Szent Ferenc
Szent Ferenc Print
Thursday, 10 October 2019 10:05

Október 4-én az Egyház Assisi Szent Ferenc tranzitusáról emlékezik meg, vagyis az átköltözéséről a földi életből a mennyeibe. Szent Ferenc a XIII. század kiemelkedő szentje, aki a ferences rend alapítója. Ifjúságát és életmódját Loyolai Szent Ignáchoz hasonlóan a lovagi eszmények, világi javak és hírnév szerzés hajhászása jellemezte, amit a családi vagyon lehetővé tett. Tehát nem véletlen, hogy az Assisi és Perugia közt dúló háború idején katona ként szolgál, amely számára dicsőség helyett fogságba eséssel zárult. Itt érzi át és érinti meg bensőjét a múlandóság, aminek következtében szabadulása után figyelme az égiek felé irányul. Hisszük és valljuk, hogy az Egyházat a Szentlélek vezeti, és ez a történelemben meg is nyilvánul. Ilyen megnyilvánulásról van szó Szent Ferenc esetében, aki éppen akkor kapja meg küldetését a San Damiano-templomban misztikus élményben, amikor az Egyház a szakadások okozta válságtól szenved. Hátralevő életét Krisztusnak való teljes önátadás és a kapott küldetés jellemezte: „Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat!”, amelyet az Egyházra és a lélek templomára vonatkoztatott. 1226. október 3-án a Porciunkulában hunyt el rendtársai jelenlétében, akiket halála előtt megáldott. Ezen a napon a világon minden egyes ferences rendházban és templomban misét tartanak a tiszteletére. Szabadkán erre az eseményre mi is elmentünk a ferences templomba, ahol az esti ünnepi szentmise keretében a ferences testvérek a szabadkai papokkal és az összegyűlt hívekkel megemlékeztek Szent Ferenc elhalálozásáról.