az áldozat értéke. A szentmisét követően Miocs atyával az együttmiséző Ft. Tojzán László nevelő, megáldották Kovács Kristóf atya emlékére állított üvegablakot. A szentmisét méltóbbá tette a szabadkai Pro musica kórus, valamint a kamarazenekar előadva Paul Conrad Wusching latin miséjét és többszólamú betéteket. A misén a kelebiai híveken és a vendégeken kívül jelen voltak a Paulinum tanúlói, valamint Kristóf atya rokonai és leszármazottjai Magyarországból.

 
Székesegyház búcsúja Print E-mail
Monday, 04 November 2019 13:40

Egyházmegyénk főtemploma a szabadkai Avilai Szent Teréz templom. Itt van a püspöki katedra (tanítói szék, amely szék az apostoli jogfolytonosság jelképe), innen a katedrális elnevezés is, amelynek felszentelését folyó hó 14-én ünnepelték egyházmegyénk plébániái. Ezen a napon msgr. dr. Pénzes János püspök ünnepi szentmisét mutatott be a 240 éves templomban az összegyűlt szabadkai hívek, paulinisták és plébánosok jelenlétében. Szintén e hó 15-én ünnepeltük Szabadka város és a katedrális, illetve székesegyház védőszentjét, a spanyol származású Avilai Szent Terézt. A búcsú szentmisét Beretić Stjepan plébános mutatta be, amelyen szintén, mint előző nap, a paulinista diákok látták el az asszisztenciát. Avilai Szent Teréz 1515. 03. 28-án született jómódú családban. A szentek életéről sokat olvasott. Apja ellenére 1533-ban belépet a kármelita rendbe, és 1537-ben szerzetesi fogadalmat tett. Azt akarta elérni, hogy a szívét Krisztus szent szívével „összhangba hozza”. Szerzetesi élete során többször rendtársai meggyanúsították, és végül magával szemben is bizalmatlan lett. Gyóntatója azt tanácsolta, hogy írjon lelki élményeiről. Ezt meg is fogadta. Teréz arra is törekedett, hogy a kármelita életet a maga szigorában megélje, mert megtapasztalta, hogy eltávolodtak a rendi fegyelemtől. Engedélyt kért a pápától és az avilai püspöktől, és azt megkapván neki látott az avilai Szent József monostor megépítésének, amely 1565-ben nyitotta meg kapuit. Sokan szembeszegültek vele, de voltak, akik támogatták, ilyen volt Keresztes Szent János, aki kiállt mellette, amikor a kármelita rend sarus ága 1575-ben megrágalmazta. Sok kolostort építtetett, amelyek kivitelezésénél maga is jelen volt. Idős korában is megmaradt lelki fiatalsága és vidámsága. 1582. 10. 04-én halt meg a Alba de Tormes kolostorban. V. Pál 1614-ben boldoggá avatta, majd XV. Gergely 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Néri Fülöppel együtt szenté avatta.

Szepesi Albert, II. osztály

 
Radić kápolnát tekintettük meg Print E-mail
Friday, 18 October 2019 12:49

Az iskolai órákon a tanulók információkra, ismeretekre tesznek szert. Ezek az órák elméleti tudásukat igyekeznek bővíteni. Viszont mindannyian tudjuk jól, hogy valamit látni vagy megérinteni, sok esetben jobban elmélyíti a tudást. Ezt a célt szolgálja a gyakorlati óra. A Paulinum Gimnázium tanárai és a szeminárium nevelői éppen ezért az iskolai tanév folyamán a gyakorlati órákra is hangsúlyt fektet. Ezért, hogy diákjaink minél jobban megismerjék a jelenlegi lakóhelyüket és környezetüket, valamint történelmét, etnikai és vallási összetételét, több kisebb kirándulást szervez Szabadka területén. Ez alkalommal helyi történelmi és vallási ismeretük gyarapítása gyanánt felkerestük a pravoszláv hitközség temetőjét az Eperjes erdő mellet. Ez a temető Szabadka városának egyik legrégebbi temetője. A temető bejáratánál történelmi beszámolót tartott Miocs József igazgató. A temetőben megtekintettük a II. világháborúban elesett katonáknak emelt emlékműveket és katonai sírokat. Ezután a temetőben fellelhető kápolnához mentünk, amely 1868-ban épült klasszicista stílusban. A kápolna Titus Mačković tervei alapján épült Marija Radić szabadkai gazdag polgár kérésére, aki férje tiszteletére emeltette. Ezen kápolnában gyűlnek össze időközben a szabadkai ókatolikusok istentiszteletre. Az ókatolikusok, mint azt megtudtuk, az 1870-ben tartott I. vatikáni zsinat ellenzéke, akik nem fogadták el a zsinaton kimondott pápai primátusról szóló dogmát. Vezetőjük Ignaz von Döllingen ismert egyháztörténész és müncheni teológiai tanár volt. Soraimat diáktársam szavaival zárom: „Most már ennyivel is többet tudok!”

Huszár Ádám, III. osztály

 
Megemlékező hangversenyen voltunk Print E-mail
Friday, 18 October 2019 12:38

Október 7-én Rózsafüzér Királynője ünnepén este 7 órai kezdettel a szabadkai Avilai Szent Teréz székesegyházban a Collegium Musicum Catholicum Albe Vidaković tiszteletére koncertet adott. A kórus idén emlékezett meg megalakulásának 25. évéről és a 105 éve elhunyt Albe Vidaković-ról, aki szabadkai születésű pap és egyházzenész volt. Általános iskolát szülővárosában, majd jelentkezvén Lajčo Budanović-nál, a bácskai apostoli adminisztrátornál a gimnáziumot Travnikban, Zágrábban pedig teológiai tanulmányait fejezte be. Rómában szerzett magas zenei szakosítást. A II. világháború ellehetetlenítette a hazatérését, ezért Zágrábban telepedet le, ahol élete végéig tevékenykedett. A kultúrestre mi is elmentünk, ahol megadatott Vidaković egyházzenész műveit Miroslav Stantić székesegyházi karnagy és kántor vezényletében meghallgatni.

 
<< Start < Prev 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 Next > End >>

Page 17 of 140