Délvidék egyik ősidők óta lakta településére, Zentára látogattunk el. A Paulinum diákjai közül többen is e városból és községből származnak. Zentán Mikity Ede atya, a Szent Ferenc templom plébánosa, aki házigazdánk volt, Szeles Oszkár esperes atyával, a Szent István kápolna plébánosával fogadta közösségünket. A találkozó közös szentmisével vette kezdetét, amelyet igazgatónk, msgr. Miocs József mutatott be a Szent Ferenc templomban a plébánossal, Ede atyával, az esperessel, Oszkár atyával, a nevelővel, László atyával a diákok és a helyi hívek jelenlétében. A szentmise végetértével alkalmi műsorra került sor, amelyen Dér Leó John Henry Newman Istenem szükségem van rád című versét szavalta el, majd Hatnađ Danijel és Kiss Tamás fuvola és klarinét kettős előadták J. S. Bach Polonaise kompozícióját.

A mise után Ede atya rövid beszámolójából megtudtuk, hogy a templom tervezője szintén Molcer Károly építészmérnök, akinek a tervei alapján a kelebiai templom is épült. Az alapkövet 1938. június 24-én Tamás Ferenc esperes helyezte el a torony nyugati oldalába. 1939. szeptemberében elkészült a templom, a plébánia pedig egy hónappal később. Zenta gazdag történelmének a megismerése céljából a Zentai Városi Múzeumba mentünk, ahol Pejin Attila muzeológus fogadott bennünket, aki bemutatta az állandó tárlatot, és számos információval bővítette ismereteinket, különösképpen a nagy jelentőséggel bíró 1697-es zentai csatával kapcsolatban. 1697. szeptember 11-én összecsaptak Zenta határában a Mehmed nagyvezér vezette török és a szövetséges keresztény csapatok, amelynek élén Savoyai Jenő herceg volt. A csata a keresztény csapatok győzelmével ért véget, amely következménye a Magyar Királyság felszabadulása és megalapozta az 1699-es karlócai békeszerződést. A múzeumot bejárva megismerkedtünk a környék vízi állatvilágával és a lakosság egykori életmódjával és foglalkozásaival.

A Tisza folyó partjára lemenve megtekintettük Dudás Sándor alkotta Révész-szobrot, majd a folyó mentén sétálva eljutottunk a zentai csata emlékére felállított emlékműhöz. Zenta építményei közül kiemelkedik a városháza. 1911-ben tűz következtében a városháza és a templom elpusztult. A képviselő testület döntése alapján 1912-ben már megkezdték az új és monumentális épület építését. A tervezéssel Kovács Frigyes budapesti műépítész lett megbízva. Az építkezés 1914-re befejeződött a település fölé tornyosuló lelátóval, amelyben Emlékkilátó címen állandó kiállítás látható az 1697-es csatával kapcsolatban.

A várost ismertető körút után a Szent Ferenc plébánia hittantermében Ede atya ebéddel látott vendégül bennünket. A találkozó végén búcsúzásul a diákok köszönetet mondtak Ede atyának a szívélyes fogadásért. Vissza utón Szeles Oszkár esperes meghívására betértünk a település központjában fellelhető Szent István kápolnába, akitől megtudtuk, hogy miután a városházával együtt leéget az 1770-ben épült templom, szintén tervben volt nagyságmértékben egy a szegedi dómhoz hasonló templom építése. Ennek az építését a mai főtéren meg is kezdték, de a történelmi események miatt befejezésére soha nem került sor. Ebbe a templomba szánt Barabás Miklós festő három festménye meg lettek mentve, és ma a kápolnában találhatók meg.